The Big Leap

Idézet // Quote for the week

2012-02-04T17:16:00.002-08:00

“Ha azt hiszed, túl kicsi vagy ahhoz, hogy hatékony legyél, még sohasem aludtál egy ágyban egy szúnyoggal.”

/Betty Reese/

*******

“I'm sorry I wrote you such a long letter; I didn't have time to write a short one.”

/ Blaise Pascal/

Flickstop

2012-02-02T17:39:00.000-08:00

Heidelberg gyöngyszemei // Gems of Heidelberg

2012-01-30T22:32:00.001-08:00

Az északi kör után csak egy hetet voltam otthon. Jobban mondva annyit sem, mert a hétvégét kinn töltöttem Wiener Neustadtban, mert pénteken és hétfőn is fontos meetingjeim voltak. Péntek este így megtarthattuk a srácokkal a karácsonyi bulit (nem volt korábban rá mód), szombaton pedig Bacsi 30 éves retró-szülinapjára mentem át Sopronba meglepetésembernek.
Szerda este elrepültem Frankfurtba, és az utolsó vonattal még átértem Heidelbergbe, ahol másnap kezdődött az IARP (International Advanced Robotics Program) szakmai közösség Kognitív Sebészrobotika fóruma. Korábban nem hallottam róluk, de a meghívottak listája nagyon vonzó volt, meg amúgy is rég óta meg akartam már látogatni a heidelbergi barátaimat, akiket a tavalyi SPIE-n ismertem meg.
A szakmai program tényleg remek volt, színvonalas előadók a világ minden tájáról számoltak be országuk, intézményeik legújabb eredményeiről. Azt mondjuk nem sikerült a program végére sem teljesen rendbe rakni, hogy miként csatlakozik a kognitív tudományokhoz a sebészrobotika, de néhány jobb próbálkozást hallhattunk. Bővebben a szakmai programról a SurgRobon írok. Többen már régi barátként üdvözöltek, sőt azon viccelődtek, hogy még vannak olyanok is a konferencián, akiket nem ismerek. De ami különösen jó volt, hogy páran bemutatkozás után egyből hozzátették: „és nagyon tetszik a blogod”. (Persze nem erre értették :) )
Csütörtök este volt a workshop-vacsora a közeli városkában, az ódon hangulatú Schwetzingenben, a Brauhaus zum Ritter-ben, ahová busszal hoztak-vittek. (Szokás szerint egy sokágyas hostelben volt a szállásom és nem a hivatalos hotelekben, de nagyon jó volt így, és még közelebb is laktam, mint a többiek.) Péntek este Lenáék laborját néztem meg, és megalkottuk egy világméretű EMT kollaboráció terveit, majd pedig este csatlakoztam a többi régi-új ismerőshöz a laborból, és az egyetemi össznépi farsangi buliba mentünk, szépen kiöltözve, ahogy kell. Nagyon jó volt, nagyjából ezer fiatal táncolt hajnalig, jobbnál jobb kosztümökben.
A kétnapos előadás-kávé-étel-előadás menetrend után szombaton egy szervezett látogatás következett a szomszédos egyetemváros – Karlsruhe – kiváló robotlaborjaiba, a Karlsruhe Institute of Technologyba. Dr. Wörd és Dillmann kutatásait néztük meg: végre láthattam élőben egy csomó robotot meg kísérleti elrendezést, amiről konferenciákon már rengeteget hallottam. Délután maradt végre egy kis időm, hogy felfedezzem az óvárost, amely elbűvölő, mind a mai napig őrzi középkori báját. Már akkor is gazdag város volt, nem véletlenül itt alapították az első egyetemet 1386-ban. A XVII. században számos háború viselte meg, a 30 éves háború egyik utolsó francia hadjárata során pusztult el a vár nagyobbik fele is, amit később sem állítottak rendesen helyre. Sétámat a Neckar folyó jobb partján kezdtem, a híres Filozófusok sétányán (amely ma már inkább puccos villáiról ismert, semmint a szőlőtőkék között andalgó tudósokról). Minden esetre a kilátás az óvárosra még ma is tökéletes, különösen a hangulatos Öreg híddal. Az óváros egy tündérmese helyszíne is lehetne, olyan bájos az ódon, de mégis szépen felújított házaival. Zárás előtt még pont bejutottam a kastélyba, amelynek a legnagyobb része csak puszta falazat, és a rendezvényekre használt csarnokát csak a XX. században építették. Eredeti viszont a világ legnagyobb hordója, a Karl-Theodor-Fass 1751-ből, amely 220 000 literes, valamint van benne egy nagyon szép patikamúzeum. Odakinn közben gyönyörű kék óra jött, így (majdnem) minden akkumulátorom lemerüléséig/ujjam lefagyásáig fényképeztem a várost. Este Alex-szel találkoztam, aki bemutatott néhány kiváló vendéglátóhelyet és pár jellegezetes helyi italt. Másnap kora reggel visszavonatoztam Frankfurtba, majd hazarepültem.

********

Highlights of my Heidelberg trip:

Of course, the IARP Cognitive Robotics in Surgery workshop I attended
The dfkz research center, with Lena and her bright/smart/kind/cute students
KIT labs
Food in the Brauhaus zum Ritter
Philosophenweg
Heidelberger Warmer Erpel
Alte brüche over the Neckar
Alte Stadt
Karl-Theodor-Fass (220K l capacity)
Heidelberg Schloss
One of the most amazing blue hours, ever
Costume party at the university

Idézet // Quote for the week

2012-01-28T06:39:00.000-08:00

"Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életének értelme.

Másodszor meg kell találnia, hogy mi az."

/Lev Tolsztoj/

********

"I've got a theory that if you give 100 percent all of the time, somehow things will work out in the end."

/Larry Bird/

Flickstop

2012-01-24T22:14:00.000-08:00

További kalandok // Moving on to the North

2012-01-21T22:21:00.000-08:00

Az utazás remek szakmai programmal folytatódott. Hétfő reggel levonatoztam Lövenbe, ahol egy órám volt a belvárosban sétálni egyet a fantasztikusan gazdagon díszített reneszánsz épületek között, aztán tovább kellett mennem a Katoische Universitate Leuven egyetemre, hogy meglátogassam a biomechanikai csoportot. Nagyjából 20 ember dolgozik prof. Vander Sloten alatt, és a legtöbbjüket már ismerem különböző konferenciákról. Remek kis demót csaptak a kedvemért (pl. égethettem robot-vezérelt lézerrel almába), és próbáltunk valami ACMIT-os együttműködést is körvonalazni (lásd majd a SurgRob-on). Délután meglátogattam a Catolique Universite Louvain-t, ahol Benoit dolgozik. Habár a neve egy az egyben megegyezik a K.U. Leuven-nel fordításban, egy teljesen független intézményről van szó. A CU Louvain kampuszát 30 évvel ezelőtt egy üres telken kezdték el felépíteni, de mára már egy 30 ezres kis város nőtt köré. Ahogy sétáltunk a tereken, leginkább Disneyworld jutott eszembe, hogy mindenhol csak fiatalok vannak, és szolgáltatásra szakosodott üzletek. Megnéztem a laborjukban az aktuális fejlesztéseiket, majd egy remek sör után visszabuszoztunk Brüsszelbe, és Benoit kivitt a reptérre (sikerült 5 km-t egy óra alatt megtennünk a körgyűrűn az esti dugóban.)
Átrepültem Hamburgba, ahol folytatódott a program. Este még a hostelemben összeszereltem a magammal hozott Hand-in-Scan készüléket a másnapi demóra. Az egyik nagy kézfertőtlenítőgyártó céghez jöttünk tárgyalni, és keddre kirepült Bacsa Laci is (a BME Technológia Transzfer iroda vezetője). A meeting egész jól sikerült, meglátjuk, mit tudunk majd kihozni belőle, milyen ajánlatot tesznek. Utána sétáltunk még egy rövidet a belvárosban (a városháza gyönyörű) aztán este még egy “kis” munka várt rám; így másnapra maradt a turistáskodás.
Reggel a Speicherstadt városrész felderítésével kezdtem, ami az egykori kikötőnek és raktáraknak adott helyet. Hangulatos kis csatornákkal tarkított (ezért is hívják észak Velencéjének), a házakat szépen felújították, sőt egy egész új üzleti negyedet is felhúztak.
Itt található a hatalmas tengerészeti múzeum, több kiállítóhely is (ezeket kihagytam), viszont megnéztem a helyi modellkiállítást, amely az utóbbi idők legkellemesebb meglepetése volt. Ámulatba ejtő mennyiségben és minőségben építettek össze terepasztalokat, jelenleg 8 teremben 13 km-nyi sínen majdnem ezer mozdony kering, és végső kapacitásán majd kétszer ennyi lesz. Több mint 200 ezer figurát is elhelyeztek, egész tömegjelenteket, sporteseményeket csináltak meg. A legjobb, hogy mindenféle jópofa, vicces apróságokat is elrejtettek az alkotók. (Érdemes végignézni ezt a rövid videót.) Elsétáltam még a Szt. Michael templomhoz, majd a hírhedt piroslámpás Reeperbahn negyedbe (ami délután még persze semmit nem utatott magából) és a városparkba mielőtt elindultam a reptérre a gépemhez.

*******

The trip continued with great professional program. On Monday, I took the train the Leuven, to visit the renowned Katoische Universitate Leuven. I had one hour beforehand to walk the beautiful old town of Leuven, most know for its ornamented Town Hall and medieval churches. I toured Prof. Vander Sloten’s lab, met many of my people from previous workshops and conferences, and tried to initiate some joint research within the frames of ACMIT. (More professional details on SurgRob.)
Next, I went to Catolique Universite Louvain, which has the same name only in French. However, that university is entirely independent from K. U. Leuven, and locates 40 km apart. The main campus was put up in the middle of an abandoned field 30 years ago, but by now, there is even a small town around it. We toured the main square and areas, then after a wonderful Belgian beer, we took the bus back to Brussels, and then Benoit took me a ride to the airport (through the crazy traffic jam on the ring.)
I flew to Hamburg straight, fo find a lot of beautiy...

Idézet // Quote for the week

2012-01-20T22:19:00.000-08:00

"A kihívások nem arra valók, hogy győzz, hanem hogy megtudd, milyen ember vagy.

/Pedersoni/

********

"The whole problem with the world is that fools and fanatics are always so certain of themselves, but wiser people so full of doubts."

/Bertrand Russell/

Belga édességek // Belgian sweets

2012-01-18T14:54:00.000-08:00

Kifejezetten szeretem azokat az utakat, amikor több program van egymás után, és jut idő egy kis kikapcsolódásra, turistáskodásra is. Ez a legutóbbi kör pont ilyen volt. Az egész apropót egy hamburgi befektetői találkozó adta, mivel kiderült, hogy pár nappal előtte van Brüsszelben az Európai Endoszkópos Sebészeti Társaság téli szimpóziuma, így gyorsan összeállt a fejemben a program. „Ha már erre jártam”, felkerestem régi jó barátomat, Benoit-t, akivel mindkét alkalommal együtt voltunk Montpellierben, találkoztam az EU bizottságban dolgozó ismerősömmel, Emilivel (őt Tel Avivból ismerem), valamint meglátogattam végre a K. U. Leuven egyetemen a robotikai csoportot, akikkel már sokszor találkoztam különböző konferenciákon. (Legutóbb pl. a SCATh-on.)
A csütörtöki nap nyugisan telt, felderítettem a várost, körbesétáltam a központját, elfoglaltam szállásomat közvetlenül a főtéren (a Grand Place hostelben), és este egy remek helyi étteremben találkoztam Emilievel. A várost gyalogosan könnyen át lehet szelni, nem is kellett metróznom, csak egyszer. Az estéket nagyon élveztem, mert minden alkalommal gyönyörű naplemente és utána ragyogó „kék óra” volt. Egyetlen kellemetlenség az volt, hogy nem volt WiFi a szálláson, így órákat csöveztem a sarki McDonaldsban.
Pénteken délelőtt volt az EAES szimpózium, ahol a terveknek megfelelően megismerkedtem Sir Alfred Cuschierivel, az ALF-X robot fejlesztőivel, és még jó pár emberrel. (Bővebben a SurgRob-on.) A meeting után elsétáltam az igazságügyi palotába, ami elég nagy benyomást tett rám, mivel brutálisan monumentális épület (a legnagyobb, amit a XIX. sz.-ban építettek). Teraszáról (csak úgy, mint a királyi palota dombjának többi részéről) szép kilátás nyílik az óvárosra. Megnéztem a Notre-Dame du Sablon és a Notre-Dame de la Chapelle templomokat és. Naplementét nézni felmentem az egyik belvárosi parkolóház tetejére, majd a kék órában a főtéren fényképezkedtem. Elsétáltam még a pisilő kisfiúhoz (Manneken-Pis), majd munkával töltöttem az estéből hátralevő időt. (Nagy nehezen sikerült végre a szingapúri méréseinkből készített cikket egyenesbe kalapálnunk.)
Szombaton elsétáltam Brüsszel folyójához (Senne, illetve már csak egy csatorna, amit még meghagytak belőle), majd a botanikus kertbe, az afrikai negyedbe és a hangulatos XIX. sz-i Art Nouveou lakónegyedbe. A nap meglepetése a Cinquantenaire emlékmű (Belgium 500 éves fennállására épített monumentális kapu) tömbjében elhelyezkedő Katonai Múzeum volt, amely nemcsak ingyenes, hanem a szokásos történelmi ereklyéken kívül hajókat, repülőket, speciális tárlatokat is bemutat. (Pl. egy igen szórakoztató politikai karikatúrista páros kiállítása volt látható.) Mindemellett fel lehet menni a diadalív tetejére, ahonnan remekül látszik az Európai negyed két monumentális épülete, a Bizottság Központja és az Európai Parlament. Este Benoit-val találkoztam, aki megmutatta az egyetemi kórházat, Brüsszel legelitebb lakórészét, majd náluk vacsoráztam. Felesége, Sophie, most várja a második gyereküket, a kis Chloé-val meg egész jól eljátszottam.
Vasárnap már nyitás előtt ott voltam a főtéri Musée de la Ville de Bruxelles-nél (igaz, pont szembe volt csak a szállásommal), és megnézhettem a közepesen izgalmas tárlatukat a város történetéről, kialakulásáról. A felső emeleten található a Manneken-Pis „öltözőszobája”. A legfurcsább történetek keringenek a szobor és a legenda eredetéről, de tény, hogy már a XV. sz. eleji krónikák említik. 1747-óta rendszeresen felöltöztetik mindenféle kosztümökbe. Aznap épp a helyi evezős klub egyenruháját kapta. A Grand Place a városházával különben minden napszakban fantasztikus látványt nyújt. A házak egységesen a XVII. sz. végéről valók, ugyanis 1695-ben XIV Lajos erődemonstráció céljából porrá lövette a belvárost, és az ágyúi a városháza tornyát használták irányzéknak. (Azt ugyan nem sikerült eltalálniuk, de körülötte a téren minden mást igen.) A házak egy-egy gazdag céhhez tartoztak, és számos szimbólum, dekoráció emlékeztet az egykor lakókra, funkcionáriusokra. Átsétáltam a Galeries Royales St-Hubert-en (a varázslatos csokoládéboltok között), majd el a helyi ócskapiacra, kóstoltam friss osztrigát, megnéztem a városfal egykori kapuerődjét (kívülről), valamint elmerültem a helyi piac forgatagában. Következett a szépművészeti múzeum (Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique), amelynek változatos és igen gazdag gyűjteménye van főként festészetből. (Kiemelkedő a Brueggel kollekciójuk.) Átsétáltam a Parc de Bruxelles-en a Parlamenthez (erre még úgy is jövök februárban), és végezetül megnéztem a képregénymúzeumot, amely könyvtárjában több mint 30.000 kötetet őriznek. Este naplementenézés és munka volt a program.

*******

Brussels was quite a positive surprise. My original goal was to attend the EAES symposium, to meet Sir Alfred Cuschier, the developers of the ALF-X robot and some others (More on SurgRob.) I primarily liked the architecture in Brussels, despite the fact that apparently they tried to stick a modern building in between every two old.

The majestic Palace of Justice
Notre-Dame du Sablon and the Notre-Dame de la Chapelle
The Grand Place is magnificent, together with the Musée de la Ville de Bruxelles
Galeries Royales St-Hubert is also a must see with the choclate shops
Manneken-Pis
Art Nouveou district
Cinquantenaire arc
Most awesome Military Museum
The Sunday flee market
Buildings of the EU commission and the European Parliamen
Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique
Parlament (a little British style)
Cartoon museum

Flickstop

2012-01-15T05:49:00.000-08:00

Recept extra

2012-01-10T07:35:00.000-08:00

Kiscsaládom ismét megbízott bennem, és a tavalyi után megint én állhattam elő a karácsonyi menüvel. Új és régi egyaránt volt: egy sütőtökös-gombás zöldségkrémlevest készítettem, utána pedig a jól bevált harcsapaprikás következett (Sanyi után szabadon), végül pedig egy improvizált túróssüti.

Harcsapaprikás
(4 személyre)
60 dkg harcsafilé
4-5 dkg füstölt szalonna
1 fej vöröshagyma
20 dkg zöldpaprika (2-3 db)
20 dkg paradicsom (2-3 db)
2 gerezd fokhagyma
3 pohár tejföl
1 csomag csuszatészta
25 dkg túró
só, fűszerpaprika

Elkészítés: "Gyakorlatilag ugyanúgy kell hozzáállni, mint egy normál pörkölthöz. Mivel a hal nagyon hamar megfő, a zöldségek viszont nem, a hagymás-paprikás-paradicsomos alapot főzni kell kb. 45 percig, majd leturmixolni, és csak ezután kerül bele a kockákra vágott hal. Együtt már csak kb. 15-20 percig kell főzni. A végén a szaftjából kiveszünk, 1 pohár tejföllel és kis liszttel bekeverjük, visszaönjük és megrottyantjuk."
A csuszatésztát megfőzzük, majd a túróval kikevert tejföllel elterítjük egy tepsiben, és addig sütjük, amíg a tészta széle aranybarna nem lesz. Ízlés szerint tejföllel, pörccel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Az alaprecept Csapó Katalin: Ízek városa - Budapest című könyvéből származik, és Sanyi adaptálta.

Idézet // Quote for the week

2012-01-07T01:28:00.000-08:00

"A demokrácia a legrosszabb rendszer, leszámítva az összes többit, amit eddig kipróbáltunk."

/Sir Winston Churchill/

********
“One reason a gentleman may be obliged to lie is to protect the reputation of a woman.”

/Christopher Hitchens/

Évvége // End of year

2012-01-02T17:25:00.001-08:00

Tavalyi utolsó ACMIT-os körömről 23-án értem haza, így nem sok időm maradt a karácsonyi lázra, de végül is minden rendben volt, békésen eltöltöttük az ünnepeket, és 26-án este már indultunk is ki Andrissal és Zsófival egy hét nassfeldi síelésre. Tíz nappal korábban még hezitáltunk, hogy lemondjuk-e, mert alig volt hó, és nem voltak jók a kilátások, de végül remek körülmények között síeltünk, és bőven volt elég hó, sőt, még a nap is sütött. Első este Wiener Neustadtban megálltunk még, és elkezdtük pusztítani a karácsonyi maradékokat, amik gyakorlatilag egész hétre kitartottak.

A szállásunk Mellweg city központjában volt (olyan kicsi falu, hogy még a GPS-en sincs rendesen rajta), így a helyi fiatalokkal való megismerkedésről le kellett mondanunk, mivel csak pár tehén lakott a közelben. Első nap még csak a zúzmarától volt fehér a völgy, aztán két nap alatt esett 10-15 centi hó, ami nagyon jót tett a panorámának és a pályáknak is. A Szilvesztert egy étteremben kezdtük, ahova fergeteges bulit ígértek, de mivel ez nem látszott nekünk valónak (csak osztrák nyugdíjasok voltak), inkább átmentünk egy hüttébe a sípálya alján Hermagorban (ahol viszont főként 16 évesek mulattak).

Utolsó napra elég zord idő lett, így kevésbé fájt a szívünk, hogy ott kellett hagynunk a pályákat. (Hazafelé meg még megálltam az ACMIT-ban dolgozni egy kicsit.)
Az élményről az alábbi videó mindent elmond.

********

Once survived the epic food flood at Christmas, we packed up for a week of skiing in Nassfeld, Austria. The good treat continued. Not only we had all the delicious leftovers from Christmas and lovely wine, but also the great local hütte meals as well. Despite all predictions, we had wonderful snow and decent weather. Played a lot of games, had a lot of laughs and even survived New Year's Eve. Since both Andis and Zsófi are excellent skiers, we had enormous fun taking skiing videos and nice pics. We decided to continue the year like this.

New year skiing video

2012-01-01T12:30:00.000-08:00

<p>&amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Crea&amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;gt;</p>
Created by Zsófi.

Flickstop

2011-12-30T01:40:00.000-08:00

Áldott Ünnepeket // Season's greetings

2011-12-25T00:45:00.000-08:00

Mindenkinek nagyon békés, boldog, szeretetteljes Karácsonyt kívánok!

*******

Wishing you all a merry Christmas and happy holidays.

Idézet // Quote for the week

2011-12-22T00:41:00.000-08:00

„Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.”

/Henry Ford/

********

"Every door opened could be a discovery made."

Egy kis Itália // Charming Italy

2011-12-19T00:39:00.000-08:00

Meglehetősen rég óta beszéltem már róla Paolo Fiorini professzorral, hogy valamikor meglátogatom őt Veronában, hogy kicsit kötetlenebbül tudjunk beszélgetni egy komolyabb együttműködésről.

Szeptemberben az IROS konferencián lefixáltuk a dátumot, így Karácsony előtt egy héttel kirepültem hozzá a Univeritsy of Verona.

Szerda este érkeztem meg, és sikerült egyből megtalálnom a nagyon kellemes hotelemet a belvárosban. Másnap reggel az egyetemen kezdtem. Az Altair labor a déli kampuszon van, az egyetemi kórház mellett. Paolo Fiorini egy nagyon tehetséges csapatot vezet, foglalkoznak a számítógéppel integrált sebészet majd minden ágával. (Erről bővebben a SurgRob-on írok.) Az ACMIT-os kollaboráció mellett az ISO szabványügyi bizottságában is érdekeltek vagyunk mindketten, így bőven volt miről beszélgetni. Este meghívtak a labor kapácsonyi ünneplésére (ha már az ACMIT-osról lemaradtam.) Veronától mintegy 25 km-re egy fantasztikus hangulatú olasz villában volt a buli. A borospincében keztük, majd az emeleti étteremben szolgáltak fel mindenféle finomságot. Az afterparty-t pedig egy egyetemn közeli kis bisztroban tartottuk, ahol az egyik lány rendszeresen dolgozik, így elég jó kiszolgálásban részesültünk.

Másnap délelőtt szemináriumi előadást tartottam, konzultáltam néhány emberrel, aztán megmutatták a robotot, amit teljesen titokban fejlesztenek, és a piacon lévő rendszerek egyik nagy konkurense lehet hamarosan.

Másnapra már csak a tiszta élvezet maradt: turistáskodás! Megvettem a Verona Card-ot, és igyekeztem végignézni mindent, amit a város kínál. Kezdtem az antik rádiómúzeummal (felejthető), Júlia sírjával (természetesen csak turistacsalogatónak használják, de azért szana-szét van graffittizve), a San Fermo templommal (aminek legjobban a zebra-csíkos homlokzata, és a különleges kialakítású fa tetőgerendázata tetszett), majd elsétáltam a központi Piazza Erbe-ig, útbaejtve Júlia házát. Természetesen semmiféla bizonyíték nincs arra, hogy a híres történetnek bármivféle alapja lenne, és állítólag Júlia erkélyét csak a XX. században építették a házhoz. (Szakmabeliként megjegyezve, Romeónak nagyon komoly falmászóképességeinek kellett lennie, hogy oda feljusson.) Ettől függetlenül a szerelmespárok mindenféle furcsa hagyományokat teremtettek, a Júlia szobor mellének simogatásától a lakatok és graffittik elhelyezésén át a jegyesek által közösen megcsócsált rágógumi kiragasztásáig.

Felmentem a Torre di Lamberti toronyba, ahonnan mesés panoráma tárult elém: körbe lehetett lűtni a Dolomitok végének havas csúcsait. Természetesen Verona is tele volt karácsonyi vásárosokkal, akik ugyanúgy nem árulnak használható dolgokat, mint nálunk. Ettől függetlenül az Arche Scaligere környékét nagyon hangulatossá tették. Megnéztem a Scavi Scaligeri Museumot, benne a Magnum csopőort (Capa és társai) fotókiállítását az ókori romok által díszítet térben a főutca alatt, meg a modern művészeti galériát (ami meglehetősen gyenge volt). Következett a St. Anastasia és a Duomo templom, majd átsétáltam az Adige folyó túloldalára, és fel a Castel San Pietro erődhöz naplaementét nézni. A lábainál van még a római színház és a régészeti kiállítás, majd a természettudományi múzeum. Közben beütött a kék óra, és rengeteg szép képet csináltam. Este még elmentem mulatni az egyetemi srácokkal a Center Lounge nevű helyre, ahol két nappal korábban is voltunk.

Másnapra maradt az Aréna, a legépebben megamardt római kori amphiteárum. Bár méretei kicsit elmaradnak a legnagyobbaktól, 30000 fő befogadására képes, és az egész nyáron ár tartó operaszezon a város leghíresebb nevezetessége. Egy 1117-es földrenés során a teljes külső támfal leomlott, kivéve négy boltívet. Az idő ma is kegyes volt hozzám, csodálatos panorámával ajándékozott meg, amit kiélvezhettem a Castelvecchio katély mellvédjéről is. A várat a XIV. sz.-ban építették, és éppúgy óvott külső, mint belső támadás ellen. Jelenleg a nemzeti múzeum működik benne. Utána elsétáltam még a San Zeno templomna, amelynek kerengője, kecsessége a római Szt Pál katedrálisra emlékeztet. Végül haza kellett indulnom. Kibuszoztam a reptérre, majd 3 órányi möncheni várakozás után gyönyörű, sűrű hóesésben szálltunk fel Budapest felé. Ha minden jól megy, jövök még ide...

*******

I have long been in negotiation for a business trip to Verona. I just loved this setup: two days of meetings, seminars, lab tours and company visits (featuring a wonderful lab Christmas dinner as well)... Then two days of pure tourism. I loved the city. Some of the charming highlights:

The Altair lab at the University of Verona
Piazza Erbe
Julia's balcony (yeah right, not too original)
St. Anastasia church and the Duomo complex
the Adigeriver
fort Castel San Pietro and the sunset from there
The Roman Arena
Castelvecchio castle with the museum
San Zeno church

Rohanó napok // Looming days

2011-12-13T16:12:00.000-08:00

Az elmúlt két hétben nagy pörgés volt. (Mondjuk nem is emlékszem már olyan két hétre az életemben, amikor ez ne lett volna így...) Két rövid munkaút mellett (ami során először kellett beszámolót tartanom a stratégiai Board előtt) kinn töltöttünk egy hétvégét is Mariannékkal (Mariann, Grabó, Anett, Andris). Remek móka volt, főztünk, társasoztunk, benéztünk Bécsbe (ahol már tombol a karácsonyi láz).

Tavalyhoz hasonlóan a Maria Theresien Platz-on és a Rathaus előtt mozdulni sem lehetett. A forralt boron kívül idén sem találtunk nagyon vonzó, vagy értelmes ajándékot, így időnk nagy részét inkább a Ringen belül töltöttük (käse krainer-rel és Sacher tortával vígasztalódva). Persze közben Wiener Neustadban is felállították a karácsonyi vásárt, de ez sokkal szerényebb és ritkásabban látogatott, mint a bécsi.

Közben itthon hódítottunk a Jeremie Venture Contest-en, főztünk Sanyival Mányon, nagyot szülinapoztunk, levizsgáztattam a SOTEs hallgatóimat és megnéztem Miyajima-nál a naplementét...

******

Christmas fair maddness has arrived to Vienna. Beware of the crowd!

Idézet // Quote for the week

2011-12-05T16:11:00.000-08:00

"A felfedezés részben abból áll, hogy ugyanazt nézzük, amit mindenki más, de eltérõen gondolkodunk róla." /Szent-Györgyi Albert/

**********

“Man's mind, once stretched by a new idea, never regains its original dimensions. “

/Oliver Wendell Holmes/

Flickstop

2011-12-02T16:35:00.000-08:00

Best of Taiwan // Taipei short

2011-11-30T08:13:00.000-08:00

A maradék 3 napot igyekeztem minél jobb programokkal megtölteni. Elsőként a konferencia szervezői gondoskodtak nekünk egy egész napos vezetett túráról a Sun Moon tóhoz, amely a szigetország leghíresebb természeti látványossága. A 800 méteres magasságban nyugvó tó eredetileg egy nap és egy hold alakú különálló víztükör volt, amely azonban összeolvadt, miután 1929-ben egy völgyzáró gát segítségével 8 méterrel megemelték a szintjét. Sok kis templom és szent hely víz alá került. De az igazi pusztítást az 1999-es nagy földrengés okozta, amely mindent letarolt a környéken, éppen ezért nem is látni régi épületeket. (Mindent szépen helyreállítottak.) A szomszédos hegyre felmenő lanovkánál szálltunk ki a buszból, aztán 8 fős csoportunk egy kellemes sétával jutott a hajókikötöbe. A tó partján körbe pallókkal kiépített ösvény van. Átkompoltunk a Syuentzang templomhoz, illetve én még felrohantam a Syuanguang templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt. Ezután keresztbe átvágtunk a tavon, és megebédeltünk, majd pedig visszaszálltunk a buszba, és elmentünk a Wen Wu templomhoz. (Remek fényképtéma volt, mivel minden része új és makulátlan.) Következett egy helyi tradícionális papírgyár, a Guangsing Paper Mill. Mivel a kis hegyi falu forrásai nagyon tiszták, ezért kiváló papírt tudtak itt készíteni (no meg sört is). Láttunk jó néhány érdekes dolgot, pl. répából készült papírt, illetve magunk is kipróbálhattuk nyomtatási és legyezőgyártási képességeinket.

Aznap este még visszavonatoztunk Taipei-be, és beköltöztem egy kellemes kis hostelbe a pályaudvarhoz közel. Este találkoztam Belle-lel, akit még a Hopkinsról ismertem, de időközben hazaköltözött. Végigjártuk a Shihlin Night market-et, és megkóstoltam mindenféle bizarr különlegességet, amelyet korábban nem mertem esetleg. (Ideértve a kisütött kacsafejet és a szirupos rízstészta-kockákat.) Azért kultúrsokkból nem volt hiány: az egyik kis utcai étkezdében mellettünk csinálta ki a patkányt épp a séf bácsi... Kipróbáltuk – az általam továbbra is érthetetlen – ebihalfogást, mint tipikus esti szórakozást, majd felbuszoztunk a Chinese Culture University kampuszára jó magasan a város fölött, ahol bár nagyon szeles idő volt, gyönyörű panorámában gyönyörködhettünk. Egy jó fajta helyi teára a hegyoldalban lévő puccos étterembe tértünk be.

Másnap kényelmesen kezdtem a napot, és csak délre mentünk a napi menüt elfogyasztani a város legjobbnak tartott sushi éttermébe. Be kell vallanom, sehol nem ettem még ilyen finomat! Nagy vágyam volt, hogy felmásszak az Elefánt hegyre, ahonnan a képek tanúsága szerint naplementében lehet megcsodálni a várost ékességével, a 508 méter magas Taipei 101 toronnyal egyetemben. Bár tartottam tőle, hogy milyen lesz egyedül a hegyeken bóklászni, nagyon könnyű volt odatalálni, és szépen ki volt világítva a hely este is. A naplemente egészen pazar volt, dobogós helyen végez talán az összes közül! Rengeteg képet csináltam különböző fényviszonyok mellett, aztán megvártam, amíg teljesen lemegy a Nap.

Utolsó napomat is aktívan töltöttem, a korábban meghíúsult Yangmingshan -mászás következett. Szerencse, hogy volt egy kis helyismeretem, és rájöttem, hol kell leszállni, mert a buszsofőr annak ellenére továbbhajtott, hogy előtte szépen megmutattam neki (természetesen kínaiul leírva), hogy hova akarok menni. Az időjárás ezúttal barátságosabb volt, mint tavaly, így nemcsak hallhattam, de láthattam is a gejzíreket (2010 vs. 2011), sőt körbe egész szép panoráma nyílt! Felmásztam a legmagasabb csúcsra (1120 m), de ott már kellemetlenül erős szél volt és szemerkélt is valami, így inkább leereszkedtem gyorsan a napsütötte déli oldalra. Szintén elmaradásom volt a helyi kultúra tekintetében, ezért következőnek a nemzeti múzeumot kerestem fel. A National Palace Museum-ot 1965-ben építették, hogy 30 évnyi kallódás után végre méltó helyükre kerülhessenek a pekingi Tiltott Városban lévő Palace Museum-ból a kutúrális forradalom elől elmenekített műkincsek. Mind a mai napig Tapeiben van a világ egyik legjelentősebb kínai történeti gyűjteménye. Ami nagyon feltűnő volt, hogy elképesztő tömeg volt mindenhol, olyannyira, hogy a népszerűbb termek elé kordonokat húztak ki, és percekig kellett sorbanállni, hogy bejuthasson az ember. A császári kincsek közül nem mindent tudtam értékelni, de volt néhány megragadó ékszer és fegyver, valamint a papír, kalligrafika és festmény gyűjteményük egészen magávalragadó volt! Talán a leginkább az Along_the_River_During_the_Qingming_Festival" 5 méter hosszú tekercs-miniatűr tetszett (bár mint utóbb kiderült, ez csak egy 18.sz-i másolata az eredeti 12. sz-inak.) Utána elnéztem még a Chiang Kai-shek Memorial-hoz, amely már tavaly is fantasztikus volt naplementében, majd este Belle elvitt a város másik legjobb éttermébe, a Din Tai Fung dumpling házba, amely már a fél világot meghódította. Vacsora után még sétáltunk egyet a főutcának számító Nanjing road-on (ami úgy néz ki, mint Ginza Tokyo-ban), aztán összeszedtem a cuccomat, és irány a reptér. Hazafelé érthetetlen módon még Észak Koreát is felülről kerültük, de aztán csak visszajutottunk Frankfurtba. (Ez volt életem eddigi leghosszabb repülése, 13.5 óra.) Rövid, de tartalmas út volt.

**********

Highlights of my 3 days in Taiwan, spent solely on tourism:

- Orgnaized tour around the half-artificial (dam-created) Sun Moon Lake.

- Views of Mt. Jiji (1390m) and the "Sih Siou Shih JÍiun"

- Syuentzang Temple and the palm trees from above

- Syuanguang Temple

- Chi En pagoda (from a distance)

- Wen Wu temple

- Lunch at the harbour center

- Visiting theGuangsing paper mill

- Amazing crazy food at Shihlin Night market with Belle
- Overview of the city and a fancy tea house
- Eating at the best suchi place in town
- Sunset Elephant hill, with a winderful view including Taipei 101
- Climbing Yangmingshan (1120 m) in a nicer weather (unlike in last year)
- National Palace Museum with the replica of Along_the_River_During_the_Qingming_Festival
- Chiang Kai-shek Memorial in magnificent blue hour
- Second best restaurant in town: the Din Tai Fung dumpling house
- Strolling on Nanjing road
- Returning safe to Frankfurt

Sebészrobotika Taiwanon // Surgical robotics in Taiwan

2011-11-25T01:20:00.000-08:00

Mindössze 4 héttel ezelőtt kaptam egy felkérést egy internetes szakmai kapcsolatomtól, hogy vegyek részt a közösségalakító rendezvényükön, amely az International Symposium on Minimally Invasive Surgery and Medical Robotics néven futott. Valójában két eseményről volt szó, első nap Tapiei-ben, második nap pedig a francia IRCAD sebészeti oktatóközpont taiwani intézetében (Changhua városban) volt ugyanaz a szakmai program (erről bővebben a SurgRobon írok). Tavaly nagyon szerettem volna meglátogatni őket, de nem fért bele a programba, így nagyon örültem a lehetőségnek. (Arról nem is beszélve, hogy életemben először szerepeltem meghívott előadóként.) A programot Dr. Hsiao-Wei Tang szervezte, aki az International Center of Excellence in Medical Robotics igazgatója, és a Vesalius robot megalkotója. Eddig pusztán a blogom kapcsán ismertük egymást.

Az első nap (én reggel 7-re érkeztem meg, úgy, hogy Siniék esküvője után 3 óra alvással kezdtem meg az utat.) a National Taiwan University Convention Centerében voltunk, és még a tudományos miniszter is eljött a megnyitóra. Nagyjából 150 ember előtt beszélhettünk, mint kiderült, több ismerős sráccal. (Az előadásomról bővebben a SurgRobon írok.) Ebédre és vacsorára is bőséges és finom kínai ünnepi ételeket kaptunk, majd még aznap este átvonatoztunk Taichungba a szupersebes gyorsvasúttal (ráadásul első osztályon). Taichung az ország 3. legnagyobb városa, és szállásunk a minden igényt kielégítő 5*-os Windsor Hotel volt.

Reggel elbuszoztunk az IRCAD-AITS központba, ahol ugyanazokat az előadásokat tartottuk meg (na jó, én dolgoztam még rajta éjszaka). Ebédnél a felsővezetéssel találkozhattunk, aztán a hivatalos program után kaptunk egy vezetést a sebészeti oktatóközpontba (amely a legnagyobb a világon), illetve a szomszédos kórházba is. Itt megmutatták az elitnek fenntartott részt, ahol pl. festmények vannak végig a folyosókon. A szakmai program ezzel véget is ért, jöhetett a szórakozás! Este több társunk visszautazott már Taipeibe, Mauroval és feleségével mi viszont belevetettük magunkat Taichung forgatagába, és mindenféle jó dolgot összeettünk az éjszakai piacokon.

********

As a nice suprise, I was invited (first time ever) as a guest speaker to an international event, namely to the International Symposium on Mimially Invasive Surgery and Medical Robotics orgnaized by Dr. Hsiao-Wei Tang. He is the director of the International Center of Excellence in Medical Robotics, developer of the Vesalius robot, and we only new each other trough my blogging activity.

I had a pretty intense day: landed at seven, conference started at 9, had a wonderful dinner till 8, then took the bullet train to Taichung, and finished the evening with some palinkas shared with my old-new friends. We were lodged in the magnificent 5* Windsor hotel.

The next morning, we were driven to Changhua, to the French IRCAD training center's Asian branch, and gave to same presentations, still for an audience over a hundred. (Ok, I tried to improve it overnight.) Then we got a short tour to the Institute and the neighboring Show Chwan Health Care System. During lunch, we also had a chance to network with the management of IRCAD. Pretty cool! In the evening, some of our colleagues already left, but we stayed with Mauro and his wife, and toured the downtown of Taichung, sampling some random food on the night markets.

Idézet // Quote for the week

2011-11-21T23:51:00.001-08:00

"Ha nem vagy kész arra, hogy hibázz, soha nem vagy képes semmi eredetit teremteni."

/Sir Ken Robinson/

********

“Inspiration exists but you has to find it working.”

/ Picasso/

Heti rutin // Weekly routine

2011-11-17T23:30:00.000-08:00

Két hét alatt a szokássá váló két napos kiruccanásra jutott csak lehetőségem, mert az itthoni kurzusok, oktatás, TV felvétel, konzultációk, Kairos Summit, stb. elvitték minden időmet. Nem is csináltam kinn sem sok mindent (a kötelező határidős programokon túl). Egyetlen izgalmasabb dolog volt, hogy Yashar távozása óta most volt először fenn pár kolléga nálunk, de ezúttal megúsztuk a fenyegető leveleket…
Első alkalommal történt, hogy egy ACMIT-os meetingen a másik oldalon ültem, és a cég menedzsmentjével közösen interjúztattuk az embereket, ugyanis a megnövekedett projektvolumen miatt mindenkinek jobban át kell tudnia látni az egyes területeket és az egyéni kompetenciákat. A héten már itthon is ACMIT-os/BME-s kalapban tárgyaltam cégekkel. (A szakmai részéről majd a SurgRob-on írok.)
Múlt héten meglátogattam végre Danieléket is hosszú idő után. Most találkoztam először Manuellel, Joel meg már egész felcseperedett, életre való kis srác!
Következő héten megint csak két napra ugrottam ki, folytatódtak a meghallgatások, meg én is bemutatkoztam új minőségemben.
Mielőtt valaki azt hinné, különben üres az életem: hétfőnként Záboji Péter üzletfejlesztési kurzusára járunk (néha hétvégén is), csütörtökönként órát tartok a SOTE-n, rendesen látogatom a barátaimat és a jobb fajta borkóstolókat, legénybúcsúkat, esküvőket is.

********

Some of my programmes that keep me busy:

- 2 days a week at ACMIT

- Venture Accelerator course

- Teaching

- A Kairos Summit and innovation forum

Recept extra

2011-11-13T10:24:00.000-08:00

Töltött gombafejek
(4 személyre)

10 nagy fej gomba

10 dkg darált hús (zöldségekkel helyettesthető)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
kis tejföl
füstöltsajt
petrezselyem, só ,bors, paprika

Elkészítés: Két fej gombát és a jól megmosott szárakat apróra vágjuk, és a darált hússal meg a felvágott hagymával átsütjük a fűszerekkel. Petrezselyemmel gazdagon ízestjük, esetleg kis tejfölt is adunk hozzá. Ha kész a massza, visszatöltjük a gombafejekbe, és sajtot reszelünk rá (ez megakadályozza, hogy kifolyjon.) Kivajazott sütőbe tesszük, és aranybarnára sütjük. Rízzsel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Idézet // Quote for the week

2011-11-08T10:23:00.000-08:00

"Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e."

*******

"It's none of your business what others think of you."

Újra Európában // Back to Europe

2011-11-04T05:41:00.000-07:00

Azért az mégsem igaz, hogy szigorúan otthon maradtam volna innentől: természetesen, miután hazaértem sem állt meg az élet. Következett máris egy gyors kiruccanás Ausztriába, egy visegrádi konferencia (#14 idén), a 10 éves osztálytalálkozónk (ouch), majd a hosszú hétvégét végig kinn töltöttem.
Remek móka volt! Andrison túl HP és Ditta is meglátogattak (már egy éve ígérték), és volt két remek nap, amit Bécsben töltöttek, egyet pedig a természetben.
Bécsbe én csak egyik nap kísértem el őket. Akkor feltévedtünk a Leopoldsberg csúcsára, (gyönyörű kilátással Bécsre) Andrisék előtte még a Dunau Turm-ba is, no meg mászkáltunk a belvárosban. Este otthon meg töklámpást faragtunk, társasjátékoztunk és finomakat főztünk. Másnap HP-ék megnézték a schönbrunni állatkertet, rákövetkező napon pedig a Hohe Wand-ra kirándultunk. Annak ellenére, hogy otthon, meg végig a völgyben vastag köd ült, a hegy magasan kilógott a felhőből, és messze a legszebb arcát mutatta valamennyi közül! A Hansel steig-en kirándultunk fel, amikor először megláttuk felülről a felhőtengert a völgyben, aztán újra lesétáltunk bele, és megint fel. Én másodszorra az egyenesebb utat választottam, a via ferratat a skywalk alatt – gyönyörű volt.

*********

Back home did not mean rest at all. There came a short visit to Austria, then I spent the long weekend as well, with Andris, HP and Ditta. We spent a beautiful day in Vienna, then an even nicer in Hohe Wand. While the valley was covered in thick fog all day long, just a hundred meters up on the rock, it was sunny, warm and gorgeous! We did Hansel steig together, and I climbed the big via ferrata again. The rest of the weekend was spent with (work,) cooking, board games and a bit of Halloween.

Flickstop

2011-10-29T10:31:00.000-07:00

Idézet // Quote for the week

2011-10-25T10:30:00.000-07:00

"Ha nem vagy kész arra, hogy hibázz, soha nem vagy képes semmi eredetit teremteni."

/Sir Ken Robinson/

*********

"Failure defeats losers,
failure inspires winners.”

/Robert T. Kiyosak/

Párduc, oroszlán, gorilla // Roaming free in Africa

2011-10-20T11:06:00.000-07:00

Másnap visszatértünk a nemzeti N2-es főútra – Garden Route – és amentén folytattuk utunkat, meg-megállva takaros településeknél (Little Brak-nál kezdtük (dobtunk egy sört a tengerparton), Segdfield, Knysna (itt benéztünk az elefánt parkba kicsit), Prattenberg bay, Keurbooms folyó torkolata), majd délután elértünk a Tsitsikamme parkhoz, illetve az azon átívelő autópályahíd aljához, ahol is a világ legmagasabb (hidas) bungee jumpingja található. Ezer éve ki akartam már próbálni az ugrást, és miért ne egyből a legnagyobbal próbálkozzak? Rövid eligazítás és mérlegelés után bekötöttek, háromig számoltak, és már zuhantam is. Sokáig, gyorsan. Nagyon jó volt! (Kb. 4 mp a szabadesés rész, aztán 160-180 méternél ránt vissza a gumi, a csúcssebesség 120 km/h.) Megnéztük még a helyi indián kézműves falut (felejthető volt), aztán elvezettünk Port Elizabeth-be, ami a déli partvidék második legnagyobb városa. Nem tűnt különösebben vonzónak, viszont a naplemente itt is gyönyörű volt. Szállásként egy takaros „privát” hostelünk volt, és este a helyi étteremláncban, az Ocean Basket-ben ettünk-ittunk nagyot. (Mint utóbb kiderült, a helyiek szerint is ez a legjobb étterem.)
Kedden következett a fő program (mihelyst kikecmeregtünk Port Elizabeth gettós részéből), a szafari, ami miatt egyáltalán elautóztunk 1000 km-t Fokvárostól keletre. Az Addo Elephant Park a Kruger után a második legnagyobb nemzeti vadrezervátumuk. 1920-ra a korábbi több ezer egyedből mindössze 5 elefánt maradt a környéken, akkor hozták létre a parkot védelmükre. Többször ki kellett bővíteni, mert az elefántok nem szeretik a bezártságot (azaz mindig lerombolták a kerítést), de most már elég jól elvannak, és számuk 500 fölé nőtt.
A legjobb, hogy a parkban a saját kocsiddal mehetsz körbe (természetesen csak a kijelölt úton és csak saját felelősségre, kiszállni pedig csak pár helyen lehet), így annyit tölthetsz az egyes helyeken, amennyit akarsz. Először csak a távolban láttunk egy-egy állatot. Aztán egy elefántot egész messze, aztán közelebb, még közelebb, aztán már olyan közel volt egy hím, hogy pánikszerűen kellett odébbállnunk a kocsival. Lenyűgöző élmény volt! A nap végére több mint 100 példányt láttunk. (Valahol 50-nél már abbahagytam a számolást.) Voltak fiatal és öreg hímek, borjak, nőstények, meg egy egész csorda! Láttuk őket fürdeni, inni, játszani, zebrákat kergetni, és barátságosan legelészni is. De nem csak az elefánt az egyetlen vadon élő állat a parkban! Van oroszlánjuk, leopárdjuk, rhinójuk is (ezekhez sajnos nem volt szerencsénk), illetve kaffer-bivalyuk, teknősük, varacskos disznójuk, többféle antilopuk, szarvasok, gazellák, zebrák (ezeket mind láttuk), és több más érdekes állat. (A brosúrában szorgosan jelöltük, hogy mi mindent sikerült lencsevégre kapni.) Egész nap „üldöztük” az elefántokat, vagy épp menekültünk előlük, és „vadásztuk” az állatokat (csak fényképezővel).
Hazafelé Jefferson bay-ben egy lepukkantabb kisvárosban fish&chips-eztünk, aztán elvezettünk egészen Wilderness-ig (hogy másnap legyen esélyünk elcsípni a repülőmet Fokvárosból). A városka legszélén, a tengerpart fölött volt a hostelünk, amelyet éppen renováltak félig, de a kilátás elképesztő volt. Éjszaka láthattuk, hogy a tengerben fénylenek a fluoreszkáló planktonok (ilyesmit korábban Puerto Ricon láttunk csak.)
Az utolsó nap virradt fel számomra. Elsőként az útikönyvben kiemelt „Map of Africa” természeti formációt néztük meg (egy Afrika alakú erdőfolt az egyik hegyen), bár igazság szerint az óceán szebb volt a másik irányban. A híres üdülőhelynek számító Harold’s Bay-ben szerettünk volna reggelizni, de teljesen kihalt volt, alig találtunk egy kisboltot. A gyorsabbnak számító főutat választottuk a főváros felé, aminek mentén egy privát vadasparkot tudtunk útbaejteni (Garden Route Game Lodge). Ez tényleg olyan luxust kínáló szafari, amilyeneket a brosúrákban látni. Sok időnk nem volt rá, de a távolban így is kiszúrtunk 3 orrszarvút, és láttunk a farmjukon pár krokodilt. Zárás előtt még pont odaértünk Fokváros határában a Giraffe House-hoz, amelynek első számú híressége Gerry, a fogságban nevelkedett és filmekben is gyakran szereplő zsiráf, de valójában a többi állatuk érdekesebb volt. A szokásos állatsimogatón (kecskék, juhok) túl voltak érdekesebb ragadozóik, teknőseik, sok-sok krokodiljuk is. Hármunknak tartottak egy privát simogató-showt, ahol fogtunk óriásbékát, miniteknőst, tarantulát, skorpiót, kis és nagykígyót meg még hasonló nyalánkságokat. Természetesen barátkoztunk Gerry-vel is, táncoltunk neki egy afrikai néptáncot, aztán átvágva a nyomortelepeken Bacsiék kivittek a reptérre.
Fájdalmas búcsút vettem tőlük (elfeleztünk egy zsiráf-totemet), mivel ők még maradtak 3 napot élvezni a nyugati partot. Én nagy nehezen feladtam az összes csomagomat (csak a svájci bicskámat kellett Bacsiéknak utánam hozniuk), aztán ripsz-ropsz Londonon keresztül hazarepültem.
Mindent összevetve ez volt életem legjobb utazása, és nem elsősorban a hossza miatt: változatossága, élménygazdagsága tette azzá, valamint az a tény, hogy végig-végig jó barátokkal voltam; bárhol is a világban…

*************

The wonderful journey just continued with the same intensity of new experience and beauty:

Wonderful beaches: Little Brak, Segdfield, Knysna, Prattenberg bay
Knysna elephant park, Keurbooms river bank
World's highest bridge bungee: 216 m high, 4mp free fall, 120 kmph top speed
Port Elizabeth, but rather just the sunset
Ocean Basket for "local" food

And of course, the major part, why we drove 1000 km off from Cape Town: the safari and all the animals at Addo Elephant Park:

You can drive around the 500+ elephants in your own car!
Zooming in to the elephants: the first spotted, then closer, even closer, then this one, we had to ran away from
We saw over 100 elis! The cutest were the young males swimming
All other animals: zebras, buffalos, turtles, warthogs, antelops,etc.
A weird hostel at Wilderness, with amazing ocean views
Fluorescent algees in the ocean (We thought they are only at Puerto Rico.)
„Map of Africa”
Harold’s Bay-ben
A private game park: Garden Route Game Lodge, with luxury and animals
Giraffe House near Cape Town with Gerry, turtles and crocodiles
Along with giant frogs, minitortoises, scorpions, snakes and so

It was really sad to say good bye (Bacsi and Melcsi stayed for another wonderful three days). We shared a girafee totem then I flew home through London.
Altogether, this was the very best trip of my entire life. Not just because of its length, or I did not get rubbed; it was so versatily, so beatiful, and most importantly, I spent all the time with good friends; wherever in the world...

Idézet // Quote for the week

2011-10-17T16:34:00.000-07:00

“Ha az ember lelke műveletlen, szeme s füle hamis tanú.”

/Herakleitosz/

********
"If there is a doubt, there is no doubt."

/Robert DeNiro, Ronin/

Flickstop

2011-10-15T16:33:00.000-07:00

Afrika, te csodás! // Wonderland Africa

2011-10-13T05:12:00.000-07:00

Szombat reggel felvettük a bérelt autónkat, majd tetris-eztünk egy fél órát, mire kisütöttük, hogyan is fog beférni a rengeteg csomagunk a kis Hyundai-ba. Végül egész jól megoldottuk, és nem raboltak ki minket (pedig jutott csomag az üléstérbe is). Első közelítésben a Kirstenbosch botanikus kertbe mentünk, mert azt korábban nem sikerült beiktatni a programba. A park a Table mountain hátsó oldalánál fekszik, majd 400 éve ültették itt az első fát (és 100 éve egyike volt a legelső botanikus kerteknek), több mint 7000 növényfajta található benne. Egyes részei tematikusan rendezettek/ültetettek (gyógynövények, illatos virágúak, kerti növények), míg más részei inkább vadregényesek. Nagyon élveztük a rövid sétánkat, pálmafák, kaktuszok, mindenféle madarak között, és találkoztam egy barátságos teknőssel is.
A nap hátralevő részében megtettük a kötelező kört a Jóreménység foka felé. Kezdtünk Simon’s Town-ban, (ami híres a sok cápáról) illetve mellette található Boulders Beach, az afrikai pingvinek népes kolóniával (több mint 3000 egyed él itt), majd továbbautóztunk a félsziget sziklás végébe (Cape Point Nemzeti Park), ahol két világítótorony is áll, annyi hajótörés volt. Felülről láttunk egy csomó bálnát útközben (Southern Right whale), mert most van a vándorlási időszakuk vége. A meredek sziklafal számtalan tengeri madárnak ad otthont, valamint fantasztikus kilátópontokat biztosít. Körbesétáltunk mindenfele, és sűrűn kattintgattuk a féynképezőgépet. (Kipróbáltam a lassított felvételeket is a hullámokon.) Különösen jó volt a Dias beach, ahol menekültünk a hatalmas, cirka 4 méteres hullámok elől. (Bacsiék sikeresen el is áztak.) A Jóreménység fokánál megvolt a kötelező fényképezkedés, illetve megörökítettük a hullámverést a lemenő napfényben. Az állatvilág azonban továbbra is nagyon izgalmas volt, láttunk kudukat (csavart szarvú antilopok), páviánokat, dassie-kat és egy cuki strucc családot. Következett Misty cliff és egy csodaszép világítótorony, mert nagy hajrával a naplementét a Chapman’s öböl bejáratától néztük. Mielőtt végleg besötétedett volna, végigvezettünk a drámai Chapman’s Peak Drive-on, amit félig belevágtak a sziklafalba, és remek kilátás nyílik róla a Hout öbölre. Bacsiék szerencsések voltak: ezt az utat már bejárták korábban nappal is. Mindezek után következett a már igen lankasztó vezetés Stellenbosch-ba, ami a borvidékük központja. Annak ellenére, hogy napközben 30-35 fok volt, estére 15 fok alá hűlt a levegő, így a tengeri vacsoránk (Fish Market) után rövidre fogtuk a városnézést.
Az útikönyv leírásával ellentétben vasárnap nincsenek nagyon nyitva a borászatok, pedig több tucat is van ezen a környéken. Egyedül a Haskell / Dombeya pincészet volt nyitva, de nem ültünk be egy rendes reggelire, csak megkóstoltuk pár tételüket. Igazság szerint mindegyik túl könnyed, egyszerű volt. (A csúcsboraikhoz persze nem nyúltunk.) Következett a gepárd-menhely, amelyet a Spier pincészet mellett alakítottak ki. Van 5-6 gepárdjuk, akiket valamiért nem lehet szabadon ereszteni, és folyamatosan kapják a kicsiket is. Nagyon szép állatok, de 6000 Ft-ot nekünk nem ért meg egy 10 perces simogatás a kölykökkel… Levezettünk a tengerpartra a híres Whale route-ra, amely a hatalmas hegyek és a tenger között kanyarog végig. Központja Hermanus, ahol minden évben összegyűlnek a bálnák párzani, és most is láttunk egy jó párat udvarlás közben, vagy csak úszkálni. (Illetve fókákat is.) Úgy tartják, hogy ez a világ legjobb szárazföldi bálna-leshelye. Folytattuk volna utunkat tovább a parton, de az új útikönyvünk (2011.08.) még túl új volt, így egyszer csak egy földúton találtuk magunkat. Szerencsére túléltük azt az 50 km-t is, csak „kicsit” porosak lettünk. A táj, amin átvezettünk elképesztően változatos volt: hol megművelt dimbes-dombos, hol nagy hegyes, széles völgyekkel, máskor meg szavannás, esetleg bozótos. Sokkal gazdagabb, mint amire számítottam. Mire L’Agulhas-ba értünk teljesen befelhősödött, illetve köd borított el mindent. Itt találkozik a két óceán (az Atlanti és az Indiai), és a melegebb Indiai felől folyamatosan párás levegő érkezik. L’Agulhas az afrikai kontinens legdélebbi pontja: S-34,832deg. (Immár a harmadik ”legdélebbi” pontom idén.) Estére épp hogy odaértünk a szállásunkra Little Brak-ba, ahol egy elképesztően aranyos és rendes hostelben szálltunk meg. Talán ez a legjobb hostel, ahol eddig valaha voltam! Külön jó, hogy mivel ilyenkor még előszezon van, teljesen üres volt, így a többágyas szobákban is csak hárman aludtunk (akárcsak a későbbi helyeken). Az estét annak rendje és módja szerint jófajta helyi borral zártuk.

************

Not as if Cape Town left us any unpleasant with its magnificent mountains and beaches, but as soon as we stepped out of town, wonder came after wonder. Can't even list them all, just a few highlights of only the first two short days of our road trip:

Kirstenbosch botanical garden, at the back of Table mountain
Simon’s Town, next to Boulders Beach with all the African penguins
Cape Point Nemzeti Park, with two lighthouses and a couple of dating Southern Cape Whale
massive rock walls with fantastic viewpoints
having fun with the waves, also shooting super-slow motion videos
Dias beach, with app. 4-m-tall waves
Cape of Good Hope with the sign and the waves
more safari on the way home: kudus, baboons, dassies, entire oistriche family
beautiful Misty cliff, then sunset at Chapman’s bay
driving though the dramatic Chapman’s Peak Drive, and sunset over the Hout bay.
night drive to Stellenbosch
morning visit to Haskell / Dombeya winery
cheetah sanctuary
whale route with Hermanus, the very best land whale watching site
driving on a highway dirtroad
L’Agulhas, where the two oceans meet: S-34,832deg. (This was actually my third southernmost point this year)
hostel in Little Brak, probably the nicest, ever

Idézet // Quote for the week

2011-10-11T18:31:00.000-07:00

“Az ember a legjobb számítógép, amit csak felküldhetünk egy űrhajóval, ráadásul az egyetlen, amelyet nagy tételben elő tudunk állítani képzetlen munkaerő segítségével is.”

/Wernher von Braun/

*******

“The most incomprehensible thing about the universe that it is comprehensible.”

/Albert Einstein/

IAC Fokvárosban // Spring in Cape Town

2011-10-10T18:34:00.000-07:00

Az igazat megvallva, csak átmenetileg jöttem vissza Európába, mivel Londonon keresztül vezetett a legrövidebb út San Francisco-ból Fokvárosba, a következő konferenciámra.

Mindkét 11 órás repülőutat Boeing 747-essel repültem, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan fogom bírni. Őszintén szólva: remekül elvoltam, egész jól kipihentem magam, és amennyi munkát beütemeztem, akár még egy etapot bevállaltam volna.

Fokvárosban rendezték idén az IAF Nemzetközi Űrkongresszust (International Astronautical Congress). Voltam már ezen Brémában, Vancouverben és Hyderebadban is. Nem elsősorban szakmai értéke miatt jelentős összejövetel, hanem mert ez a legmagasabb rangú űrkonferencia, azaz ide látogatnak el a NASA, ESA, RSA vezetői is minden évben, nagy horderejű bejelentéseket tesznek, és az ipar is rendesen képviselteti magát az Expo-n. (Ez idén átlagosnak volt mondható, bár az ESA és a NASA standok elég szerények voltak, a dél-afrikaiak kitettek magukért.) Az idei, 62. IAC volt az első, amit Afrikában rendeztek, és ennek okán számos special session és plenary talk foglalkozott Afrika-specifikus kérdésekkel, amelyek engem kevésbé érintettek. Talán mintha kevesebb robotikai szekció is lett volna, mint korábban, de így is megtaláltam a fontos szakmai kapcsolatokat. Pl. bemutatkoztam a NASA No.1. vezetőjének, a helyettesének, a Glenn űrközpont igazgatóhelyettesének (akiről kiderült, hogy múltkor hallgatta a NASA-s előadásomat, mert szintén a hosszú távú emberes küldetés támogatása érdekli), a kanadai MDA Robotics és a DLR igazgatóhelyettesének, stb. Bacsiékon keresztül megismertem egy magyar szakembert, aki a NASA Washingtoni központjában dolgozik, és találkoztam 5 emberrel a 4 évvel ezelőtti ESA-s diákcsoportból.

Az IAC-n a social event-eket elég szűkösre szabták (illetve mind keményen fizetős lett volna), így inkább Bacsiékkal csináltunk külön programokat, illetve részt vettünk az estébe nyúló előadásokon is. Bacsi és Melcsi ajánlására én is a De Waterkant nevű (régi kikötői) negyedben foglaltam szállást mintegy 15 perc sétányira a kongresszusi központtól (kilátással a Table mnt-re). Ez a rész meglehetősen biztonságos, de Fokváros egészének elég rossz híre van, így annak ellenére sem mászkáltunk sokat este az utcán, hogy majd minden sarkon álltak biztonsági őrök és rendőrök a belvárosban.

A konferencia kevésbé izgalmas napjain "szabadságot vettünk ki", és kicsit felderítettük a várost. Mivel épp, hogy csak beköszöntött a tavasz Fokvárosban, így fürdeni még nem lehetett, maradt a túrázós program. Fokváros első számú nevezetessége és ikonja a Table mountain, amely tényleg asztalként magasodik az egész belváros fölé. A teljesen lapos teteje valamivel több mint 1050 méteren van, és a mindig túlzsúfolt lanovka mellett számos gyalogút vezet rá fel. A leghíresebb (hírhedtebb) az India Venster, amely a lift alatt visz meredeken fel. Mivel több könnyebb mászós rész (5.4) is van benne, tapasztalatlanoknak egyáltalán nem ajánlják. 2009-ben két turista fatális balesetét követően láncokat és vasrostélyokat helyeztek el a nehezebb szakaszokon, de Bacsiék még így is inkább a biztos, lankásabb Platteklip Gorge utat választották. A kilátás mindkét esetben gyönyörű. Én roppant mód élveztem a keményebb utat, és fantasztikus kilátás nyílt róla minden kanyarban. A felső szakaszon találkoztam egy helyi lánnyal, aki szintén először mászta ezt az utat, és nagyon jót beszélgettünk a csúcsig. A tabletop egyszerűen lenyűgöző: gyönyörű kilátás mindenfelé: egyik oldalon a 12 apostolnak nevezett csúcsok, aztán Camps Bay a hófehér homokos strandjával, a másik ikonikus csúcs - Lion Head mountain -, majd a belváros és végül hátrafelé a többi hegy és a borvidékek. Alig bírtunk betelni vele. Volt csúcs sör, csúcs pálinka és csúcs szivar is. Lefelé Bacsiék a liftet, én meg a laposabbik ösvényt választottam. (Én voltam lenn hamarabb.) Visszafelé találtunk egy kis parkot, ahonnan csodálatos volt a naplemente. Most láttam életemben először lenyugodni az óceánba! Csináltunk mindenféle jópofa képeket is. Remek móka volt!Hazafelé a szórakoztató negyeden sétáltunk át, a Long streeten. Még mindig megfigyelhető a koloniális stílus az épületek legtöbbjén.

Egy másik nap megpróbáltunk némi kultúrát magunkba szívni, és felkerestük a múzeumnegyedet, ami egy nagy park (Company Gardens) körül van. A természettudományi múzeum nem tűnt elég izgalmasnak, így a mások által is ajánlott Nemzeti Galériát tekintettük meg. Hiba volt. Néhány archaikus fotón kívül sok más értékelhető nem volt benne, ugyanis az egész múzeumot egy időszakos modern tárlat töltötte ki, amely az afrikai emberek és az állatok viszonyát mutatta be – kevésbé élvezhető módon. Utána elsétáltunk még az erődjükhöz, (Castle of Good Hope) illetve megnéztük a District 6 múzeumot. Ez utóbbi már sokkal érdekesebb volt, a város központjába benyúló egykori nyomor- és vigalmi negyed történetéről és felszámolásáról szólt. Története híven ábrázolja a fekete kontinens viszontagságait: elnyomás, diszkrimináció, szegregáció... (Egy későbbi posztban fogok majd írni minderről.)

Még Table hegy előtt megpróbáltunk eljutni a Robben szigetre, amely sokáig börtönként működött, és itt raboskodott Nelson Mandela is, de szerdára nem lehetett már jegyet kapni, hiába mentünk oda a hangulatos waterfront-i kompkikötőhöz, majd a pénteki utat törölték a szeles időjárás miatt. A pénteki záróünnepséget inkább lecsaltuk, és kibuszoztunk a Table View pontra (kicsit északra a tengerpart), ahonnan valóban csodaszépen látszik a belváros és a hegy, különösen naplementében.

********

To tell the truth, I was not flying back to Europe to stay for long. All I had was an 8-hour-long layover at Heathrow, before boarding another Boeing 747 to take me for another 11-hour-long flight to my 13. conference of the year: the International Astronautical Congress (IAC) in Cape Town, South Africa.

I have long planned this giga-trip, and this final section was the cherry on the cake. IAC is a fine conference, but not mostly for its professional excellence, rather it provides an outstanding opportunity to meet the stakeholders of space research and exploration.

A couple of the folks I met: the NASA Administratior, the deputy-admin, deputy chairman of Glenn Research center, dept-director of DLR, dept-president of MDA Robotics, a Hungarian fellow working at the NASA HQ in D.C., and a couple of my good friends from previous IACs. (I had been to IAC03 Bremen, IAC04 Vancouver and IAC07 Hyderabad, to all as an ESA sponsored student.)

Besides the conference program, we got to see a bit of the city as well. Cape Town is gorgeous! Couple of the highlights:

The iconic Table mountain, of course!

Stunning views all around
Hiking/climbing up via India Venster
Pálinka and Cuban cigar at the top
Staring at the dassies
Gorgeous Lions Head mountain
Hiking down via Platteklip gorge and beating the crowd (waiting in line for the funnicular)
Amazing sunset into the ocean
Having fun with the Sun

Sunset over the bay from Table view
Iziko Museum quarter (mostly from the outside)
District 6 museum (on the rugged history of black and white people living together here)
Castle of Good Hope
Charming streets of De Waterkant
Victoria and Alfred Waterfront
Close encounter with a harbour seal
Start of an around-the-world race of clippers
Unfortunately missing the Robben Island tour (due to overbooking and rough weather later)

IEEE IROS11 // IROS in San Francisco

2011-10-06T18:31:00.000-07:00

Az IROS konferencia vasárnap a workshopokkal kezdődött, ahol a sebészrobotikai szekcióban volt egy poszterelőadásom, ezzel le is tudtam a kötelező szakmai programot, utána már csak hallgatóként vettem részt – valamint a diákprogramokat szerveztem, és a RAS adminisztratív bizottságaiban dolgoztam. (Hajnali meetingek, megint…)

Utólag visszatekintve, ez volt életem eddigi legjobb konferenciája. (Kb. 50 közül.) Ez köszönhető annak, hogy a szervezők elképesztő mennyiségű energiát fektettek bele, így minden kritikus dolog simán ment, nagyon jó volt együtt dolgozni velük, volt elég idő végiggondolni a programokat. Sikerült megfelelő számú önkéntes segítőt találnom a hallgatói programok lebonyolításához, emiatt nem kellett túlhajtanom magam. A konferencia hatalmas siker volt minden szempontból, rekord számú látogatót és kiállítót vonzott, és még utolsó este is tömve volt a terem az emberekkel. A Hilton első emeletén berendezett Expo egészen kivételes volt, 3-4 PR2 robot mászkált különböző feladatokat végrehajtva, volt guruló, ugráló robot, iCub, ASIMO, az Intuitive kiállított egy teljes da Vinci Si-t, valamint még fénykardozhattam is a KUKA lightweight ellen. (További remek képek itt.) A kiállítási rész érdekes, extrém vagy épp jópofa robotjai mellett természetesen az emberek jelentették a legtöbbet, tucatnyi barátom és ismerősöm itt volt.

Hétfő délelőtt feliratkoztam egy rövid túrára a UC Berkley egyetemre. Ez jelenleg a világ első számúnak ragsorolt felsőoktatási intézménye (de mindenképp egy a legjobbak közül, 70 Nobel díjasuk van). A kampuszuk hatalmas, 14 karukon 35000 diák tanul. Az épületek nagy része viktoriánus vagy neoklasszicista stílusú, ami elég furcsa hangulatot kölcsönöz a helynek. Itt található a világ legnagyobb egyetemi könyvtára (összesen 32 könyvtáruk van), nagyjából 11 millió kötettel. Meglátogattuk az itteni hallgatók által feltárt T-Rex csontvázat és a legtöbb mérnöki épületet. Nagyon büszkék rá, hogy kezdeményezői és szervezői voltak a Free Speech http://en.wikipedia.org/wiki/Free_Speech_Movement béke-mozgalomnak a 60-as években. Rövid idő alatt a kampusz főbb épületein túl 7 robotikai labor munkájába nyerhettünk betekintést. (Ezekről részletesebben a SurgRob-on fogok írni.)

Másnap egész nap a konferencián voltam, mind a szekcióülések, mind a plenárisok nagyon érdekesek voltak (pl. most mutatták be először a közönségnek az Alpha dog hadászati robotot.) Délután busszal vittek ki mindenkit a kikötőbe, ahol felszálltunk egy hatalmas lapátkerekes klasszikus gőzösre, és azzal vittek körbe az öbölben a bankett keretében. Elképesztően szép időnk volt, a naplemente teljes pompájába öltöztette a Golden Gate hidat.

Social event-ekből nem volt hiány: kedden és szerdán rendeztük meg a fiataloknak szóló szakmai ebédjeinket, majd szerda este következett egy exklúzív fogadás a de Young múzeumban, ahol amellett, hogy mindenféle tengeri nyalánkságot ehettünk, szabadon körbesétálhattunk az egész múzeumban, beleértve az épp időszakos különlegességüket, a Picasso tárlatot. 100 műalkotást kaptak kölcsön a párizsi Musée National Picasso-tól. Zseniális volt!

Másnap a zárófogadás után még elvittek minket a VIP fogadásra, ahol külön megköszönték a szervezőknek a sok munkát. Egy újabb puccos helyen voltam, ráadásul az egész robotikai társaság elitjével. (Pálinkáztunk egyet a Robotikai társaság elnökével és több alelnökével, akik mind el voltak ragadtatva a nagypapa-féle itókától, úgyhogy komolyabb tételeket kellett ígérnem nekik a májusi konferenciára…) Életem talán legjobb befektetése volt az IEEE!

Kis apróság: Andris hívta fel a figyelmemet erre az elképesztő timelapse videóra, amely alapján meghívtuk a srácot a konferenciára is videózni, és el is jött. Teljesen belelkesült tőle, hogy Magyarországon is nézik ezt a klippet, és el is hívott egy látogatásra a munkahelyére: a Pixar-hoz. Legközelebb útbaejtem!

Pénteken még volt pár érdekes workshop, este a biciklitúra, aztán szombaton egész nap a vezetőségi ülés. (Sajnos nem a közvetlen főnököm nyerte az elnökválasztást, pedig jó lett volna.) Este irány ki a reptér, és uzsgyi vissza Európába egy 747-essel.

********

This IROS was probably the best conference I have ever been to (over 50). This is mainly due to the enormous amount of work and spirit the local organizers put into it. They started early, and had enough time and workforce to carve out the fine details as well, making it a wonderful experience! It helped me a lot as well, since I got all the support to organize the RAS student activities, and even managed to bring in more volunteers to help me on site. The event saw record attendance (1800+), and a beautiful variety of robots at the exhibition. Hail to Prof. Khatib and his team!
There were many things that I particularly liked about this IROS. First and foremost, the company. Yet again, so many good old friends were here. Can’t wait to see them again at the next conference! Next comes the Expo. Silicon valley showed off, and presented a couple of its best robots. There was a couple of PR2 robots, iCub, ASIMO, a da Vinci Si dual, and I could try the lightsaber fight against a KUKA lightweight. More cool pics are here.
The professional program was also decent, the unusually low acceptance rate (30%) resulted in a higher average quality of the works, and there were numerous workshops entirely dedicated to topics I care for. The plenaries were also exciting (e.g. Boston Dynamics showed the Alpha dog videos for the first time), I could finally meet in person Dr. Hirzinger, and there was an industrial forum on medical robotics (finally!) where it turned out that the vice chairman of KUKA labs actually knew me from my publications. (It might make sense to publish so much after all :o )
The social programs were excellent, yet again. Monday began with an organized tour to UC Berkeley and 7 of its robotics labs. (I’ll write more about it on SurgRob). Tuesday, we had our GOLD lunch, and a wonderful cruise on the bay on a classical steam-wheeler. The weather was graceful, and we witnessed a magnificent sunset over the Golden Gate. Wednesday brought the more and more popular Lunch with Leaders RAS SAC event (where it’s the leaders now who show up first volunteering to take part), and in the evening, we could feed not only our stomach and liver, but also our cultural appetite in the de Young museum, where a special conference reception was held. Full access granted to the exhibitions, even to the excellent temporary Picasso one!
Thursday brought the still crowded farewell party, and the special VIP dinner for the organizers, in a fancy restaurant near Pier 39. My grandpa’s pálinka won hearts and minds for me immediately from the elite of the society.
I spent most of my days at the conference, and the Friday evening biking around. Saturday came really too soon, when we had the full day AdCom meeting, and I had to run away at the end to catch my flight back to Europe. What a wonderful week!

Idézet // Quote for the week

2011-10-05T14:54:00.000-07:00

„Pénz nélkül eddig még csak a pénzverdéknek sikerült pénzt csinálniuk."

/Erzsébet királyné pénzügyminisztere/

*********
“The problem with the Internet startup craze isn’t that too many people are starting companies; it’s that too many people aren’t sticking with it.”

/Steve Jobs†/

Kaliforniai móka / Fun in Cali

2011-10-03T07:56:00.000-07:00

Csütörtök este csak az utolsó vonattal sikerült eljutnom Ann-hez, aki nyáron költözött Menlo Parkba Baltimore-ból, mivel a Stanfordon fejezi be tanulmányait. Nagyon takaros házban laknak, némi zölddel körülvéve, ahogy az tipikus az egész szilikon völgyben. Másnap reggel az Intuitive Surgical-nél kezdtem. (Ők fejlesztették ki és gyártják a da Vinci sebészrobotot.) Egy rakás ismerős itt dolgozik, és a látogatásra is velem jött két Hopkins-os barátom. Simon DiMaio foglalkozott velünk fél napon keresztül, igazán rendes volt tőle, hogy mindent megmutogatott. Először is játszhattunk a demó termükben lévő dual konzolos Si roboton, majd én tartottam egy szemináriumot az ebéd alatt, és meglátogattuk az új gyártósorukat is. Most próbálhattam ki először a szimulátorukat is. (Bővebb beszámoló a SurgRob-on, hamarosan.) Délután Min-nel elautóztunk a NASA Ames kutatóközpont bemutatóterméhez, a Goggle központjába és végül a Stanford központi kampuszába. Este elmentünk mulatni pár visiting student-tel, akikkel még Bosonban ismerkedtem meg, és jelenleg szintén Allison frissen Stanfordra költözött laborjában dolgoznak.
Másnap délelőtt az egyetemen dolgoztunk kicsit, intéztünk némi bevásárlást, aztán Kostas-szal elautóztunk a Castle Rock parkba (elképesztően nagy bérelt autójával), ahol nagyon kellemeset kirándultunk, és kicsit mászni is tudtam. Remek utak vannak, kár hogy nem volt felszerelésem meg partnerem egy kis sportmászásra (így maradt a free solo, de persze csak bébi utakon). Fantasztikus látvány volt, ahogy naplemente után a felhők az óceán felől meghódították a hegyeket. Este találkoztunk a többiekkel, és egy autentikus thai étteremben vacsoráztunk. Másnap kora reggel kocsival mentünk be San Francisco központjába, a Hiltonba, ahol az IEEE IROS konferencia kezdődött.
Az IROS alatt nem volt olyan sok lehetőségem várost nézni, egy-két este mászkáltunk csak, illetve még első nap elautóztunk a Golden Gate-hez Tomékkal, de konkrétan semmit nem láttunk a köd miatt. Utolsó este béreltem egy biciklit, és a technikai program után elzúztam a Golden Gate-hez, hogy végre megnézzem a naplementét. Útközben letekertem a Lombard street-en, ami mindig jó móka. Sajnos ez alaklommal is felhős volt az ég alja, és nem láttam a napot az óceánba lenyugodni… (Közben kétszer is áttekertem a hídon, mert nem volt rendesen kitáblázva az útzár az egyik oldalon.) Napnyugta után a felhők teljesen visszahúzódtak, és a Golden Gate gyönyörű volt az esti fényben a Hill pointról (Fort Baker: Battery Spencer). Csak a fényképezés végére szétfagytam az erős szélben. Átmentem még a Vista Point North-ra is, ahol találkoztam vagy egy tucat mosómedvével, aztán alig akartak visszaengedni, merthogy a hidat 9-kor lezárják a gyalogosforgalom elől. Szerencsére volt egy fejlámpám, anélkül különösen kalandos lett volna visszajutni a kivilágítatlan, tekergős (helyenként elterelt és megszűnő) bicikliutakon a belvárosba. Zárásként Tommal kisétáltunk a Bay bridge-t is megörökíteni, majd pedig Kostas-szal hármasban gurítottunk le pár búcsúitalt.

********

I arrived to Ann’s lovely apartment very late, since my flight was delayed, and I only caught the last Caltrain. I began Friday at Intuitive Surgical, developer and manufacturer of the da Vinci robot. We got an insight tour from Simon DiMaio, it was absolutely great! It improved my appreciation for the company a lot. (More detailed report on SurgRob.)
We drove to visit NASA Ames, Goggle campus and Stanford as well with Min. Next day, we drove to Castle Rock park with Kostas( in his ridiculously big rental car. We did some great hiking, and I could also climb a bit. They have really cool routes, though I did not have gear for sportingso only free solo remained. Early nSunday morning, Ann drove us to San Francisco, where the IEEE IROS conference was about to begin at Hiltonba.
I had more work than fun in San Francisco, but a couple of the highlights:

Driving to Golden Gate with Tom et al. no not to see anything in the fog
Biking down Lombard street
Sunset viewing by bike, even when it's cloudy
Night views of Golden Gate gyönyörű volt from Hill point (Fort Baker: Battery Spencer)
The city from Vista Point North
Meetin the racoons
Picturing the Bay bridge.

Idézet // Quote for the week

2011-09-27T10:36:00.000-07:00

“A kutatás lényege nem a sok befektetett munkaóra és nap, hanem az a néhány kivételes, felvillanyozó pillanat.”

/Paolo F./

*********

“Your most important asset is not your technology, it’s your people.”

/R.H. Taylor/

Egy rövid Torontó // Toronto sho(r)t

2011-09-25T15:04:00.000-07:00

Torontó kellemes hely. Megvan benne a nagyvárosok üzleti negyede, szórakoztatóipara, Chinatownja, kellemes park az Ontario tó mentén, mégis emberi léptékű, és egész könnyen kiismerhető. Tömegközlekedése európai, így nem okozott gondot megtalálni a szállásunkat, amit Laci foglalt le a neten. Az már inkább problémás volt, hogy a 3 ágyasnak feltüntetett szoba egy alul kiszélesített emeletes ágyat takart, a WC és a fürdő pedig egy másfél méter magas függönnyel volt csak elválasztva a “hálószobától”. Szerencsére a harmadik lakótársunkat még időben outsource-oltuk, így végül egész normálisan elvoltunk.

A MICCAI konferencia az orvosi képfeldolgozás, kép alapú intervenció és kép által vezetett sebészet területek legnagyobb, legfontosabb mérnöki konferenciája, és nagyon komoly erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy olyan színvonalú cikket küldjünk be a kezes témánkból, amit elfogadnak a bírálók. (Szingapúrból váltott műszakban készítettük a dolgozatot márciusban.) A főszervező Fichtinger Gábor volt, aki az elmúlt évet Bécsben töltötte (miatta vágtam bele az osztrák együttműködésbe), és gyakorlatilag a szabatikusának nagy részét a MICCAI szervezésére fordította. Ez meg is látszott, nagyon rendben mentek a dolgok, kellemes hangulatú, stresszmentes konferencia volt. Itt is rengeteg volt az ismerős, minden este más társasággal mentük vacsorázni, lazítani. Az ételre sem lehetett kifogás, remek ebéddel, uzsonnákkal, fogadásokkal kényeztettek minket. A hivatalos program mellett nem is csináltam túl sok mindent, egy torontói ismerősömmel futottam még össze, de például az idő nem volt kegyes, és amikor ráértem volna felmenni a CN toronyba, épp esős idő volt. Csütörtök este közvetlen járattal kellett Kaliforniába repülnöm, mert péntek reggel már jelenésem volt.

*********

MICCAI was really great this year, good scientific materials, excellent food, some social events, but most importantly, tons of friends! To begin with, Gábor Fichtinger was the general chair, which already meant a lot of familiar faces from Queens and Hopkins among the volunteers. In addition, he brought over Tamás and András from the lab, and we met 2 more random Hungarians, so probably it was the largest Hungarian crowd I’ve ever seen at a conference. Half of Hopkins was there, plus the other US friends, good old people from all around Europe (especially from Germany), but even my radiologist supervisor from Vienna could only arrange a meeting with me here. The program was very relaxed, so I could talk a lot to the exhibitors. Trying hard to set up some ACMIT collaborations! The only bad thing was our hostel at Chinatown, therefore we did not really spend time there more than 4-6 hours spent in the bed.

Idézet // Quote for the week

2011-09-22T10:34:00.000-07:00

"Le a tenger fenekére

Merül a halász,

Lent a tenger fenekében

Gyöngyöket halász.

Nekem a boros pohárnak

Öble tengerem,

S gyöngy ha van tán dalaimban,

Az csak ott terem."

/Petőfi: Víz és bor /

********

"Mother of the wine is the vine, the father is the soil on the hills, and its destiny is the year."

Újra Baltimore-ban // Revisiting Baltimore

2011-09-18T10:30:00.000-07:00

Meglehetősen turbulens időjárási viszonyok között repültem Baltimore-ba, és a földön is mindenhol látszódtak a nemrég elvonult Irene hurrikán nyomai. Mióta 2008 őszén hazajöttem, ez volt az ötödik látogatásom a Hopkinsra, és talán mindegyik közül a legjobb! Annak ellenére, hogy az emberek mind nagyon elfoglaltak voltak (különböző határidőkkel), nagyon jókat beszélgettem mindenkivel, és sikerült a falmászó teremben is az összes fontos utat teljesítenem. Végig Tiannál laktam, de legalább igyekeztem nem nagyon a terhére lenni.
Pénteken a Medschool-ban voltam a kórházhigiéniás részleg vezetőjével tárgyalni (ha már egyszer megvan a Hopkins-os kapcsolat), este pedig egy nagyon kellemes helyi étterembe mentünk a srácokkal. A sok munka mellett szerencsére maradt idő minden másra is. Vasárnap a közeli Sugar Loaf hegyre mentem mászni az Outdoors Club szervezésében. Néztek nagyot, hogy én csak betoppantam Magyarországról a túrára…
Hétfőn robotot szereltünk a kórházban, este pedig Peterékhez (a volt konzulensem) voltam hivatalos: gulyást főztem nekik vacsorára. Nagyon jól esett, hogy már nem csak munkakapcsolatként/diákként tekintenek rám; a gyerekei meg tüneményesek! A keddi nap fénypontja a hatalmas Earthrek gymben való falmászás volt, ahol Triciával néhány keményebb utat másztunk ki.
Esténként a laborban nagyon jó hangulat volt, sokan benn éjszakáztak a különböző határidők miatt. Ugyanakkor többen ezen a héten búcsúztak el, és tették át székhelyüket Kaliforniába (köztük pl. jó barátom, Tom is). Ennek megfelelően igyekeztünk őket különböző formában búcsúztatni, de a jó hír, hogy két hét múlva úgyis újra találkozom velük az IROS-on!
Pénteken Danéknél vacsoráztunk, majd este volt a csúcs, a legfontosabbnak számító ICRA konferencia leadási határideje miatt vagy tucatnyian maradtunk benn a laborban hajnali 3-ig (beleértve professzorokat is), aztán közös pálinkázással ünnepeltük meg a sikeres beküldést. Hajnalban még kimostam, másnap egy búcsúreggeli, aztán Tian vitt ki a reptérre. Vele egy hét múlva, Peterékkel két nap múlva találkozom majd újra Torontóban!

**********

Time does fly fast. This was my fifth visit back to Hopkins, since I moved out from Baltimore, almost three years ago. This was probably the best stay, ever! A healthy mixture of work, fun, social interaction, climbing, cooking, chatting with friends and late night submissions to build the next opportunity to visit back. The 10 days spent there flew away quickly, but the good thing was the promise to see most of my friends in the next weeks at MICCAI or IROS.

Idézet // Quote for the week

2011-09-16T20:27:00.000-07:00

„Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.”

/Márai Sándor/

********
"If we don't end war, war will end us."

/H.G. Wells/

Massachusetts-i tekergések // Around Massachusetts

2011-09-12T14:53:00.000-07:00

Az EMBC konferencia szombat délután ért véget, és egyből átváltottam turista-üzemmódba. Összefutottunk Andrissal (aki előző este érkezett), és segített átköltözni az ő szállodájába (ami azért kicsit kényelmesebb hely volt, mint az én 8 ágyas hosztel-szobám). Este hatalmasat vacsoráztunk a Cheescake Factory-ban Balázzsal hármasban, majd utána room party-ként folytatódott az este.

Vasárnapra már megvolt a jegyünk a délelőtti bálnavadászós kirándulásra. Természetesen csak a fényképezőgéppel lestünk a hosszúszárnyú bálnákra, de nagyon nem is kellett keresgélni őket, mert egy órányi repesztő hajóút után elértük a Stellwagen Bank National Marine Sanctuary-t, és mindenhol hosszúszárnyú bálnák legelésztek körülöttünk. Láttunk vagy 6-8 példányt, és ellentétben a korábbi próbálkozásaimmal (Seattle és Seward), itt egész közel ment hozzájuk a hajónk, így nagyon jól megfigyelhettük őket.

A híres bostoni Quincy marketen ebédeltünk helyi specialitásokat (pl. lobster roll), majd kicsit sétáltunk a belvárosban, ami a "történelmi" és a pénzügyi negyed furcsa ötvözete. A nagy hőségben a legtöbb közpark tava és szökőkútja megtelt gyerekekkel. Este elnéztünk Cambridge központjába a Harvardra. Régi radnótis barátom, Mio mutogatott körbe (itt PhD-skedik), bevitt minket központi olvasóba és a mikrofil-archivumba is. A Harvard pub-ban csatlakozott hozzánk Sándor Laci is, aki a Radnótiban évfolyamtársam volt (szintén Harvard PhD hallgató).

Másnap reggel lesétáltunk az MIT (a leghíresebb műszaki egyetem) kampuszához, de csak kihaltságot találtunk, mivel Labor Day volt (munkaszüneti nap). A Gardner múzeum (egy kicsit bolond műgyűjtőnő egészen eklektikus kiállítása egy velencei palota alapján mintázott múzeumban) csalódás volt, de aztán a Red Sox baseball csapat stadionjában (Fenway) kárpótoltuk magunkat. Kimetróztunk a régi kikötőhöz, és körbenéztünk John F. Kennedy elnöki könyvtárában. Minden elnök a ciklusa lezárultával könyvtárat épít az adminisztráció dokumentumait (és saját emlékét) megőrizendő. A Kennedy Libraby különösen gazdag tárlaton keresztül mutatta be a fiatal elnök karrierjét, felemelkedését és tragikus halálát. Este egy volt BMEs hallgatótársammal vacsoráztunk, aki jelenleg az MIT-n PhD-skedik. Tőle is érdekes új dolgokat tudhattunk meg az itteni egyetemi életről.

Kedden délben egy skype megbeszélésem volt a hazaiakkal (akik közben bőszen készülnek egy lengyel üzleti terv versenyre a kezes témával), majd pedig a helyi biotech innovácós inkubárotban (CIMIT) volt egy találkozóm a helyi kézfertőtlenítésen dolgozó csapattal. Ellátogattunk még a Samuel Adams sörgyárba egy ingyen túrára, majd pedig a bérelt autónkkal délnyugatra vettük az irányt, Worcester felé. Hopkinsos ismerősöm, Greg Fishcer professzorkodik itt (Worcseter Politechnic Institute), és az elmúlt három évben elképesztő eredményeket ért el az itteni robotikai oktatásban, és a laborjából sorra jönnek ki az új prototípusok, izgalmas eredmények. (A szakmai részletekről bővebben írtam a SurgRob-on.) Alaposan megmutogatott nekünk mindent (én is előadtam az aktuális munkásságomat), majd pedig egy kiváló tengeri vacsorával fejeztük be a programot.

Andrissal továb autózunk, ameddig csak bírtunk, vissza az óceánpartra, Cape Cod felé. Ez a massachusettsiek kedvenc nyaralóhelye, egy száz kilométer hosszú, félhold alakú félsziget. Nyáron tele van strandolókkal, de mostanra már elromlott az idő, így a ködön túl nem sok emlékezeteset láttunk. (Fürdésről szó sem lehetett.) Egy nemzeti park terül el a félsziget középső részén, de a hangulatos világítótornyokon kívül nem sok emlékezeteset láttunk. (Viszont egy igazi autentikus amerikai motelben aludtunk, és egy útszéli dinerben ettünk.) Estére visszavezettünk Bostonba, Mio-ékkal vacsoráztunk megint, majd másnap reggel továbbrepültünk. Andris Seattle-be, én meg Baltimore-ba.

*********

After EMBC we joined our forces with Andris, and first discovered the famous educational institutions of Boston (Harvard, MIT, Sam Adams factory), from both outside and inside, guided by the many of my Hungarian friends studing there. The other highlight was the whale watching tour, that unlike in Seattle or in Steward, rewarded us with some amazing close view of the humpback whales feeding in the Stellwagen Bank National Marine Sanctuary. I also enjoyed the JFK Library, the first I visited of its kind. (Avoid the Elisabeth Gardner museum, does not worth it.) After Boston, we drove to Worcester, were my good old Hopkins friend, Greg Fischer is building the foundations of a world-class robotics program. (Learn more about is on SurgRob.) After an extensive lab tour, we finished the day with a great fish meal, and then drove all the way to Cape Cod. Cape Cod is a narrow and long peninsula that is one of the favorit recreational area of the rich Boston people. Since another tropical storm was arriving, the weather was pretty bad, fog, rain and wind only. Not the most pleasent condition for a swim... At least we saw some birds and a fox, but even the National Park wasn't that convincing. The best experience was to just drive around the rich and old countryside, sleeping in an authentic motel and eating at a real road- diner. We drove back to Boston in the evening, had a mexican meal with Dorka and Mio, and flew out the next morning: Andris to Seattle, me to Baltimore.

Idézet // Quote for the week

2011-09-10T21:58:00.000-07:00

„Önmagában véve senki sem szép vagy rút, jó vagy rossz, jelentős vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek, vagy kételkednek benne.”

/Robert Musil/

********

"Thus it is that in war the victorious strategist only seeks battle after the victory has been won, whereas he who is destined to defeat first fights and afterwards looks for victory."

/Sun Tzu/

Újra Amerikában // Back to the US

2011-09-06T20:56:00.000-07:00

Nem telt el sok idő a legutóbbi utam óta, és a jól eltervezett konferenciás köröm máris megkezdődött. Korábbi rövid látogatásom után Bostont szavaztam meg az USA legélhetőbb városának, és a pozitív benyomásom most sem változott nagyon, igaz minden itteni barát és ismerős úgy kezdi, hogy „Igen, igen; jó hely, de látnád a telet! Megvesz az Isten hidege novembertől áprilisig.” Nekünk azonban megint csak a kánikula meg a végén egy kis eső jutott.
Az EMBC konferencia az egyik legjobb negyedben, Back Bay-ben került megrendezésre a Mariott és a Westin szállókban párhuzamosan (mivel egyben nem fért volna el a 2500 ember és a sok -ok párhuzamos szekció.) Mókás volt, hogy a két épületet egy pláza köti össze, így a boltok között folyamatosan a kiöltözött badge-es embereket lehetett látni.
A szakmai program kicsit elmaradt a várakozásoktól (a korábbi évekhez képest kevesebb volt a sebészrobotikai szekció, és az időbeli eloszlásuk sem volt túl jó.) Ugyanakkor mindig hall az ember érdekes, izgalmas új fejlesztésekről, és jó dolog elbeszélgetni a sok-sok ismerőssel. A szociális programokban mindig is jó volt a szervező EMBS tagozat, és idén külön megtiszteltetés volt számomra, hogy a Lunch with Leaders eseményen meghívott vendégként vehettem részt.
Külön jó volt, hogy a konferencia kapcsán szervezhettem egy látogatást a Harvardhoz tartozó Brigham and Women’s Hospital világon egyedülálló műtőjébe, az AMIGO-ba. Egy volt Hopkinsos kolléga vezetett minket körbe, és mindent alaposan megmutatott a műtéti navigációt, intra-operatív röntgent, MRI-t és PET-CT-t felvonultató kísérleti műtőben. (Erről részletesebben a SurgRob-on számoltam be.)

********

The EMBC conference featured less surgical robotics sessions than in the past years, and somehow the schedule was not really according to my taste, but I still managed to find some interesting results and new groups to talk to. The social programs were great, just as before! I was particularly distinguished to take part in their Lunch with Leaders event, as an invited guest. In addition, I organized a labtour to Harvard's Brigham and Wome's Hospital, to the famous AMIGO surgical suite. (You can read more about it at SurgRob.)

Above all, most pleasant is to meet with all the good friends and professional contacts. The world is getting smaller, indeed.

Idézet // Quote for the week

2011-09-04T21:50:00.000-07:00

„Mindenki láthatatlan drágakövet
rejt magában, akármilyennek született, s ezt
csiszolni, formálni kell."

/Morgan/

*********

"An expert is a man who has made all the mistakes which can be made in a very narrow field."

/Niels Bohr/

A GIGA // The GIG

2011-09-01T20:07:00.000-07:00

Már két éve elterveztem, hogy ha összejönnek a dolgok, akkor egymás után egy csomó konferenciát végiglátogatok 2011 szeptemberében. Összejöttek... Ennek megfelelően épp eddigi életem legnagyobb utazásába vágtam bele. 6 hét, 3 ország, 4 konferencia, a világ 4 top egyeteme, valamint néhány céges látogatás.

Igyekszem híven beszámolni mindenről! Első állomás: IEEE EMBC2011, Boston.

**********

I've just begun the biggest journey ever. 6 weeks, 4 conferences, the top 4 universities, and a couple of company visits. First stop: IEEE EMBC2011, Boston.

Idézet // Quote for the week

2011-08-30T17:29:00.000-07:00

”A tökéletes nem vonzza az embert. Az önmagában nyugszik, messze a normál élettől. Szeretni csak a tökéletlent lehet. Csak a tökéletlen képes ösztönös növekedésre, a tökéletes nem.”

/Johannes Neuhauser/

********

"The real voyage of discovery consists not in seeking new landscapes but in having new eyes."

/Marcel Proust/

Két gyors // Just rapids

2011-08-27T17:28:00.000-07:00

Az elmúlt két hétben két rövid utam volt ki az ACMIT-ba. Egyik nap hazafelé nagyon szép szivárvány volt, és jól eláztam a napsütésben. Különben reggeltől-estig be voltam táblázva munkával. (Pl. hirtelen felindulásból elkövetett EU grant írás.) Kivéve szombatot:

A múlt hét (sőt, talán a nyár) legkiemelkedőbb sport-programja a Hohe Wand nagy via ferrátájának (HTL steig) meghódítása volt. Francia kollégámmal, Marc-kal odabicikliztünk (egy óra alatt simán ki lehet érni, csak a vége már meredek), aztán ő a túristaúton, én pedig toronyiránt mentem fel a falon. Elsőre kicsit ijesztő volt, hogy fent még mindent felhő borított, ami mintha morgott is volna, de hamar kitisztult, és ragyogó időnk lett. Mivel alattam elég lassan jöttek a ferrátán (előttem meg annyit bénáztak, illetve visszamásztak végül), így nagyon nyugisan, teljesen egyedül mászhattam a saját tempómban. Egy-két veszélyesebb helyet leszámítva nem is kellett használnom a drótot, végig tudtam mászni. Alig várom, hogy újra megcsinálhassam! Utána még másztam egy kicsit, majd irány a jó kis Posthaus hütte. Visszafelé megálltunk Wiener Neustadt külvárosánál két mesterséges tónál. Meglepően nagy lakóparkokat húztak fel köréjük, és bár elvben magánterület, vidáman bementünk, és csobbantunk egy kellemeset. Este kinéztünk a főtérre, ahol szabadtéri mozit rendeztek be (amit néha kegyetlenül elmosott az eső.)

A második körös kiruccanás alkalmával sok móka már nem is volt, csak a meetingek, a lakás rendbetétele (egy hallgatóm fog beköltözni), és hazautazás, hogy még felkészülhessek a következő nagy ugrásomra.

********

No question, the most memorable day of the summer was so far last Saturday, when I finally climbed HTL klettersteig on Hohe Wand. 300 meters awesome via ferrata that I did mostly rock climbing. Loving it!

Idézet // Quote for the week

2011-08-18T05:31:00.000-07:00

„Ha újra megélhetném az életemet, ügyelnék rá, hogy legalább hetente egyszer elolvassak néhány verset és hallgassak egy kis zenét; így talán szellemem mostanra hanyatlásnak indult része is tevékeny maradhatott volna.
Az ízlés elhanyagolásáért boldogságunkkal kell fizetnünk, és valószínűleg éppoly káros az intellektusunkra, mint az erkölcsünkre, ha megtagadjuk természetünk érzelmi vonásait.”

/Charles Darwin/

************

"Accepting failure makes you a better person."

/Julia Mae Jorgensen/

Repülnek a napok // The days are flying

2011-08-15T11:33:00.000-07:00

A hetek viharos gyorsasággal repülnek, és bár mindegyik nap más, egyformán pörgős, hajtós. Dolgoztam kinn is, dolgoztam itthon is, mikor hol volt épp rám szükség. Idén valami furcsa oknál fogva az emberek nem vonultak el pihenni nyárra (talán az időjárás miatt), hanem minden projekt maximumon zakatol. Szerencsére az egyik hallgatóm hajlandó volt nyári gyakorlatra kitelepülni, így ő most helyettem is helyt áll. Itthon közben lement Zsoltiék aranyhegyi esküvőpótló bulija, Vida legénybúcsúja, majd esküvője, családi vendégség, szóval programból nem volt hiány.

Hirtelen eljött az augusztus közepe, és Yashar visszarepült Kanadába. A legvégén megismerhettem a családját is. (Az utolsó napokban az a hír járta, hogy a végleg talán annyira nem is végleg, de ez majd csak később derül ki.) Minden esetre egy szolid búcsúbulit tartottunk (ami a szomszéd öreg bácsinál totálisan kiverte a biztosítékot, és melegebb tájakra küldött minket szóban és írásban is.) Hiába mondtuk neki, hogy a főbűnöst már egy hidegebb kontinensre száműztük “hangos kacagás” vétsége miatt…

Múlt hétvégén, hosszas győzködés után anyuék végre kijöttek együtt meglátogatni, míg Iboly táborban volt. Persze a logisztika nem volt egyszerű (ők Révfülöpön keresztül jöttek, én meg csak másnap reggel, az esküvő után), de remek két napot töltöttünk kinn, nagyjából a szokásos “good life” ütemtervnek megfelelően.

Első nap a Hohe Wand-ra mentünk fel, a legszebb Hanselsteig-en keresztül. Igaz esőben indultunk, és még ebédkor is hullott, de később nagyon szépen kiderült, és a Sky Walk-ról már remek kilátásunk volt. A hírhedt lyukban ereszkedtünk alá, majd pedig a Puchberg melletti vízesésnél vacsoráztunk a Sebastian hüttében. Végezetül egy kellemeset sétáltunk a naplementében Puchberg am Schneebergnél. (Ott is van nyári filmfesztivál.)

Másnap következett Bécs: kötelező programok, mint Stephansdom, Kartnerstrasse, kávézás, Kasekrainer-ezés, Ring, Hofburg, Rathaus. Megnéztük még az Albertinát, ahol a Batliner kollekció volt kiállítva, illetve ez alkalommal be lehetett jutni a hercegi lakosztályokba is. Végül sétáltunk egy jót a Belvedere parkjában, és a Zur Wildsau-ban vacsoráztunk, a város tetején.

**********

I had some good time in and outland.

Yashar has really left, after a nice farewell party (with some backlash)
We climbed Hanselsteig with my parents visiting
Then all the way to the Sky Walk
Descended through the infamous hole
Puchberg waterfall
Eating Trout in the Sebastian hütte
The Batliner collection in Albertina
Easy walk in the Belvedere park
Gastronomical treatment on the top of Vienna

Idézet // Quote for the week

2011-08-05T06:30:00.000-07:00

“A könyveknek és az embereknek ugyanazok az ellenségeik: tűz, víz, állatok, az időjárás, és a saját tartalmuk.”

/Paul Valery/

*********

Just as energy is the basis of life itself, and ideas the source of innovation, so is innovation the vital spark of all human change, improvement and progress“.

/Theodore Levitt/

PS: Utólértem magam! // Caught up, finally...

Nyári hetek // Summer (?) weeks

2011-08-02T04:04:00.000-07:00

Graz után egy villámlátogatást tettem otthon, hogy gatyába rázzam a projektjeimet, aztán irány vissza, ezúttal Szilvivel, Petivel és Andrissal. Bécs néhány új részét fedeztük fel (a kötelező Sacher tortázás mellett), ettünk egy remek Kaiserschmarrn-t fenn, a Cobenzl kastélynál, majd pedig a belvárosban kószáltunk. Belefutottunk Habsurg Ottó temetési menetébe. Szegély résztvevők: fekete hosszú ruhában vonultak egy órán keresztül a tűző napon. Nem véletlenül kísérte őket egy csomó mentős. Délután beugrottunk Danielékhez, az új lakásukba. Kiköltöztek Hütteldorfba, ahol korábban is lakott, a város szélére, egy hatalmas kertes házba medencével, kilátással, mindennel. Egy pár lurkó még el fog férni oda… Vacsorázni felvonultunk a kedvenc helyükre, a domb oldalában lévő Zur Wildsau kiülős étterembe, ahonnan már egész jól belátni Bécset. (Nem mellesleg remekül főznek!) Schönbrunn díszkivilágítással búcsúzott tőlünk.
Másnap a Hohe Wand különböző hüttéiben és szirtfokain folytattuk a „good life” életmódot, ellátogattunk a Puchberg am Schnee melletti vízeséshez, és ezúttal kipróbáltuk a Wasserfallwirt, Sebastianhütte házi sörét is.
A következő hétvégét a családdal Balatonon töltöttük (kellemes őszi időben), majd pedig a sűrű heti programom miatt csak péntek reggel mentem vissza WN-be. Este meglátogatott egy régi kedves egyetemi barát, aki most Graz-ban dolgozik, szombaton szülinapozni voltam Sopronban, aztán hétfő este haza, mivel úgy volt, hogy Gernot-ékkal kedden Budapesten találkozunk, de aztán mégsem. Időközben megérkezett Yashar családja, mert az utolsó héten együtt utazgatnak, de sajnos csak futólag találkoztam velük, pedig nagyon aranyosak…

***********

The best of the past weeks was to have Szilvi, Peti and Andris over here, and we discovered a few decent places around:

OK, I admit, we got a little obsessed with good food and drinks...

Idézet // Quote for the week

2011-07-25T04:07:00.000-07:00

„A szerelem nem abban merül ki, hogy bámuljuk egymást, hanem együtt, egy irányba nézünk.”

/Antoine de Saint-Exupery/

*********

“The trouble with our times is that the future is not what it used to be.”

/Paul Valery/

Déli gyöngyszem // Graz, a southern pearl

2011-07-19T03:54:00.000-07:00

A hosszított genfi út után nem sok időm maradt az otthoni dolgokra (mondjuk különben meg vízitúrán lettem volna), de pénteken legalább lejutottam a családhoz a füredi Williams táborba, aztán másnap onnan buszoztam+vonatoztam ki Wiener Neustadtba. Hétfőn az első vonattal mentem Graz-ba, a SCATh workshopra. A háromnapos rendezvényt egy nagy EU FP7-es (szívkatéteres fejlesztésekről szóló) pályázatra építették, ugyanakkor a konzorciumi résztvevőkön kívül nagyon sok neves szakember is jelen volt (többek között ezért mentem én is), tudtam találkozni az olasz, francia és német kapcsolataimmal, megismertem egy remek srácot az Imperial College-ből, hallottam érdekes kutatásokról a hollandoktól, és természetesen több osztrák résztvevő is volt, ami azért fontos, mert rájuk potenciális ACMIT partnerként számítunk. Az első este került sor a közös díszvacsorára a város egyik legelőkelőbb éttermében (Landhaus keller), ahol nem hagyományos menüt kaptunk, hanem igazi kreatív fogásokat (pl. tormakrémleves sült fekete puddinggal). Az időjárás elég változatos volt, rekkenő hőség és hatalmas felhőszakadások váltogatták egymást, de összességében jó volt.
A program nem volt annyira intenzív, mint a mi workshopunk, de a szociális élettel és a szokásos éjszakai munkával együtt már kitöltötte a napi 24 órát. Grazra nem is maradt nagyon sok időm, pedig gyönyörű város, nagyon kellemes meglepetés volt.
A XIV. századtól a Habsburg család egyik ágának székhelye lett Graz, ennek megfelelően kastélyokkal, palotákkal várakkal gazdagon ékes. Az óvárosi rész, amely a világörökség része, hangulatában és egységes XVII-XVIII. századi megjelenésével talán még Bécs központját is felülmúlja szépségben, és a közvetlen mellette emelkedő Schlossberg, tetején az óratoronnyal és egy csomó vendéglővel gyönyörű rálátást biztosít az egész völgyre. 2003-ban Európa kulturális fővárosa volt, és néhány modern építészeti elemmel gazdagodott. Mivel 6 egyetem és több tízezer diák is található itt, az éjszakai élet elég pezsgő, ráadásul jóval olcsóbb, mint Bécs.

Szerdán este vonatoztam vissza, de még az út is nagyon élvezetes az Alpok utolsó hegyein át. Időközben kiderült, hogy egyik jó barátom épp ott dolgozik, így hamarosan visszatérek majd egy hétvégére.

************

Graz was a great surprise, it’s a charming city of 300,000, with rich history and great atmosphere. There are 6 univesities with 50,000 students providing a lively buzz around the downtown every night.
I went over for a short 3 days to participate to the SCATh workshop at TU Graz, and to meet a lot of international friends. (SCATh is an FP7 project on heart catheter solutions.) The professional part was great, and also the social events, especially the dinner at Landhaus keller with a magnificent menu.
Further highlights:

Rathaus (Town Hall).
Schloßberg, towering above the old town
Uhrturm (clocktower)
It was the Cultural captial of Europe in 2003, leaving some modern buildings behind
The restaurant bridge
Hauptplatz
Trainride through the last hills of the Alps
Unfortunately, I missed the Landeszeughaus armoury collection, which is the largest in the world

Idézet // Quote for the week

2011-07-12T04:07:00.000-07:00

"A haladás titka, hogy el kell indulni."

/Mark Twain/

**********

"A good idea will keep you awake during the morning,
but a great idea will keep you awake during the night."

/Marilyn vos Savant/

Gazdagéknál // Posh Geneva

2011-07-10T01:08:00.000-07:00

Április magasságában mondta az egyik szakmai kapcsolatunk, hogy érdemes lenne megkeresnünk Didier Pittet professzort a Genfi Egyetemi Kórházból (HUG), mert ő az egész alkoholos kézfertőtlenítés atya, a módszer és a technika kitalálója, az európai norma és a WHO protokoll megalkotója és első számú propagálója. Nem mellesleg pedig nagyon jó fej. Írtam is neki egy emailt, mire rögtön jött a válasz, hogy örül a kézfertőtlenítős projektünknek, és még így a határidő után gyorsan küldjünk be valamit a június végi ICPIC konferenciájukra, ahol lesz egy innovációs verseny is.
Így is tettünk, a szakmai anyagunkat elfogadták, így én múlt kedd délután szárnyra kaptam, és kirepültem Genfbe. (Szerencsére van közvetlen járat.) Azt eddig is tudtam, hogy Svájc drága, de ilyen frank árfolyam mellett kifejezetten brutális volt, szívem vérzett minden egyes kiadásnál. (Franciaországban rögtön minden 15%-kal olcsóbb volt…)
A konferencia (1st International Conference on Prevention & Infection Control – ICPIC) nagyon profi volt, annak ellenére, hogy most került először megrendezésre. A Genfi Egyetem adott neki helyet, kár, hogy légkondi nem volt (kint meg 35-38 fok). A legtöbb kézfertőtlenítős, kórházi fertőzéses világcég itt volt, sok ismerős is akadt. Eljött a szingapúri professzorunk, a korábbi céges kapcsolataink és még sokan mások. Ennek megfelelően nemcsak az előadásokon ültem, hanem folyamatosan meeting-eltem is az emberekkel, igyekeztem vinni előre a kezes projektünket. Esténként csodálatosan gazdag "sajt és bor" fogadások voltak, de az ellátásra különben sem lehetett panasz.
Az innovációs verseny háromfordulós volt. Az elfogadott 600 konferenciaposzter közül kevesebb mint 100 jelentkezett az Innovation Academy versenyre, amiből 41-et választottak ki poszter-prezentációra. Anonim szakmai zsűri tett fel kérdéseket a poszter-szekció alatt, és kiválasztották azt a 14 projektet, amelynek képviselői 3 perces pitch-et (rövid ismertető) kellett tartsanak. Telt ház előtt (200++) mentek az előadások, és igen jól sikerült, nagy tapsot kaptunk, és már utána is sok gratulációt, így nem teljesen váratlanul ért, hogy mi is bekerültünk az 5 legjobb projekt közé a döntőbe. Szombaton délután a döntősök 15 perces előadásokkal mutatták be az innovációjukat, és a zsűri kemény kérdésekkel bombázta az előadókat. Végül nagy meglepetésre mi lettünk az elsők, pedig itt már nagyon szoros volt a mezőny. Nagyszerű volt, hogy hirtelen bejelentették, két szponzornak hála készpénznyereménnyel is jár a díj. De még a frankoknál is fontosabb volt, hogy a szakma krémje előtt arattuk a sikerünket, így reményeink szerint könnyebb lesz végre szakmai befektetőt szerezni. Sőt, mindezek tetejébe a csapatunk meghívást kapott a WHO Patient Safety Department, Private Sector Promotion munkacsoportjában való részvételre, valamit lehetőséget, hogy együtt dolgozzon a HUG Infekció Kontroll részlegével, Prof. Pittet alatt. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk!
Hogy eleget tudjak tenni ezeknek a meghívásoknak, átbookoltam a repjegyemet (valójában vettem egy újat), és lemondtam az otthoni programjaimat, hogy még 3 napot maradjak Genfben. Mindezek után a szombat délutánt végre kényelmes tempójú városnézéssel töltöttem. Genf gyönyörű, a tóparton sorakoznak az előkelő szállodák, lakóházak, előttük jachtok, sétahajók, és persze a 140 méter magas szökőkút. Az óvárosi rész tele van középkori templomokkal, ódon sörözőkkel, hangulatos kis utcákkal. És bármerre néz az ember: hatalmas hegyek, amelyek közül a legszebb természetesen a Mount Blanc hatalmas orma. Minden irányba Franciaország van, ha nem szállsz le időben a buszról, könnyen áttévedhetsz. Különösen élveztem a naplementéket, amelyeket a 12. emeleti szobám ablakából csodálhattam.
Vasárnap túrázni akartam, fel a közeli Jura hegyre, de mire eljutottam oda, nem maradt elég időm feljutni a tetőre, mivel hiába van 10-ig világos, a buszok vasárnap csak 5-ig közlekednek arra. Azért így is láttam takaros francia falvakat, hegyeket és CERN-t. Még a művészettörténeti múzeumra is maradt kis időm kedden.
Hétfőn reggel a WHO-nál kezdtünk, ahol a világ legnagyobb kézfertőtlenítő-gyártóinak magas rangú képviselői ültek sorban, és próbáltak valami okosat kitalálni a piac egységes szabályozására, együttműködésre és a higiénia általános népszerűsítésére. Egész érdekes volt.
Még jobban tetszett viszont másnap a Hopitaux Universitaires de Geneve (HUG)-be tett látogatás, ahol Prof. Pittet és munkatársai több órát foglalkoztak velem, végigvettük a különböző fejlesztési és együttműködési lehetőségeket, csináltunk mikrobiológiai teszteket, megmutatták az ő dobozaikat, és elbeszélgettem sok kollégájukkal. Nagyon megtisztelő volt a figyelmük. Úgy volt, hogy másnap még visszamegyek a kórházba, de végül rohannom kellett a reptérre a repülőmhöz. (Szerencsére a vonat a központ pályaudvarról 6 perc alatt ott van, és ráadásul ingyenes volt nekem!) A körülmények folytán Amsterdamon keresztül repültem haza, de annyi időm nem volt, hogy kiruccanjak a városba. Majd legközelebb. Így is kihoztam a maximumot ebből az útból!

**********

Prof. Didier Pittet is simply the biggest guy in hand hygiene in the world. He invented the alcoholic hand rub, his group developed the hand washing protocol that later became the EN 1500 norm and the WHO protocol, and he is continuously putting a great effort to promote hand hygiene worldwide. In addition, I was told that he is a really cool person, so I dared to drop him an email back in April about our Hand-in-Scan hand hygiene control efforts. In return, he invited us to send an abstract to the 1st International Conference on Prevention & Infection Control – ICPIC that he was calling alive and chairing in late June in Geneva, and also recommended to enter their Innovation Academy Competition. So we did.
From here on, things went just perfect! We got accepted, then selected for the poster-presentation round of the competition (among 41), then qualified for the semi-finals, a 3 min pith of the best 14, out of which only 5 entered the finals. I had 15 min to convince the renowned professionals of the jury that our device has bigger potential than the other competitors, who all had a more developed solution and a better managed business. In the happy end, we triumphed, and were even got a surprising cash award. This landed us at an excellent position to negotiate with the big soap manufacturers, who were all sitting in the rows. What is more important, I was invited to take part in the WHO’s Patient Safety Department, Private Sector Promotion Workgroup, which was a great honor, and an extremely good opportunity for networking. I rebooked my flight, and stayed over 3 days in beautiful Geneva to get to opportunity to visit Prof. Pittet’s group at Hopitaux Universitaires de Geneve (HUG). In fact, I spent a whole day there discussing and negotiating with the world’s best professionals in hand hygiene. We laid down a roadmap for future scientific collaboration, and also did some initial microbiological experiments. It was just amazing!
Further highlights of the Geneva trip:

ICPIC was an excellent conference: well organized, well attended
All the representatives of hospital infection control companies were present
All the familiar faces from Singapore
Awesome wine&cheese sessions
A close-up view on Mount Blanc
Water-taxi across the lake
140 m tall waterjet
Hiking up a bit on Jura hills
Visiting some tiny French villages
Wandering around in the old town
Museum of the history of arts
Good wine everywhere
Sunsets from my 12th floor apt.

Idézet // Quote for the week

2011-07-02T01:06:00.000-07:00

"Semmi sem olyan gyakorlati, mint egy jó elmélet."

/L.E. Boltzmann/

*********

“A stand can be made against invasion by the enemy, but no stand can be made against invasion by an idea.“

/Victor Hugo/

CIS Workshop in Budapest

2011-06-27T16:16:00.000-07:00

A következő hetet végig Budapesten töltöttem, mivel ekkor volt a nemzetközi Számítógéppel Integrált Sebészet workshopunk, amire már egy éve készültünk az EESTEC-esekkel, és hosszas előkészítés után sikerült mindent úgy összehozni, ahogy elterveztem: itt voltak a külföldi professzorok mind, egy csomó jó fej külföldi és magyar, és a szakmai program is megfelelően magas színvonalú volt. (A szakmai programról bővebben lehet olvasni a rendezvény oldalán.) Már pénteken kezdődött a pörgés Peterékkel, aztán együtt vacsoráztunk a Lancelotban. Szombat este volt a bankett, sikerült leszervezni a hajókázást a naplementében a Dunán, ami szerintem a program egyik fénypontja volt. (Sajnálatos módon hazafelé hajnalban ismeretlen tettesek eltulajdonították a tárcám, telefonom, fényképezőm, meg az emlékeimet.) Szerdán a SOTE-n voltunk laparoszkópos oktatáson és aztán az anatómiai múzaumban, csütörtökön meg az Evosoft-nál. Esténként kultúrprogramot biztosítottunk (city rally, Széchenyi fürdő, Gödör, ZP, kalandpark...) A rendezvény Balatonon zárult a külföldiekkel, majd egyből folytatódott a MAVE 25 éves szülinapi rendezvénnyel, és utána már rohantam is ki Wiener Neustadt-ba. Ütős volt!

***********

Last week was the busiest of all. To support our Computer-Integrated Surgery workshop, I had to reduce my regular 4-hour/day sleeping time, but it worthed. The workshop was pretty much as it was supposed to be: managed to drag Peter, Kevin and all my other European friends to Budapest. The official report is here. We had a handful, talented and interested foreign participants, and the EESTEC guys (especially the two Ádáms) did a wonderful job running the daily tasks. Most splendid was when they mentioned already at the after-party that they would organize the 2nd one in some time. Would be great…

Idézet // Quote for the week

2011-06-24T16:13:00.000-07:00

„Minden dolgok mértéke az ember”

/Protagorasz/

********

"As you grow older you will discover that you have two hands; one for helping yourself, the other for helping others."

/ Audrey Hepburn/

Végre a sziklán // Finally, on the rock

2011-06-17T16:12:00.000-07:00

Amióta először jártunk a Hohe Wand-on, azóta vágytam ott mászni. Végre sikerült ezt is összehozni, mert Katiék látogattak meg a hosszú hétvégére, és amellett, hogy kiváló társaság voltak, felszerelést is hoztak.
Csütörtök hajnalban apu hozott ki kocsival, mert épp a mellettünk lévő céghez jött kétnapos tárgyalásra. Szombaton kora délután kezdtük a túrát Dreistetten környékén, és némi helyi útbaigazítás után egy kiváló utat találtunk (C-s lehetett). A legjobb része egy vaslétra volt, amire kb. 20 méterrel a föld fölött kellett átmászni egy sziklapárkányról. A klettersteig végén inkább lejöttünk a hegyről, és egy másik, közeli csúcsra másztunk fel, igaz az csak egy rövid A-s szakasz volt, aztán találtunk még egy C-set. Végezetül még felszaladtunk a Skywalk-hoz is, azon a létrás úton, ahol Mariannékkal is voltunk már korábban, aztán bevállaltunk egy teljesen ismeretlen részt a Skywalk alatt, ahonnan Marci hamar visszafordult, és Kati is megküzdött vele, de mint kiderült egy E-s volt. (Ebben is volt egy jó kis szívdobogtatós kihajlás.) Kihasználtuk, hogy sokáig van világos, és csak este nyolckor jöttünk le a hegyről, búcsút intve a hegyi kecskéknek és zergéknek.
Másnap a Hohe Wand másik végén kezdtünk, egy nagyon kellemes kirándulással, fel a Hubertus Hüttéhez, igaz sok kletter nem volt ezen a szakaszon. Utána következett a Hanselsteig, ami viszont nagyon szép, jó és izgalmas is volt. Volt létrás szakasz is, meg egy kis mászás, aztán a skywalk párjához, a másik épített kilátóhozbukkantunk ki, és egy könnyed A/B-n jöttünk le.
Harmadnapra (Pünkösd hétfő) maradt a sportmászás, Puchberg am Schneeberg-nél találtunk egy jó kis falat sok könnyű úttal (Kletterngarten Losenheim), ráadásul egy szép vízesés mellett volt. Meglehetősen sokan voltak, de roppantul élveztük a mászást, annak ellenére, hogy nekem szombat este n. radialis lesio-m lett valahonnan, és nem tudtam mozgatni fölfelé a bal csuklómat. A maradék két napomat kinn már csak munkával töltöttem.

*********

Finally, I got to do some climbing and via ferrata on Hohe Wand, since Kati and Marci visited me, and brought along some gears. We did a great many routes from A-E, although could not find the BIG one that leads all the way to the top at Skywalk. Next time! Favorites were Wähtingersteig (C) and Hanselsteig (C). We had an awesome time at the Losenheim waterfall near Puchberg am Schneeberg, where they have lovely (and not too hard) sport routes.

Idézet // Quote for the week

2011-06-16T02:36:00.000-07:00

“A legnemesebb öröm a megértés öröme.”

/Leonardo da Vinci/

**********

"Simplicity is the ultimate sophistication"

/ Leonardo da Vinci/

Jeruzsálemi zarándokok2//Piligrims of Jerusalem2

2011-06-14T13:59:00.000-07:00

Másnap egyedül indultam az óváros keresztény emlékeinek felkutatására. A Kálvária (Via Dolorosa) mentén sorakoznak Jézus szenvedésének állomásai, és mindegyik stációnál külön templomot emeltek. Van amelyik csak egy kápolna, mások méretes komplexumok. Sőt, az egyik-másik alatt hatalmas barlang, vagy ciszterna is található. Mivel az utcai forgatagban nehéz spirituális élményt átélni, így csatlakoztam egy random zarándokcsoporthoz, hogy ne legyek egyedül. (Különben egyáltalán nem volt olyan sok belőlük, mint vártam.) Az egyik legérdekesebb stáció a Notre Dame de Sion, Ecce Homo kolostor, ahol a római sugátúton átívelő diadalívet építette be a templomba. (A legenda szerint itt állította a nép elé Pilátus Krisztust.) A kolostor alatt több nagy ciszternát találtak a 20. század elején, és feltárták az eredeti utca kövezetét is. Nem tudtam végigjárni az összes stációt (és pláne nem sorban), mert nagyon idióta nyitvatartási rendjük van. Ettől függetlenül szép élmény volt. Hasonlóan biblikus helyeken folytattam a sétát: a keleti, Oroszlános Kapu közelében található Szent Anna templomnál, illetve az ott lévő Bethesda fürdőknél, ahol Jézus meggyógyította a bénát. A római fürdő helyére a bizánciak nagy bazilikát emeltek, amelyet a perzsák leromboltak, majd a keresztesek egy kisebb templommal pótoltak. Közvetlen szomszédságában található az akusztikájáról híres Szent Anna templom, amelyet kifejezetten a gregoriánok dallamaira hangoltak. Valóban meseszépen szól! Péntek lévén fokozott volt a rendőri jelenlét és a katonai ellenőrzés, de minden checkpointon csak intettek amikor meglátták a magyar jogosítványomat… A városon kívül a, a templom hegy keleti oldalán hatalmas temető húzódik, ahol több király és próféta is nyugszik. A kis völgyben az Olajfák hegyének lábánál fekszik a Getshemáné kert, ahol egymás szomszédságában megint csak több kiemelt jelentőségű vallási emlékhely található: az utolsó vacsorának helyet adó barlangot már sok száz éve átalakították kápolnává, és közvetlen mellette található egy másik földalatti szentély, ahol Mária sírja van. Az utca túloldalán 6-800 éves olajfák övezik a Getshemane templomot, amelyet a szikla köré építettek, ahol az utolsó este Jézus imádkozott.
Pénteken napnyugtakor kezdődik a Sabbath, az utcák elnéptelenednek, a boltok mind bezárnak, a tömegközlekedés leáll. A hostelben egy Sabbath vacsorát szerveztek, hogy a kívülállók is megismerkedhessenek kicsit a zsidó tradíciókkal, ételekkel, borokkal. Másnap hajnalban egy frissen szerzett német haverral 3:30-kor indultunk, hogy még jóval napfelkelte előtt a Holt tengerhez érjünk, és a napfelkeltét a 400 méterrel a tó fölé magasodó Masada erőd romjairól nézzük meg. Egy meredek, de még nem túl tikkasztó kapaszkodás után pont időben érkeztünk, hogy lássuk az első sugarakat. Az erőd egészen más hangulatot áraszt a félhomályban, könnyebb megidézni a hely szellemét: Masada volt a Kr.u. 60-as zsidó felkelők utolsó bástyája. A Heródes által tökéletes katonai erőddé és egyben semmilyen luxust nem nélkülöző palotává alakított sziklatömb szinte bevehetetlenül magasodik a Holt tenger fölé. Azonban a dicsőséges római hadsereget ilyen dolgok nem zavarták, kitartásuk, szervezettségük és hadmérnökeik révén végül legyőzték a felkelőket. Miután az egész hely körül egy sáncművet alakítottak ki, a legalacsonyabb oldalon egy hatalmas rámpát építtettek (zsidó hadifoglyokkal), amelyen azután a faltörő/ostromtornyaikkal le tudták rombolni az erőd hátsó kapuját. A zsidók – a feltételezések szerint – az utolsó este sorsot húztak, 20 ember végzett a többiekkel, majd magukkal is, hogy ne kerüljenek hadifogságba. Történetüket Josephus Flavius örökítette meg a Zsidó Háború c. művében, halhatatlanná téve őket.
A napfelkelte után lerobogtunk a hegyről, és visszavezettünk a csak 70 km-nyire lévő Jeruzsálembe, hogy a reggeli után felszedjük Tibort és egy másik srácot, és velük visszamentünk immár kényelmesebben, lifttel meghódítva az erődöt. Következő állomás a Holt tenger egyik strandja volt. Döbbenetesen furcsa érzés a magas sótartalmú vízben lebegni, nem véletlen olyan népszerű a hely! (A mellett persze, hogy a föld legmélyebb pontja.) Aztán persze nem győzi magáról lemosni a sót meg a sarat az ember. Sajnos már nem jutottunk be a szomszédos En Gedi nemzeti parkba, mert délután 5-kor bezárják, de egy másik kis völgybe pár száz métert besétáltunk, gyönyörködni a sziklaformációkban. Az egész táj olyan kietlen és minden szépsége mellett nyomasztó, mint Death Valley az USA-ban.
Másnap reggel az olajfák hegyéről búcsúztattuk a szent várost, aztán Tibort kivittem a tel avivi reptérre, én pedig visszavezettem, hogy a délutánt még aktívan töltsem. Elsőként az Izrael múzeumot kerestem fel, amely öt részlegével és számos kiállításával az első számú kulturális intézmény az országban. Itt találhatóak a qumrani tekercsek, és a legtöbb zsidó történeti emlék, néprajzi gyűjtemények. Az archeológiai leletek mellett természetesen van majd minden híresebb festőtől, szobrásztól is egy-két alkotásuk, egy nagyobb ázsiai gyűjtemény, valamint egy Eszterházy időszakos tárlat is volt (Dürer metszetekből). Az egyik legjobb dolog a 200 négyzetméteres makett Heródes Jeruzsáleméről. Impresszív egy város volt már 2000 éve is, az bizots! Este visszamentem az óvárosba, a Szent Sír templomba, és csatlakoztam egy olasz zarándokcsopot miséjéhez. Egész más volt így a templom, különösen, hogy mire véget ért a szertartás, már egyáltalán nem voltak turisták.
A gépem reggel 5:20-kor indult, de mivel az izraeli beszállítási protokoll híresen hosszadalmas, ezért már este kimentem a reptérre, és a gépem előtt töltöttem el pár órát, majd pedig különböző biztonsági pontok előtt sorban állva. Hétfő reggel épségben hazaértem, ráadásul a repülő egészen furcsa légi folyósón jött, és gyönyörű volt elrepülni a belváros felett. Izrael nagyon jó benyomást tett rám, nem is várt, új élményekkel gazdagodtam.

************

Highlights of the Jerusalem trip:
- Sneeking into the Dome of the Rock (and the cave under the altar)
-   The amazing eclectic Church of Sepulcher
-   People at the Western Wall (also a Jerusalem Day crowd)
-   Walking the ramparts
-   Tower of David and the Jerusalem history museum
-   The Bazaars of the old city
-    Sunrise from Masada fortress
-    The birdies of the fortress
-    Descending twice from Masada
-    Floating on the Dead Sea
-    Climbing some rocks in the desert
-    Pretty rookies
-    Sabbath dinner at the Hostel
-    Learning about the Ortodox jews (they attacked our car on Saturday...)
-    The Israel museum’s vast collection, including the Qumran scrolls
-    Model of Herode’s Jerusalem
-    A holy service in the church of the Saint Sepulcher
-    Getting cleared for boarding after 2.5 hours of inspection
-    Landing in Budapest

And above all, taking all along Via Dolorosa, a church or monastery at every station of the Cross, along the passion of the Christ:
1.    Jesus is condemned to death.
2.    Jesus receives the Cross.
3.    Jesus falls for the first time.
4.    Jesus meets his grieving mother.
5.    Simon of Cyrene helps Jesus carry the Cross.
6.    Veronica wipes the face of Jesus.
7.    Jesus falls for the second time.
8.    Jesus speaks to the daughters of Jerusalem.
9.    Jesus falls for the third time.
10.    Jesus is stripped of his garments.
11.    Jesus is nailed to the Cross.
12.    Jesus dies on the Cross.
13.    The body of Jesus is taken from the Cross.
14.    Jesus is laid in the Holy Sepulcher.

Jeruzsálemi zarándokok1//Piligrims of Jerusalem1

2011-06-13T12:03:00.000-07:00

Az utazás érdemi része a szakmai program után következett. Jeruzsálem elképesztő hely, három kontinens kultúrája találkozik, és a több ezer éves hagyományok kereszteződnek a modernitással. Az egyik sarkon még nyüzsgő belvárosi forgatag, egy tömbbel arrébb meg már csak ortodox zsidók vannak az utcákon, aztán következik egy üzleti negyed, majd az iszlám városrész. Az óvárosban szorosan összezsúfolva élnek a zsidók, keresztények, mohamedánok, örmények és számos kisebb népcsoport. A történelem viharai alaposan kikezdték a lakosságot, emiatt állandó a feszültség. Nem lehet megmondani, ki volt itt előbb, kinek szentebb ez a hely, vagy kinek van bármihez is joga a többiekkel szemben. A türelmet és a toleranciát leszámítva minden más rendezési elképzelés elvérzett idáig, illetve időszakosan az diktálja a feltételeket, akinél a hatalom.
A helyzet bonyolultságát szemléltetendő, álljon itt egy rövid összefoglaló a város történetéről a Tower of David Jeruzsálem múzeum remek kiállítása alapján:

A város első írásos említései valamikor Kr.e. 1800 körülre tehetők
Kr.e. 1200 tájékán telepedtek meg ezeken a dombokon az Izraeliták, és a hely már akkor is szent volt, mert a Biblia szerint Jákob itt akarta feláldozni Izsákot. Ennek megfelelően 1000 körül, amikor Dávid király elfoglalta, díszes templomot és palotát emelt a hegyen. A város párszáz fős volt még csak, és a déli lejtőkön húzódott
Kr.e. 586 körül a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet, lerombolták a templomot, és elhurcolták a zsidókat
Kr.e.525 körül tértek vissza, és újjáépítették a templomot meg a várost is, a templom-hegy nyugati oldalán
A Kr.e. IV. században Nagy Sándor, aztán a perszák uralták a területet, majd Kr.e. 63-tól a rómaiak
Kr.e. 37-től Nagy Heródes grandiózus városfejlesztésbe kezdett, a templomot az akkori világ egyik legnagyobbjává bővítette, hatalmas erődrendszert alakított ki a város körül, úthálózatot, csatornát és megannyi palotát. Nevéhez fűződik a Maszada erőd kialakítása is (lásd később)
Kr.u. 70-ben a zsidó felkelés leverése után a rómaiak lerombolták a templomot, és becslések szerint félmillió embert mészároltak le. Ugyanennyi zsidó áldozata lehetett az 132-es felkelésnek is, ami után sóval hintették be a várost, és a rómaiak 60 évig őrizték a romokat, nehogy visszatérjenek a zsidók. Hardianus kezdte el a város újjáépítését, mert egy igazi római provinciai központot szeretett volna. Ekkoriban mind a zsidókat, mind az őskeresztényeket üldözték
324-614-ig Bizánc uralta a területet, megerősítve a keresztények pozícióját. A zsidóknak tilos volt az óvárosba bemenniük, kivéve a templom lerombolásának évfordulóján, gyászolni. 25 év, a perzsákkal való háborúzás után a muszlimok söpörtek végig a területen 638-ban
1099-ig a muszlimok gyakorolták a hatalmat (Fatimid kalifátus), a legtöbb templomból mecsetet csináltak, de megtűrték a keresztényeket és a zsidókat. A VII. század végén épült a Sziklatemplom és az Al Aqsa mecset is a templomhegyen
Szűk száz évre a keresztesek visszafoglalták a várost, majd 1187-ben elvesztették azt Saladinnal szemben, akit viszont a tatárok győztek le 1244-ben. Egyikük sem bánt kesztyűs kézzel a helyiekkel, ez idő alatt többször megtizedelték mindegyik vallás követőit
1250-től egészen 1517-ig a mamlukok kezén volt a város, és teljesen elkopott egykor dicsősége. Utána következtek a törökök, akik relatív nyugalmat hagytak a különböző vallások gyakorlóinak
1917-ben az ottomán birodalom felszámolásával a britek befolyása alá került, és 1947-ig létezett a független palesztin terület is, emiatt folyamatosak voltak az összetűzések
1948-ban a britek kivonultak, és Izrael kikiáltotta függetlenségét, ami azonnal háborúhoz vezetett. A két hónapig tartó harcok végén patthelyzet alakult ki, Jeruzsálemet kettéosztották, az óváros jordán irányítás alatt maradt
1967-ben Jordánia megtámadta Nyugat-Jeruzsálemet, aminek okán Izrael hadseregével elfoglalta teljes Jeruzsálemet. Örömükben, hogy újra övék lett a Nyugati (sirató) fal, eldózerolták az ott lévő mór negyedet, és kialakították a tágas Western Wall Plaza-t
Jelenleg folyamatos a biztonsági ellenőrzés, csak fémdetektoros kapukon keresztül lehet a falhoz jutni, viszont mindenki számára megközelíthető
Hasonlóképp, a szent időszakokat leszámítva, napi pár órára bárki felmehet a templomhegyre, viszont pár éve csak mohamedánokat engednek be a mecsetekbe.

Első este besétáltunk az óvárosba, ahol a zsidók (főként fiatal fiúk) épp a Jeruzsálem-napot ünnepelték (amikor ’67-ben kiverték Jordániát a városból). Különös, és kicsit félelmetes volt látni a sok gyereket eksztatikus állapotban, hogy énekelve, zászlókat lóbálva rohangáltak a városban. Természetesen mindenhol rengeteg volt a rendőr és a gépfegyveres katona, akik közül sokan fiatal lányok, akik a kötelező sorkatonai szolgálatukat végzik.

A másnap reggelt a városfalon kezdtük. A jelenleg is álló 12 méter magas erődrendszert Nagy Szulejmán építtette egy álmában jött jóslat okán, de egyes szakaszai több mint 2000 évesek. Főként az óvárosban kószáltunk, élveztük a bazársorok nyüzsgését. Délután még pont elcsíptük azt a rövid időablakot, amikor turistákat is felengednek a templomhegyre, és bár az Al Aqsa mecsetbe nem mehettünk be, nekem sikerült belógnom egy muszlim gyerekcsoporttal a sziklatemplomba. Ez áll a fölött a szikla fölött, amelyen Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot, illetve amelyről Mohamed a mennybe ment. A templom belülről is olyan szépen díszített, mint kívülről, az építők az akkori világ legdíszesebb templomát akarták megalkotni. (Az izmir csempe borítást később kapta.) A központi részét épp felújítják, de a szikla alatti barlangba lemehettem. Tiborral besétáltuk az óváros több negyedét is (nagy része bazár), egy rövid látogatás erejéig benéztünk a Szent Sír templomba is, amely a keresztények legfontosabb zarándokhelye. Az évszázadok során egybeépült hatalmas templomkomplexum tartalmazza a keresztút utolsó állomásait: itt volt a Golgota, Jézus sírja, itt találták meg a keresztet, és itt támadt fel. Mindezt a bizánci anyacsászárné állapította meg a IV. század elején zarándokútja kapcsán, és elrendelte egy minden korábbinál nagyobb templom építését. A VII. sz-i ásatások során megtalálták a templom alatt Krisztus keresztjét, amit aztán 300 évvel később csatában elvesztettek a keresztesek. A jelenleg álló Saint Sepulcher templomon a 6 ősi keresztény egyház osztozik (így meglehetősen eklektikus a stílusa): római katolikus, örmény ortodox, görög ortodox, egyiptomi koptok, etiópok, szír ortodoxok. Délután megnéztem egy másik nagyobb piacot, majd még a Dávid Tornyában (a Jaffa kapu mellett álló erőd) lévő várostörténeti kiállítást. Az erődből pompás kilátás nyílik a városra. Mókás, hogy innen nézve a templom hegy lefelé van. Naplementét nézni felmentem az Olajfák hegyére, ahonnan a legtöbb kép készül a városról.

*********

Jerusalem has probably the craziest history in the world. Many fights, sieges, plague raged he otherwise glorious timeline of the city. The religious and ethnical tension is extremely high (although the place is peaceful nowadays), as the different groups never treated to well each other. Excerpts from the stormy history of Jerusalem:

First city founded around 2000 B.C.
King David takes the city 1004 B.C, builds the first Temple on the sacred mount where Abraham wanted to sacrifice Isaac
586 B.C. Babylon conquers the city, destroys it completely
525 B.C. Jews return from the Babylon captivity, start rebuilding the city
334 B.C. Alexander the Great conquers the region, then the Persians, from 63 B.C. the Romans
From 37 B.C. Herod starts building the greatest city and Temple of his time
70 A.D. the first Jewish war ends in the massacre of half a million Jews and the grounding of the city
132 A.D. after another failed revolt, even more people are killed, the 101 Legion guards the ruins for 60 years to prevent any reconstructions. Eventually Hadrian starts to put up a Roman provincial city
324-614 Byzantine emperor Constantine starts transforming Jerusalem into a Christian city. Jews are forbidden from entering, except on the anniversary of the destruction of the Temple
Perisans take over then Byzantines rule again, then Muslims capture the city in 638. Population shrinks continuously.
Until 1099 the Muslims ruled and built the magnificent Rock Temple on Temple mount.
Crusaders take the city, massacre everyone. In 1187, Saladin captures Jerusalem, then loses again, many times, eventually Tatars take over in 1244.
From 1250 to 1517 the Mamluks rule, Jerusalem diminishes
The Ottomans take over, the city shrinks to 15,000, only 10th of its original size. It starts to revive in the 19th century only
1917-47 British mandate, continuous conflicts with the Palestinians
1948: Israel declares independence, fierce fighting breaks out immediately, leading to the split of Jerusalem
During the 6-day-war in 1967, Jordan attacked West Jerusalem, giving an excuse to the Israeli forces to expel them entirely from the city
Despite the consolidation of the security situation, the future of the region, the occupied territories and the borders of Israel remains an open question.

Idézet // Quote for the week

2011-06-10T15:22:00.000-07:00

“Még ha a jó úton is vagyunk, ha csak egy helyben állunk, akkor le fognak hagyni minket.”

/Mark Twain/

*******

"It’s not hard to learn more. What is hard is hard to unlearn, when you discover yourself wrong."

/Martin H. Fisher/

Technikai kitérő: Izrael // Technical stop: Israel

2011-06-08T15:19:00.000-07:00

Nem sokszor fordult elő eddig velem, hogy valami szakmai programra meghívottként mentem volna, de a mostani Magyar-EU-Izrael Start-up és Innovációs Workshop ilyen volt. A dékánunk volt a fő meghívott, mint innovációs rektorhelyettes, és engem adtak mellé, mint élő példa, hogy a fiatalok is művelik az innovációt. (Főként a kezes történetünk kapcsán elért sikerek miatt figyeltek fel ránk.)
A péntek esti esküvő egy kicsit mozgalmasabbra és hosszabbra nyúlt, mint terveztem, és nem sikerült időben felébrednem a minibuszra, csak egy óra húsz perccel a gép indulása előtt keltem. Csodával határos módon mégis elértem, aztán az úton kicsit kipihentem magam. Mint kiderült, egész komoly magyar delegáció érkezett, többen a minisztériumból, kormányzati hivatalokból, más egyetemekről. A BME-ről ott volt még Remzső Tibor, akit már régebb óta ismertem, és akivel a hét nagyobb részét együtt töltöttem.
A workshop Tel Aviv egyik masszív szállodájában (Leonardo Towers) volt, de költséghatékonysági okokból én nem ott kaptam szállást, hanem közel a tengerparthoz, ami miatt kezdettől fogva béreltem egy kocsit. No, ebből rengeteg gondom-bajom származott, de ezt majd egy külön posztban fejtem ki. Röviden a lényeg, hogy Tel Aviv a legszörnyűbb város a világon parkolás szempontjából! Különben viszont nagyon kellemes, élhető. Nagyon modern is egyben, alig több, mint 100 éve alapították.
Első este a nagykövet úr tartott fogadást a rezidenciáján (nem rossz hely), és már itt kiderült, hogy a szervezőknek (főleg Korányi László attasénak köszönhetően) nagyon jó nemzetközi társaságot sikerült összehozni: voltak komoly szakemberek Angliából, Belgiumból, Finnországból, meg még ki tudja hány helyről.
Az előadások két napon keresztül tartottak , és leginkább az derült ki, hogy mi mennyire le vagyunk maradva az EU-hoz képest, és még ott is mindenkit vernek az izraeliek. Elképesztően jól csinálják az innovációmenedzsmentet, minden szinten. Az esti közös vacsorára már-már letargikus hangulatba került a magyar csapat a különbségeket látván és hallván, pedig az óvárosban, egy nagyon kellemes kis helyen ettünk.
A második napi programba még az is belefért, hogy busszal átmentünk Jeruzsálembe megnézni egy biotech inkubátort (Bynet). Ebből sajnos nem mutattak meg semmit, csak egy prezentációt hallhattunk, megint csak döbbenetes eredményekkel. Este egy frissen megismert lengyel sráccal (aki a briteknél dolgozik) és egy francia lánnyal (az EU delegációból) sétáltunk az óvárosban, vacsoráztunk egy líbiai étteremben, majd pedig összefutottunk két magyar haverommal, akik épp itt voltak szakmai úton. Közben elkezdtük lerakni egy EU szintű innovációs népszerűsítő és inkubációs program alapjait. Ha lesz belőle valami, írok még róla! Az estét némi bor társaságában a tengerparton fejeztük be.
Következő nap Tiborral átautóztunk Jeruzsálembe (miután visszaszereztem az éjszaka során elszállított kocsit), hogy részt vegyük az Izraeli High Tech Cégek Szövetségének (HTIA) éves kiállításán és konferenciáján. Ehhez kapcsolódóan megrendezésre került egy EURÉKAs befeketetői találkozó, amely érdekes tapasztalatokkal szolgált a saját projektünk számára. Megint csak megdöbbentünk, hogy milyen gazdasági és diplomáciai potenciállal rendelkeznek az izraeliek. Rengeteg start-upjuk volt jelen, és befeketedők érkeztek a világ minden tájáról. Sokat elárul a rendezvény szakmai színvonaláról, hogy a plenáris előadók között voltak a 100 dolláros laptop projekt alapítója, a China Mobile elnöke, az IBM elnökhelyettese és több más felsővezetője is. Előbbi élőben játszott Watson ellen egy kérdés erejéig. A jeruzsálemi szállásunk egy hostel volt, de teljesen meg voltunk vele elégedve: tiszta, rendezett, hangulatos. Este elindultunk gyalogosan felderíteni az óvárost, de erről már majd a következő postban mesélek…

***********

Highlights of my trip to Tel Aviv:
-    Attending the Hungary – EU - Israel Workshop on Start-Ups and Innovation
-    Reception at the Hungarian Ambassador’s residency
-    Tel Aviv beach
-    Tel Aviv medina
-    Good local wine with random old and new friends
-    HTIA Annual Conference in Jerusalem
-    Amazing plenary speakers, including Dr. Negroponte (One Laptop per Child founder), Bill Huang (China Mobile general manager), Haim Shani (Director general, Ministry of Finance), Michael Rhodin (Senior VP, IBM SW) and WATSON as well.

Idézet // Quote for the week

2011-06-04T07:34:00.000-07:00

“A valóság rengeteg mindent a képzeletünkre hagy.”

/John Lennon/

***********

"Things should be made as simple as possible, but not any simpler."

/Albert Einstein/

Előadásos hetek // Presentation weeks

2011-05-30T07:33:00.000-07:00

Szokás szerint aktívan töltöttem európai két hetemet. Először is a SIBE kurzus a végéhez érkezett, ami kapcsán egy éles befektetői prezentációt kellett tartanom, meg aznap volt az MTA nagytermében (nem a díszteremben, sajnos) is egy előadásom egy kis orvostechnikai konferencián. A hétvégén Ausztriában pihentem ki fáradalmaimat, aztán szerdán hazajöttem, mert este a Rotary klubban tartottam előadást, meg találkoztam még jó sok mindenkivel. Hétvégén fordult igazán izgalmassá megint a program: szombat délelőtt volt a doktori avatás a K épület aulájában, aztán egyből indultam is Bacsiék esküvőjére Balatonföldvárra, ahol én voltam az egyik koszorúsfiú. A lagziról viszont hajnalban fel kellett jönnöm (szerencsére hoztak), mert 7-re már jött értem a minibusz, hogy kivigyen a reptérre.

***********

Highlights of my two busy weeks spent in Europe:

Presentation at the Rotary Club
SIBE Business Investor meeting&pres
Scientific talk at the Academy of Sciences
Doctoral ceremony
Melcsi&Bacsi wedding
leaving very early the day after...

Idézet // Quote for the week

2011-05-25T16:03:00.000-07:00

"Minden információ zajnak tűnik, amíg meg nem fejtjük a kódját. "

/Neal Stephenson/

***********

“Don’t worry about what people think. They don’t do it very often.”

/Jacqueline Delisle/

A legsűrűbb // The busiest (trumped)

2011-05-19T15:38:00.000-07:00

Shanghai Kelet Párizsa, de mondhatnánk épp New Yorkot is. Kína második legnagyobb városa 19 millió lakosával, és nyüzsgő életével, széles sugárútjaival, valamint luxusáruházaival bármelyik metropolisszal felveszi a versenyt. Életemben először itt esett le az állam Ázsia potenciálja láttán, amikor 2005-ben itt jártunk, de már csak az elmúlt 6 év fejlesztései is bámulatba ejtettek. Annyi új felhőkarcolót húztak fel azóta, ami összességében egy közepes amerikai városnak is becsületére válna. Ezen felül komplett felújították az úthálózatukat, építettek 6 (!!!) új metróvonalat és komplett városnegyedeket pucoltak ki (főként a világkiállítás miatt).
Egyetlen hetem volt Shanghaiban, egész pontosan 170 órám, amiből több mint 150-et aktívan töltöttem, így végeredményben sikerült elvégeznem minden feladatomat, sőt. Hétfő reggel már kezdődött is az ICRA konferencia a workshopokkal, és szerencsére ezen a napon volt az előadásom, így többet már nem is kellett foglalkoznom vele. A robotikai társaságnál betöltött diákelnöki szerepköröm miatt folyamatosan embereket kellett hajkurásznom, hogy meg tudjunk tárgyalni dolgokat, illetve átbeszélni a jövőbeli terveket, esténként intéztem a diákprogramokat, és ezen felül még minden reggel 6:30-tól bizottsági üléseim voltak, ezért nem jutott időm aludni. Szerencsére az utolsó pillanatban bele tudtam rángatni a szervezésbe néhány régi/új barátot, így nem zakkantam meg. A konferencia szakmai részére is kevesebb időm maradt, mint szerettem volna, de sikerült az izgalmasabb szekciókra bejutnom, meg rátaláltam egy nagyon releváns EU-s projektre, ezen felül a jövőm szempontjából nagyon fontos kulcs emberek közül is többel találkoztam.
Turisztikailag messze nem sikerült kihoznom annyit a hétből, mint szerettem volna, de legalább a Shanghai Museum kivételével a többi kitűzött célomat elértem. Ezek között szerepelt (első helyen) minél több magas épületbe való feljutás. A Bund oldalán voltunk két kellemes tetőteraszos bárban is, (meg egyszer piknikeztünk rajta) illetve egy teljesen új perspektívából láthattam a Pudong részt a Hyatt 34. emeletének pezsgőfürdős borbárjából, valamint a másik Hyatt-ben az 52. emeleti lobbiban. Mindezek tetejébe fenn voltunk több haverral a világ leges-legmagasabb kilátójában a World Financial Center 100. emeletén (magasabban van, mint a Burj Kalifa 124. emeletén lévő). Ráadásul pont naplementekor mentünk, ami révén mindenféle varázslatos színben láthattuk a várost. Másik kívánságom a hajókázás volt, amire a konferenciaszervezők révén keríthettünk sort, egy harmadik este pedig a Champs Elysee-hez hasonló, sétálóutcává alakított Nanjing street-en sétáltam, és a francia negyed takaros házai (és puccos boltjai) között.
Utolsó napomon végre nem volt semmi hivatalos program, így csatangoltam a Yu kert körüli sikátorokban, ahol látszólag még mindig az 50 évvel ezelőtti szinten élnek az emberek; sodródtam a tömeggel a bazársoron; megnéztem a Városi istenség templomát, és eljutottam a világkiállítás helyszínére is, ahol meghagytak pár épületet, többek között az ikonikus vörös kínai pagodát is. Komoly sorbanállási trauma (két óra tülekedés) után jutottam be, de olyan tömeg volt, hogy le kellett mondanom az érdekesebb részek megtekintéséről.
A legmókásabb az volt, hogy délután sikerült még összefutnom Zsoltival is, aki épp előző nap érkezett egyik kollégájával egy bő hétre dolgozni. A Bundon nagyon hamar megtaláltuk egymást, aztán egy kiváló étteremben vacsoráztunk (ahol két esküvő részesei is lettünk), majd pedig életem egyik legszebb „kék-órás fényképezését” folytathattam a Yuyuan tömb elbűvölő házai között. A világ leggyorsabb mágneses vasútjával mentem ki a reptérre (ami sajnos este mér nem közlekedik max sebességgel), majd fájdalommentesen (gyorsan) hazarepültem.

**********

Highlights of my 170 hours in Shanghai:

surviving the longest week of my life
reaching the top of many structures, including
nice rooftop bars on the Bund
34th floor wine bar (and pool) of Hyatt
Hyatt reception desk at 52nd
the highest obervation deck on Earth: the 100th of World Financial Center
suisider on the tree on Nanjing road
car spotting
visiting the City God temple
visiting the busiest pavilon at the Expo
beautiful blue hour around the Yu garden
random meeting with Zsolti
attending two Chinese weddings (at the same time)
fastest train on Earth (although I could not enjoy it all the way to 430km/h)

Idézet // Quote for the week

2011-05-15T23:19:00.000-07:00

“Mert azok az emberek, akik elég őrültek ahhoz, hogy azt képzeljék meg tudják változtatni a világot lesznek azok, akik végül tényleg képesek rá.”

/Jack Kerouac/

********

”When you discover your mission, you will feel its demand. It will fill you with enthusiasm and a burning desire to get to work on it.”

/W. Clement Stone/

A legnagyobb // The biggest ever

2011-05-10T23:15:00.000-07:00

A márciusi látogatásunk kapcsán vetette fel a Szingapúri Nemzeti Egyetemi Kórház higiéniás részlegének vezető professzora (Dr. Fisher), hogy ha megoldjuk magunktól az utazást, akkor részt vehetünk a nagy kézhigiéniás rendezvényükön, és a kis kütyünkkel végigmérhetjük 3000 dolgozójukat, akik e jeles napon (illetve az azt követőkön elosztva) megpróbálnak majd minél alaposabban kezet mosni.
Nem volt triviális feladat egy hónap alatt legyártani 4 darabot a Stery-Hand egy új prototípusából, azokat leszállítani, felkészíteni az embereket és pénzt szerezni az útra, de valahogy mindent sikerült időben összeszednünk (kezdenek működni a kapcsolataim). Hozzá kell tennem, hogy még utolsó nap is javában ragasztottunk, csavaroztunk, fényképezőgépet vadásztunk, és úgy általában csak kapkodtunk, viszont sikerült az expedíció első felét szombaton rendben útnak indítani. Én két nappal később követtem a csapatot, mert nem bírtam több itthoni programomat átszervezni.
Röviden így kezdődött idei második szingapúri kirándulásunk, amely ezúttal még több munkát hozott, de szerencsére kellemes kikapcsolódást és sikerélményt is. Egyetlen negatívum a házi néni volt a hostelben (az SG98 hostel kerülendő, bármi áron!), aki valami teljesen elképesztő ellenségességgel és rosszindulattal viseltetett irántunk. Hosszú oldalakon keresztül tudnánk sorolni az atrocitásokat, de szerencsére túléltük, és legalább közel laktunk a zöld metróhoz.
Május 5-e a WHO Kézhigiéniás világnapja, amely alkalomból 80 ország 13000 egészségügyi intézménye tartott valamilyen programot (itthon is több mint 50 kórház csatlakozott a felhíváshoz). A szingapúri NUH kórháznak, mint első nap kiderült, 5200 dolgozója van, aki kezet kellett mosnia, így a terveinket át kellett alakítani, hogy mindenkit legyen idő lemérni. Első nap volt egy elméleti előadás a dolgozóknak, majd az igazgatókkal kezdve szépen sorban megjelentek a különböző osztályok dolgozói. Mi négyen a gépek mellett magyaráztunk, kattintgattunk, 4 higiéniás szaknővér pedig a színfalak mögött monitoron nézte az eredményt, és küldte vissza nekünk a kiértékelést. Kemény iramot diktált a tömeg, például a pénteki egész napos műszakban így majdnem 1000 embert sikerült lemérnünk. Éjszaka közben folytattuk a rendszer tökéletesítését és az adatok mentését, így nem voltunk valami frissek.
Szombaton szerencsére nem kellett mérni, így kirándulni indultunk. Megmásztuk Szingapúr legmagasabb csúcsát, a 163 méteres Bukit Timah summit-ot, és kószáltunk a környező esőerdőben. Láttunk majmokat tucatjával, rézhátú fakúszó siklót, hatalmas pókokat és persze teknősöket. Este Attila egyik itteni haverjának (Balázsnak) volt a szülinapi összejövetele egy hawker center-ben; a vacsora és a torta után pedig felkerestük az Orchard tower egyik hírhedt klubját. Remek este volt! Ezen a napon voltak a parlamenti választások, ahol az ellenzék történelmi sikert aratott: 81:6 lett a képviselők aránya (termézsetesen a kormánypárt javára).
Vasárnap Melindának haza kellett utazni a vizsgái miatt, nekem pedig tovább kellett állnom Shanghai-ba az ICRA konferenciára, emiatt sok mindenre már nem jutott időm. Erik és Laci remekül helytálltak a továbbiakban, és lenyomták az egész következő hetet, egyedülálló 4700 fős kézmintára téve szert. Ákos munkáját dicséri, hogy a teljes felszerelés gond nélkül bírta a terhelést, semmiféle technikai probléma nem merült fel. A következő jó móka a képek kiértékelése lesz…

**********

We received an unrefusable offer from Dr. Fisher, head of the hygiene dept. at the National University Hospital in Singapore back in March: if we arrange the travel on our own, we can take part with the Stery-Hand in their hospital-wide hand hygiene compliance program taking place from May 5, in conjuction with WHO's world wide hand hygiene day.

Probably there is no other hospital in the world where they take hand disinfection control this strict, so the team decided to make an extraordinary effort to meat the tight deadline: Ákos built 4 new systems, just for the measurement, Melinda hunted together the 4 required cameras, Laci developed the evaluation software and recruited Eric, while I coordinated the work and did the fund raising. All success! after 7 long and busy days of measurements, we have the world's biggest database on handwashing, containing over 4700 people (mostly thanks to Laci and Erik). Now comes the fun part: evaluate it!

As I had to move on after 4 days to the ICRA conference, we did not have much time to enjoy Singapore, but at least we climbed their highest peak, the Bukit Timah summit (163 m), and encountered the wildlife in the form of monkeys, giant spiders, tree snakes and turtles. I also met Attila, celebrated his friend's birthday, and spent some time in one of the infamous Orchard tower clubs. Negative record: the rudeness and meanness of the landlady at the hostel. For God's sake: avoid SG98 hostel!!!

Idézet // Quote for the week

2011-05-06T15:34:00.000-07:00

„Ha mindent az irányításod alatt tartasz, akkor még nem mész elég gyorsan!”

/Mario Andretti /

*********

"The true way to render ourselves happy is to love our work and find in it our pleasure."

/Françoise de Motteville/

Életem legsűrűbb időszaka //Busiest ever

2011-05-02T15:30:00.000-07:00

Jó okom volt rá, hogy eddig nem haladtam a blogommal, ugyanis a mindennapi teendőim napi 20 órában lefoglaltak. Az áprilisi események közül kiemelkedik a PhD védésem, amit szerencsére sikerrel vettem, így mostantól három betűvel meg tudom toldani a nevemet ott, ahol ez szükséges. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott a fokozat megszerzésében, és egyengette utamat. Külön köszönet illeti kis családomat, akik tolerálták szélsőséges életformámat (igaz, mostanában egyre kevésbé teszik). Sok kedves rokon, barát, ismerős eljött a védésre, aminek nagyon örültem. Külön megtiszteltetés, hogy az amerikai bírálóm, Rick Satava professzor is el tudott jönni, hisz elképesztően elfoglalt. A sebészrobotika egyik nagy öregje, alapító atyja, és mai napig aktív művelője. Két előadást is tartott ittléte alatt, ezekről a SurgRob-on lehet olvasni.
Április folyamán több rövid látogatást is tettem az ACMIT-ba, lett egy új francia kollégánk (egy jó fej fiatal srác), hatalmas gödröt ástak (meg még nagyobb hegyet emeltek) mellettünk a most épülő ionterápiás központnak és lassan elkészül a TFZ központ (ahol az ACMIT is van) új szárnya.
Legjobb az volt, hogy április közepén Mariann és Andris meglátogattak, és a szokásos bécsi kör mellett (ezúttal a Dunau Insel még kihalt partját kerestük fel) eljutottunk egy kis túrára a Hohe Wand-ra. Régi vágyam volt kipróbálni az itt található via ferrata-k egyikét, és nagy bátran bele is vágtunk egy könnyebbe. Én nagyon élveztem, de a többiek annyira nem, tekintve, hogy néhány tíz méteres magasságba kellett a sziklafalon és létrán felmászni biztosítás nélkül. A hegyikecskék csak sztoikus nyugalommal figyelték esetlenségünket. A hegytető tele volt sárkányrepülőkkel és paplanernyősökkel a szép idő okán, no meg sok-sok turistával. (Yashar mindeközben félmaratont futott Bécsben.) Ennyi kikapcsolódás kellett.
Mindemellett az otthon töltött napok egyre hektikusabbak lettek, többek között mivel a reimsi díjunknak köszönhetően komolyabb médiaérdeklődést kaptunk: nyilatkoztunk a Duna TV-nek, az M2-nek, a TV2-nek, voltunk a Kossuth rádióban, a Lánchíd Rádióban, a Blikkben és tucatnyi online oldalon. Részt vettünk egy üzletfejlesztési kurzuson a Semmelweis Innovációnál, és elkezdtünk több potenciális befektetővel is tárgyalni, emiatt szabadidőm egy jó részét üzleti terv írásával töltöttem. Reméljük, egyszer majd megtérül a befektetett munkánk.

*********

Apologies for lagging behind with my blog, I had a good reason. Actually, a handful of excuses... Highlights of April:

Working hard to extend my name with three letters
Wondering around Budapest with Prof. Satava
Watching the Himalaya-replica being built next door
Trying some via ferratas on Hohe Wand
Contemplating over the gliders
Getting featured on various national TV and radio stations with our hand disinfection device

Idézet // Quote for the week

2011-04-30T15:17:00.000-07:00

„A haladás titka, hogy el kell indulni."

/Mark Twain/

***********

“If at first, the idea is not absurd, then there is no hope for it. Innovation is not the product of logical thought, although the result is tied to logical structure.”

/Albert Einstein/

Innovact fórum // Reims&Paris

2011-04-26T15:16:00.000-07:00

A program szokás szerint sűrű maradt, így következő héten már repültem is egy rövid látogatásra Franciaországba. Az utazás célja Reims volt, ahol a 17. Innovact Európai Innovációs Fórumot rendezték. Ennek keretein belül a Campus Award innovációs verseny döntőjében vettünk részt a kéz-fertőtlenítős projektünkkel. (Erről még majd fogok írni.) Nagy örömömre volt egy srác Sopronból és még egy BME-s csapat, akikkel együtt voltam nagyjából végig. Este érkeztünk Párizsba (ők eggyel későbbi géppel), és egy klasszikus párizsi bérház padlásán szálltunk meg, majd másnap reggel egy rövid TGV-s út után érkeztünk Reimsbe.
Reims nagyon kedves kis város. Leghíresebb látnivalója a katedrális (a 12. századból), amely szépségében vetekszik a Notre Dame-mal. Sajnos nem jutottunk be a sűrű programunk miatt, de legalább kívülről alaposan megcsodáltunk nappali és esti fényben is. Az Innovact fórum a Kongresszusi Központban volt, ahol több tucatnyi kiállító (több magyar cég és egyesület) mellett a döntős projektnek is jutott egy-egy asztal. A szakmai program két napos volt, első nap a 16 tagú szakmai zsűri felkeresett minden ifjú kiállítót, hogy saját maguk győződjenek meg a legjobb 16 projekt eredményeiről, amiket előzetesen 160 jelentkező közül választottak ki. Meglátogatott minket a párizsi magyar nagykövet, illetve több céges érdeklődő is volt, akik igyekeztek felderíteni a nagyobb potenciállal kecsegtető munkákat. Az este kellemes borozgatással telt a diákszálláson, ahol szobát kaptunk. Másnap délután az esélytelenek nyugalmával ültem be az eredményhirdetésre, ahol nagy meglepetésre minket hirdettek ki győztesnek. Nyertünk egy szép kis díjat, pénzt (amiből telik a további fejlesztésekre) és egy számítógépet, no meg életemben először mondhattam díjátvevő beszédet. Elég random volt (köszönhetően az ebédhez elfogyasztott kellemes bornak is), de a többiek szerint hatásos. Állófogadással ért véget a program, ahol minden fontos emberrel koccinthattunk egyet, aztán összeszedtük a csomagjainkat, és visszavonatoztunk Párizsba. Pizzázással és némi tequilával ünnepeltünk a srácokkal.
Másnap reggel összeszedtük magunkat, és elindultunk felderíteni a várost. Párizst lehetetlen megnézni, még hetek alatt is csak egy kis része járható be, így egy nap alatt inkább csak a hangulatát akartuk átérezni, és elindultunk a Saint-Michel negyedből a Notre Dame felé (a harangtoronyba nem jutottunk fel a nagy sor miatt), majd a Hotel de Ville, a Forum des Halles és a Louvre következett. Két srác még nem volt a Louvre-ban, így ők azt választották, ketten pedig inkább az Orangerie-t néztük meg. (Sok éven keresztül zárva volt felújítás miatt.) Itt kerültek először kiállításra Monet Tavirózsái, és anno maga tervezte meg a kiállítóteret, hogy minél jobban érvényesülhessenek a festményei. Az alagsorban változatos gyűjtemény található a 20. század legnagyobbjaitól. Sétánkat az Eiffel toronynál fejeztük be, majd másfél óra eltéréssel hazarepültünk.

**********

Highlights of my short French trip:

First time ever participating at an Innovation forum (Innovact)
First time being selected as one of the finalists of an innovation award
FT winning an innovation award
FT delivering an acceptance speech
FT meeting with the French Ambassador
FT photooption with the Reims cathedral
FT having a tequila in Paris
FT visiting the Orangerie
FT flying out from the new terminal mall at Ferihegy

Idézet // Quote for the week

2011-04-24T03:15:00.001-07:00

„Ne arra menj, amerre az ösvény vezet. Helyette menj arra, merre nincs út, és hagyj magad mögött egy ösvényt."

/Ralph Waldo Emerson/

********
"The reasonable man adapts himself to the world; the unreasonable one persists in trying to adapt the world to himself. Therefore, all progress depends on the unreasonable man."

/George Bernard Shaw/

Qatari körök // Qatar rounds

2011-04-23T08:07:00.000-07:00

Mivel Qatar Aiways-zel repültem, és át kellett szállnunk Doha-ban, kézenfekvő volt pár napra megszakítani az utazást, és körülnézni egy igazi olaj-emírségben. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez nem ilyen triviális: elfelejtették revideálni a vízumpolitikájukat az elmúlt 10 évben, ennek megfelelően (a nyugat-európaiakkal ellentétben) a magyarok csak vízummal utazhatnak be, amit viszont egyénileg nem lehet megszerezni, csak egy kinti fogadó fél által. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy hotel (ha már foglalt az ember szobát) busás összeg ellenében hajlandó elintézni. Nekem végül is erre nem volt szükségem, mert a látogatás szakmai célja, a helyi robotsebészeti központ felkeresése volt, és ők intézték a vízumot.

Az emír felesége álmodta meg a robotsebészeti központot, és ennek megfelelően pár év alatt mindent el is rendeztek körülötte. A sivatag közepén gombamód nőtt ki a földből a Qatar Science and Technology Park (QSTP), amely magában foglal több céget, kutatóintézetet és egyetemi tanszéket is. Ezen belül kapott helyet a 2009-ben alapított Qatar Robotic Surgery Center (QRSC). (Bővebben a sebészrobotikai központról a SurgRob-on fogok írni hamarosan.) Mivel az osztrák ACMIT központ is kezdeményezett már tárgyalásokat a qatar-iakkal, így amellett, hogy tudományos előadást tartottam, meg körülnéztem, őket is tudtam képviselni a megbeszéléseken hétfőn és kedden. Ha jól mennek a dolgok, akkor a QRSC is bekapcsolódik a modern orvosi technikák oktatását és fejlesztését előremozdító nagy kutatási projektünkbe.

Qatar fővárosa Doha, amely egymillió lakosnak (az ország népességének 80%-a) otthona. Két részre tagolódik: az öböl déli oldalán fekszik az emír palotája, a Souq Waqid (központi bazár), a legtöbb múzeumuk és jó pár közigazgatási épület. Az átellenső oldalon terjeszkedik a modern üzleti negyed, amely látványában leginkább valami amerikai nagyvárosra emlékeztet, és folyamatosan húzzák fel az újabb és újabb felhőkarcolókat.

Meg kell hagyni, impresszív látvány volt a felkelő nap fényében a skyline, és két kört is mentem a bérelt kis Hondámmal, hogy megnézzem. Szállásom az óváros szélén volt, Doha egyik legolcsóbb hotelje (ami még így is sokba került), kicsi, büdös szobával egy egyszerűbb környéken, ahol a munka nélküli „munkások” egész nap az utcán ácsorognak.

Első nap délután meglátogattam az öbölparton álló Iszlám Művészeti Múzeumot, amelyet 2008-ban adtak át, és építészete legalább olyan látványos, mint a benne lévő kiállítási darabok: főként értékes Korán kötetek, szakrális tárgyak. A lemenő nap fényében vidáman fényképezgettem, majd elkészítettem a kötelező éjszakai felvételeimet is.

Másnap reggel a Nemzeti Múzeumot szerettem volna megnézni, de azt éppen alaposan átépítik, így elkocsikáztam új büszekségükhöz – a Pearl-höz – a tengerre épített városrészhez. Még nincs teljesen kész, de látszik, hogy számolatlanul költötték rá a pénzt. Nem is tudom, hogy fog nekik a közeljövőben megtérülni a luxuslakásokat, házakat, szállodákat tucatjával tartalmazó beruházás egyhamar, mert jelenleg kong az ürességtől. Igaz ez Doha többi részére is: jól látszik, hogy az infrastruktúrát megteremtették, hiszen pénzük van, de nincs elég emberük, hogy megtöltsék élettel. Ennek megfelelően rengeteg tehetséges külföldit várnának ide, például a QRSC-t vezetőket is Belgiumból és Angliából csábították ide. A kutatásokat vezető Juliennel (két éve végzett az Imperial College-en) elmentünk a bazársorra vacsorázni valami helyit (és nem az iráni étteremben) miután letudtuk a megbeszéléseket. Este elvitt a La Cigale hotel elképesztően puccos tetőteraszára sörözni (ami fájdalmasan drága volt), és közben sokat mesélt az itteni életről. Még nem győzött meg róla, hogy ott lenne a helyem, neki arab származása ellenére is nehéz beilleszkednie. (A qatari kultúráról még külön fogok írni.)

Szerda reggel egész korán indultam, szépen átrepültünk az egész város felett (értelemszerűen nem voltak felhők), aztán jött Bahrein, Kuwait, Bagdad, a török kaukázus, egy bukaresti technikai megálló, és már itthon is voltunk. Szép, nagy utazás volt…

**********

Qatar was a weird experience. You could definitely feel the wealth and richness of the state and the few, while seeing a different life for the ordinary. One thing is for sure: never seen gas for this cheap!

Idézet // Quote for the week

2011-04-06T18:00:00.000-07:00

„A Világ egy nagy könyv. Akik nem utaznak, csak egy lapját látják.”

/Szent Augusztin/

*********

"Surgery is a side-effect of therapy."

/G. M. Guiraudon/