„Közvetlen” járattal, római, pekingi és hong kongi átszállással érkeztem meg Tajvan fővárosába vasárnap késő este az IEEE IROS konferenciára. Izgalmas volt, hogy az utolsó szakaszt – noha csak 1’50 perces út – egy Boeing 747-essel repültük, ami ráadásul tele volt, így egész közel az orrhoz kaptam helyet. A taipei reptér nagyon messze van a belvárostól (na persze az egész nagy, hiszen több mint 8 millióan lakják), így betaxiztam a hostelembe, ahol már vártak rám. Egy kétágyas, japán stílusú szobát béreltem a hétre, ahol kiválóan elvoltam (akár napi 5-6 órát is mindennel együtt). A hostelt tulajdonosa nagyon kedves és segítőkész, a fekvése pedig ideális konferenciázáshoz (10 perc séta a kongresszusi központ). Ezen felül közvetlen szomszédságában van a Lijang éjszakai piac.
Másnap reggel már kezdődött is a hivatalos program workshopokkal, amik számomra nem voltak annyira érdekesek, de mindegy is, mert akkora kavarás volt az általunk szervezett diák-programok kapcsán, hogy a holland diák alelnökömmel több óránkba és több tucatnyi emailünkbe került kibogozni a szálakat, és gatyába rázni mindent. Mire a professzoraink megjöttek, már büszkén mutattuk a végleges programot, amely mindezek után gördülékenyen futott. (Jelenleg az IEEE RAS Robotikai Szakosztályának diák elnökeként tevékenykedem, így a munkaköröm része diákprogramok szervezése, valamit a társaság életében való aktív részvétel.) Legnagyobb sikert a „Lunch with Leaders” programunkkal arattuk, ahova meghívtuk a plenáris előadókat, a szakma jelen levő legnagyobbjait, és a diákok egy ebéd mellett kötetlenül beszélgethettek velük. Rögtön kaptam felkérést a következő két konferenciára is, hogy szervezzek hasonlót. Első este pár régi és új ismerőssel a sarki sport bárban teszteltük a tajvani sört (olyan kb. mint a Soproni Ászok), mivel a hivatalos icebreaking reception-ön nem volt semmi ilyesmi.
Az előadásom szerencsére kedden volt (azaz hamar túl voltam rajta), így jutott időm a számos egyéb meetingre, megbeszélésre, tárgyalásra. (A kutatásom sajnos továbbra sem érdekel túl sok embert, ideje váltani…) Az egyik fontos ügy, hogy megpályáztuk a 2016-os ICRA konferencia budapesti szervezését. Ennek kapcsán próbáltam puhítani a döntéshozókat. Végül Stockholm és Zürich jutott tovább a lehetséges helyszínek közül, de bátorítást kaptunk, hogy először egy kisebb (max.1000 fős) konferencia kapcsán mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Másik fontos vonal, hogy a tavasszal esedékes CIS workshopunkhoz (BME, EESTEC, EMSA ko-produkció) próbáltam hivatalos RAS támogatást szerezni, ami majdnem sikerült.
Kedd este pár lelkes sráccal felmentünk a Taipei 101-es torony 90. emeletére. Szerencsénkre az addig folyamatos eső kicsit alábbhagyott, így megcsodálhattuk az éjszakai városképet. A Taipei 101-es 2004-ben készült el, és a legtöbb mérce szerint a világ második legmagasabb toronyháza 508 méterével. (Eltérő listák vannak, mivel hol a legfelső szint, hol az antenna, hol meg a tető magassága számít.) Érdekes, hogy a városban nincs különösebben sok nagy épület, a Taipei 101 a modern üzleti központban 20-25 emeletes házak között áll, tágabb környezetében pedig szegényebb környék lévén, 3-5 emeletes házak vannak csak – így jócskán kimagasodik a látképből. (Nagyon szerettem volna felmászni az egyik közeli hegyre, hogy onnan csodáljam meg a látványt, de sajnos az időjárás nem engedte.) A toronyház alagsorában egy remek étkező rész található, ahol több tucat kis étterem és büfé kínálatából válogathattunk. Nagyjából a 10. emeletig bevásárlóközpont, onnantól fölfelé pedig irodák találhatók. Még egy érdekessége, hogy a kilengését ellensúlyozandó egy 660 tonnás acél gömböt lógattak fel a 92. emeleten az épület közepén, amely aktív mozgatás révén 40%-kal képes csökkenteni a torony lengését. Egészen tavalyig itt volt a világ leggyorsabb liftje, amely akár 60 km/h-val képes szállítani az utasokat. (A torony ezt a címet is elvesztette a Burj Khalifaelkészültének köszönhetően.)
Szerdán az egész napos konferenciázás után csak 8 körül szabadultunk, és a szakadó eső ellenére felkerestük Taipei első számú látványosságát a Shilin éjszakai piacot. Normális időjárási viszonyok esetén (mint később tapasztaltam) eszméletlen nyüzsgés van Taipei éjszakai piacain, amelyek tipikusan este 6-12 között kínálják ruhaneműiket, illatszereket, teát és mindenféle ételt. Bár az ernyőmet valaki sajnos lenyúlta első nap, a hostelben szerzett XL-es esernyő sokat segített, hogy a zuhogó eső ellenére is körbesétálhassunk a piacon. Nagyjából ekkor tudatosult bennünk, hogy a 3 napja tartó folyamatos eső nem teljesen normális, hanem egy hatalmas tájfun alakult ki a szigettől délre, amely egy ideig veszélyeztette a légiközlekedést is.
Foylt. köv.
********
I did not know much about Taipei or Taiwan beforehand, therefore I was quite excited to go there for the IEEE IROS conference. I flew through Rome, Beijing and Hong Kong—not the straightest, but it was cheap at least. Unfortunately, a gigantic typhoon was howling around of the South of Taiwan, therefore we got continuous rain for 7 days. At least I managed to see the sun at the very end.
The conference was intense, crazy amount of work for the RAS society. (I was not even worried about my own presentation any more.) In the evenings, we ran free at least with some students, and had a good time (although very little sleep.)
Some of the highlights of the first part of our stay:
- Towering monstrum of Taipei 101. Great food court inside, amazing view form the top. Still no2. In the world, only after Burj Khalifa, with amazing views
- Night markets are all around Taipei, Shilin being the most famous
- Market food is excellent. Can go very extreme sometimes though
- Plenary talks were really good this time: Rolf Pfeifer, Steve Cousins and Yoshiyuki Sankai
- We failed to get the chance to orgnize ICRA2016 in Budapest, but the effort made is already something
- Lunch with Leaders, our new RAS program
