A kör bezárult. A benzin ára visszament 2 dollárra (volt majdnem 5 is), Obama lett az új elnök, a laborban is fokozatosan lecserélődtek az emberek és én is hazatértem. Egy évet töltöttem távol. Szinte hihetetlen, hogy milyen hamar eltelt. Persze az otthoniaknak nem feltétlen repült úgy az idő. Ahogy a konzulensem fogalmazott, igyekeztem keményen dolgozni, de komolyan vettem a szórakozást is. Mosolyogva említette, hogy nem ismer senkit, aki egy év alatt ennyi helyre eljutott volna, és ennyi konferenciát, labort, szakmai programot látogatott. Emellett alaposan kivettem a részemet a labor szociális életéből is, számos prezentációval, szervezési feladatokkal. Több tucat embert vezettem körbe a labor-műtőnkben, bekerültem az egyetemi magazinba, könyvfejezetbe, asszisztáltam egy emlék-filmben. Elindítottam a SurgRob-ot, amit mint szakmai blog a jövőben is folytatni kívánok. Ha csak a számokat nézzük, az elmúlt évben
- 1 diplomát szereztem
- 3-szor költöztem
- 6 konferencián és szakkiállításon jártam
- 7 szakmai dolgozatot adtam be
- 25 szivacsblokkot és egy koponyát fúrtam ki
- 36 repülőutam volt
- 200 postot készítettem a blogjaimban
- 7500 emailt írtam
- 24 000 fényképet csináltam
Nehéz eldönteni, hogy mi volt a legjobb, legizgalmasabb. Egy bő négyszázas fényképválogatást állítottam össze (már ez sem volt egyszerű), és egy top 10-es listám van a kedvenceimről, prioritási sorrend nélkül:
- Túrázni a Grand Canyonban és a Colorado folyó mentén
- Áthajózni a Golden Gate híd alatt és átbiciklizni rajta
- Megmászni a Half Dome-ot Yosemite-ben
- Téli naplementét nézni a Rockefeller központ tetejéről
- Elázni a Niagara zuhatagában
- A Homewood kampuszon sétálni magnólia-virágzáskor
- Summersville lake fölött sziklát mászni
- Koponyát műteni egy robottal
- Síelni egy jéggé dermedt erdőben
- Bolyongani a Bryce Canyon Hoodoo-jai között
A sok hely közül, amit meglátogattam, a kedvenc városaim Boston, Chicago és Vancouver voltak. Valamennyien európai stílusú, nagyon is élhető helynek tűntek. Kedvelt itteni ételeim (azon túl amiket én főztem) a rántott garnéla, a gombás sült és a cheesecake voltak. A legjobb légitársaság egyértelműen a Southwest, kiváló ár/érték aránnyal.
Ha a dolgok árnyékosabb oldalát próbálom nézni, nem találok túl sok mindent. Legbosszantóbb a laptopom kezdeti többszöri lerobbanása volt, illetve a lakótársam macskáinak bűzössége.
Nem tudtam mindent hazahozni, de a lényeges dolgok velem jöttek (Triciát és a robotot leszámítva). Megmarad a szakmai munka, amelyet aktívan folytatni kívánok, az emberi kapcsolatok, amelyek remélhetőleg sokáig élőek maradnak és a sok-sok boldog emlék.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített, hozzájárult, támogatott az elmúlt évben. Köszönöm az olvasóimnak is a kitartást. Ha újra külföldre vetődöm, talán folytatni fogom a blogolást, de addig is, ha találkozom megejtő idézetekkel, azokat itt közzé fogom tenni.
Out of the many places visited, my favorite cities were Boston, Chicago and Vancouver. All seemed to be livable "European". Best foods (beyond my cookings) were the fried shrimps, mushroom steak and cheesecake of course. Best air company is Southwest , with great prices and unmatched flexibility.
When I try to recall bad things, not much comes into mind; I had some problems with my old notebook, and the horrible smell of my roommate's cats. More or less I managed to bring back home the ridiculous amount of stuff I collected out there, except for the two most important: Tricia and the NeuroMate. The ties stay strong, I intend to continue the work with Peter, to visit back every other time. I collected many many friends that I hope to keep for long, and also the sweet memories.
I'd like to thank to all who helped, supported, funded my stay. Thanks to my dear readers as well! If I happen to travel again, I might continue this blog, and when I come across a touching quote, I'll share it with you all.
Ha a dolgok árnyékosabb oldalát próbálom nézni, nem találok túl sok mindent. Legbosszantóbb a laptopom kezdeti többszöri lerobbanása volt, illetve a lakótársam macskáinak bűzössége.
Nem tudtam mindent hazahozni, de a lényeges dolgok velem jöttek (Triciát és a robotot leszámítva). Megmarad a szakmai munka, amelyet aktívan folytatni kívánok, az emberi kapcsolatok, amelyek remélhetőleg sokáig élőek maradnak és a sok-sok boldog emlék.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített, hozzájárult, támogatott az elmúlt évben. Köszönöm az olvasóimnak is a kitartást. Ha újra külföldre vetődöm, talán folytatni fogom a blogolást, de addig is, ha találkozom megejtő idézetekkel, azokat itt közzé fogom tenni.
*************
It's over. It's back to normal. The gas fell back to 2 bucks (used to be almost 5), Obama became president, the people changed in the lab and eventually I returend home. One year spent away - unbelievable how fast it has passed. (Sure, the people left at home felt it differently.) As Peter put it, I worked hard, but played even harder (he was always wondering how can I afford so much traveling). Beyond having fun, getting deeply involved in the lab's social life, I attended a great many conferences, visited other labs, met people and gave presentations. I was pleased to show around dozens of people in the MockOR, participate in a memorial movie, give interview for a JHU book, feature in the engineering magazine and so on. I also launched SurgRob, my professional blog that I intend to continue. My past year in numbers:
- 1 MS degree received
- 3 movings
- 6 conferences and fairs attended
- 7 scientific (?) papers written
- 25 foamblocks and cadavers drilled
- 36 takeoffs
- 200 posts in my blogs
- 7500 emails written
- 24 000 pictures taken
Honestly, it's extremely hard to decide what was the best. I managed to put together an overall selection of my pictures (a good 400), and forged a TOP10 list, without priority order:
- Hiking in the Grand Canyon and along the Colorado river
- Sail under and bike over the Golden Gate
- Ascend Half Dome at Yosemite
When I try to recall bad things, not much comes into mind; I had some problems with my old notebook, and the horrible smell of my roommate's cats. More or less I managed to bring back home the ridiculous amount of stuff I collected out there, except for the two most important: Tricia and the NeuroMate. The ties stay strong, I intend to continue the work with Peter, to visit back every other time. I collected many many friends that I hope to keep for long, and also the sweet memories.
I'd like to thank to all who helped, supported, funded my stay. Thanks to my dear readers as well! If I happen to travel again, I might continue this blog, and when I come across a touching quote, I'll share it with you all.
1 megjegyzés:
Welcome back! :)
Megjegyzés küldése