
Kifejezetten szeretem azokat az utakat, amikor több program van egymás után, és jut idő egy kis kikapcsolódásra, turistáskodásra is. Ez a legutóbbi kör pont ilyen volt. Az egész apropót egy hamburgi befektetői találkozó adta, mivel kiderült, hogy pár nappal előtte van Brüsszelben az
Európai Endoszkópos Sebészeti Társaság téli szimpóziuma, így gyorsan összeállt a fejemben a program. „Ha már erre jártam”, felkerestem régi jó barátomat, Benoit-t, akivel mindkét alkalommal együtt voltunk Montpellierben, találkoztam az EU bizottságban dolgozó ismerősömmel,
Emilivel (őt
Tel Avivból ismerem), valamint meglátogattam végre a
K. U. Leuven egyetemen a robotikai csoportot, akikkel már sokszor találkoztam különböző konferenciákon. (Legutóbb pl. a
SCATh-on.)
A csütörtöki nap nyugisan telt, felderítettem a várost, körbesétáltam a központját, elfoglaltam szállásomat közvetlenül a
főtéren (a
Grand Place hostelben), és este egy remek helyi étteremben találkoztam Emilievel. A várost gyalogosan könnyen át lehet szelni, nem is kellett metróznom, csak egyszer. Az estéket nagyon élveztem, mert minden alkalommal gyönyörű naplemente és utána ragyogó „
kék óra” volt. Egyetlen kellemetlenség az volt, hogy nem volt WiFi a szálláson, így órákat csöveztem a sarki McDonaldsban.
Pénteken délelőtt volt az
EAES szimpózium, ahol a terveknek megfelelően
megismerkedtem Sir Alfred Cuschierivel, az
ALF-X robot fejlesztőivel, és még jó pár emberrel. (Bővebben a
SurgRob-on.) A meeting után elsétáltam az
igazságügyi palotába, ami elég nagy benyomást tett rám, mivel
brutálisan monumentális épület (a
legnagyobb, amit a XIX. sz.-ban építettek).
Teraszáról (csak úgy, mint a királyi palota dombjának
többi részéről) szép kilátás nyílik az óvárosra. Megnéztem a
Notre-Dame du Sablon és a
Notre-Dame de la Chapelle templomokat és.
Naplementét nézni felmentem az egyik belvárosi parkolóház tetejére, majd a kék órában a főtéren fényképezkedtem. Elsétáltam még a
pisilő kisfiúhoz (Manneken-Pis), majd munkával töltöttem az estéből hátralevő időt. (Nagy nehezen sikerült végre a szingapúri méréseinkből készített cikket egyenesbe kalapálnunk.)
Szombaton elsétáltam Brüsszel
folyójához (Senne, illetve már csak egy csatorna, amit még meghagytak belőle), majd a
botanikus kertbe, az
afrikai negyedbe és a hangulatos XIX. sz-i
Art Nouveou lakónegyedbe. A nap meglepetése a
Cinquantenaire emlékmű (Belgium 500 éves fennállására épített monumentális kapu) tömbjében elhelyezkedő
Katonai Múzeum volt, amely nemcsak ingyenes, hanem a szokásos t
örténelmi ereklyéken kívül hajókat,
repülőket, speciális tárlatokat is bemutat. (Pl. egy igen szórakoztató
politikai karikatúrista páros kiállítása volt látható.) Mindemellett fel lehet menni a
diadalív tetejére, ahonnan remekül látszik az Európai negyed két monumentális épülete, a
Bizottság Központja és az
Európai Parlament. Este
Benoit-val találkoztam, aki megmutatta az
egyetemi kórházat, Brüsszel legelitebb
lakórészét, majd náluk vacsoráztam. Felesége, Sophie, most várja a második gyereküket, a kis
Chloé-val meg egész jól eljátszottam.
Vasárnap már nyitás előtt ott voltam a
főtéri Musée de la Ville de Bruxelles-nél (igaz, pont szembe volt csak a szállásommal), és megnézhettem a közepesen izgalmas tárlatukat a város történetéről, kialakulásáról. A felső emeleten található a Manneken-Pis „
öltözőszobája”. A legfurcsább történetek keringenek a szobor és a legenda eredetéről, de tény, hogy már a XV. sz. eleji krónikák említik. 1747-óta rendszeresen felöltöztetik mindenféle kosztümökbe. Aznap épp a helyi evezős klub egyenruháját kapta. A
Grand Place a városházával különben minden napszakban
fantasztikus látványt nyújt. A házak egységesen a XVII. sz. végéről valók, ugyanis 1695-ben XIV Lajos erődemonstráció céljából porrá lövette a belvárost, és az ágyúi a városháza tornyát használták irányzéknak. (Azt ugyan nem sikerült eltalálniuk, de körülötte a téren minden mást igen.) A házak egy-egy gazdag céhhez tartoztak, és számos szimbólum, dekoráció emlékeztet az egykor lakókra, funkcionáriusokra. Átsétáltam a
Galeries Royales St-Hubert-en (a varázslatos
csokoládéboltok között), majd el a helyi
ócskapiacra, kóstoltam friss
osztrigát, megnéztem a városfal
egykori kapuerődjét (kívülről), valamint elmerültem a helyi piac forgatagában. Következett a
szépművészeti múzeum (
Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique), amelynek változatos és igen gazdag gyűjteménye van főként festészetből. (Kiemelkedő a Brueggel kollekciójuk.) Átsétáltam a Parc de Bruxelles-en a
Parlamenthez (erre még úgy is jövök februárban), és végezetül megnéztem a
képregénymúzeumot, amely könyvtárjában több mint 30.000 kötetet őriznek. Este
naplementenézés és munka volt a program.