2008. január 31., csütörtök

Új címem // New address



A mai nappal új helyre költöztem, néhány blokkal arrébb. Az új címem:

3030 GUILFORD AVE
BALTIMORE, MD 21218-3925

A mobilszámom a régi maradt:
+1 443 824 935
Igyekeztem mindent megtenni, hogy a postai küldeményeket továbbra is megkapjam, meglátjuk, hogy hogy sikerült.

************************

As of today, I have moved a couple of blocks away from here. My new address is:

3030 GUILFORD AVE.
BALTIMORE, MD 21218-3925

My mobile is just the old +1 443 824 935
Keep in touch!

Januári mulatságok // Fun of January

A héten sikerült egész jó hazai ízeket varázsolnom az asztalra. Kétszer is csináltam kőrözöttet, és egyszer egy jó kis tejbegrízt. Grízt nem volt egyszerű keríteni, mivel angolul “Cream of wheat”-nek hívják, és mire ezt kiderítettem… A héten megint sok munka volt, szerdán például egész nap a kórházban teszteltünk a robottal, habszivacsokat vágtunk tucatszámra. Időközben megérkezett a teljes mászófelszerelésem, amit az eBay-en rendeltem, és már teszteltem is. Nagyon jó! Pénteken került sor Helmuth végső búcsúbulijára. Nagyjából húszan gyűltünk össze a Dizzy Issie’s-ben egy kellemes sörözésre. Emlékül egy összemontázsolt képet írtunk alá neki mindannyian. Helmuth nagyon örült neki. Remélem, fogunk még találkozni, jó srác volt.
A mulatozás után nem volt egyszerű felkelni másnap olyan korán ,de megérte, mert egy remek síelős napot csaptunk. Ezúttal a közeli (100 km-re levő) Liberty Mountain-t vettük célba négyen. A hó teljesen rendben volt, csak a legmeredekebb részeken volt jegesebb. A pályák nem voltak hosszúak, de nagy sor ezúttal sem volt, így este 8-ig bőven kisíeltük magunkat. A vasárnapot benn töltöttem a laborban, hogy haladjak a munkámmal, meg végre befejeztem a következő konferenciára leadandó anyagot is. A következő hét hasonlóan mozgalmas lesz, mivel költözöm…

**************************************
I managed to prepare some authentic Hungarian food this week. I had “körözött” twice, and since I figured out that “Cream of wheat” is the equivalent of Hungarian “gríz” I could prepare my favorite childhood dish, the “tejbegríz”. I was busy with work again, we did a dozen foam cutting in the hospital on Wednesday with Tian, and even spend my Sunday in the lab finishing my next conference paper.
We also had a lot of fun though, as we celebrated Helmuth’s last evening, having a wild party in Dizzy Issie’s with a great many of the lab folks and even more pitchers of beer. We prepared a group picture as a memory. We left for skiing on Saturday, still dizzy from Dizzy. Finally only four of us took the ride to LibertyMountain , some 60 miles to the East, just over in Pennsylvania. Even though the ski resort is not too big, the snow was fine, and as there was no crowd, we could got just enough skiing from 11am to 8pm.

2008. január 29., kedd

Idézet // Quote for the week

"Egy igazi vezető legyen: Következetes, Kiszámítható, Tisztességes! Legyen mindig elégedett szakember."
/ Zentai Gábor/
*******************************

"If we knew what it was we were doing, it would not be called research, would it?"
/ Albert Einstein /

2008. január 23., szerda

Munkás hetek // Busy weeks

A síelésről hazatérve ott folytattam, ahol abbahagytam: munkával. Kezdenek felpörögni a dolgok, határidők, leadások mindenkinek, így elég sokat dolgoznak a srácok a laborban. A héten azért többször is sikerült eljutnom a Gym-be, falatmászni, meg jól kikapni squash-ban. Kedden a szomszédos Museum of Art éttermében vacsoráztunk (Gertrude’s), és végre kipróbáltam a környék híres specialitását, a crabcake-et (ráktorta). Az a lényege, hogy a különben csak fáradságosan kimazsolázható finom rákhúst megtisztítva összegyúrják egy zöldséges, fűszeres masszával, és kis torta-formában megsütik. Nagyon ízletes! Csütörtökön fantasztikus havazás volt, néhány óra alatt mindent beterített, így végre én is készíthettem havas képeket a kampuszról. Sajnos másnap olyan meleg volt, hogy minden elolvadt, de két nap késéssel persze megjöttek a kemény fagyok.
Pénteken egész nap a kórházban voltunk, és végre sikerült néhány habszivacs darabon tesztelni a robotot. Az eredmény nem volt teljesen kielégítő, de így is élveztem. Szombaton tartottuk Helmuth búcsúbuliját, mivel ezen a héten végleg visszamegy Németországba. Ez alkalomból Tianéknál nagy rakottkrumplizás volt. Három tepsinyit csináltam, vagy 5 kg krumpliból, de végül alig maradt, nagyon ízlett a népnek. Jó sokan eljöttek, és remek házibuliba torkollott a vacsora. Hétfő szünnap volt, Martin Luther King Jr. napja. (A születésnapját ünneplik, de minden évben január harmadik hétfőjén.) Martin Luther King a XX. század talán legnagyobb emberjogi aktivistája volt az USA-ban. Baptista lelkész eredetileg, de már igen fiatalon polgárjogi aktivistává vált, és az erőszakmentes civil mozgalmak egyik alapítóatyja volt. Küzdelme révén elindult a feketék valódi egyenjogúvá válásának folyamata. Kiváló szónok volt, leghíresebb beszéde az “I have a dream” című, amelyet 1963-ban mondott több mint 200.000 ember előtt Washingtonban. Sajnálatos módon 1968 áprilisában merénylet áldozata lett. 1983-ban iktatták törvénybe, hogy nemzeti ünnep legyen tiszteletére (amit csak a ’90-es évek óta tartanak meg ténylegesen országszerte).

*******************************

I was pretty busy last week with work, just as the other folks in the lab; deadlines are approaching quickly. I managed to save some time for wall-climbing and playing squash though. On Tuesday we went out to eat at Museum of Art’s elegant restaurant: Gertrude’s. They had a special offer on the menu, so I had a chance to finally taste the famous Crab cake. It consists of cleaned crab meat, vegetables, spices, all baked together in a cake shape. Delicious indeed! We had a beautiful snowfall on Thursday that covered the entire campus into white. Unfortunately it all meted before the cold weather arrived.
Helmuth’s farewell party was on Saturday at Tian’s place, as he is leaving back for Germany this week. I cooked Rakott krumpli (layered potatoes) in great amount. Everybody liked it, and the dinner lead to a crazy house party when all the others arrived.
Monday was Holiday – Martin Luther King’s day. Martin Luther King Jr. was probably the most important American civil right activist in the 20th century. Originally he was a Baptist minister, but become involved in organizations pushing for the rights of black people. He was youngest person to receive the Nobel Peace Prize for his efforts to end segregation and racial discrimination through civil disobedience and other non-violent means, and also a great orator. His most famous speech is “I have a dream…” that he addressed to more than 200.000 people from the stairs of the Lincoln Monument in 1963. He was assassinated in 1968 in Memphis. Ronald Reagan signed the law in 1983 to found a national holiday commemorating his birthday (always the third Monday of January), but it only become widely accepted by the States in the 90s.

2008. január 21., hétfő

Idézet // Quote for the week

„Vannak olyan kérdések, amelyekre nem szavakkal adjuk meg a választ, hanem egész életünkkel”
/Márai Sándor/

***************************

“How to avoid mistakes? By wisdom. How do you earn wisdom? By making mistakes.”
/ William Brody/

2008. január 20., vasárnap

Amerika, ahogy én látom II. //America as i see II.

A mai Amerikát nem elsősorban a McDonalds jellemzi, hanem sokkal inkább a Sturbucks kávézók. Akármilyen drága, az emberek imádják, és egy nagyobb városban nem lehet úgy egy mérföldet sétálni, hogy az ember ne találkozna eggyel. Összesen 6800 Starbucks van az USA-ban (McDonalds meg 5400). A legamerikaibb ételnek a szendvicset mondanám (na meg persze a hatalmas burgerek), rengeteg szendvicsező hely van, a Subway (csak úgy, mint a többi gyorsétterem) a legaljának számít. Tényleg csak a szegényebbek és a diákok járnak a gyorséttermekbe, amik itteni viszonylatban viszont nevetségesen olcsók. Egy BigMac kevesebbe kerül, mint otthon! Az emberek különben nagyon változatosan esznek, általában sokat járnak étterembe, és ázsiaitól európaiig mindent választhatnak. Emiatt persze ritkábban főznek. Sokszor az az érzésem, hogy az egész országot az ingyen kaja tartja mozgásban. Bármilyen szociális programot azzal hirdetnek, hogy “food will be served”. Még a templomon is kinn volt egy felirat, hogy vasárnap ingyen ebéd.A boltban mindent lehet kapni, leszámítva a nagyon tipikus magyar ételeket. (Például jó kolbászt a rakott krumpliba.) Ami hiányzik, az a rendes kenyér. Bár legutóbb találtam egész jó fehér kenyeret (frissen sült olasz fehérkenyér), alapvetően csak tartós kenyereik vannak, amik felfújtak és rettenetesen édesek. El nem tudom képzelni mi mindent raknak bele, hogy két hétig is eláll. Elég mókás, hogy például a kovászos uborka előkelő ételnek számít, egyesével csomagolva lehet venni. Minden light: a tej, a tejföl a joghurt, a sör, a felvágott, stb. Igyekeznek cukormentessé és zsírszegénnyé tenni az ételeket., és természetesen a hiányzó ízeket mesterséges anyagokkal pótolják. Mindezek ellenére tényleg sok a kövér, ez különösen Floridában volt feltűnő. Szomorú látvány, ahogy az 5 éves kisgyerekbe tömik a szülők a hamburgert reggeli gyanánt. (A másik ijesztő dolog, amit több esetben is láttuk, hogy a 2-3 éves gyerekre hámot raktak, és mint a kutyákat pórázon tartották őket.)
Az italozási szokásaik a sörözésben kimerülnek. Bort ritkán isznak, töményet meg alig. A szórakozóhelyek gyakorlatilag mind bezárnak 2-kor, ami azt jelenti, hogy fél kettőkor lehet kikérni az utolsó kört. Mivel a rendőrök itt nem állíthatnak meg igazoltatás céljából, csak ha szabálytalanságot követsz el, az emberek vidáman vezetnek a buliból hazafele is, akár komolyabb mennyiségű alkohollal a vérükben.
Általában véve vidámabbak (mondjuk tényleg könnyebb az életük), de legalább is többet mosolyognak. A boltban, az utcán, a buszon sokkal kellemesebb a légkör, mert köszönnek és rádmosolyognak. Ez akkor is jól esik, ha tudod, hogy mű az egész, nincs mögötte tartalom, inkább csak megszokás. Igyekeznek nagyon toleránsak lenni más kultúrákkal, vallásokkal szemben, de ez néha átcsap nevetsége túlzásba. Például hivatalosan már nem lehet boldog Karácsonyt kívánni, csak boldog ünnepeket (happy holidays), nem karácsonyfát állítanak, hanem Holiday tree-t, és nem lehet karácsonyi énekeket dalolnia az iskolai kórusoknak.
Ami kevésbé szimpatikus, az a rengeteg patkány. Tianéknál különösen sok van, bármilyen napszakban megy ki az ember a hátsó udvarra, biztosan lát párat. A csapdát kikerülik, a ragasztó nem fogja meg őket, a méregre meg simán immunisak. Már az embertől sem tartanak nagyon, viszont jobb, ha mi tartunk tőlük, mert tényleg elég randa betegségeket tudnak hordozni.

**************************

Today’s America can be more characterized by Starbucks than McDonalds. There are 6800 Starbucks cafés in the US, and even though it is very expensive, people like it a lot. Probably the most American food is the sandwich, they eat a lot of those, and of course the burgers. Fast food places are really for the low income people and for students. (These are the cheapest source of food, a BigMac actually costs less than in Hungary.) Normally people go out for eating, and they have a wide selection from Asian to African restaurants.
Sometimes I have the feeling that the entire country runs on free food. Every single social event is advertised with free food, I have even see the invitation on a church. If you go for it, you can eat for free every day somewhere at the campus or around.
You can get all the ingredients in the stores, except for the typical Hungarian spices, sausages and stuff like that. What I only miss is the good bread. recently I found some European style white loaf, but normally there is only the pre-sliced squared bread that is insanely chuffed, sweet (even if it's with seeds) and must contains hell a lot of preservatives as it stays good for weeks. Everything is light, sugarfree, lowfat: the milk, cheese, meat, beer, etc. and the people are still pretty fat. It was noticeable especially in Florida. It's so sad to see the overweight kids, being stuffed by their parents with a burger at 10a.m.
The drinking habits are pretty simple, usually they only take beer. Wine is more a kind of luxurious habit, and they drink shots rarely. Bars and clubs close at 2a.m., the last order is around half past one. That is really annoying. You can go to some Korean restaurants afterwards, where you can have some beer, but that's all. As policemen cannot stop you and check only if you make something wrong, people do dare to drive after drinking.
In general, everyone is trying to smile a lot more than in Europe. Even if it's a fake one, the smile of the bus driver, the vendor, the random people on the street makes you fell better. They try to be tolerant towards other cultures and religions, but e.g. with the Christmas issue, they overshot I have to say. Officially there is no more "Merry Christmas", you have to say "Happy Holidays". They put up the Holiday Tree, and the school chorus is banned from singing Christmas songs. Insane...
The only unpleasant issue here is the amount of rats. In my entire life I have seen two rats in Budapest. Here, e.g. at Tian's place I cannot go out to the backyard without seeing a couple, no matter what time of the day. They are resistant to the poisons, clever to avoid traps and there are definitely not enough owls to reduce their number. We should really come up with a good solution to get rid of them, and make a lot of money...

2008. január 15., kedd

Évkezdet // Beginning of the year

Mielőtt folytatnám az amerikai kulturális post-tal, következzék a rendes heti beszámoló. Múlt hétvégén újra betekertem a belvárosba, hogy megnézzek pár emlékhelyet. Elsőként a Star-Spangled Banner (csillagos lobogó) házba mentem. 1812-es britek elleni háború során a helyi zászlókészítő műhelytől rendelt meg az amerikai hadsereg egy hatalmas nemzeti lobogót. (9x13 méter, a csillagok 60 centisek) Az akkori alkotmány szerint 15 csík és 15 csillag volt rajta, csak később rögzítették, hogy mindig 13 csík legyen, és a csillagok száma növekedjen a tagállamok száma szerint. 1814-ben a brit csatahajók napokig bombázták az McHenry erődöt, de amikor szeptember 13-án abbamaradt az ágyútűz, és felszállt a füst, az amerikaiak büszkén vonták fel a hatalmas lobogót. Ez ihlette meg az egyik brit hajón épp túszként fogvatartott Francis Scott Key amatőr költőt, hogy megírja a “Star-Spangled Banner” című versét, amely később az amerikai hímnusz lett (1931-ben). (Erről majd még később írok bővebben.) A történelem során összesen 27 különböző nemzeti lobogó volt, és 1812 után minden újabbat július 4-én délben a Fort McHenry erődben vonnak fel először. Az eredeti 1814-es zászló ma a washingtoni Amerikai Történeti Múzeumban van, a Baltimore-i házat, ahol készítették pedig múzeummá alakították át.
Utamat az amerikai polgárháborús emlékhelyek nyomán folytattam, de sajnos a minden nap nyitva tartó Civil War Museum aznap zárva volt. Baltimore különösen sok polgárháborús emléket őriz, itt került sor például a legelső vérontásra 1861 április 29-én, amely a “baltimore-i lázadás” néven vonult be a történelembe. Végigbicikliztem az öbölben, aztán Babe Ruth szülőháza felé vettem az irányt. Ő a város legnagyobb hőse, egy világklasszis baseball játékos volt. Útbaejtettem hazafelé az 1782 óta üzemelő Lexinton Market-et, ami pont olyan, mint egy rendes európai piac (valamilyen tenger melletti városban), csak épp kicsit több a hamburgeres.

A hét nagyobbik fele munkával telt, kicsit össze kellett kapnom magam a karácsonyi lazítás után. Hétfőn az Alitalia kegyeskedett leszállítani a csomagomat, és szerencsére ezúttal sem sikerült semmit összetörniük a hazai nedűkből. A január első hetében uralkodó zord időjárásnak nyoma sem mardt, hét közepére 15-20 fokig melegedett a hőmérséklet. Egészen tavaszias idő volt, amit csak azért bántunk, mert hétvégére egy síelést szerettünk volna beiktatni. Eredetileg hatan mentünk volna, de aztán, baleset, betegség, munka okán a többiek visszamondták, és Tricia-val ketten vágtunk neki péntek délután. Hosszas hezitálás után egy pennsyilvániai síterepet céloztunk meg az Appalach-ben (Seven Springs), mintegy 300 km-re Baltimore-tól. A központtól legközelebb 20 kilométerre van város (Sommerset), így azt terveztük, hogy fenn a hegyekben keresünk valami szállást az út mentén. Nem tudom, miért, de összesen négy vendégház volt, és persze mind tele. Végül aztán a pályák közvetlen szomszédságában lévő szállóban kötöttünk ki, aminek egész elfogadható árai voltak a hétvégi akció keretében. 10. emeleti, pályákra néző erkélyes szoba és svédasztalos reggeli emelte az esemény fényét. Érdekes módon a liftek itt reggel 8-tól este 10:30-ig megállás nélkül mennek, így mindenki annyit síelhet, amennyi beléfér. A két nap alatt nettó 15 órát voltunk a pályákon, és mivel sor egyáltalán nem volt, ez több mint 100 csúszást jelentett. Egyéni record! Furcsa mód sok francia liften egyáltalán nincs lehajtható kapaszkodó és lábtartó sem. Este a pályarendszer 2/3-a ki van világítva, de helyenként a lift a teljesen sötét erdőben megy. (Itt egy video, ami mutatja a hangulatát. ) Mivel Seven Springs-ben is igen meleg volt hétközben, és esett az eső, az előző heti 60 centis friss hóból semmi nem maradt, csak a pályán, ahol a kezelés miatt lassabban olvadt. Ennek ellenére meglepően jó volt, egyáltalán nem volt már kásás. A helyen volt egy hatalmas hó-csúszda pálya is, de azt sajnos nem volt időnk kipróbálni. Hazafelé én vezettem, így megvolt az első automata váltós élményem is. Az eBay-en vett felszerelésem kiválóan megállta a helyét, a síbakancsomat meg is szándékozom tartani. Igazán remek hétvége volt, remélem, lesz még ilyen.

*******************************

The America as I see section will continue shortly after the weekly report… Last weekend I cycled to downtown again and started my cultural trip at the Star-Spangled Flag Museum. Basically this is the house where the 30x43 feet huge American flag was woven in 1814 by the order of the US army. The British manowars were heavily bombarding the FortMcHenry for 28 hours during the 1812 war, however, when the attack stopped and the fog raised, the Americans proudly hissered the brand new Union flag. This inspired amateur poet Francis Scott Key (held as a hostage on one of the ships) to compose the Star-Spangled Banner poem that become the national anthem in 1931. The Museum showed all the 27 different national flags from the history. Originally, they started with 13 stars and 13 stripes. Till 1792 both increased by the new members, but then the constitution fixed the numbers of the stars/stripes in 15-15. (The 1814 flag also has 15-15, though there were already 18 states in the Union that time.) The 1818 constitution put back the stripes to 13, but allowed to add a new star for every new member state. Ever since, if the flag changes, the new one is first raised in Baltimore, at the Fort McHenry at 12:01pm on July 4th to honor the heroes of the past.
Later I cycled around the Civil War monuments of the city, the Inner Harbor and passed by Babe Ruth’s house. (He was the most famous baseball player of the city.) I ended my tour at the 225-year-old Lexington Market.
The weekdays passed quickly with work, as I tried to catch up after the Holidays.

Though the temperature was in the low 30s when I came back, by the mid of the week it raised up to 72F, which made us worried about the snow conditions as we planned a skiing trip for the weekend. Despite the original willingness of the others, only Tricia and I where desperate enough to leave on Friday to Seven Springs (PA) some 200 miles to the east from Baltimore. We ended up at a nice hotel, the Mountain Resort, having a huge balcony facing the trails on the 10th floor. It was wonderful! Though not a single patch of snow remained around the region, they managed to preserve some on the trails, and as the weather cooled back, we had a wonderful time skiing. We had no crowd and wainting at all, just beautiful sunsets and lots of green grass (some frozen). The majority of the 36 trails were open, and even enlightened after sunset. The lifts ran from 8am to 10:30pm so we could ski as much as we wanted. Tricia did snowboarding and she rode very well, accomplishing 100+ rides in two days. (Here is a feeling video.) They also had snow-tubing that looked very cool, but did not have time to try it. I drove back on Sunday, having my first experience with an automated gear car – it’s sooo easy. I have to admit, that was a perfect weekend!

Idézet // Quote for the week

„Légy olyan, mint a szirtfok, melyet a hullámok folyton csapkodnak, az pedig rendületlenül áll, s körülötte elcsendesül a habzó forgatag. ”
/ Marcus Aurelius/

********************************

"Good timber does not grow under comfortable circumstances, the stronger the wind, the stronger the tree."
/J. Willard Marriott/

2008. január 9., szerda

Amerika, ahogy én látom I. // America as i see I.

Az első két hónap tapasztalatai után igyekszem pár átfogóbb gondolatot összeszedni az amerikaiakról. Sok minden közhelyes, de egyes dolgok talán újdonságként hatnak. Az első és legszembetűnőbb dolog, hogy mennyi féle ember van itt.

A labortársak kapcsán már írtam, hogy alig van második generációsnál idősebb amerikai, de mindenhol ugyanezt tapasztaltam. Emellett természetesen számottevő a más raszba tartozók aránya; Baltimore lakosságának 70%-a fekete, délen ott vannak a spanyolok és állítólag a nyugati parton a kínaiak már többségben vannak a fehérekhez képest. A nagyobb városokban ott vannak a kisebb nemzetek közösségei is, elég ha csak a sok “Little Italy”-ra vagy “Korean Town”-ra gondolunk. Elinte furcsa volt, hogy Amerikában a második legfontosabb nyelv a spanyol. Minden angolul és spanyolul is ki van írva, még New Yorkban is. Jól ismert szokás, hogy mindig a “How are you?” kérdéssel üdvözölnek, ami teljes mértékben csak udvariassági formula. Baltimore-ban bevett még a “How are you doing?” és a “How things are going?” verzió is. Az elején furcsa volt, hogy nem szabad reagálni, csak annyit, hogy “Good.”, aztán visszakérdezni, de hamar meg lehet szokni, és megvan az az előnye, hogy általában mosolyognak, miköben kérdezik. Szintén köztudott a légkondi-imádatuk. Annyira nem vészes itt, mint délen, de a buszokon mindig rettenetesen hideg van. Az európaiak nagy többsége egy kiadós megfázással kezdi az ittlétét, mert nem könnyű hozzászokni a 15 fokos benti hőmérséklethez. Állítólag nagyon utálnak izzadni, azért fagyasztják le magukat. (No meg különben sem érdekli az átlagembereket az energiatakarékosság, nem hisznek benne.) A benzin most kezd fájni nekik, mert elérte a 3 dolláros gallononkénti árat, ami még mindig fele az otthoninak. Még télvíz idején is tele pohár jéggel isznak mindent, ami tiszta haszon az eladóknak, mert a jég mellett nem sok ital fér a pohárba. Az angolszász mértékegység mellett rendületlenül kitartanak, pedig a világ többi részén már kihaló félben van. Legnehezebb az átváltás a gépkocsik fogyasztásánál, ugyanis itt azt adják meg, hogy egy gallon üzemanyaggal hány mérföldet lehet megtenni városban/autópályán. A Fahrenheit-et hamar meg lehet szokni, a 40-50 hideg, a 60-70 fok kellemes. Ugyanakkor nem mindig használják konzekvensen a mértékeket, ami problémát jelenthet. Például az IKEA-ban az egyik szőnyeg mérete négyzetlábban, a másik négyzetinch-ben volt megadva. Köszi szépen! Az olyan apróságokkal meg, hogy A4 helyett “letter size” papír van csak akkor szembesül az ember, amikor be akarja rakni a nyomtatásait egy otthonról hozott mappába, és valahogy nem megy.

Tény és való, hogy nincs 13. emelet az épületekben, és a szállodák többségében 13-as szoba se. Persze egy csomó más esetben nem gond a 13-as szám használata, szóval elég furcsa.
Az adórendszerük is kicsit más. Elég sokféle adó van, és minden állam maga határozhatja meg a mértékét.Az ÁFA-t mindig a helyi államnak kell fizetni, Marylandben 5%, de például Delaware-ben egyáltalán nincs. Ha internetről rendel az ember, akkor sem kell fizetni ÁFA-t, kivéve Texas-ban. Virágzik az online kereskedelem, általában sokkal olcsóbban hozzá lehet jutni így a dolgokhoz, és teljesen megbízható. Én is vettem már egy rakat mindent, síléctől mászócipőn át akummulátorig. A boltban mindig a nettó árakat tüntetik fel, ezért sokszor még ma is meglepődöm a pénztárnál.
Folytatása következik…

*************************************
In the following two posts I will try to generalize a bit about Americans, based on what I have experienced in the past two months. Surely there will be some exaggerations and hyperbolism, please take no offence!

First and foremost I have learnt that the US is not uniform. People are from all around the world, and the majority has European relatives and ancestors. It's really like a big melting pot, and then I have not mentioned the Hispanic, Chinese and the black people. Spanish is the second language on the continent, every sign and plate is written both in English and in Spanish.
It is commonplace that Americans are air-conditioning freaks. It is true... Though it is not that bad in Baltimore than e.g. in Texas, European visitors usually get very sick at the beginning of their stay, as the interiors are cooled down to 60 some degrees. The worst is the public transportation, for nounderstandable reason, they have freezing cooled on the buses. And even when it’s wintertime, they drink everything full of ice. Last time I had to confirm to a bartender that I want my orange juice without ice. (Which means in fact that you really get a cup of juice and not a little bit over the ice.)
They still use English units. Mile and gallon are OK, you can get used to it quickly. Fahrenheit, oz and ounce are a bit trick
ier, converting promptly from square inch to square feet in IKEA is for advanced users, and probably the most difficult is to get the miles/gallon to l/100km. There are other tricky stuffs as well, e.g. the letter size paper that looks like an A4 from a distance, but would not fit into your holders. I do wonder why don’t they have anything weird unit for time! Come on, sec and min are in SI!
Taxation is pretty strange here. Every state has its own VAT rate from 0% (Delaware) to 13% (Texas). If you buy something on the internet there is no VAT usually, even if it is shipped from another state. E-commerce is thieving; usually you can find everything cheaper on the net, and places such as eBay offer frenetic shopping opportunities. (I have already bought my skies, climbing shoes, computer equipment, Christmas gifts, etc.)

To be continued...



2008. január 7., hétfő

Idézet // Quote for the week

“A mérnök boldogságának alapja a tanulás.“
/ Retter Gyula/

*******************************

"Computers are not intelligent. They only think they are."
/ Graffiti/

2008. január 4., péntek

Újra Amerikában // Back to the States

Eseménydús 11 napot töltöttem otthon, sikerült belezsúfolni egy teljes értékű családi Karácsonyozást, számos találkozót és built a haverokkal, az egyetemi ügyek többségének elintézését, egy vizsgát, egy esküvőt, egy operát, két pályázatot és egy ütős Szilvesztert. Nem unatkoztam, mondhatom! Mindeközben pedig régi vágyam vált valóra: hófehér volt a Karácsony és az Újév is.
Hazafelé 7:15-kor indult reggel a gépem, a kis családom volt olyan drága és kikísért, amiért nagyon hálás vagyok. Milánóban leesett a hó, amitől az olaszok teljesen megzavarodtak. Eleve csak 40 perc késéssel tudtunk felszállni, majd ott még 15 percet kellett várni, mire egy lépcsőt a géphez toltak, így a poggyászomról már ekkor lemondtam. Még a levegőben voltunk a budapesti géppel, amikor már boarding time volt a New York-i járatra, így komédiába illő módon vágtattam át a reptéren, kerülgetve a hatalmas tömeget, átugrálva a sorokat elválasztó kordonon (amiért elég dühösek voltak, tekintve, hogy mindenki más is késésben volt). Végül időben odaértem a géphez, ami legalább egy szép nagy Boeing 777-es volt, de utána még egy órát tartott, amíg mindent elintéztek, jégtelenítettek minket, stb. Az út ezek után már eseménytelenül telt, az Alpok csúcsai fantasztikusan szépen ragyogtak a napfényben Franciaország felett szállva, mint ahogy a befagyott kanadai folyók is.
A JFK reptéren egy óra volt, mire sorra kerültem az immigration office-nál, majd még fél óra amíg megrendeltem a csomagomat Baltimore-ba. (Azt mondták legalább két nap. Agr… De legalább nem kellett aznap végigciplenem a városon.) Mivel kristálytiszta idő volt, elhatároztam, hogy felmegyek a Rockefeller Center legnagyobb tornyának tetejére (“Top of the Rock”), és Viktor is velem tartott. Szerencsére nem volt sor, és elcsíptük még a fantasztikus naplementét. Az egyik legszebb, amit valaha láttam. Egyszerre nem bírtunk sok időt a teraszon tölteni, mert kb. -10 fok volt, és erős szél, minden esetre Viktor körbemutogatta felülről a várost. Utána már csak visszasétáltunk a 6. sugárúton, és pont időben érkeztünk a buszomhoz, amelynél ezúttal nem volt olyan balhé, mint hálaadáskor.
Döbbenetes, milyen kicsi lett a világ: az ember felkel otthon, és a naplementét már New York-ban nézi. Nagyon jó volt otthon, mindenkinek köszönöm a sok kedvességét! Most viszont vár a munka és új az barátok!

****************************

I spent a busy 11 days back in Hungary. Managed to pack a full family Christmas, visiting friends, crazy parties, a New Year celebration, a wedding, an opera, two grants, administrational matters and an exam. OK, I did not have time to sleep, but enjoyed every single bit of it, especially the wonderful snow-covered Budapest! I flew back with the early morning plane, and as the snow fell in Milan as well, the Italians went crazy, and my flight had some delay. To catch my connection I had to run though the airport, pass the people and the security check, sometimes jumping over the fences and hoping the lines like in the films. At least I managed to catch my B-777, but not my luggage. On the way I could gaze at the bright peaks of the Alps, the cliffs of Ireland, the waves of the Atlantic and the frozen rivers of Canada.
New York was cold. Very cold. Daytime temperature was around 25F, so you can guess the feeling at the Top of the Rock (the Rockefeller Center) in heavy wind after sunset. Well, I did not care about the weather as long as I had a chance to stare at one of the most beautiful sunsets ever seen! The sky was so clear and the colors so vividIt was really amazing, even better than the view from the Empire State Building. Victor joined me for this tour and introduced the skyscrapers all around. Later, I caught my Chinatown bus without any difficulty, and arrived back to the Marylander safe (only missing my luggage - again).

2008. január 2., szerda

Új év - új idézet // New year - new quote

"Ha akarnám, se lehetnék más, mint magyar, keresztény, polgár és európai."
/ Márai Sándor/
**************************

"We will either find a way, or make one!"
/ Hannibal/