Az egész út elsődleges célja az IEEE ICRA konferencia volt, aminek a hivatalos időpontja május 3-8, helyszíne Anchorage, Alaszka legnagyobb (300.000-es) városa. Már az érkezés is gyönyörű volt: a Sziklás hegység hófödte csúcsai, a Harding jégmező és a fagyott tajga felett repültünk el. Vasárnap este érkeztem meg, és becsekkolás után egyből a helyi híres Glacier Brewery-be siettem, ahol régi kedves ismerőseim: Michel és Sarthak vártak. A konferencia másnap workshopokkal kezdődött, illetve hatalmas tömeggel, mert az eredetileg tervezett 800 résztvevő helyett végül 1550-en voltunk.Alaszkán május közepén kezdődik a tavasz, akkor indul a szezon, addig sok szálloda, nemzeti park, turistaút és hajótársaság teljesen zárva van. Ez megnehezítette kicsit a boldogulásunkat, de ettől függetlenül az időjárásra nem lehetett panasz, mert (majdnem) végig ragyogott a nap. (Persze még így sem volt 10-15 foknál melegebb.) Maga Anchorage egy hatalmas kertváros, 5x8 háztömbnyi központtal. A magas épületek szinte mindegyike szálloda vagy parkolóház. Az óceánpart nagyon saras, és elképesztő módon akár 10 méter is lehet az apály-dagály. Napközben az utcákon főleg turistákkal találkozni, meg valójában mindenhol az IEEE-s emberek voltak. Esténként meg hol a diákokkal, hogy a professzorokkal ültünk be valahová. A város híres a 24 órás nyári nappalokról, a remek lazacról és rákról, valamit söréről. Ezeket rendre ki is próbáltuk: Humpy’s bárját mindenkinek melegen ajánljuk!
Szakmailag rendben ment a konferencia, hétfőn lezavartam az előadásomat az EURON SiG workshopon, aztán inkább a sebészeti robotos prezentációkra ültem be. Volt egy kiállítás is, ahol számos cég mutatta be robotjait, megoldásait; autonóm járművek kerülgették mindenhol az embereket. Sajnos elég sok szekciót ki kellett hagynom, mert student chair-ként számos meetingen kellett résztvenni, illetve rengeteg emberrel volt bemutatkozó, ismerkedő beszélgetésem. Ezt a részt nagyon élvezem, különösen, hogy a szakterület legnagyobb képviselőivel dolgozhatok együtt önkéntes jelleggel. Persze megvoltak a hét nehézségei is, de sok munka és szervezés után minden remekül sült el! Röviden összefoglalva: mindenkivel sikerült jó viszont kialakítani, a közvetlen főnököm, Stefano elképesztően jó fej figura, a board jóváhagyta az összes javaslatunk a következő két évre, és komoly támogatást kaptam a nagyszabású programjaink rendezéséhez is. (Kis háttérinformációként: két évig én vagyok a diák programokért felelős bizottsági tag a szervezetben.) Elsődleges feladatom diákprogramok szerevezése volt már a konferencián is, amiben nagy segítségemre volt a mindig jópofa Michel, és a később érkező Alejandro is. Nagyon jó a csapat!
Hétfőn egy közös ebéddel indítottunk: rénszarvas hot dogot ettünk. Este megmásztuk a város határában fekvő Flattop hill-t (1070m), ahol remekül szórakoztunk a méteres hóban, többszáz métert csúsztunk le popsín (a farmerunkon), és gyönyörködtünk a naplementében (ami este 9:30 körül van, és még éjfélkor is van némi fény.) A hét további részében voltak közös vacsorák, bowling, csoportfényképezés, mentorkodás, múzeumlátogatás és újabb túra még a diákok számára.
Külön örültem, hogy Michel mellett egy jó barátja, Ludo is csatlakozott a poszt-konferenciás körutunkhoz, illetve végül Stefano is (aki 4 nap késéssel érkezett meg, mert parabolic flight-on volt). A konferencia különlegessége a bankett volt, amit a híres alaszkai vasúton tartottak. Gyakorlatilag a vasút hozta meg a fejlődést az államnak, a XX. sz. első negyedében elkészült Seward-Fairbanks vonal mentén gombamód nöttek ki a települések (mint például Anchorage), és könnyebben utazhattak az aranyásók északra, az áruk meg délre. Különleges panorámás, emeletes vonatkocsikon utaztunk le a Turnagain öböl mentén a fenséges fjordok mellett egészen a Spencer gleccserig. Másik fénypont volt, hogy utolsó este összeakadtam Gernot Kronreiffel, így rögtönöztünk egy vacsoramegbeszélést az őszi együttműködést előkészítendő.
Szombaton még egész nap meetingeken ültem, de vasárnap reggel friss lendülettel vetettük be magunkat a vadi új (bérelt) Nissan Altimánkba, és négyen (Michel, Ludo, Stefano, T.) nekivágtunk Alaszka felderítésének.
**************
My primary target for this trip was IEEE ICRA. Some of the highlights:- Hiking Flattop
- Participating in the smoothest AdCom meeting ever
- Trainride along Turnagain bay
- Working with Michel and Alejandro
- Hanging around with all the ICRA students
- Eating salmon in Humpy’s
- Eating Halibut in Glacier Brewhouse
- Observing the wonderful view from any of the rooftops in Anchorage
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése