„Ha ellenségeket akarsz szerezni, csak próbálj megváltoztatni valamit.”
/Woodrow Wilson/
*******
"If you have always done it that way, it’s probably wrong."
/Charles Kettering/
2011. március 26., szombat
2011. március 25., péntek
Az SNG meló // The SNG job
Szingapúri látogatásunk kapcsán az volt a feladatunk, hogy méréseket végezzünk a Stery-Hand készülékünkkel a helyi kórházi személyzet kézmosási teljesítményéről, illetve üzletfejlesztési lehetőségeket keressünk. A projektet a Contact Singapore kormányzati cég támogatta, így a hétfő reggeli landolást követően egyből az ő irodájukba mentünk. Igazi átváltozást mutattunk be, ahogy hátizsákos kirándulókból üzleti partnereket kereső csapattá alakultunk, demóval, prezentációval. A 28. emeletről remek kilátás nyílik a városra és ez volt a többiek első találkozása Szingapúr látképével. A megbeszélés és egy fergeteges dim sum ebéd után beköltöztünk A Clark Quey-en lévő hostelünkbe, ami egész kellemes helynek bizonyult. Este felfedezőútra indultunk, a környékre, végigsétáltunk a Singapore folyó mentén, egészen a Marina Bay-ig. Amióta itt jártam egyszer, elkészült a város ikonikus felhőkarcoló-hármasa, a Marina Bay Sends (MBS). Az épület különlegessége, hogy a három 200 méter magas toronyházat fenn egy hatalmas SkyPark köti össze, ahol pezsgőfürdőben és a világ legmagasabb nagymedencében fürödhetnek az égi élményre vágyók. Minden napszakban fantasztikus kilátás nyílik róla, és még jól is néz ki messziről. A lábánál helyezkedik el Szingapúr egyik kaszinója (a kettőből). A szerencsejátékot nagyon komolyan veszik, helyi lakosoknak 21 éves kor felett, regisztráció mellett, alkalmanként 100 dolláros belépőt kell fizetnie, hogy játszhassanak, de még így is tömegek akarnak vagyonokat veszteni. (Pont emiatt a család bármikor tiltólistára tetetheti valamely elkanászodott tagját.) Szingapúr jelképe a vízköpő, félig oroszlán, félig sellő Merlion épp felújítás alatt áll, emiatt az élelmesek egy egyetlen apartmanos szállodát húztak köré ideiglenesen. Este elkezdtük a barátkozást a változatos helyi konyhával, random mód belekóstolva a hawker center/ek kínálatába.
Másnap délelőtt fő klinikai kapcsolatunkhoz, Dr. Lomanto-hoz mentük be az egyetemi kórházba (National University Hospital - NUH). Dr. Lomanto-t a sebész-konzulensemen keresztül ismertem meg, és egy kiváló sebészeti oktatóközpontot vezet Szingapúrban, így remek szakmai partner. Körbevezetett a laborjában, mértük a diákjait, majd bemutatott a sebészeti osztály igazgatójának. Este találkoztunk Attilával, aki már másfél éve itt él, és nagyon kedveli Szingapúrt. Ettünk egy kis koreait, megnéztük a Bugis piacot és az arab negyedet, aztán hazasétáltunk.
Következő nap a CS is velünk tartott az NUH-re, volt megint bemutató, mérés, fényképezkedés, interjú. Közben éjszakába nyúlóan konferencia-publikációt gyártottunk, amit sikerült pont időben leadni.
Másnap csak délutáni programunk volt, praktikusan én mentem el találkozni az A*STAR nemzeti kutatási ügynökség egyik vezetőjével a BioPolis-ba, aki nagyon sok érdekes kapcsolódási pontot vázolt fel, köztük a komplett kutatási és termékfejlesztési együttműködést, ami nagyon ígéretes. Persze ahhoz még sokat kell dolgozni. Beajánlott még pár emberhez, így elkezdtek szaporodni a találkozók a hátralevő időre. Este Attilával együtt elrepültünk Balira egy hosszú hétvégére kikapcsolódni. (Erről majd egy külön posztban írok.)
Kedden délelőtt repültünk vissza Szingapúrba, és délután az NUH-ben a Kórházi Fertőzési Részleg igazgatójával találkoztunk, majd felderítettük a kínai negyedet, és Attila elvitt minket a város leghíresebb laksa helyére, amely egy elképesztően lepukkant helyen volt, de valóban egzotikus és ízletes étellel. Este elsétáltunk a Marina Bay Sands-hez, megnéztük a fény- és hangjátékot, aztán kidőltünk.
Szerda délelőtt Dr. Fisher körbevezetett minket a kórházban, bemutatta a remek kézhigiéniás programjukat, aztán a kínai negyedben folytattuk, délután még találkoztam egy szappangyártó céggel, aztán elbúcsúztam Melindáéktól, akik indultak haza (szintén kuala lumpuri megállóval). Nem foglaltam időben szállást, így el kellett hagynom a bázist, és egy utcával odébb költözni be máshová. Utólag kiderült, az új hely egészen gagyi, minden szempontból.
Csütörtökön végre nem volt semmi szakmai program, így alhattam kicsit, aztán ellátogattam Sentosa szigetére. Ezt a részben mesterséges 5 km2-es homokpadot kifejezetten rekreációs célokra alakították ki több mint 1mrd dollárt fektetve bele. Van rajta kalandpark, csúszdapark, mesterséges strandok (Indonéziából importált homokkal, és mesterséges szigetek, hogy eltakarják a tankerhajókat a strandolók elől.) Itt található az ázsisai kontinens legdélebbi pontja. (Mondjuk nem olyan híres, mint az USA legdélebbi pontja...) A szigetre magasvasút visz át, van még rajta egy 34 méter magas Merlion szobor is (lézerrel világító szemekkel), Gaudi ihletésű park, kisvasút, SeaWorld, Universal Studios, a másik kaszinó, és sok sok egyéb. Pár órát sétálgattam a szigeten, aztán felmentem a közeli hegy tetejére, a Mount Faber parkba, hogy megnézzem a Handerson Wave hidat, amely hullámos építészetével vált híressé. A napomat az Orchard road-ra néző Emerald hill hangulatos környkével és egy adag munkával zártam.
Pénteken megint az NUH-ben voltam, azúttal másik kézfertőtlenítős kollégákkal találkoztam, és komolyan felmerült a lehetőség, hogy visszajöjjünk májusban egy nagyszabású adatgyűjtési projekt keretében. Utána át kellett költöznöm egy utcát, mert szörnyű volt az átmeneti szállásom, majd a Contact Singapore-osokkal ebédeltem nagyon finom japán különlegességeket. Következett egy mechatronikai professzor a Nanyang Technological University-n (NTU), akivel egy labortársam kutatása révén kerültünk kapcsolatba (és aki különben tradícionális nyelvdiagnosztikával is foglalkozik), majd pedig a szakmai programot a BioRobotikai laborral zártam, ahol volt lehetsőégem megint kicsit szocializálódni a frissen nősült Zhenglong-gal, aki velem együtt volt még kinn a Hopkinson. Mire visszaértem a városba és az MBS-hez, már sötétedett, így elnapoltam a torony meghódítását, inkább csak fényképeztem, és elmentem Attiláékkal inni egy sört. Remek helyi sörök vannak, de minden alkohol elképesztően drága!
A szombat felét munkával töltöttem, aztán meg a Macritchie reservoir-ba mentünk ki Attilával sétálni. Szingapúrban ezek az őserdőnek meghagyott parkok (helyenként még primer az erdő) fontos szerepet töltenek be a víz- és levegőháztartás fenntartásában. Jó sokáig tartott, mire körbesétáltuk a tavat az esőben, megnéztük a majmokat, a kilátót, a golfpályákat, meg a szokatlanul nagy Holdat. Vacsorázni egy remek koreai étterembe mentünk hármasban a Sommerseten, majd utána egy zöld sörrel öblítettük le az ételt Boat Quey-en egy másik magyar sráccal és barátnőjével kiegészülve.
Az utolsó napomat is munkával kezdtem, majd délután elnéztem a Raffles Hotelbe, a világ legnagyobb szökőkútjához, a Fountain of Fortune-höz, majd nagy szerencsémre belebotlottam egy ázsiai étel és ital szakkiállítás és vásárba. Elképesztő mennyiségű finomabbnál finomabb és különlegesebbnél különleges ázsiai ételt próbáltam ki, leöblítve vietnámi kávéval, friss mangójuice-szal és kínai sörrel. A végén még a fülgyertyázást is kipróbáltam. Amíg a kiállításon kényeztettem az ízlelőbimbóimat, lecsúsztam az ázsiai történeti múzeumról, mivel fontosabb volt, hogy még naplemente előtt feljussak az MBS tetejére, és végigfényképezzem az egészet. A három torony (no meg a közeli Flyer) már az öböl bármely pontjáról is remek kilátást nyújt, de az igazi élmény letekinteni a tetejéről! És valóban, semmi túlzás nincs abban, hogy Infinity Poolnak hívják a medencét a tetején! Éjjel kettőkor indult a gépem, így még ittam egy búcsúsört Attilával, aztán pedig az utolsó metróval kimentem a reptérre. Irány hazafelé! (Egy kis technikai megállóval…)
Másnap délelőtt fő klinikai kapcsolatunkhoz, Dr. Lomanto-hoz mentük be az egyetemi kórházba (National University Hospital - NUH). Dr. Lomanto-t a sebész-konzulensemen keresztül ismertem meg, és egy kiváló sebészeti oktatóközpontot vezet Szingapúrban, így remek szakmai partner. Körbevezetett a laborjában, mértük a diákjait, majd bemutatott a sebészeti osztály igazgatójának. Este találkoztunk Attilával, aki már másfél éve itt él, és nagyon kedveli Szingapúrt. Ettünk egy kis koreait, megnéztük a Bugis piacot és az arab negyedet, aztán hazasétáltunk.
Következő nap a CS is velünk tartott az NUH-re, volt megint bemutató, mérés, fényképezkedés, interjú. Közben éjszakába nyúlóan konferencia-publikációt gyártottunk, amit sikerült pont időben leadni.
Másnap csak délutáni programunk volt, praktikusan én mentem el találkozni az A*STAR nemzeti kutatási ügynökség egyik vezetőjével a BioPolis-ba, aki nagyon sok érdekes kapcsolódási pontot vázolt fel, köztük a komplett kutatási és termékfejlesztési együttműködést, ami nagyon ígéretes. Persze ahhoz még sokat kell dolgozni. Beajánlott még pár emberhez, így elkezdtek szaporodni a találkozók a hátralevő időre. Este Attilával együtt elrepültünk Balira egy hosszú hétvégére kikapcsolódni. (Erről majd egy külön posztban írok.)
Kedden délelőtt repültünk vissza Szingapúrba, és délután az NUH-ben a Kórházi Fertőzési Részleg igazgatójával találkoztunk, majd felderítettük a kínai negyedet, és Attila elvitt minket a város leghíresebb laksa helyére, amely egy elképesztően lepukkant helyen volt, de valóban egzotikus és ízletes étellel. Este elsétáltunk a Marina Bay Sands-hez, megnéztük a fény- és hangjátékot, aztán kidőltünk.
Szerda délelőtt Dr. Fisher körbevezetett minket a kórházban, bemutatta a remek kézhigiéniás programjukat, aztán a kínai negyedben folytattuk, délután még találkoztam egy szappangyártó céggel, aztán elbúcsúztam Melindáéktól, akik indultak haza (szintén kuala lumpuri megállóval). Nem foglaltam időben szállást, így el kellett hagynom a bázist, és egy utcával odébb költözni be máshová. Utólag kiderült, az új hely egészen gagyi, minden szempontból.
Csütörtökön végre nem volt semmi szakmai program, így alhattam kicsit, aztán ellátogattam Sentosa szigetére. Ezt a részben mesterséges 5 km2-es homokpadot kifejezetten rekreációs célokra alakították ki több mint 1mrd dollárt fektetve bele. Van rajta kalandpark, csúszdapark, mesterséges strandok (Indonéziából importált homokkal, és mesterséges szigetek, hogy eltakarják a tankerhajókat a strandolók elől.) Itt található az ázsisai kontinens legdélebbi pontja. (Mondjuk nem olyan híres, mint az USA legdélebbi pontja...) A szigetre magasvasút visz át, van még rajta egy 34 méter magas Merlion szobor is (lézerrel világító szemekkel), Gaudi ihletésű park, kisvasút, SeaWorld, Universal Studios, a másik kaszinó, és sok sok egyéb. Pár órát sétálgattam a szigeten, aztán felmentem a közeli hegy tetejére, a Mount Faber parkba, hogy megnézzem a Handerson Wave hidat, amely hullámos építészetével vált híressé. A napomat az Orchard road-ra néző Emerald hill hangulatos környkével és egy adag munkával zártam.
Pénteken megint az NUH-ben voltam, azúttal másik kézfertőtlenítős kollégákkal találkoztam, és komolyan felmerült a lehetőség, hogy visszajöjjünk májusban egy nagyszabású adatgyűjtési projekt keretében. Utána át kellett költöznöm egy utcát, mert szörnyű volt az átmeneti szállásom, majd a Contact Singapore-osokkal ebédeltem nagyon finom japán különlegességeket. Következett egy mechatronikai professzor a Nanyang Technological University-n (NTU), akivel egy labortársam kutatása révén kerültünk kapcsolatba (és aki különben tradícionális nyelvdiagnosztikával is foglalkozik), majd pedig a szakmai programot a BioRobotikai laborral zártam, ahol volt lehetsőégem megint kicsit szocializálódni a frissen nősült Zhenglong-gal, aki velem együtt volt még kinn a Hopkinson. Mire visszaértem a városba és az MBS-hez, már sötétedett, így elnapoltam a torony meghódítását, inkább csak fényképeztem, és elmentem Attiláékkal inni egy sört. Remek helyi sörök vannak, de minden alkohol elképesztően drága!
A szombat felét munkával töltöttem, aztán meg a Macritchie reservoir-ba mentünk ki Attilával sétálni. Szingapúrban ezek az őserdőnek meghagyott parkok (helyenként még primer az erdő) fontos szerepet töltenek be a víz- és levegőháztartás fenntartásában. Jó sokáig tartott, mire körbesétáltuk a tavat az esőben, megnéztük a majmokat, a kilátót, a golfpályákat, meg a szokatlanul nagy Holdat. Vacsorázni egy remek koreai étterembe mentünk hármasban a Sommerseten, majd utána egy zöld sörrel öblítettük le az ételt Boat Quey-en egy másik magyar sráccal és barátnőjével kiegészülve.
Az utolsó napomat is munkával kezdtem, majd délután elnéztem a Raffles Hotelbe, a világ legnagyobb szökőkútjához, a Fountain of Fortune-höz, majd nagy szerencsémre belebotlottam egy ázsiai étel és ital szakkiállítás és vásárba. Elképesztő mennyiségű finomabbnál finomabb és különlegesebbnél különleges ázsiai ételt próbáltam ki, leöblítve vietnámi kávéval, friss mangójuice-szal és kínai sörrel. A végén még a fülgyertyázást is kipróbáltam. Amíg a kiállításon kényeztettem az ízlelőbimbóimat, lecsúsztam az ázsiai történeti múzeumról, mivel fontosabb volt, hogy még naplemente előtt feljussak az MBS tetejére, és végigfényképezzem az egészet. A három torony (no meg a közeli Flyer) már az öböl bármely pontjáról is remek kilátást nyújt, de az igazi élmény letekinteni a tetejéről! És valóban, semmi túlzás nincs abban, hogy Infinity Poolnak hívják a medencét a tetején! Éjjel kettőkor indult a gépem, így még ittam egy búcsúsört Attilával, aztán pedig az utolsó metróval kimentem a reptérre. Irány hazafelé! (Egy kis technikai megállóval…)
********
The Graduate Student Project that allowed us to travel to Singapore was supported by Contact Singapore. We spent 10-12 days in Singapore, and it was a fantastic experience!
Detailed report will follow at some point, however, you can get a great idea about the place through my pictures here:
Detailed report will follow at some point, however, you can get a great idea about the place through my pictures here:
2011. március 20., vasárnap
Idézet // Quote for the week
„Bármely megfelelően fejlett technológia megkülönbözhetetlen a varázslattól.”
/Arthur C. Clarke/
*********
"Reality is merely an illusion, albeit a very persistent one."
/Albert Einstein/
2011. március 19., szombat
Irány Kelet! // Sail to the East!
Valamivel több, mint 180 órát töltöttem Európában, le sem tudom írni, hogy ez alatt, mennyi minden “ok, megoldom”, “igen, csinálom”, “jó, rendben, meglesz” volt, de végül az egész történet valami meseszerű fordulatot vett, és alig várom, hogy folytatódjon a következő fejezet...
Kivittem az egyik hallgatómat Bécsbe dolgozni a képszegmentálós problémán, ami már kezdett akuttá válni. Legalább Yashar sem volt egyedül, és a villámlátogatásom alatt minden stratégiai kérdést sikerült elrendeznem a főnökeimmel. A jó hír az, hogy még mindig szeretnek, a rossz az, hogy egyre több ötletünk van, hogy mi mindent csinálhatnék még. Ideje elkezdenem időmanipuláció- és alteregókutatással foglalkozni. A munka-buli-család-mászás kombó mellett pillanatok alatt eljött a péntek, amikor is repülőre szálltam két hallgatómmal, és elindultunk dél-kelet ázsiai kalandjaink felé.
Az apropót az adta, hogy megnyertünk egy projektpályázatot Szingapúrba, ami révén a kis csapatunk a kézfertőtlenítős (Stery-Hand) projektünkkel kiutazhatott két hétre méréseket végezni és üzletfejlesztési partnereket találni. Az egész kapcsolat még két évvel ezelőttről van Szingapúrral, és azóta is nagyon gyümölcsöző. (Az igazság az, hogy volt egy teljesen eltérő pályázatom is egy EESTEC-es társasággal, és végül csak hajszál választott el minket a kudarctól/sikertől.)
Jó szokásomhoz híven kis kitérővel foglaltam repülőjegyet, így gyors másfél napunk maradt Malájzia fővárosa, Kuala Lumpur megtekintésére. Bukaresti technikai megállóval és dohai átszállással (mivel Qatar airways-zel mentünk), szombat délután érkeztünk meg a banánültetvényekkel körbeölelt KLCC repülőtérre, ahol azonnal megcsapott minket a trópusi meleg és pára (állandó 30-35 fok volt 75-95% relatív páratartalommal.) Kicsit kábán a repüléstől és a 7 óra időeltolódástól bebuszoztunk a Kuala Lumpurba. Megérkezésünkkor rögtön hatalmas trópusi eső fogadott, amely nem is akart elállni órákon keresztül. Szállásunk a kínai negyed legforgalmasabb bazársoráról nyílt közvetlenül, és egyből megkezdhettük az alkudozást mindenféle csecse-becsére, és hamar kiderült, hogy Malájzia meglehetősen olcsó. Az élelmiszerárak a közlekedés, a szuvenírek mind mind itt a legolcsóbbak az elmúlt 3 évben meglátogatott legtöbb országgal összehasonlítva. Amikor kicsit csendesedett, Ákossal elindultunk gyalogosan felderíteni tágabb környékünket. Miközben teljesen eláztattuk a lábunkat a hömpölygő vízben, megnéztünk pár buddhista templomot, a marokkói stílusban épült régi pályaudvart és a központi mecsetet (Malájzia hivatalosan iszlám ország). Naplementére pont felszakadozott kicsit a felhőzet, és csodás színek bontakoztak ki minden épületen. Megnéztük az „óvárost” és a főteret is, ahol épp katonai parádéval szórakoztatták az embereket. Voltak tankok, jeepek, kórházi egység, bombaszedő robotok, amikkel lehetett játszani, meg kígyóval fényképezkedni is akár. Este újabb sétára indultunk a kínai negyed piacain át (Melindával kiegészülve) elmetróztunk a Petronas ikertornyokhoz, amely éjszakai kivilágításban a legszebb felhőkarcoló, amit valaha láttam, aztán onnan hazasétáltunk. Éjjel a város már kevésbé impozáns arcát mutatta: tele van gigantikus csótányokkal és patkányokkal.
Reggel egy indiai templom után a Petronas-nál kezdtünk, hogy jegyet vegyünk. Hivatalosan 9-től nyitnak, mi 8:50-re értünk oda, és az utolsók között voltunk, akik elcsíptek még egyet a napi 1700 jegyből (másfél órás sorbanállás után). Melinda a helyi madárparkot és az orchideakertet vette célba, mi pedig Ákossal a várostól északra található szakrális központot, a Batu barlangokat. Itt aztán láttunk minden jót: égbetörő mészkőformációk, krisnás esküvő, hatalmas állatistenség szobrok, kifestett cseppkőbarlangok, hindu táncoktatás, a világ legnagyobb Murugan szobra, hegybe vájt hüllőkiállítás, kígyóetetés, hatalmas barlangszentélyek, majmok, függő cseppkőoszlopok és még sorolhatnám. Remek délutáni program volt, amit egy tradicionális mamak ebéddel zártunk (banánlevélről fogyasztott indiai ételek maláj verziója). Délután újra átsétáltunk a főtéren, a katonai parádén, a központi piacon, majd pedig visszamentünk a Petronas tornyokhoz. A Taipei 101 2004-es átadásáig ez volt a világ legmagasabb épülete (452 méterével), és még ma is ez a legmagasabb ikertorony. Az átjáró a 41-42 emeleteken van, mi is ide mentünk fel. A kilátás nem volt olyan elragadó, mivel nem lehet a belváros felé kilátni. Utána megvártuk a parkban, amíg besötétedik, hogy különböző árnyalatokban is megörökíthessük a tornyot. Utána Ákossal elmentünk még a város legnagyobb bevásárlóközpontjába, a Berjaya Times Square-hez. Itt található a legnagyobb beltéri hullámvasút, meg láttunk még 50 pályás bowling központot, és kipróbáltuk a hobbi-íjászatot.
Másnap reggel az 5 órás busszal mentünk ki a reptérre, majd alig bírtunk a reggeli forgalommal a kisebbik repülőtéren, ahonnan az igen olcsó Tiger air járatunk indult Szingapúrba.
********
After a mere 180, extremely packed hours I left the old continent, to the East this time. We flew Qatar airways with two of my students to Kuala Lumpur through Doha, however, the final destination of the trip was Singapore for a project with our Stery-Hand device, supported by Contact Singapore, the guys I know from 2 years ago.
We only had 1.5 half days for Malaysia's capital. Some highlights:
- Tropical rain, while it's still 35 C.
- The old railway station
- Central Mosque
- Photo op with Mr. K.
- Petronas towers by night
- Local Indian temple
- Batu caves with all its wonders: limestone peaks, painted caves, biggest Murugan statue in the World, snake feeding, gigantic cave shrines, monkeys, stalagmites and so on
- Mamak lunch from a banana leaf
- Main square
- Military parade
- World's biggest indoor roller coaster
2011. március 2., szerda
Idézet // Quote for the week
„Tervezz 20 évre, de légy kész naponta változtatni a terveiden!”
/Lőrincz András/
*******
“No men’s knowledge here can go beyond his experience.”
/John Locke/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
