Valamivel több, mint 180 órát töltöttem Európában, le sem tudom írni, hogy ez alatt, mennyi minden “ok, megoldom”, “igen, csinálom”, “jó, rendben, meglesz” volt, de végül az egész történet valami meseszerű fordulatot vett, és alig várom, hogy folytatódjon a következő fejezet...
Kivittem az egyik hallgatómat Bécsbe dolgozni a képszegmentálós problémán, ami már kezdett akuttá válni. Legalább Yashar sem volt egyedül, és a villámlátogatásom alatt minden stratégiai kérdést sikerült elrendeznem a főnökeimmel. A jó hír az, hogy még mindig szeretnek, a rossz az, hogy egyre több ötletünk van, hogy mi mindent csinálhatnék még. Ideje elkezdenem időmanipuláció- és alteregókutatással foglalkozni. A munka-buli-család-mászás kombó mellett pillanatok alatt eljött a péntek, amikor is repülőre szálltam két hallgatómmal, és elindultunk dél-kelet ázsiai kalandjaink felé.
Az apropót az adta, hogy megnyertünk egy projektpályázatot Szingapúrba, ami révén a kis csapatunk a kézfertőtlenítős (Stery-Hand) projektünkkel kiutazhatott két hétre méréseket végezni és üzletfejlesztési partnereket találni. Az egész kapcsolat még két évvel ezelőttről van Szingapúrral, és azóta is nagyon gyümölcsöző. (Az igazság az, hogy volt egy teljesen eltérő pályázatom is egy EESTEC-es társasággal, és végül csak hajszál választott el minket a kudarctól/sikertől.)
Jó szokásomhoz híven kis kitérővel foglaltam repülőjegyet, így gyors másfél napunk maradt Malájzia fővárosa, Kuala Lumpur megtekintésére. Bukaresti technikai megállóval és dohai átszállással (mivel Qatar airways-zel mentünk), szombat délután érkeztünk meg a banánültetvényekkel körbeölelt KLCC repülőtérre, ahol azonnal megcsapott minket a trópusi meleg és pára (állandó 30-35 fok volt 75-95% relatív páratartalommal.) Kicsit kábán a repüléstől és a 7 óra időeltolódástól bebuszoztunk a Kuala Lumpurba. Megérkezésünkkor rögtön hatalmas trópusi eső fogadott, amely nem is akart elállni órákon keresztül. Szállásunk a kínai negyed legforgalmasabb bazársoráról nyílt közvetlenül, és egyből megkezdhettük az alkudozást mindenféle csecse-becsére, és hamar kiderült, hogy Malájzia meglehetősen olcsó. Az élelmiszerárak a közlekedés, a szuvenírek mind mind itt a legolcsóbbak az elmúlt 3 évben meglátogatott legtöbb országgal összehasonlítva. Amikor kicsit csendesedett, Ákossal elindultunk gyalogosan felderíteni tágabb környékünket. Miközben teljesen eláztattuk a lábunkat a hömpölygő vízben, megnéztünk pár buddhista templomot, a marokkói stílusban épült régi pályaudvart és a központi mecsetet (Malájzia hivatalosan iszlám ország). Naplementére pont felszakadozott kicsit a felhőzet, és csodás színek bontakoztak ki minden épületen. Megnéztük az „óvárost” és a főteret is, ahol épp katonai parádéval szórakoztatták az embereket. Voltak tankok, jeepek, kórházi egység, bombaszedő robotok, amikkel lehetett játszani, meg kígyóval fényképezkedni is akár. Este újabb sétára indultunk a kínai negyed piacain át (Melindával kiegészülve) elmetróztunk a Petronas ikertornyokhoz, amely éjszakai kivilágításban a legszebb felhőkarcoló, amit valaha láttam, aztán onnan hazasétáltunk. Éjjel a város már kevésbé impozáns arcát mutatta: tele van gigantikus csótányokkal és patkányokkal.
Reggel egy indiai templom után a Petronas-nál kezdtünk, hogy jegyet vegyünk. Hivatalosan 9-től nyitnak, mi 8:50-re értünk oda, és az utolsók között voltunk, akik elcsíptek még egyet a napi 1700 jegyből (másfél órás sorbanállás után). Melinda a helyi madárparkot és az orchideakertet vette célba, mi pedig Ákossal a várostól északra található szakrális központot, a Batu barlangokat. Itt aztán láttunk minden jót: égbetörő mészkőformációk, krisnás esküvő, hatalmas állatistenség szobrok, kifestett cseppkőbarlangok, hindu táncoktatás, a világ legnagyobb Murugan szobra, hegybe vájt hüllőkiállítás, kígyóetetés, hatalmas barlangszentélyek, majmok, függő cseppkőoszlopok és még sorolhatnám. Remek délutáni program volt, amit egy tradicionális mamak ebéddel zártunk (banánlevélről fogyasztott indiai ételek maláj verziója). Délután újra átsétáltunk a főtéren, a katonai parádén, a központi piacon, majd pedig visszamentünk a Petronas tornyokhoz. A Taipei 101 2004-es átadásáig ez volt a világ legmagasabb épülete (452 méterével), és még ma is ez a legmagasabb ikertorony. Az átjáró a 41-42 emeleteken van, mi is ide mentünk fel. A kilátás nem volt olyan elragadó, mivel nem lehet a belváros felé kilátni. Utána megvártuk a parkban, amíg besötétedik, hogy különböző árnyalatokban is megörökíthessük a tornyot. Utána Ákossal elmentünk még a város legnagyobb bevásárlóközpontjába, a Berjaya Times Square-hez. Itt található a legnagyobb beltéri hullámvasút, meg láttunk még 50 pályás bowling központot, és kipróbáltuk a hobbi-íjászatot.
Másnap reggel az 5 órás busszal mentünk ki a reptérre, majd alig bírtunk a reggeli forgalommal a kisebbik repülőtéren, ahonnan az igen olcsó Tiger air járatunk indult Szingapúrba.
********
After a mere 180, extremely packed hours I left the old continent, to the East this time. We flew Qatar airways with two of my students to Kuala Lumpur through Doha, however, the final destination of the trip was Singapore for a project with our Stery-Hand device, supported by Contact Singapore, the guys I know from 2 years ago.
We only had 1.5 half days for Malaysia's capital. Some highlights:
- Tropical rain, while it's still 35 C.
- The old railway station
- Central Mosque
- Photo op with Mr. K.
- Petronas towers by night
- Local Indian temple
- Batu caves with all its wonders: limestone peaks, painted caves, biggest Murugan statue in the World, snake feeding, gigantic cave shrines, monkeys, stalagmites and so on
- Mamak lunch from a banana leaf
- Main square
- Military parade
- World's biggest indoor roller coaster
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése