2011. május 30., hétfő

Előadásos hetek // Presentation weeks

 Szokás szerint aktívan töltöttem európai két hetemet. Először is a SIBE kurzus a végéhez érkezett, ami kapcsán egy éles befektetői prezentációt kellett tartanom, meg aznap volt az MTA nagytermében (nem a díszteremben, sajnos) is egy előadásom egy kis orvostechnikai konferencián. A hétvégén Ausztriában pihentem ki fáradalmaimat, aztán szerdán hazajöttem, mert este a Rotary klubban tartottam előadást, meg találkoztam még jó sok mindenkivel. Hétvégén fordult igazán izgalmassá megint a program: szombat délelőtt volt a doktori avatás a K épület aulájában, aztán egyből indultam is Bacsiék esküvőjére Balatonföldvárra, ahol én voltam az egyik koszorúsfiú. A lagziról viszont hajnalban fel kellett jönnöm (szerencsére hoztak), mert 7-re már jött értem a minibusz, hogy kivigyen a reptérre.
***********
 
Highlights of my two busy weeks spent in Europe:
  • Presentation at the Rotary Club
  • SIBE Business Investor meeting&pres
  • Scientific talk at the Academy of Sciences
  • Doctoral ceremony
  • Melcsi&Bacsi wedding
  • leaving very early the day after...

2011. május 25., szerda

Idézet // Quote for the week

"Minden információ zajnak tűnik, amíg meg nem fejtjük a kódját. "
/Neal Stephenson/
***********

“Don’t worry about what people think. They don’t do it very often.”
/Jacqueline Delisle/

2011. május 19., csütörtök

A legsűrűbb // The busiest (trumped)

Shanghai Kelet Párizsa, de mondhatnánk épp New Yorkot is. Kína második legnagyobb városa 19 millió lakosával, és nyüzsgő életével, széles sugárútjaival, valamint luxusáruházaival bármelyik metropolisszal felveszi a versenyt. Életemben először itt esett le az állam Ázsia potenciálja láttán, amikor 2005-ben itt jártunk, de már csak az elmúlt 6 év fejlesztései is bámulatba ejtettek. Annyi új felhőkarcolót húztak fel azóta, ami összességében egy közepes amerikai városnak is becsületére válna. Ezen felül komplett felújították az úthálózatukat, építettek 6 (!!!) új metróvonalat és komplett városnegyedeket pucoltak ki (főként a világkiállítás miatt).
Egyetlen hetem volt Shanghaiban, egész pontosan 170 órám, amiből több mint 150-et aktívan töltöttem, így végeredményben sikerült elvégeznem minden feladatomat, sőt.  Hétfő reggel már kezdődött is az ICRA konferencia a workshopokkal, és szerencsére ezen a napon volt az előadásom, így többet már nem is kellett foglalkoznom vele. A robotikai társaságnál betöltött diákelnöki szerepköröm miatt folyamatosan embereket kellett hajkurásznom, hogy meg tudjunk tárgyalni dolgokat, illetve átbeszélni a jövőbeli terveket, esténként intéztem a diákprogramokat, és ezen felül még minden reggel 6:30-tól bizottsági üléseim voltak, ezért nem jutott időm aludni. Szerencsére az utolsó pillanatban bele tudtam rángatni a szervezésbe néhány régi/új barátot, így nem zakkantam meg. A konferencia szakmai részére is kevesebb időm maradt, mint szerettem volna, de sikerült az izgalmasabb szekciókra bejutnom, meg rátaláltam egy nagyon releváns EU-s projektre, ezen felül a jövőm szempontjából nagyon fontos kulcs emberek közül is többel találkoztam.
Turisztikailag messze nem sikerült kihoznom annyit a hétből, mint szerettem volna, de legalább a Shanghai Museum kivételével a többi kitűzött célomat elértem. Ezek között szerepelt (első helyen) minél több magas épületbe való feljutás. A Bund oldalán voltunk két kellemes tetőteraszos bárban is, (meg egyszer piknikeztünk rajta) illetve egy teljesen új perspektívából láthattam a Pudong részt a Hyatt 34. emeletének pezsgőfürdős borbárjából, valamint a másik Hyatt-ben az 52. emeleti lobbiban. Mindezek tetejébe fenn voltunk több haverral a világ leges-legmagasabb kilátójában a World Financial Center 100. emeletén (magasabban van, mint a Burj Kalifa 124. emeletén lévő). Ráadásul pont naplementekor mentünk, ami révén mindenféle varázslatos színben láthattuk a várost. Másik kívánságom a hajókázás volt, amire a konferenciaszervezők révén keríthettünk sort, egy harmadik este pedig a Champs Elysee-hez hasonló, sétálóutcává alakított Nanjing street-en sétáltam, és a francia negyed takaros házai (és puccos boltjai) között.
Utolsó napomon végre nem volt semmi hivatalos program, így csatangoltam a Yu kert körüli sikátorokban, ahol látszólag még mindig az 50 évvel ezelőtti szinten élnek az emberek; sodródtam a tömeggel a bazársoron; megnéztem a Városi istenség templomát, és eljutottam a világkiállítás helyszínére is, ahol meghagytak pár épületet, többek között az ikonikus vörös kínai pagodát is. Komoly sorbanállási trauma (két óra tülekedés) után jutottam be, de olyan tömeg volt, hogy le kellett mondanom az érdekesebb részek megtekintéséről.
A legmókásabb az volt, hogy délután sikerült még összefutnom Zsoltival is, aki épp előző nap érkezett egyik kollégájával egy bő hétre dolgozni. A Bundon nagyon hamar megtaláltuk egymást, aztán egy kiváló étteremben vacsoráztunk (ahol két esküvő részesei is lettünk), majd pedig életem egyik legszebb „kék-órás fényképezését” folytathattam a Yuyuan tömb elbűvölő házai között. A világ leggyorsabb mágneses vasútjával mentem ki a reptérre (ami sajnos este mér nem közlekedik max sebességgel), majd fájdalommentesen (gyorsan) hazarepültem.
**********
Highlights of my 170 hours in Shanghai: 

2011. május 15., vasárnap

Idézet // Quote for the week

“Mert azok az emberek, akik elég őrültek ahhoz, hogy azt képzeljék meg tudják változtatni a világot lesznek azok, akik végül tényleg képesek rá.”
/Jack Kerouac/
********

”When you discover your mission, you will feel its demand. It will fill you with enthusiasm and a burning desire to get to work on it.”
/W. Clement Stone/

2011. május 10., kedd

A legnagyobb // The biggest ever

A márciusi látogatásunk kapcsán vetette fel a Szingapúri Nemzeti Egyetemi Kórház higiéniás részlegének vezető professzora (Dr. Fisher), hogy ha megoldjuk magunktól az utazást, akkor részt vehetünk a nagy kézhigiéniás rendezvényükön, és a kis kütyünkkel végigmérhetjük 3000 dolgozójukat, akik e jeles napon (illetve az azt követőkön elosztva) megpróbálnak majd minél alaposabban kezet mosni.
Nem volt triviális feladat egy hónap alatt legyártani 4 darabot a Stery-Hand egy új prototípusából, azokat leszállítani, felkészíteni az embereket és pénzt szerezni az útra, de valahogy mindent sikerült időben összeszednünk (kezdenek működni a kapcsolataim). Hozzá kell tennem, hogy még utolsó nap is javában ragasztottunk, csavaroztunk, fényképezőgépet vadásztunk, és úgy általában csak kapkodtunk, viszont sikerült az expedíció első felét szombaton rendben útnak indítani. Én két nappal később követtem a csapatot, mert nem bírtam több itthoni programomat átszervezni.
Röviden így kezdődött idei második szingapúri kirándulásunk, amely ezúttal még több munkát hozott, de szerencsére kellemes kikapcsolódást és sikerélményt is. Egyetlen negatívum a házi néni volt a hostelben (az SG98 hostel kerülendő, bármi áron!), aki valami teljesen elképesztő ellenségességgel és rosszindulattal viseltetett irántunk. Hosszú oldalakon keresztül tudnánk sorolni az atrocitásokat, de szerencsére túléltük, és legalább közel laktunk a zöld metróhoz.
Május 5-e a WHO Kézhigiéniás világnapja, amely alkalomból 80 ország 13000 egészségügyi intézménye tartott valamilyen programot (itthon is több mint 50 kórház csatlakozott a felhíváshoz). A szingapúri NUH kórháznak, mint első nap kiderült, 5200 dolgozója van, aki kezet kellett mosnia, így a terveinket át kellett alakítani, hogy mindenkit legyen idő lemérni. Első nap volt egy elméleti előadás a dolgozóknak, majd az igazgatókkal kezdve szépen sorban megjelentek a különböző osztályok dolgozói. Mi négyen a gépek mellett magyaráztunk, kattintgattunk, 4 higiéniás szaknővér pedig a színfalak mögött monitoron nézte az eredményt, és küldte vissza nekünk a kiértékelést. Kemény iramot diktált a tömeg, például a pénteki egész napos műszakban így majdnem 1000 embert sikerült lemérnünk. Éjszaka közben folytattuk a rendszer tökéletesítését és az adatok mentését, így nem voltunk valami frissek.
Szombaton szerencsére nem kellett mérni, így kirándulni indultunk. Megmásztuk Szingapúr legmagasabb csúcsát, a 163 méteres Bukit Timah summit-ot, és kószáltunk a környező esőerdőben. Láttunk majmokat tucatjával, rézhátú fakúszó siklót, hatalmas pókokat és persze teknősöket. Este Attila egyik itteni haverjának (Balázsnak) volt a szülinapi összejövetele egy hawker center-ben; a vacsora és a torta után pedig felkerestük az Orchard tower egyik hírhedt klubját. Remek este volt! Ezen a napon voltak a parlamenti választások, ahol az ellenzék történelmi sikert aratott: 81:6 lett a képviselők aránya (termézsetesen a kormánypárt javára).
Vasárnap Melindának haza kellett utazni a vizsgái miatt, nekem pedig tovább kellett állnom Shanghai-ba az ICRA konferenciára, emiatt sok mindenre már nem jutott időm.  Erik és Laci remekül helytálltak a továbbiakban, és lenyomták az egész következő hetet, egyedülálló 4700 fős kézmintára téve szert. Ákos munkáját dicséri, hogy a teljes felszerelés gond nélkül bírta a terhelést, semmiféle technikai probléma nem merült fel. A következő jó móka a képek kiértékelése lesz…

**********

We received an unrefusable offer from Dr. Fisher, head of the hygiene dept. at the National University Hospital in Singapore back in March: if we arrange the travel on our own, we can take part with the Stery-Hand in their hospital-wide hand hygiene compliance program taking place from May 5, in conjuction with WHO's world wide hand hygiene day
Probably there is no other hospital in the world where they take hand disinfection control this strict, so the team decided to make an extraordinary effort to meat the tight deadline: Ákos built 4 new systems, just for the measurement, Melinda hunted together the 4 required cameras, Laci developed the evaluation software and recruited Eric, while I coordinated the work and did the fund raising. All success! after 7 long and busy days of measurements, we have the world's biggest database on handwashing, containing over 4700 people (mostly thanks to Laci and Erik). Now comes the fun part: evaluate it! 
As I had to move on after 4 days to the ICRA conference, we did not have much time to enjoy Singapore, but at least we climbed their highest peak, the Bukit Timah summit (163 m), and encountered the wildlife in the form of monkeys, giant spiders, tree snakes and turtles. I also met Attila, celebrated his friend's birthday, and spent some time in one of the infamous Orchard tower clubs. Negative record: the rudeness and meanness of the landlady at the hostel. For God's sake: avoid SG98 hostel!!!

2011. május 6., péntek

Idézet // Quote for the week

„Ha mindent az irányításod alatt tartasz, akkor még nem mész elég gyorsan!”
/Mario Andretti /
*********

"The true way to render ourselves happy is to love our work and find in it our pleasure."
/Françoise de Motteville/

2011. május 2., hétfő

Életem legsűrűbb időszaka //Busiest ever

Jó okom volt rá, hogy eddig nem haladtam a blogommal, ugyanis a mindennapi teendőim napi 20 órában lefoglaltak. Az áprilisi események közül kiemelkedik a PhD védésem, amit szerencsére sikerrel vettem, így mostantól három betűvel meg tudom toldani a nevemet ott, ahol ez szükséges. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott a fokozat megszerzésében, és egyengette utamat. Külön köszönet illeti kis családomat, akik tolerálták szélsőséges életformámat (igaz, mostanában egyre kevésbé teszik). Sok kedves rokon, barát, ismerős eljött a védésre, aminek nagyon örültem. Külön megtiszteltetés, hogy az amerikai bírálóm, Rick Satava professzor is el tudott jönni, hisz elképesztően elfoglalt. A sebészrobotika egyik nagy öregje, alapító atyja, és mai napig aktív művelője. Két előadást is tartott ittléte alatt, ezekről a SurgRob-on lehet olvasni.
Április folyamán több rövid látogatást is tettem az ACMIT-ba, lett egy új francia kollégánk (egy jó fej fiatal srác), hatalmas gödröt ástak (meg még nagyobb hegyet emeltek) mellettünk a most épülő ionterápiás központnak és lassan elkészül a TFZ központ (ahol az ACMIT is van) új szárnya.
Legjobb az volt, hogy április közepén Mariann és Andris meglátogattak, és a szokásos bécsi kör mellett (ezúttal a Dunau Insel még kihalt partját kerestük fel) eljutottunk egy kis túrára a Hohe Wand-ra. Régi vágyam volt kipróbálni az itt található via ferrata-k egyikét, és nagy bátran bele is vágtunk egy könnyebbe. Én nagyon élveztem, de a többiek annyira nem, tekintve, hogy néhány tíz méteres magasságba kellett a sziklafalon és létrán felmászni biztosítás nélkül. A hegyikecskék csak sztoikus nyugalommal figyelték esetlenségünket. A hegytető tele volt sárkányrepülőkkel és paplanernyősökkel a szép idő okán, no meg sok-sok turistával. (Yashar mindeközben félmaratont futott Bécsben.) Ennyi kikapcsolódás kellett.
Mindemellett az otthon töltött napok egyre hektikusabbak lettek, többek között mivel a reimsi díjunknak köszönhetően komolyabb médiaérdeklődést kaptunk: nyilatkoztunk a Duna TV-nek, az M2-nek, a TV2-nek, voltunk a Kossuth rádióban, a Lánchíd Rádióban, a Blikkben és tucatnyi online oldalon. Részt vettünk egy üzletfejlesztési kurzuson a Semmelweis Innovációnál, és elkezdtünk több potenciális befektetővel is tárgyalni, emiatt szabadidőm egy jó részét üzleti terv írásával töltöttem. Reméljük, egyszer majd megtérül a befektetett munkánk.
*********
Apologies for lagging behind with my blog, I had a good reason.  Actually, a handful of excuses... Highlights of April: