Szingapúri látogatásunk kapcsán az volt a feladatunk, hogy méréseket végezzünk a Stery-Hand készülékünkkel a helyi kórházi személyzet kézmosási teljesítményéről, illetve üzletfejlesztési lehetőségeket keressünk. A projektet a Contact Singapore kormányzati cég támogatta, így a hétfő reggeli landolást követően egyből az ő irodájukba mentünk. Igazi átváltozást mutattunk be, ahogy hátizsákos kirándulókból üzleti partnereket kereső csapattá alakultunk, demóval, prezentációval. A 28. emeletről remek kilátás nyílik a városra és ez volt a többiek első találkozása Szingapúr látképével. A megbeszélés és egy fergeteges dim sum ebéd után beköltöztünk A Clark Quey-en lévő hostelünkbe, ami egész kellemes helynek bizonyult. Este felfedezőútra indultunk, a környékre, végigsétáltunk a Singapore folyó mentén, egészen a Marina Bay-ig. Amióta itt jártam egyszer, elkészült a város ikonikus felhőkarcoló-hármasa, a Marina Bay Sends (MBS). Az épület különlegessége, hogy a három 200 méter magas toronyházat fenn egy hatalmas SkyPark köti össze, ahol pezsgőfürdőben és a világ legmagasabb nagymedencében fürödhetnek az égi élményre vágyók. Minden napszakban fantasztikus kilátás nyílik róla, és még jól is néz ki messziről. A lábánál helyezkedik el Szingapúr egyik kaszinója (a kettőből). A szerencsejátékot nagyon komolyan veszik, helyi lakosoknak 21 éves kor felett, regisztráció mellett, alkalmanként 100 dolláros belépőt kell fizetnie, hogy játszhassanak, de még így is tömegek akarnak vagyonokat veszteni. (Pont emiatt a család bármikor tiltólistára tetetheti valamely elkanászodott tagját.) Szingapúr jelképe a vízköpő, félig oroszlán, félig sellő Merlion épp felújítás alatt áll, emiatt az élelmesek egy egyetlen apartmanos szállodát húztak köré ideiglenesen. Este elkezdtük a barátkozást a változatos helyi konyhával, random mód belekóstolva a hawker center/ek kínálatába.
Másnap délelőtt fő klinikai kapcsolatunkhoz, Dr. Lomanto-hoz mentük be az egyetemi kórházba (National University Hospital - NUH). Dr. Lomanto-t a sebész-konzulensemen keresztül ismertem meg, és egy kiváló sebészeti oktatóközpontot vezet Szingapúrban, így remek szakmai partner. Körbevezetett a laborjában, mértük a diákjait, majd bemutatott a sebészeti osztály igazgatójának. Este találkoztunk Attilával, aki már másfél éve itt él, és nagyon kedveli Szingapúrt. Ettünk egy kis koreait, megnéztük a Bugis piacot és az arab negyedet, aztán hazasétáltunk.
Következő nap a CS is velünk tartott az NUH-re, volt megint bemutató, mérés, fényképezkedés, interjú. Közben éjszakába nyúlóan konferencia-publikációt gyártottunk, amit sikerült pont időben leadni.
Másnap csak délutáni programunk volt, praktikusan én mentem el találkozni az A*STAR nemzeti kutatási ügynökség egyik vezetőjével a BioPolis-ba, aki nagyon sok érdekes kapcsolódási pontot vázolt fel, köztük a komplett kutatási és termékfejlesztési együttműködést, ami nagyon ígéretes. Persze ahhoz még sokat kell dolgozni. Beajánlott még pár emberhez, így elkezdtek szaporodni a találkozók a hátralevő időre. Este Attilával együtt elrepültünk Balira egy hosszú hétvégére kikapcsolódni. (Erről majd egy külön posztban írok.)
Kedden délelőtt repültünk vissza Szingapúrba, és délután az NUH-ben a Kórházi Fertőzési Részleg igazgatójával találkoztunk, majd felderítettük a kínai negyedet, és Attila elvitt minket a város leghíresebb laksa helyére, amely egy elképesztően lepukkant helyen volt, de valóban egzotikus és ízletes étellel. Este elsétáltunk a Marina Bay Sands-hez, megnéztük a fény- és hangjátékot, aztán kidőltünk.
Szerda délelőtt Dr. Fisher körbevezetett minket a kórházban, bemutatta a remek kézhigiéniás programjukat, aztán a kínai negyedben folytattuk, délután még találkoztam egy szappangyártó céggel, aztán elbúcsúztam Melindáéktól, akik indultak haza (szintén kuala lumpuri megállóval). Nem foglaltam időben szállást, így el kellett hagynom a bázist, és egy utcával odébb költözni be máshová. Utólag kiderült, az új hely egészen gagyi, minden szempontból.
Csütörtökön végre nem volt semmi szakmai program, így alhattam kicsit, aztán ellátogattam Sentosa szigetére. Ezt a részben mesterséges 5 km2-es homokpadot kifejezetten rekreációs célokra alakították ki több mint 1mrd dollárt fektetve bele. Van rajta kalandpark, csúszdapark, mesterséges strandok (Indonéziából importált homokkal, és mesterséges szigetek, hogy eltakarják a tankerhajókat a strandolók elől.) Itt található az ázsisai kontinens legdélebbi pontja. (Mondjuk nem olyan híres, mint az USA legdélebbi pontja...) A szigetre magasvasút visz át, van még rajta egy 34 méter magas Merlion szobor is (lézerrel világító szemekkel), Gaudi ihletésű park, kisvasút, SeaWorld, Universal Studios, a másik kaszinó, és sok sok egyéb. Pár órát sétálgattam a szigeten, aztán felmentem a közeli hegy tetejére, a Mount Faber parkba, hogy megnézzem a Handerson Wave hidat, amely hullámos építészetével vált híressé. A napomat az Orchard road-ra néző Emerald hill hangulatos környkével és egy adag munkával zártam.
Pénteken megint az NUH-ben voltam, azúttal másik kézfertőtlenítős kollégákkal találkoztam, és komolyan felmerült a lehetőség, hogy visszajöjjünk májusban egy nagyszabású adatgyűjtési projekt keretében. Utána át kellett költöznöm egy utcát, mert szörnyű volt az átmeneti szállásom, majd a Contact Singapore-osokkal ebédeltem nagyon finom japán különlegességeket. Következett egy mechatronikai professzor a Nanyang Technological University-n (NTU), akivel egy labortársam kutatása révén kerültünk kapcsolatba (és aki különben tradícionális nyelvdiagnosztikával is foglalkozik), majd pedig a szakmai programot a BioRobotikai laborral zártam, ahol volt lehetsőégem megint kicsit szocializálódni a frissen nősült Zhenglong-gal, aki velem együtt volt még kinn a Hopkinson. Mire visszaértem a városba és az MBS-hez, már sötétedett, így elnapoltam a torony meghódítását, inkább csak fényképeztem, és elmentem Attiláékkal inni egy sört. Remek helyi sörök vannak, de minden alkohol elképesztően drága!
A szombat felét munkával töltöttem, aztán meg a Macritchie reservoir-ba mentünk ki Attilával sétálni. Szingapúrban ezek az őserdőnek meghagyott parkok (helyenként még primer az erdő) fontos szerepet töltenek be a víz- és levegőháztartás fenntartásában. Jó sokáig tartott, mire körbesétáltuk a tavat az esőben, megnéztük a majmokat, a kilátót, a golfpályákat, meg a szokatlanul nagy Holdat. Vacsorázni egy remek koreai étterembe mentünk hármasban a Sommerseten, majd utána egy zöld sörrel öblítettük le az ételt Boat Quey-en egy másik magyar sráccal és barátnőjével kiegészülve.
Az utolsó napomat is munkával kezdtem, majd délután elnéztem a Raffles Hotelbe, a világ legnagyobb szökőkútjához, a Fountain of Fortune-höz, majd nagy szerencsémre belebotlottam egy ázsiai étel és ital szakkiállítás és vásárba. Elképesztő mennyiségű finomabbnál finomabb és különlegesebbnél különleges ázsiai ételt próbáltam ki, leöblítve vietnámi kávéval, friss mangójuice-szal és kínai sörrel. A végén még a fülgyertyázást is kipróbáltam. Amíg a kiállításon kényeztettem az ízlelőbimbóimat, lecsúsztam az ázsiai történeti múzeumról, mivel fontosabb volt, hogy még naplemente előtt feljussak az MBS tetejére, és végigfényképezzem az egészet. A három torony (no meg a közeli Flyer) már az öböl bármely pontjáról is remek kilátást nyújt, de az igazi élmény letekinteni a tetejéről! És valóban, semmi túlzás nincs abban, hogy Infinity Poolnak hívják a medencét a tetején! Éjjel kettőkor indult a gépem, így még ittam egy búcsúsört Attilával, aztán pedig az utolsó metróval kimentem a reptérre. Irány hazafelé! (Egy kis technikai megállóval…)
Másnap délelőtt fő klinikai kapcsolatunkhoz, Dr. Lomanto-hoz mentük be az egyetemi kórházba (National University Hospital - NUH). Dr. Lomanto-t a sebész-konzulensemen keresztül ismertem meg, és egy kiváló sebészeti oktatóközpontot vezet Szingapúrban, így remek szakmai partner. Körbevezetett a laborjában, mértük a diákjait, majd bemutatott a sebészeti osztály igazgatójának. Este találkoztunk Attilával, aki már másfél éve itt él, és nagyon kedveli Szingapúrt. Ettünk egy kis koreait, megnéztük a Bugis piacot és az arab negyedet, aztán hazasétáltunk.
Következő nap a CS is velünk tartott az NUH-re, volt megint bemutató, mérés, fényképezkedés, interjú. Közben éjszakába nyúlóan konferencia-publikációt gyártottunk, amit sikerült pont időben leadni.
Másnap csak délutáni programunk volt, praktikusan én mentem el találkozni az A*STAR nemzeti kutatási ügynökség egyik vezetőjével a BioPolis-ba, aki nagyon sok érdekes kapcsolódási pontot vázolt fel, köztük a komplett kutatási és termékfejlesztési együttműködést, ami nagyon ígéretes. Persze ahhoz még sokat kell dolgozni. Beajánlott még pár emberhez, így elkezdtek szaporodni a találkozók a hátralevő időre. Este Attilával együtt elrepültünk Balira egy hosszú hétvégére kikapcsolódni. (Erről majd egy külön posztban írok.)
Kedden délelőtt repültünk vissza Szingapúrba, és délután az NUH-ben a Kórházi Fertőzési Részleg igazgatójával találkoztunk, majd felderítettük a kínai negyedet, és Attila elvitt minket a város leghíresebb laksa helyére, amely egy elképesztően lepukkant helyen volt, de valóban egzotikus és ízletes étellel. Este elsétáltunk a Marina Bay Sands-hez, megnéztük a fény- és hangjátékot, aztán kidőltünk.
Szerda délelőtt Dr. Fisher körbevezetett minket a kórházban, bemutatta a remek kézhigiéniás programjukat, aztán a kínai negyedben folytattuk, délután még találkoztam egy szappangyártó céggel, aztán elbúcsúztam Melindáéktól, akik indultak haza (szintén kuala lumpuri megállóval). Nem foglaltam időben szállást, így el kellett hagynom a bázist, és egy utcával odébb költözni be máshová. Utólag kiderült, az új hely egészen gagyi, minden szempontból.
Csütörtökön végre nem volt semmi szakmai program, így alhattam kicsit, aztán ellátogattam Sentosa szigetére. Ezt a részben mesterséges 5 km2-es homokpadot kifejezetten rekreációs célokra alakították ki több mint 1mrd dollárt fektetve bele. Van rajta kalandpark, csúszdapark, mesterséges strandok (Indonéziából importált homokkal, és mesterséges szigetek, hogy eltakarják a tankerhajókat a strandolók elől.) Itt található az ázsisai kontinens legdélebbi pontja. (Mondjuk nem olyan híres, mint az USA legdélebbi pontja...) A szigetre magasvasút visz át, van még rajta egy 34 méter magas Merlion szobor is (lézerrel világító szemekkel), Gaudi ihletésű park, kisvasút, SeaWorld, Universal Studios, a másik kaszinó, és sok sok egyéb. Pár órát sétálgattam a szigeten, aztán felmentem a közeli hegy tetejére, a Mount Faber parkba, hogy megnézzem a Handerson Wave hidat, amely hullámos építészetével vált híressé. A napomat az Orchard road-ra néző Emerald hill hangulatos környkével és egy adag munkával zártam.
Pénteken megint az NUH-ben voltam, azúttal másik kézfertőtlenítős kollégákkal találkoztam, és komolyan felmerült a lehetőség, hogy visszajöjjünk májusban egy nagyszabású adatgyűjtési projekt keretében. Utána át kellett költöznöm egy utcát, mert szörnyű volt az átmeneti szállásom, majd a Contact Singapore-osokkal ebédeltem nagyon finom japán különlegességeket. Következett egy mechatronikai professzor a Nanyang Technological University-n (NTU), akivel egy labortársam kutatása révén kerültünk kapcsolatba (és aki különben tradícionális nyelvdiagnosztikával is foglalkozik), majd pedig a szakmai programot a BioRobotikai laborral zártam, ahol volt lehetsőégem megint kicsit szocializálódni a frissen nősült Zhenglong-gal, aki velem együtt volt még kinn a Hopkinson. Mire visszaértem a városba és az MBS-hez, már sötétedett, így elnapoltam a torony meghódítását, inkább csak fényképeztem, és elmentem Attiláékkal inni egy sört. Remek helyi sörök vannak, de minden alkohol elképesztően drága!
A szombat felét munkával töltöttem, aztán meg a Macritchie reservoir-ba mentünk ki Attilával sétálni. Szingapúrban ezek az őserdőnek meghagyott parkok (helyenként még primer az erdő) fontos szerepet töltenek be a víz- és levegőháztartás fenntartásában. Jó sokáig tartott, mire körbesétáltuk a tavat az esőben, megnéztük a majmokat, a kilátót, a golfpályákat, meg a szokatlanul nagy Holdat. Vacsorázni egy remek koreai étterembe mentünk hármasban a Sommerseten, majd utána egy zöld sörrel öblítettük le az ételt Boat Quey-en egy másik magyar sráccal és barátnőjével kiegészülve.
Az utolsó napomat is munkával kezdtem, majd délután elnéztem a Raffles Hotelbe, a világ legnagyobb szökőkútjához, a Fountain of Fortune-höz, majd nagy szerencsémre belebotlottam egy ázsiai étel és ital szakkiállítás és vásárba. Elképesztő mennyiségű finomabbnál finomabb és különlegesebbnél különleges ázsiai ételt próbáltam ki, leöblítve vietnámi kávéval, friss mangójuice-szal és kínai sörrel. A végén még a fülgyertyázást is kipróbáltam. Amíg a kiállításon kényeztettem az ízlelőbimbóimat, lecsúsztam az ázsiai történeti múzeumról, mivel fontosabb volt, hogy még naplemente előtt feljussak az MBS tetejére, és végigfényképezzem az egészet. A három torony (no meg a közeli Flyer) már az öböl bármely pontjáról is remek kilátást nyújt, de az igazi élmény letekinteni a tetejéről! És valóban, semmi túlzás nincs abban, hogy Infinity Poolnak hívják a medencét a tetején! Éjjel kettőkor indult a gépem, így még ittam egy búcsúsört Attilával, aztán pedig az utolsó metróval kimentem a reptérre. Irány hazafelé! (Egy kis technikai megállóval…)
********
The Graduate Student Project that allowed us to travel to Singapore was supported by Contact Singapore. We spent 10-12 days in Singapore, and it was a fantastic experience!
Detailed report will follow at some point, however, you can get a great idea about the place through my pictures here:
Detailed report will follow at some point, however, you can get a great idea about the place through my pictures here:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése