Április magasságában mondta az egyik szakmai kapcsolatunk, hogy érdemes lenne megkeresnünk Didier Pittet professzort a Genfi Egyetemi Kórházból (HUG), mert ő az egész alkoholos kézfertőtlenítés atya, a módszer és a technika kitalálója, az európai norma és a WHO protokoll megalkotója és első számú propagálója. Nem mellesleg pedig nagyon jó fej. Írtam is neki egy emailt, mire rögtön jött a válasz, hogy örül a kézfertőtlenítős projektünknek, és még így a határidő után gyorsan küldjünk be valamit a június végi ICPIC konferenciájukra, ahol lesz egy innovációs verseny is.
Így is tettünk, a szakmai anyagunkat elfogadták, így én múlt kedd délután szárnyra kaptam, és kirepültem Genfbe. (Szerencsére van közvetlen járat.) Azt eddig is tudtam, hogy Svájc drága, de ilyen frank árfolyam mellett kifejezetten brutális volt, szívem vérzett minden egyes kiadásnál. (Franciaországban rögtön minden 15%-kal olcsóbb volt…)
A konferencia (1st International Conference on Prevention & Infection Control – ICPIC) nagyon profi volt, annak ellenére, hogy most került először megrendezésre. A Genfi Egyetem adott neki helyet, kár, hogy légkondi nem volt (kint meg 35-38 fok). A legtöbb kézfertőtlenítős, kórházi fertőzéses világcég itt volt, sok ismerős is akadt. Eljött a szingapúri professzorunk, a korábbi céges kapcsolataink és még sokan mások. Ennek megfelelően nemcsak az előadásokon ültem, hanem folyamatosan meeting-eltem is az emberekkel, igyekeztem vinni előre a kezes projektünket. Esténként csodálatosan gazdag "sajt és bor" fogadások voltak, de az ellátásra különben sem lehetett panasz.
Az innovációs verseny háromfordulós volt. Az elfogadott 600 konferenciaposzter közül kevesebb mint 100 jelentkezett az Innovation Academy versenyre, amiből 41-et választottak ki poszter-prezentációra. Anonim szakmai zsűri tett fel kérdéseket a poszter-szekció alatt, és kiválasztották azt a 14 projektet, amelynek képviselői 3 perces pitch-et (rövid ismertető) kellett tartsanak. Telt ház előtt (200++) mentek az előadások, és igen jól sikerült, nagy tapsot kaptunk, és már utána is sok gratulációt, így nem teljesen váratlanul ért, hogy mi is bekerültünk az 5 legjobb projekt közé a döntőbe. Szombaton délután a döntősök 15 perces előadásokkal mutatták be az innovációjukat, és a zsűri kemény kérdésekkel bombázta az előadókat. Végül nagy meglepetésre mi lettünk az elsők, pedig itt már nagyon szoros volt a mezőny. Nagyszerű volt, hogy hirtelen bejelentették, két szponzornak hála készpénznyereménnyel is jár a díj. De még a frankoknál is fontosabb volt, hogy a szakma krémje előtt arattuk a sikerünket, így reményeink szerint könnyebb lesz végre szakmai befektetőt szerezni. Sőt, mindezek tetejébe a csapatunk meghívást kapott a WHO Patient Safety Department, Private Sector Promotion munkacsoportjában való részvételre, valamit lehetőséget, hogy együtt dolgozzon a HUG Infekció Kontroll részlegével, Prof. Pittet alatt. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk!
Hogy eleget tudjak tenni ezeknek a meghívásoknak, átbookoltam a repjegyemet (valójában vettem egy újat), és lemondtam az otthoni programjaimat, hogy még 3 napot maradjak Genfben. Mindezek után a szombat délutánt végre kényelmes tempójú városnézéssel töltöttem. Genf gyönyörű, a tóparton sorakoznak az előkelő szállodák, lakóházak, előttük jachtok, sétahajók, és persze a 140 méter magas szökőkút. Az óvárosi rész tele van középkori templomokkal, ódon sörözőkkel, hangulatos kis utcákkal. És bármerre néz az ember: hatalmas hegyek, amelyek közül a legszebb természetesen a Mount Blanc hatalmas orma. Minden irányba Franciaország van, ha nem szállsz le időben a buszról, könnyen áttévedhetsz. Különösen élveztem a naplementéket, amelyeket a 12. emeleti szobám ablakából csodálhattam.
Vasárnap túrázni akartam, fel a közeli Jura hegyre, de mire eljutottam oda, nem maradt elég időm feljutni a tetőre, mivel hiába van 10-ig világos, a buszok vasárnap csak 5-ig közlekednek arra. Azért így is láttam takaros francia falvakat, hegyeket és CERN-t. Még a művészettörténeti múzeumra is maradt kis időm kedden.
Hétfőn reggel a WHO-nál kezdtünk, ahol a világ legnagyobb kézfertőtlenítő-gyártóinak magas rangú képviselői ültek sorban, és próbáltak valami okosat kitalálni a piac egységes szabályozására, együttműködésre és a higiénia általános népszerűsítésére. Egész érdekes volt.
Még jobban tetszett viszont másnap a Hopitaux Universitaires de Geneve (HUG)-be tett látogatás, ahol Prof. Pittet és munkatársai több órát foglalkoztak velem, végigvettük a különböző fejlesztési és együttműködési lehetőségeket, csináltunk mikrobiológiai teszteket, megmutatták az ő dobozaikat, és elbeszélgettem sok kollégájukkal. Nagyon megtisztelő volt a figyelmük. Úgy volt, hogy másnap még visszamegyek a kórházba, de végül rohannom kellett a reptérre a repülőmhöz. (Szerencsére a vonat a központ pályaudvarról 6 perc alatt ott van, és ráadásul ingyenes volt nekem!) A körülmények folytán Amsterdamon keresztül repültem haza, de annyi időm nem volt, hogy kiruccanjak a városba. Majd legközelebb. Így is kihoztam a maximumot ebből az útból!
Így is tettünk, a szakmai anyagunkat elfogadták, így én múlt kedd délután szárnyra kaptam, és kirepültem Genfbe. (Szerencsére van közvetlen járat.) Azt eddig is tudtam, hogy Svájc drága, de ilyen frank árfolyam mellett kifejezetten brutális volt, szívem vérzett minden egyes kiadásnál. (Franciaországban rögtön minden 15%-kal olcsóbb volt…)
A konferencia (1st International Conference on Prevention & Infection Control – ICPIC) nagyon profi volt, annak ellenére, hogy most került először megrendezésre. A Genfi Egyetem adott neki helyet, kár, hogy légkondi nem volt (kint meg 35-38 fok). A legtöbb kézfertőtlenítős, kórházi fertőzéses világcég itt volt, sok ismerős is akadt. Eljött a szingapúri professzorunk, a korábbi céges kapcsolataink és még sokan mások. Ennek megfelelően nemcsak az előadásokon ültem, hanem folyamatosan meeting-eltem is az emberekkel, igyekeztem vinni előre a kezes projektünket. Esténként csodálatosan gazdag "sajt és bor" fogadások voltak, de az ellátásra különben sem lehetett panasz.
Az innovációs verseny háromfordulós volt. Az elfogadott 600 konferenciaposzter közül kevesebb mint 100 jelentkezett az Innovation Academy versenyre, amiből 41-et választottak ki poszter-prezentációra. Anonim szakmai zsűri tett fel kérdéseket a poszter-szekció alatt, és kiválasztották azt a 14 projektet, amelynek képviselői 3 perces pitch-et (rövid ismertető) kellett tartsanak. Telt ház előtt (200++) mentek az előadások, és igen jól sikerült, nagy tapsot kaptunk, és már utána is sok gratulációt, így nem teljesen váratlanul ért, hogy mi is bekerültünk az 5 legjobb projekt közé a döntőbe. Szombaton délután a döntősök 15 perces előadásokkal mutatták be az innovációjukat, és a zsűri kemény kérdésekkel bombázta az előadókat. Végül nagy meglepetésre mi lettünk az elsők, pedig itt már nagyon szoros volt a mezőny. Nagyszerű volt, hogy hirtelen bejelentették, két szponzornak hála készpénznyereménnyel is jár a díj. De még a frankoknál is fontosabb volt, hogy a szakma krémje előtt arattuk a sikerünket, így reményeink szerint könnyebb lesz végre szakmai befektetőt szerezni. Sőt, mindezek tetejébe a csapatunk meghívást kapott a WHO Patient Safety Department, Private Sector Promotion munkacsoportjában való részvételre, valamit lehetőséget, hogy együtt dolgozzon a HUG Infekció Kontroll részlegével, Prof. Pittet alatt. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk!
Hogy eleget tudjak tenni ezeknek a meghívásoknak, átbookoltam a repjegyemet (valójában vettem egy újat), és lemondtam az otthoni programjaimat, hogy még 3 napot maradjak Genfben. Mindezek után a szombat délutánt végre kényelmes tempójú városnézéssel töltöttem. Genf gyönyörű, a tóparton sorakoznak az előkelő szállodák, lakóházak, előttük jachtok, sétahajók, és persze a 140 méter magas szökőkút. Az óvárosi rész tele van középkori templomokkal, ódon sörözőkkel, hangulatos kis utcákkal. És bármerre néz az ember: hatalmas hegyek, amelyek közül a legszebb természetesen a Mount Blanc hatalmas orma. Minden irányba Franciaország van, ha nem szállsz le időben a buszról, könnyen áttévedhetsz. Különösen élveztem a naplementéket, amelyeket a 12. emeleti szobám ablakából csodálhattam.
Vasárnap túrázni akartam, fel a közeli Jura hegyre, de mire eljutottam oda, nem maradt elég időm feljutni a tetőre, mivel hiába van 10-ig világos, a buszok vasárnap csak 5-ig közlekednek arra. Azért így is láttam takaros francia falvakat, hegyeket és CERN-t. Még a művészettörténeti múzeumra is maradt kis időm kedden.
Hétfőn reggel a WHO-nál kezdtünk, ahol a világ legnagyobb kézfertőtlenítő-gyártóinak magas rangú képviselői ültek sorban, és próbáltak valami okosat kitalálni a piac egységes szabályozására, együttműködésre és a higiénia általános népszerűsítésére. Egész érdekes volt.
Még jobban tetszett viszont másnap a Hopitaux Universitaires de Geneve (HUG)-be tett látogatás, ahol Prof. Pittet és munkatársai több órát foglalkoztak velem, végigvettük a különböző fejlesztési és együttműködési lehetőségeket, csináltunk mikrobiológiai teszteket, megmutatták az ő dobozaikat, és elbeszélgettem sok kollégájukkal. Nagyon megtisztelő volt a figyelmük. Úgy volt, hogy másnap még visszamegyek a kórházba, de végül rohannom kellett a reptérre a repülőmhöz. (Szerencsére a vonat a központ pályaudvarról 6 perc alatt ott van, és ráadásul ingyenes volt nekem!) A körülmények folytán Amsterdamon keresztül repültem haza, de annyi időm nem volt, hogy kiruccanjak a városba. Majd legközelebb. Így is kihoztam a maximumot ebből az útból!
**********
Prof. Didier Pittet is simply the biggest guy in hand hygiene in the world. He invented the alcoholic hand rub, his group developed the hand washing protocol that later became the EN 1500 norm and the WHO protocol, and he is continuously putting a great effort to promote hand hygiene worldwide. In addition, I was told that he is a really cool person, so I dared to drop him an email back in April about our Hand-in-Scan hand hygiene control efforts. In return, he invited us to send an abstract to the 1st International Conference on Prevention & Infection Control – ICPIC that he was calling alive and chairing in late June in Geneva, and also recommended to enter their Innovation Academy Competition. So we did.
From here on, things went just perfect! We got accepted, then selected for the poster-presentation round of the competition (among 41), then qualified for the semi-finals, a 3 min pith of the best 14, out of which only 5 entered the finals. I had 15 min to convince the renowned professionals of the jury that our device has bigger potential than the other competitors, who all had a more developed solution and a better managed business. In the happy end, we triumphed, and were even got a surprising cash award. This landed us at an excellent position to negotiate with the big soap manufacturers, who were all sitting in the rows. What is more important, I was invited to take part in the WHO’s Patient Safety Department, Private Sector Promotion Workgroup, which was a great honor, and an extremely good opportunity for networking. I rebooked my flight, and stayed over 3 days in beautiful Geneva to get to opportunity to visit Prof. Pittet’s group at Hopitaux Universitaires de Geneve (HUG). In fact, I spent a whole day there discussing and negotiating with the world’s best professionals in hand hygiene. We laid down a roadmap for future scientific collaboration, and also did some initial microbiological experiments. It was just amazing!
Further highlights of the Geneva trip:
- ICPIC was an excellent conference: well organized, well attended
- All the representatives of hospital infection control companies were present
- All the familiar faces from Singapore
- Awesome wine&cheese sessions
- A close-up view on Mount Blanc
- Water-taxi across the lake
- 140 m tall waterjet
- Hiking up a bit on Jura hills
- Visiting some tiny French villages
- Wandering around in the old town
- Museum of the history of arts
- Good wine everywhere
- Sunsets from my 12th floor apt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése