Az elmúlt két hétben két rövid utam volt ki az ACMIT-ba. Egyik nap hazafelé nagyon szép szivárvány volt, és jól eláztam a napsütésben. Különben reggeltől-estig be voltam táblázva munkával. (Pl. hirtelen felindulásból elkövetett EU grant írás.) Kivéve szombatot: A múlt hét (sőt, talán a nyár) legkiemelkedőbb sport-programja a Hohe Wand nagy via ferrátájának (HTL steig) meghódítása volt. Francia kollégámmal, Marc-kal odabicikliztünk (egy óra alatt simán ki lehet érni, csak a vége már meredek), aztán ő a túristaúton, én pedig toronyiránt mentem fel a falon. Elsőre kicsit ijesztő volt, hogy fent még mindent felhő borított, ami mintha morgott is volna, de hamar kitisztult, és ragyogó időnk lett. Mivel alattam elég lassan jöttek a ferrátán (előttem meg annyit bénáztak, illetve visszamásztak végül), így nagyon nyugisan, teljesen egyedül mászhattam a saját tempómban. Egy-két veszélyesebb helyet leszámítva nem is kellett használnom a drótot, végig tudtam mászni. Alig várom, hogy újra megcsinálhassam! Utána még másztam egy kicsit, majd irány a jó kis Posthaus hütte. Visszafelé megálltunk Wiener Neustadt külvárosánál két mesterséges tónál. Meglepően nagy lakóparkokat húztak fel köréjük, és bár elvben magánterület, vidáman bementünk, és csobbantunk egy kellemeset. Este kinéztünk a főtérre, ahol szabadtéri mozit rendeztek be (amit néha kegyetlenül elmosott az eső.)
A második körös kiruccanás alkalmával sok móka már nem is volt, csak a meetingek, a lakás rendbetétele (egy hallgatóm fog beköltözni), és hazautazás, hogy még felkészülhessek a következő nagy ugrásomra.
********
No question, the most memorable day of the summer was so far last Saturday, when I finally climbed HTL klettersteig on Hohe Wand. 300 meters awesome via ferrata that I did mostly rock climbing. Loving it!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése