2012. március 30., péntek
2012. március 26., hétfő
Idézet // Quote for the week
„Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”
/Einstein/
**********
“If you want to have good ideas, you must have many ideas.”
/Linus Pauling/
2012. március 23., péntek
A világ tetején // Top of the world
Mitől lesz egy hegy a világ egyik legjobb síterepe? Természetesen szubjektív a kérdés, de van pár mérőszám. Zermatt esetében a számok, amelyek alátámasztják a kiválóságot: 200 km sípálya, 33 sílift, 2250 méter szintkülönbség, 3880 m-es csúcs, külön rész az olaszoknál, 10 hónapos szezon, több tucatnyi 4000 fölötti hegy körpanorámában. No meg ehhez jött még hozzá a 4 nap ragyogó napsütés, valamint a korábbi időjárásnak köszönhető kiváló hó. Persze a minőséget meg kell fizetni, és annak ellenére, hogy a város leges-leges-leges-legolcsóbb szállásán voltunk, valamint az összes étkezést (egy-két déli hütté-zést leszámítva) szatyorból és főleg otthonról hozott kajából oldottuk meg, nem volt egy olcsó mulatság.
A varázslat akkor kezdődött, amikor első reggel felkeltünk a szobánkban, és a Matterhorn 4480 méteres csúcsa ott ragyogott előttünk. A zermatti síterep gyakorlatilag körülöleli a világ leghíresebb hegyét, és három oldalról is meg lehet csodálni. Legjobban Zermatt felől néz ki (ahogy a Toblerone-on is látszik.) A mindössze 1600 méteren fekvő falu gyakorlatilag csak szállodákból áll. 6000 lakosa sincs, és évente több mint 2 millióan keresik fel. A völgyből télen-nyáron több lifttel és fogaskerekűvel lehet feljutni a csúcsokra, a leghíresebb vonat a Gornergrat-ra kúszik fel 3100 méter magasra, a sípályák mentén. A csúcson található egy kisebb hotel és egy komplett csillagvizsgáló. Nem mellesleg fantasztikus, 360 fokos körpanoráma nyílik, a gyönyörű Gorner gleccser mellett 29 darab 4000-es csúcsot lehet látni. Verőfényes napsütés melengetett minket, de a nagy magasság miatt mégis hideg, tömör hó volt. A síelés ilyen körülmények között álom! Mariann is hamar ráébredt, hogy szeret síelni (ha nincs szél, nem esik, és jó a társaság). December óta Andris beújított egy GoPro sportkamerát, így már többféle extrém rögzítésekkel tudtunk videókat készíteni. Persze minden kanyarban megálltunk fényképezkedni, felmentünk a legmagasabb kilátóba, profilképeket készítettünk, néztünk bernáthegyit, meglátogattuk az olasz oldalt, ittunk egy-két sört, és úgy általában elképesztően jól éreztük magunkat.
A hét második felére Zsolti is csatlakozott hozzánk, ami révén így már több társasjátékot is ki tudtunk próbálni esténként. Mariann lelkesen főzött, mi meg cserébe szórakoztattuk. Utolsó két napra elromlott az idő. Megmutatta, hogy a hegyekben még márciusban is tud kemény lenni: a Matterhorn felőli részen -15 fok volt, havazás és olyan erős szél, hogy a legtöbb liftet leállították. Szerencsére ilyenkor is volt menekvés: átsíeltünk két heggyel arrébb, és ott élveztük a napsütést. Mindazonáltal nagyon fájt a szívünk, amikor vasárnap végül le kellett jönnünk a hegyről. Visszavonatoztunk a kocsihoz, majd 4 óra alatt értünk vissza Zürich-ig, mert szakadt a hó. Este Zsoltiéknál aludtunk, aztán másnap reggel én még bementem a University of Zürich-re meglátogatni az egyik professzort, és oda jöttek értem a többiek. Hazafelé Münchenig szakadt az eső, utána lettek csak jobbak a viszonyok. Csodával határos módon minden cuccunk befért, pedig Zsolti is velünk jött. A srácok este kidobtak Wiener Neustadban, és még értelmes időben hazaértek, én pedig kinn maradtam még plusz egy napot ACMIT-ozni.
Egyértelműen életem síelése volt. Nem is tudom, mi jöhet még ezek után… heliski Kanadában??? :)
A varázslat akkor kezdődött, amikor első reggel felkeltünk a szobánkban, és a Matterhorn 4480 méteres csúcsa ott ragyogott előttünk. A zermatti síterep gyakorlatilag körülöleli a világ leghíresebb hegyét, és három oldalról is meg lehet csodálni. Legjobban Zermatt felől néz ki (ahogy a Toblerone-on is látszik.) A mindössze 1600 méteren fekvő falu gyakorlatilag csak szállodákból áll. 6000 lakosa sincs, és évente több mint 2 millióan keresik fel. A völgyből télen-nyáron több lifttel és fogaskerekűvel lehet feljutni a csúcsokra, a leghíresebb vonat a Gornergrat-ra kúszik fel 3100 méter magasra, a sípályák mentén. A csúcson található egy kisebb hotel és egy komplett csillagvizsgáló. Nem mellesleg fantasztikus, 360 fokos körpanoráma nyílik, a gyönyörű Gorner gleccser mellett 29 darab 4000-es csúcsot lehet látni. Verőfényes napsütés melengetett minket, de a nagy magasság miatt mégis hideg, tömör hó volt. A síelés ilyen körülmények között álom! Mariann is hamar ráébredt, hogy szeret síelni (ha nincs szél, nem esik, és jó a társaság). December óta Andris beújított egy GoPro sportkamerát, így már többféle extrém rögzítésekkel tudtunk videókat készíteni. Persze minden kanyarban megálltunk fényképezkedni, felmentünk a legmagasabb kilátóba, profilképeket készítettünk, néztünk bernáthegyit, meglátogattuk az olasz oldalt, ittunk egy-két sört, és úgy általában elképesztően jól éreztük magunkat.
A hét második felére Zsolti is csatlakozott hozzánk, ami révén így már több társasjátékot is ki tudtunk próbálni esténként. Mariann lelkesen főzött, mi meg cserébe szórakoztattuk. Utolsó két napra elromlott az idő. Megmutatta, hogy a hegyekben még márciusban is tud kemény lenni: a Matterhorn felőli részen -15 fok volt, havazás és olyan erős szél, hogy a legtöbb liftet leállították. Szerencsére ilyenkor is volt menekvés: átsíeltünk két heggyel arrébb, és ott élveztük a napsütést. Mindazonáltal nagyon fájt a szívünk, amikor vasárnap végül le kellett jönnünk a hegyről. Visszavonatoztunk a kocsihoz, majd 4 óra alatt értünk vissza Zürich-ig, mert szakadt a hó. Este Zsoltiéknál aludtunk, aztán másnap reggel én még bementem a University of Zürich-re meglátogatni az egyik professzort, és oda jöttek értem a többiek. Hazafelé Münchenig szakadt az eső, utána lettek csak jobbak a viszonyok. Csodával határos módon minden cuccunk befért, pedig Zsolti is velünk jött. A srácok este kidobtak Wiener Neustadban, és még értelmes időben hazaértek, én pedig kinn maradtam még plusz egy napot ACMIT-ozni.
Egyértelműen életem síelése volt. Nem is tudom, mi jöhet még ezek után… heliski Kanadában??? :)
*************
No doubt about it, this was by all metrics the very best skiing I have ever had. Some factors that counted: - Matterhorn, my childhood drem peak
- Zermatt beeing a beautiful location in general
- A cosy and well equiped accommodation
- Mariann cooking for us
- Playing long nights with Chicago express
- The 2250 m drop of the resort
- Peaking out at 3800 m from the plateau
- Skiing all around the Matterhorn
- The best beer of the year
- Exploring Italy a little
- 4 days of undisturbed sushine
- The 360 deg view from Gornergrat
- All the majestic glaciers
- Having fun with the GoPro
- Taking new profile pictures
- Enjoying the unique train rides
2012. március 21., szerda
Téli álom // Winter dream trip
Ki vágyna március közepén az örök hó birodalmába, télbe, fagyba? Mondjuk az a szerencsés flótás, aki az igazi tél legnagyobb részét valami melegebb éghajlaton töltötte. Az a vad ötlet, hogy Svájcban síeljünk onnan indult, hogy Zsolti barátunk feleségül vett egy zürichi lányt, és kiköltözött az alpesi havasok közé. Az esküvő-pótló bulijuk nyáron volt Aranyhegyen, amikor is mindenki lufira kötve engedte útjára az ajándékát, ami részemről egy közös Hüttézés volt Európa legmagasabb síterepén, Zermattnál. Andris természetesen azonnal vevő volt az ötletre, és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Mariann is kedvet kapott a programhoz, így aztán hárman vágtunk neki pénteken a túrának. Hogy ne legyen olyan megterhelő az 1300 km-es út, elhatároztuk, hogy este kimegyünk Wiener Neustadtba. Aztán Mariann felvetésére kicsit kirándulósabbra vettük az első két napot, így szombat este is még csak Münchenig jutottunk, amit mi Mariannnal nem láttunk gyerekkorunk óta. (Andris mondjuk idén már kétszer.) Jó idegenvezetőnk volt, és a kellemes belvárosi csatangolás mellett megmutatta a legjobb sörfőzdéket is. A Paulaner-ben ettünk egy rendes bajor sültes vacsorát, majd pedig a HB-nál kóstoltuk meg a sörüket, Maas-ból.
Másnap reggel értelmes időben felkeltünk, besétáltunk az olimpiai parkba, és kipróbáltunk pár csodaszép autót a BMW Welt-nél. Bár az idő nem volt igazán kegyes hozzánk, borúban, havasesőben is meg akartunk nézni a neuschwainsteini kastélyt, ami Németország talán leghíresebb építészeti emléke. A kastély helyén már a XII. sz.-tól állt egy rendes erőd, de II. Ludvig bajor király leromboltatta, és a helyére az udvari festőjétől egy álom-szerű kastélyt rendelt: előbb volt meg a festmény, majd utána álltak neki a tervezésnek. Ötleteket a gótikus Wartburg és a szomszédos Hohenschwangau kastélyból merítettek, meg Wagner opera-díszleteiből. Ludvig nem volt teljesen normális, minden pénzét és idejét az építkezésre fordította, amely 1869-ben kezdődött. Először is leromboltatta régi várat, majd az udvari festőjével megfestettette álmai kastélyát, és a képet adta oda az építészeknek, hogy dolgozzanak. 1866-ban, mindössze két év uralkodás után a poroszok megverték, de ő képtelen volt elfogadni, hogy innentől valaki alattvalója, és egy alternatív valóságba menekült, ahol ő a wagneri hős, a középkor lovagkirálya. Egy ideig még hagyták, hogy építkezzen, de aztán egy délutáni sétája alkalmával 1886-ban „véletlenül” vízbe fulladt az orvosával együtt. Ennek megfelelően sajnos a kastély sem készült el teljesen soha, noha 1891-re mai állapotába hozták. Annak ellenére, hogy Ludvig életében senkinek nem engedte meg, hogy a palotába lépjen, halála után egy hónappal már múzeummá nyilvánították, és azóta minden évben több mint egy millióan járnak csodájára. Mi több, ez a kastély ihlette Disney-t is a híres csipkerózsika kastély megrajzolására.
A kastély látogatása szigorúan szabályozott menetrend szerint történik, csak a megadott időben lehet belépni a forgóajtókon a jegyekkel, majd gyorsan végigterelnek mindenkit az összes termen. Az eredeti berendezés csak azokban a szobákban készült el, ahova Ludvig már beköltözött, így például a trónterem szinte teljesen üres. (Mivel nem volt szabad fényképezni, ezért csak limitált számú képet készítettünk…) A kastély különben nagyon romantikus, és belül nem is túl nagy. A 120 évvel ezelőtti csúcstechnikát építették bele, így szinte el tudná képzelni az ember, hogy ott marad pár éjszakára. A kastély kávézójában ettünk egy sütit, aztán felsétáltunk a parkjában lévő gyaloghídra, hogy felülről is megcsodáljuk a tornyokat. Érdemes nyáron visszajönni, amikor el lehet kirándulni a hegyekben, mert a környező ormokról is csodálatos látványt nyújt a kastély. (Illetve még két évet várni kell, mire befejezik a teljes felújítását.) Bokáig érő hóban sétáltunk le a hegyről, aztán irány Svájc!
Előző este Andris a neten talált egy gyanúsan olcsó szállodát Luzern mellett, egy hegytetőn. Azon túlmenően, hogy le volt robbanva az épület, nem volt vele nagyobb baj, és az erkélyünkről gyönyörű kilátás nyílott a városra, és remek lehetőséget kínált egy timelapse-re. Reggel láttuk meg, hogy valójában milyen hatalmas hegyek vesznek máris körül minket. Gyorsan leautóztunk a belvárosba, és körbesétáltunk a világ egyik legdrágább utcáján, meg a 14. századi fahídon, amely 1993-ban leégett. Fel akartunk menni a Grimsel hágóra (de persze le volt zárva még a tél miatt), így a Brienz tó mentén folytattuk utunkat, ahol megpillantottuk Iselwald-ot és a Seeburg kastélyt, az egyik legszebb látvány, amit valaha láttunk. Meg is álltunk egy órára piknikezni, meg fényképezkedni. Átautóztunk Interlaken-en, megkerültük a Thun tavat (ide kedves emlékek kötnek a 2005-ös Swiss Adventure Week-ről), majd Thun-ból visszanéztünk a 3 híres nagy hegyre: Eiger—Mönch—Jungfrau. Ezután délre vettük az irányt, majd Kandersteg-nél vonatra pakoltuk az autót, és egy völggyel arrébb alagutaztunk. Végül Tasch-ben letettük a kocsit egy hétre, és egy hadseregnek való felszerelésünkkel felszálltunk a vonatra, amely elvitt minket az igazi célállomásunkig: Zermatt-ba.
Másnap reggel értelmes időben felkeltünk, besétáltunk az olimpiai parkba, és kipróbáltunk pár csodaszép autót a BMW Welt-nél. Bár az idő nem volt igazán kegyes hozzánk, borúban, havasesőben is meg akartunk nézni a neuschwainsteini kastélyt, ami Németország talán leghíresebb építészeti emléke. A kastély helyén már a XII. sz.-tól állt egy rendes erőd, de II. Ludvig bajor király leromboltatta, és a helyére az udvari festőjétől egy álom-szerű kastélyt rendelt: előbb volt meg a festmény, majd utána álltak neki a tervezésnek. Ötleteket a gótikus Wartburg és a szomszédos Hohenschwangau kastélyból merítettek, meg Wagner opera-díszleteiből. Ludvig nem volt teljesen normális, minden pénzét és idejét az építkezésre fordította, amely 1869-ben kezdődött. Először is leromboltatta régi várat, majd az udvari festőjével megfestettette álmai kastélyát, és a képet adta oda az építészeknek, hogy dolgozzanak. 1866-ban, mindössze két év uralkodás után a poroszok megverték, de ő képtelen volt elfogadni, hogy innentől valaki alattvalója, és egy alternatív valóságba menekült, ahol ő a wagneri hős, a középkor lovagkirálya. Egy ideig még hagyták, hogy építkezzen, de aztán egy délutáni sétája alkalmával 1886-ban „véletlenül” vízbe fulladt az orvosával együtt. Ennek megfelelően sajnos a kastély sem készült el teljesen soha, noha 1891-re mai állapotába hozták. Annak ellenére, hogy Ludvig életében senkinek nem engedte meg, hogy a palotába lépjen, halála után egy hónappal már múzeummá nyilvánították, és azóta minden évben több mint egy millióan járnak csodájára. Mi több, ez a kastély ihlette Disney-t is a híres csipkerózsika kastély megrajzolására.
A kastély látogatása szigorúan szabályozott menetrend szerint történik, csak a megadott időben lehet belépni a forgóajtókon a jegyekkel, majd gyorsan végigterelnek mindenkit az összes termen. Az eredeti berendezés csak azokban a szobákban készült el, ahova Ludvig már beköltözött, így például a trónterem szinte teljesen üres. (Mivel nem volt szabad fényképezni, ezért csak limitált számú képet készítettünk…) A kastély különben nagyon romantikus, és belül nem is túl nagy. A 120 évvel ezelőtti csúcstechnikát építették bele, így szinte el tudná képzelni az ember, hogy ott marad pár éjszakára. A kastély kávézójában ettünk egy sütit, aztán felsétáltunk a parkjában lévő gyaloghídra, hogy felülről is megcsodáljuk a tornyokat. Érdemes nyáron visszajönni, amikor el lehet kirándulni a hegyekben, mert a környező ormokról is csodálatos látványt nyújt a kastély. (Illetve még két évet várni kell, mire befejezik a teljes felújítását.) Bokáig érő hóban sétáltunk le a hegyről, aztán irány Svájc!
Előző este Andris a neten talált egy gyanúsan olcsó szállodát Luzern mellett, egy hegytetőn. Azon túlmenően, hogy le volt robbanva az épület, nem volt vele nagyobb baj, és az erkélyünkről gyönyörű kilátás nyílott a városra, és remek lehetőséget kínált egy timelapse-re. Reggel láttuk meg, hogy valójában milyen hatalmas hegyek vesznek máris körül minket. Gyorsan leautóztunk a belvárosba, és körbesétáltunk a világ egyik legdrágább utcáján, meg a 14. századi fahídon, amely 1993-ban leégett. Fel akartunk menni a Grimsel hágóra (de persze le volt zárva még a tél miatt), így a Brienz tó mentén folytattuk utunkat, ahol megpillantottuk Iselwald-ot és a Seeburg kastélyt, az egyik legszebb látvány, amit valaha láttunk. Meg is álltunk egy órára piknikezni, meg fényképezkedni. Átautóztunk Interlaken-en, megkerültük a Thun tavat (ide kedves emlékek kötnek a 2005-ös Swiss Adventure Week-ről), majd Thun-ból visszanéztünk a 3 híres nagy hegyre: Eiger—Mönch—Jungfrau. Ezután délre vettük az irányt, majd Kandersteg-nél vonatra pakoltuk az autót, és egy völggyel arrébb alagutaztunk. Végül Tasch-ben letettük a kocsit egy hétre, és egy hadseregnek való felszerelésünkkel felszálltunk a vonatra, amely elvitt minket az igazi célállomásunkig: Zermatt-ba.
********
How could you possible make a wonderful ski trip aiming to the top of the Alps the even more magnificent? With a sidetrip, that covers various countries, lands and sites. After a brief stop in Wiener Neustadt (to warm up), we spent a half day in Münich, guided by Andrew from one brewery to the other. The Oktoberfest atmosphere of HB is just great. Next day, we began at the BMW Welt, Olimpic Park, then came the gorgeous Neuschwanstein castle. It was built by the last Bayern king, II Ludvig from 1869-91, however, the king became insane and died (or was killed) in 1986. The design was based on romantic ideas of the middle-ages, the Wartburg and Hohenschwangau castles and Wagner's epic opera scenes. You can take a quick guided tour through the ornamented halls and look down on the towers that inspired Disney. Once done with this gem (which could have been even more enjoyable provided no rain and sleet), we moved on towards Switzerland.
Andrew found a dirty cheap room on a hill above Luzern, where we took a room facing the valley. Spectacular day and night images were the rewards, along with a timelapse. We took a quick walk tour in the dowtown area (which is considered the most expensive place in the world ), walking across the famous 14th-century wooden bridge, and enjoying the view of the high peaks all around. Then we turned to South, drove up to passes and valleys to spot a the most picturesque landscape ever: Iselwald and the Seeburg castle in the middle of the Brienz lake. Took us a while to make all the pictures, and enjoy the view. Then drove through Interlaken to Thun (with GoPro mounted on the windshield), to admire the glory of the big 3: Eiger—Mönch—Jungfrau. We even had to take a train-transfer with the car, then moving all our gear to the next one to finally arrive to Zermatt.
2012. március 18., vasárnap
2012. március 16., péntek
Idézet // Quote for the week
„Két dolgot egyszerre csinálni annyit jelent, hogy egyiket sem csináljuk.”
"Fail Early, Fail Fast, Fail Often!"
/Publilius Syrus, római rabszolga, költő/
*********"Fail Early, Fail Fast, Fail Often!"
/David Kelley/
2012. március 10., szombat
Vissza a munkába // Back to work
Minden nekem sem sikerülhet... mivel nem kerültem be az Európai Robotikai Hálózat (EURON) PhD disszertációs díjának a döntőjébe, így inkább lemondtam a március elejére tervezett dán utamat, és helyette próbáltam magamat utólérni a munkában három helyen is. A két hét alatt, amit az otthonaimban töltöttem kétszer látogattam meg az ACMIT-ot, egy-két napra. Végre részt vettem a Ritka napon (ritka betegségek konferenciája) a Vajdahunyad várban, még ha csak egy pár órára is, vezettem repülőgép szimulátort, voltunk a Sziklakórházban, és megünnepeltük a nagyi 80 éves születésnapját.
*******
Short two weeks passed at home. Shared between two countries--of course. Attended the National Conference of Rare Diseases, flew an airplane in simulator, went to the Hospital in the Rock, and celebrateed my grandma's 80th birthday.
2012. március 6., kedd
Idézet // Quote for the week
“Az a fontos, hogy ne féljünk élni a lehetőséggel. Emlékezz, a legnagyobb kudarc, meg sem próbálni!”
/Debbi Fields/
*******
“High expectations are the key to everything.”
/Sam Walton, founder of Wal-Mart/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)