Téli álom // Winter dream trip

Ki vágyna március közepén az örök hó birodalmába, télbe, fagyba? Mondjuk az a szerencsés flótás, aki az igazi tél legnagyobb részét valami melegebb éghajlaton töltötte. Az a vad ötlet, hogy Svájcban síeljünk onnan indult, hogy Zsolti barátunk feleségül vett egy zürichi lányt, és kiköltözött az alpesi havasok közé. Az esküvő-pótló bulijuk nyáron volt Aranyhegyen, amikor is mindenki lufira kötve engedte útjára az ajándékát, ami részemről egy közös Hüttézés volt Európa legmagasabb síterepén, Zermattnál. Andris természetesen azonnal vevő volt az ötletre, és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Mariann is kedvet kapott a programhoz, így aztán hárman vágtunk neki pénteken a túrának. Hogy ne legyen olyan megterhelő az 1300 km-es út, elhatároztuk, hogy este kimegyünk Wiener Neustadtba. Aztán Mariann felvetésére kicsit kirándulósabbra vettük az első két napot, így szombat este is még csak Münchenig jutottunk, amit mi Mariannnal nem láttunk gyerekkorunk óta. (Andris mondjuk idén már kétszer.) Jó idegenvezetőnk volt, és a kellemes belvárosi csatangolás mellett megmutatta a legjobb sörfőzdéket is. A Paulaner-ben ettünk egy rendes bajor sültes vacsorát, majd pedig a HB-nál kóstoltuk meg a sörüket, Maas-ból.
Másnap reggel értelmes időben felkeltünk, besétáltunk az olimpiai parkba, és kipróbáltunk pár csodaszép autót a BMW Welt-nél. Bár az idő nem volt igazán kegyes hozzánk, borúban, havasesőben is meg akartunk nézni a neuschwainsteini kastélyt, ami Németország talán leghíresebb építészeti emléke. A kastély helyén már a XII. sz.-tól állt egy rendes erőd, de II. Ludvig bajor király leromboltatta, és a helyére az udvari festőjétől egy álom-szerű kastélyt rendelt: előbb volt meg a festmény, majd utána álltak neki a tervezésnek. Ötleteket a gótikus Wartburg és a szomszédos Hohenschwangau kastélyból merítettek, meg Wagner opera-díszleteiből. Ludvig nem volt teljesen normális, minden pénzét és idejét az építkezésre fordította, amely 1869-ben kezdődött. Először is leromboltatta régi várat, majd az udvari festőjével megfestettette álmai kastélyát, és a képet adta oda az építészeknek, hogy dolgozzanak. 1866-ban, mindössze két év uralkodás után a poroszok megverték, de ő képtelen volt elfogadni, hogy innentől valaki alattvalója, és egy alternatív valóságba menekült, ahol ő a wagneri hős, a középkor lovagkirálya. Egy ideig még hagyták, hogy építkezzen, de aztán egy délutáni sétája alkalmával 1886-ban „véletlenül”  vízbe fulladt az orvosával együtt. Ennek megfelelően sajnos a kastély sem készült el teljesen soha, noha 1891-re mai állapotába hozták. Annak ellenére, hogy Ludvig életében senkinek nem engedte meg, hogy a palotába lépjen, halála után egy hónappal már múzeummá nyilvánították, és azóta minden évben több mint egy millióan járnak csodájára. Mi több, ez a kastély ihlette Disney-t is a híres csipkerózsika kastély megrajzolására.
A kastély látogatása szigorúan szabályozott menetrend szerint történik, csak a megadott időben lehet belépni a forgóajtókon a jegyekkel, majd gyorsan végigterelnek mindenkit az összes termen. Az eredeti berendezés csak azokban a szobákban készült el, ahova Ludvig már beköltözött, így például a trónterem szinte teljesen üres. (Mivel nem volt szabad fényképezni, ezért csak limitált számú képet készítettünk…) A kastély különben nagyon romantikus, és belül nem is túl nagy. A 120 évvel ezelőtti csúcstechnikát építették bele, így szinte el tudná képzelni az ember, hogy ott marad pár éjszakára. A kastély kávézójában ettünk egy sütit, aztán felsétáltunk a parkjában lévő gyaloghídra, hogy felülről is megcsodáljuk a tornyokat. Érdemes nyáron visszajönni, amikor el lehet kirándulni a hegyekben, mert a környező ormokról is csodálatos látványt nyújt a kastély. (Illetve még két évet várni kell, mire befejezik a teljes felújítását.) Bokáig érő hóban sétáltunk le a hegyről, aztán irány Svájc!
Előző este Andris a neten talált egy gyanúsan olcsó szállodát Luzern mellett, egy hegytetőn. Azon túlmenően, hogy le volt robbanva az épület, nem volt vele nagyobb baj, és az erkélyünkről gyönyörű kilátás nyílott a városra, és remek lehetőséget kínált egy timelapse-re. Reggel láttuk meg, hogy valójában milyen hatalmas hegyek vesznek máris körül minket. Gyorsan leautóztunk a belvárosba, és körbesétáltunk a világ egyik legdrágább utcáján, meg a 14. századi fahídon, amely 1993-ban leégett. Fel akartunk menni a Grimsel hágóra (de persze le volt zárva még a tél miatt), így a Brienz tó mentén folytattuk utunkat, ahol megpillantottuk Iselwald-ot és a Seeburg kastélyt, az egyik legszebb látvány, amit valaha láttunk. Meg is álltunk egy órára piknikezni, meg fényképezkedni. Átautóztunk Interlaken-en, megkerültük a Thun tavat (ide kedves emlékek kötnek a 2005-ös Swiss Adventure Week-ről), majd Thun-ból visszanéztünk a 3 híres nagy hegyre: Eiger—Mönch—Jungfrau. Ezután délre vettük az irányt, majd Kandersteg-nél vonatra pakoltuk az autót, és egy völggyel arrébb alagutaztunk. Végül Tasch-ben letettük a kocsit egy hétre, és egy hadseregnek való felszerelésünkkel felszálltunk a vonatra, amely elvitt minket az igazi célállomásunkig: Zermatt-ba.

********

How could you possible make a wonderful ski trip aiming to the top of the Alps the even more magnificent? With a sidetrip, that covers various countries, lands and sites. After a brief stop in Wiener Neustadt (to warm up), we spent a half day in Münich, guided by Andrew from one brewery to the other. The Oktoberfest atmosphere of HB is just great. Next day, we began at the BMW Welt, Olimpic Park, then came the gorgeous Neuschwanstein castle. It was built by the last Bayern king, II Ludvig from 1869-91, however, the king became insane and died (or was killed) in 1986. The design was based on romantic ideas of the middle-ages, the Wartburg and Hohenschwangau castles and Wagner's epic opera scenes. You can take a quick guided tour through the ornamented halls and look down on the towers that inspired Disney. Once done with this gem (which could have been even more enjoyable provided no rain and sleet), we moved on towards Switzerland.

Andrew found a dirty cheap room on a hill above Luzern, where we took a room facing the valley. Spectacular day and night images were the rewards, along with a timelapse. We took a quick walk tour in the dowtown area (which is considered the most expensive place in the world ), walking across the famous 14th-century wooden bridge, and enjoying the view of the high peaks all around. Then we turned to South, drove up to passes and valleys to spot a the most picturesque landscape ever: Iselwald and the Seeburg castle in the middle of the Brienz lake. Took us a while to make all the pictures, and enjoy the view. Then drove through Interlaken to Thun (with GoPro mounted on the windshield), to admire the glory of the big 3: Eiger—Mönch—Jungfrau. We even had to take a train-transfer with the car, then moving all our gear to the next one to finally arrive to Zermatt.