Az új főnök az ACMIT-ban még márciusban elhatározta, hogy költségcsökkentés okán feladják az Altabachgasse lakást, és nekem egy kisebb után kell néznem. Így a leges legutolsó éjszakámat töltöttem ott Brüsszelből érkezve, és utána egészen elképesztő módon felmálházva kellett kibicikliznem a vasútállomásra. (Remélem, a biciklim azóta is ott van még.) Este 11-re értem haza, még be kellett mennem az egyetemre elintézni pár dolgot, illetve bepakolni a hordómba, mert másnap reggel 6:20-kor már a Keletiben találkoztunk a vízitúrás csapattal, és mentünk egyből a Fekete Körös-re. (12 órán belül átszeltem vonattal átlósan keresztbe Magyarországot.) A szokásos módon, a Malomfoki gátőrháznál kezdtük a túrát, alig 2 kilométerre a határtól, viszont rekord számú emberrel (70+) és hajóval (16). Még aznap délután leeveztünk Szanazugra, Berek főzött egy remek milánóit, majd zárásig karaokeeztunk a helyi élménykombinátban. Este Ritáék is lejöttek, Ágostonnal együtt, igaz ők nem sátraztak, hanem pár faluval arrébb szálltak meg. Az időjárásra nem lehetett panasz, tikkasztó meleg volt egész nap, így félóránként megálltunk csobbani, összekapaszkodni, meg hosszú ebédszüneteket tartottunk. Végre kipróbáltam a vízhatlan fényképezőtokomat is. Vasárnap este a Hosszúfoki csatornánál a srácok a semmiből termetettek EB-néző központot: szatellitről néztük HD-ben a meccset kivetítőn. Zseniális volt, kár, hogy a szúnyogok is megtaláltak minket. Aztán hétfő reggel a 7 órás vonattal jöttem is fel, volt pár megbeszélésem az egyetemen, majd 6-kor már indultam tovább Ferihegyről Milánóba.
Az ISO bizottság aktuális ülése Milánóban volt, és az eredeti tervek szerint Róma után Pisaba mentem volna egy másik konferenciára és onnan Milánóba, végül Brüsszel miatt megszakítottam ezt az olasz nyaralást, de egyáltalán nem bántam meg, mert a vízitúra is nagyon jól esett, igazán kikapcsolt. A milánói program (a Politechnico di Milano-n) kedden egy egész napos workshoppal kezdődött, ahol én is előadtam. Floridából már ismertem a csapat (ISO TC184 JWG9 bizottság) nagy részét, de persze voltak új arcok. Következett három napnyi bizottsági munka (orvosi robotok biztonsági szabványain dolgozunk), megszakítva finom vacsorákkal és rövid esti városnézésekkel. Volt alkalmam röviden megnézni a Sforzesco hercegi várat (amely meglepően masszív renesszánsz erődítmény), a Szent Szív Katolikus Egyetemet, a Santa Maria Delle Grazie templomot (amely mellett Leonardo Utolsó vacsoráját lehet megnézni, kb 2 hetes előjegyzéssel), a lenyűgöző Duomo-t, mellette a Galleria Vittorio Emanuele II-t, a Scalat (kívülről) és pár szép teret, meg biciklis felvonulást még. Sőt, egyik este a német sráccal, Michael-lel még Geocaching-et is játszottunk.
Pénteken normális időben végeztünk, így miután meglátogattuk Prof. Ferrigno kiváló robotsebészeti laborját (amiről a SurgRob-on fogok írni), megnéztem a St. Ambrosius templomot (ahol a 4. századi püspök van eltemetve, aki a város vezetője volt 25 éven keresztül (azóta védőszentje), és hatalma vetekedett a római császáréval), a római korból épségben fennmaradt San Lorenzo bazilikát és rendes nappali fényben, kívül-belül is a Dómot. Ez a keresztény világ második legnagyobb temploma (a római Szt. Péter után), 45 méter magas és 108 méter hosszú a főhajója, az alapkövét 1386-ban rakták le, de csak 1577-ben szentelték fel, igaz, már előtte is használták. A méretein túl a legmegdöbbentőbb a külső szobrok és faragások sokasága. Kecses oszlopok, apró mészkő szobrok és finoman megmunkált bronz kapuk díszítik minden oldalról. Estére még pont kaptam a sorbanállós jegyek közül egyet a Scala-ba, így megvolt a tökéletes programom. Donizetti Don Pasquale-ját adták, ami nem egy Verdi Traviata, de azért remekül szórakoztat. A Scala se belülről, de kívülről nem veszi fel a versenyt a Magyar Állami Operaházzal, de a zene és az ének, valamint a díszletek is elsőrangúak voltak.
Másnap reggel a Brera negyeden sétáltam át az Accademia di Belle Arti di Brera művészeti egyetemhez, és az ott lévő híres festészeti kiállításhoz. Ezután következett az egész út fénypontja, a Dóm teteje! Az egész olyan, mint egy elvarázsolt kastély, vagy kőcsipke-erdő. Olyan mennyiségben vannak a szobrok, tornyok és vízköpők, hogy az ember nem is tud betelni vele! A Dóm legtetején pedig furcsa széksorok vannak, és koncerteket szoktak adni. Bűbájos! Mindezek után már csak megnéztem, hogyan pörögnek a bika-mozaik heréjén (ami Torinó jelképe), aztán a Malpensa expressz-szel kihúztam a repülőtérre: irány Espana!
Pénteken normális időben végeztünk, így miután meglátogattuk Prof. Ferrigno kiváló robotsebészeti laborját (amiről a SurgRob-on fogok írni), megnéztem a St. Ambrosius templomot (ahol a 4. századi püspök van eltemetve, aki a város vezetője volt 25 éven keresztül (azóta védőszentje), és hatalma vetekedett a római császáréval), a római korból épségben fennmaradt San Lorenzo bazilikát és rendes nappali fényben, kívül-belül is a Dómot. Ez a keresztény világ második legnagyobb temploma (a római Szt. Péter után), 45 méter magas és 108 méter hosszú a főhajója, az alapkövét 1386-ban rakták le, de csak 1577-ben szentelték fel, igaz, már előtte is használták. A méretein túl a legmegdöbbentőbb a külső szobrok és faragások sokasága. Kecses oszlopok, apró mészkő szobrok és finoman megmunkált bronz kapuk díszítik minden oldalról. Estére még pont kaptam a sorbanállós jegyek közül egyet a Scala-ba, így megvolt a tökéletes programom. Donizetti Don Pasquale-ját adták, ami nem egy Verdi Traviata, de azért remekül szórakoztat. A Scala se belülről, de kívülről nem veszi fel a versenyt a Magyar Állami Operaházzal, de a zene és az ének, valamint a díszletek is elsőrangúak voltak.
Másnap reggel a Brera negyeden sétáltam át az Accademia di Belle Arti di Brera művészeti egyetemhez, és az ott lévő híres festészeti kiállításhoz. Ezután következett az egész út fénypontja, a Dóm teteje! Az egész olyan, mint egy elvarázsolt kastély, vagy kőcsipke-erdő. Olyan mennyiségben vannak a szobrok, tornyok és vízköpők, hogy az ember nem is tud betelni vele! A Dóm legtetején pedig furcsa széksorok vannak, és koncerteket szoktak adni. Bűbájos! Mindezek után már csak megnéztem, hogyan pörögnek a bika-mozaik heréjén (ami Torinó jelképe), aztán a Malpensa expressz-szel kihúztam a repülőtérre: irány Espana!
*******
I did not spend too much time at home. Arrived at 11 pm from ACMIT and left at 6 am for a canoeing camp, traditionally organized by my former school. I could only stay with them for the first two days on the far Eastern end of Hungary on the river Körös, but it was an amazing relaxation, and great fun! Most notably we set up our on soccer-viewing arena in the middle of nowhere for the Eurocup finals. Monday morning I had to take the first train to get back to Budapest and get ready for my afternoon flight to Milan.I attended the upcoming meeting of the ISO TC184 JWG9 and CIS Workshop at the Politechnico di Milano (the last one was in Florida). I also visitied Prof. Ferrigno's great lab. (More will follow on SurgRob.)
Highlights of the city:
Highlights of the city:
- Accademia di Belle Arti di Brera
- San Lorenzo basilica
- La Scala, ín and out (although, it's not match for the Hungarian Opear House)
- St. Ambrosius church
- Sforzesco castle (a massive renaissance fortress),
- Saint Heart Catholic University
- Santa Maria Delle Grazie church (with Leonardo's Last Supper next to it, for which you need a ticket 2 weeks in advance)
- the most beautiful Duomo, also in daylight, in and out, top of the Duomo, which is like an enchanted castle, or a petrified lace-forest
- Next to the Duomo, the Galleria Vittorio Emanuele II ,
- La Brera district
- Accademia di Belle Arti di Brera
- and even some Geocaching
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése