Philadelphiai kiruccanás // Phili getaway

Folytatódott a korábbi menetrend szerint az életem: munka, munka, munka-aztán hétvégén el. (Azért meg kell emljtenem, hogy kedden volt az egyik tárgyból a kiszabott projekt feladatok poszteres beszámolója, ami színvonalában beillett volna egy kisebb szimpóziumnak.) Ezúttal Triciával Philadeldhiába mentünk, mivel csak két órányira van, és számos szépséget tartogat. Pénteken még esett az eső, amikor elindultunk, így nem időztünk túl sokat a félúton lévő (különben nagyon hangulatos) halászfaluban, Havre de Grace-ban. Este 9 körül értünk Philibe, és rögtön a város leghíresebb cheese steak-eséhez siettünk, ahol találkozztunk Szávával meg Csabával. (Mindketten a HAESF-fel vannak kinn.) Miután jól bevacsoráztunk, sétáltunk egy nagyot az éjszakai életéről híres South street-en a szemerkélő esőben, és megkóstoltunk pár helyi sört. Egy Motel 6 szobát vettünk ki a várostól néhány mérföldre, már New Jersey-ben, onnan kocsikáztunk be a masszív Franklin hídon keresztül. A szombati napot a USS New Jersey (BB62) hadihajón kezdtük. Ez az USA legtöbb háborút megjárt, legtöbbször kitüntetett (19 csillag), legtöbb rekordot tartó, legnagyobb hajóosztályba (Iowa) tartozó csatahajója. 1940-ben kezdték építeni, aztán többször nyugalmazták, átépítették, visszahívták, így a második világháború mellett megjárta Koreát, Vietnámot, Libanont és az Öböl-háborút is (fedélzetéről indították az első Tomahawk robotrepülőt). Végleg 1991-ben vonták ki a szolgálatból és 2001 óta szolgál múzeumként. Méretei egészen elképesztőek: 270 méter hosszú, 45.000 tonna a vízkiszorítása. Fő fegyverzete 3x3 16”-os ágyú, amelyek forgatható lőtornyában 47 ember dolgozott, hogy 30 másodpercenként el tudják sütni az ágyút, amely 40 km-en belül a másfél méter vastag betont is átüti. Felmentünk a parancsnoki hídra, megnéztük a matrózok szállását és ültünk a fedélzeten tárolt helikopterben is. Ezután a város fő történeléi nevezetessége, az Independence Mall következett. (Erről korábban írtam már.) Egy nagy séta után ellátogattunk Edgar Allen Poe házába, ahol mindössze egy évig lakott, mégis egész szívonalas kiállítást rendeztek be emlékére. Utána visszamentünk a South street-re, és elvegyültünk a nappali forgatagban. Naplementére pont odaértünk a művészeti múzeum dombjához, és néhány remek képet készítettünk Rocky lépcsőjének a tetejéről. Végül egy kellemes olasz étteremben zátuk a napot.

Másnap korán keltünk, hogy még kapjunk időre szóló jegyet az Independence Hall-ba. Előtte annyi időnk volt még, hogy elnézzünk a vásárcsarnokba: egészen kellemes hangulatú hely, néhány igazi különlegességgel (pl. csokiba mártott hagymafejek). Az Independence Hall tuladonképpen az egykori pennsylvania-i városháza, amely 10 évig a szenátus székhelye is volt. Itt született meg a függetlenségi nyilatkozat, és ma is látható az a tintatartó, amit használtak az aláírásához. Az épület-együttes adott otthont a bíróságnak, a legfelsőbb bíróságnak és a különbözí törvénythozást segítő testületeknek is. A brit seregek, amikor 1776-ban elfoglalták a várost, gyakorlatilag minden korábbi berendezést és értéktárgyat elvittek, így nem sok minden eredeti maradt. Sétáltunk még egy nagyot az óvárosban, megnéztük az egész kontinens legrégebb óta (folyamatosan) lakott utcáját, az Elfreth Alley-t, majd pedig Franklin múzeumát. Benjamin Franklin az USA történelmének egyik legnagyobb formátumú embere volt: író, nyomdász, diplomata, miniszter, nagykövet, feltaláló és tudós. Egészen kivételes módon 84 évet élt, és végig roppant tevékenyen. A napból hátravelő időt az Eastern State Penitentinaty fegyintézetben töltöttük. 1829-ben nyitotta meg kapuit, és a kor legmodernebb börtönének számított. Különleges kialakítása számos más börtönnek szolgált mintául: az eredeti tervek szerint hét szárnyból állt a börtön, amelyek csillag alagzatban egy középső csarnokban futottak össze, ahonnan az összes folyosót szemmel lehetett tartani. Az egész épületet 15 méter magas fal vette körül, amelyen mindössze egyetlen bejárat van. (Kívülről egy igazi erődre hasonlít.) A börtön szellemiségében is forradalmi volt: azt az elvet vallották, hogy a magányban töltött elmélkedés megváltja a szellemet, ezért akkoriban egyedülálló módon egyszemélyes cellákat építettek, vastag falakkal és külön-külön 6 nm-es udvarral, ahol naponta kétszer fél órát sétálhattak a rabok, csuklyával a fejükön. Beszélni, hangoskodni egyáltalán nem volt szabad. Ekkoriban átlagon felüli kosztot és orvosi ellátást biztosítottak a fegyenceknek. Az idő múltával hiába bővítették folyamatosan az épületet, egyre zsúfoltabb lett, így végül teljesen felhagytak az ideológiákkal, és a 20. században már egy mai szemmel nézve átlagos börtönként szolgált. Többek között itt raboskodott Al Capone is egy évekig, de mivel a fegyőrök igen csak tartottak tőle, szinte luxus körülmények között élt. A cellák között járkálva rengeteg érdekes információt tudhattunk meg a korábbi foglyokról, őrökről, zendülésekről és szökési kísérletekről. 1971-ben zárták be az intézetet végleg, és elképesztő belegondolni, hogy az egykori rabok közül többen még mindig rács mögött vannak. Az egész helynek kísérteties hangulata van; a romos folyosók, beomlott tetők és múltbéli történetek egyedi élményt nyújtottak. Zárásig maradtunk, majd egy kellemes vacsora után hazafelé vettük az irányt. A Susquehanna folyó torkolata fölött lenyugvó nap koronázta meg a hétvégénket.

**************

I was really looking forward to the weekend, as we left with Tricia for a romantic tour to Philadelphia. The way there on Friday we stopped by the nice fishing village of Havre the Grass, and were just good for a dinner at the famous Cheese-steak place: Pat’s. We fell in love with the day-and-night buzz of the South street and walked back and forth many times.
We saw many things in Phili and did the fun stuff as well. The only exception is the Museum of Art; I was really sad that we got jammed in the traffic (caused by a book festival that was just washed away by the heavy shower) and finally could not make it there on time.
We managed to see the Independence Mall, the cracked liberty bell (these I covered earlier), the oldest street in America (the Elfreth Alley), the Reading Terminal market (featuring chocolate onions), learnt about Benjamin Franklin in his underground museum, Edgar Allan Poe house and many more.
There were three outstanding places on our way. First, the USS New Jersey (BB62) Iowa class battleship. This is one of the biggest warships ever built (270 m long with 45,000 t water displacement), and also the most decorated piece of the US fleet. The BB62 served with gaps from 1942 to 1991. Most impressing parts are the 3x3 16" turrets: we could climb into one where originally 47 men worked as a clockwork the fire the gigantic turret in every 30 seconds, spreading death around 25 miles. Strangely, they had a corvette show right next to the ship. These go very well together-the battleship and the corvette-too bad I can't put them into the garage.
Second, there is the good old Independence Hall, where the US Senate was gathering at the early yeas, and even the Declaration of Independence was signed here. You can only see the original ink holder and Washington's chair, the rest of the equipment got lost during the British invasion of Philadelphia in 1776.
Our final stop was the Eastern State Penitentiary, the prison that was active for 142 years and served as a model for many modern prisons. The original design consisted of seven cell blocks, each corridor facing a central hall, from where the guards could keep a close eye on the entire building. It was also revolutionary in the way of treatment, as they tried to change the inmates' soul, forcing them for silent privacy in their separated cells. In the 20th century it become desperately over-crowed despite the continuous enlargements, and while giving up on all the original ideas, the guards had had to face serious upraises and escape trials. Even Al Capone was kept here for one year. The buildings are in very bad shape, supporting the hounted atmosphere of the place. It was truly a unique experience.
Sunday evening after a nice meal next to the castle-like Eastern State, we rode back to Baltimore along the beautiful Chesapeake bay full of new and nice experience.