Az otthon töltött bő két hét elképesztően hamar eltelt. Mondjuk nem csoda, ha számításba veszem, hogy mi mindent csináltam ennyi idő alatt. Amellett, hogy le kellett tudnom a féléves tanulmányi és adminisztrációs kötelezettségeimet, szereztem egy diplomát, (amit meg is ünnepeltünk korsóavatással), egy hétvégét lenn töltöttem Pécsett a barátokkal, amibe belefért egy paintballozás is; családi napot tartottunk a Rukkel tónál, lángost sütöttem az EESTEC-eseknek, illegal party-ra felmásztunk a Hármashatár hegyre, vőlegényt raboltam, hajnalig táncoltam Balázsék fantasztikus eskövőjén, Aranyhegyen kétszer voltam és találkoztam tucatnyi barátommal. Mindemellett persze aludni nem sok idő jutott, de hát azt lehet bárhol máshol is.Már hazamenetelem előtt megtudtam, hogy törölték a London – New York járatomat, így egy nappal később tudok csak visszajutni. (Az egyetlen kellemetlen dolog, hogy így lemaradtam a Sebészet mérnököknek kurzusom első előadásáról.) Legalább eltölthettem egy napot Londonban, amire rég vágytam, mivel mindenki úgy áradozott mostanában a városról. Már megint egy kora reggeli géppel mentem (szegény család!), de nagyon jó volt, mert Janival összefutottam a váróban, és tudtunk még kicsit beszélgetni.
Majd 10 éve nem jártam Londonban, és azóta igencsak megváltozott a képe. Nem igazán tetszik, hogy a modern épületek mennyire ellepték a belvárost. Nemcsak a Swiss RE toronyra gondolok, hanem a számos új üvegpalotára, amelyek a Temze partján beékelődtek az ódon házak közé. Talán ez a titka a város fiatalos lendületének (az elképesztő mennyiségű bevándorlón túl), de nekem akkor sem szimpatikus. A másik dolog az időjárás: még jó, hogy utolsó éjszaka megnéztem az előrejelzést, mert különben sortban és pólóban kellett volna átvészelnem a 15 fokos, szeles, viharos, felhőszakadásos napot. Órákon keresztül csak zuhogott az eső, de azért én csak végigcsináltam egy komplett turista-napot. A szállásom mellett lévő Imperial College-ban kezdtem, majd folytattam a Természettudományi múzeum elképesztő épületében a hatalmas dínó tárlattal és egyéb érdekességekkel. A Victoria and Albert múzeum számos műkincset tartogatott, majd következett a Hyde Park, Green, James Park, Buckingham palota és a Piccadilly. A Szent Pál tornyába sajnos épp nem lehetett fölmenni, így csak a templomi hangversenyt élvezhettem. Végigsétáltam a felújított déli Temze-parton, egészen az elképesztően nagy London Eye-ig. Két zápor között pont tudtam néhány szép képet csinálni a Parlamentről, majd a Trafalgar tér és a Trocadero felé fejeztem be a kört. Az eső nélkül mindez különösen szép lett volna, azonban az időjárás mellett az árak is eléggé elriasztanak Londontól. Minden pont annyiba kerül, mint az USA-ban, csak épp fontban, ami bő kétszer annyit ér, mint a dollár. Másnap egy kis séta után gond nélkül kiértem a reptérre, átröppentem az óceánt, majd a már bejáratott módon hazabuszoztam Baltimore-ba. 46 óra utazás után jól esett megérkezni.
Majd 10 éve nem jártam Londonban, és azóta igencsak megváltozott a képe. Nem igazán tetszik, hogy a modern épületek mennyire ellepték a belvárost. Nemcsak a Swiss RE toronyra gondolok, hanem a számos új üvegpalotára, amelyek a Temze partján beékelődtek az ódon házak közé. Talán ez a titka a város fiatalos lendületének (az elképesztő mennyiségű bevándorlón túl), de nekem akkor sem szimpatikus. A másik dolog az időjárás: még jó, hogy utolsó éjszaka megnéztem az előrejelzést, mert különben sortban és pólóban kellett volna átvészelnem a 15 fokos, szeles, viharos, felhőszakadásos napot. Órákon keresztül csak zuhogott az eső, de azért én csak végigcsináltam egy komplett turista-napot. A szállásom mellett lévő Imperial College-ban kezdtem, majd folytattam a Természettudományi múzeum elképesztő épületében a hatalmas dínó tárlattal és egyéb érdekességekkel. A Victoria and Albert múzeum számos műkincset tartogatott, majd következett a Hyde Park, Green, James Park, Buckingham palota és a Piccadilly. A Szent Pál tornyába sajnos épp nem lehetett fölmenni, így csak a templomi hangversenyt élvezhettem. Végigsétáltam a felújított déli Temze-parton, egészen az elképesztően nagy London Eye-ig. Két zápor között pont tudtam néhány szép képet csinálni a Parlamentről, majd a Trafalgar tér és a Trocadero felé fejeztem be a kört. Az eső nélkül mindez különösen szép lett volna, azonban az időjárás mellett az árak is eléggé elriasztanak Londontól. Minden pont annyiba kerül, mint az USA-ban, csak épp fontban, ami bő kétszer annyit ér, mint a dollár. Másnap egy kis séta után gond nélkül kiértem a reptérre, átröppentem az óceánt, majd a már bejáratott módon hazabuszoztam Baltimore-ba. 46 óra utazás után jól esett megérkezni.
*************
The 16 days spent at home flu away insanely quickly. I really felt like having two lives to live. The first days I could not really decide that I’m dreaming being at home, or my US stay was just a dream. I really had to push hard to be able to achieve everything I scheduled. (At least I did not have time to have jetleg.)First I had to get my BME degree, and celebrate it. Then we left to Pécs-a beautiful city in the south-for a weekend, having lots of fun, good wine, langos and bruises from paintball. The next week brought a beach day with family, langos party with EESTEC friends, cruising on the Danube, illegal party in the woods, bachelor party and a superb wedding, goulash party at our garden and meeting many more friends.
My plane left to London early on Monday, but due to some reorganizations I had to spend 30 hours in the city. I took the opportunity to tour around, and despite the awful weather, I managed to see the major attractions, Hyde Park, Buckingham Palace, Piccadilly Circus, Saint Paul cathedral, London Eye, the Parliament with the Big Ben, Trafalgar and some other places. I did enjoy a lot the Natural History Museum and the Victoria and Albert Museum with their excellent exhibits. The next day I flu across the Atlantic without any troubles, and after a final ride with the Chinatown bus arrived to Baltimore.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése