Tricia a hétvégét kaliforniai barátaival töltötte, akik egy rögbi meccs kapcsán látogatták meg, így volt időm bőven dolgozni, míg ők leautóztak West Virginiába a meccs kedvéért. Döbbenetes, hogy az egyetemi sportesemény kapcsán is gond nélkül dugig megtöltenek egy 60.000-es stadiont.Lukács Peti szombat éjjel 1 körül érkezett meg, és még ekkor bementünk a laborba, ahol mindent körbemutogattam. A késői fekvés ellenére másnap teljes városnézős napot tartottunk. Kölcsönkaptuk Tricia biciklijét, így keréken derítettük fel Baltimore szebb részeit. Végre sikerült feljutni a Vermont dombon 1829 óta álló Washington emlékmű tetejére. A 60 méter magas torony a legelső emlékmű, amit az első USA elnök emlékére állítottak, és az adományok mellett külön erre a célra indított lottó bevételeiből állták az építési költségeket. Néhány évtizeddel ezelőttig ez volt a legmagasabb épület a városban, tetejéről teljes 360 fokos panoráma nyílk még ma is. Benéztünk a Hopkinshoz tartozó Peabody intézetbe, az ország legnevesebb zenetanodájába.
Végigbicikliztünk az Inner harboron, ahol hatalmas volt a hétvégi forgatag majd a Visionary Museum of Art felé vettük az irányt. Annak ellenére, hogy modern művészeti múzeum, nagyon élveztem a kiállításaikat. A nagyobbik épületben a világ különböző vallásait művészet útján bemutató tárlatok voltak. Legjobban Fred Kahler elképesztően aprólékos tus rajzai tetszettek. Külön említést érdemel a múzeum shop, ami már már egy kínai zsibvásárra emlékeztet, annyi különféle dolgot lehet kapni benne. A kisebbik épület volt az igazán izgalmas, tucatnyi mozgó mechanikus fajátékot állítottak ki, amelyek egészen mulatságos és kreatív jeleneteket produkáltak.
Délután visszamentem dolgozni, Péter meg maradt a belvárosban, és ezalatt sajnos ellopták mellőle a biciklimet. Este igazi marylandi élményben volt részünk: Tricia barátaival együtt elmentünk egy tengeri étterembe, ahol a helyi, frissen főzött rákokat ettük. Nem egyszerű feladat: kis kalapáccsal kell feltörni a páncélját, aztán letépkedni a lábait, és azokat is felbontani, de a sok (és rendkívül maszatos) munka gyümölcse a nagyon finom rákhús.
Hétfő szünnap volt, a munka ünnepe, amit méltóképp ünnepeltem munkával a laborban. Ez az ünnep is praktikusan mindig szeptember első hétfője, és egyben a nyár végét is jelenti. A héten újra megtelt élettel a kampusz. Sokszáz elsőéves hallgató költözött be, és egész héten fejtágítók, bemutatók voltak nekik. Megkezdődtek az órák a grad student-eknek is, ami egyben azt is jelenti, hogy újra vannak szemináriumok és ingyen étkezések.
**************
While Tricia spent quality time with her college friends, I kept working, and Saturday evening Lukacs Peti visited me from New York. I gave him the latest ever lab tour (around 3 am), and discovered the city on Sunday together on bikes. We were lucky enough to get to the top of the Washington Monument and see the city around from 60m high. The Inner Harbor looked awesome in the summer sunshine, and was really packed in fact. We visited the Visionary Museum of Art that had an extremely thought provoking postcard exhibit on religions. The museum shop is more like a Chinese store with all the crazy things in it. The wooden toys in the other building gave us a good time, along with the crazy gigantic statues. In the evening, we had a true Maryland experience: crab eating with Tricia's friends. We had to use the hammers and crunchers and made a huge mess to get to the very tasty crab meet.The week began with a days off: Labod Day that I celebrated with working in the lab all day. The Campus got swarmed with freashmen students, and classes, seminars and freefood occasions also returned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése