Utolsó napomon Kyoto déli részén kezdtem a Fuchina-Inari templommal, amelyet nagyon meg szerettem volna nézni, de korábban nem jutott rá időm. A shinto szentély különlegessége, hogy a hozzá tartozó majd 4 kilométernyi hegyi ösvények nagy részét sűrűn egymás mögé helyezett torii-k szegélyezik, fantasztikus hangulatot kölcsönözve. A kapukat imák és kívánságok szövegei díszítik, a vörös és narancs árkádsor kiváló fotótéma is egyben. A templom körül több róka szobor is van, amely az ősi hiedelem szerint szent állat, Inari istenség hírnöke és képes megszállni az emberek testét.A következő állomás a Kyoto-tól nyugatra fekvő Arashiyama szent városa volt. A IX. sz-tól kezdődően itt telepedett le számos buddhista közösség, több irányzat központi templomát építették ide. Különösen szép ősszel a juharfák vörösességénél, és tavasszal, cseresznyevirágzáskor. Engem elsősorban a bambuszerdők és a majmok vonzottak. A városkát kettészelő Oigawa folyón átívelő Togetsukyo (Hold Átkelő fahíd) a XIII. sz óta áll, ezen át jutottam a túlparti Mount Arashiyama-hoz, amelyen jelenleg az Iwatayama majom-rezervátum található. Nagyjából 200 japán makákó él itt, amik ugyan vadak, de már hozzászoktak az emberek jelenlétéhez. Az ország számos részén lehet találkozni majmokkal, télen a hőforrások körül gyülekeznek szívesen. A hegy tetején építették ki az etető központot, de már a felvezető úton is találkoztam játszó kölykökkel, fenn meg egyenesen hemzsegtek! Mókás, hogy itt az embereket kell bezárni a házba, hogy a rácsokon keresztül etethessék a majmokat, mert különben az állatok pillanatok alatt szétszednék a turistákat. Kis adagokban árulják az almát, diót, mogyorót, gesztenyét, amelyet a kerítésen benyújtózkodó majmok gyorsan elkapkodnak a tenyeredből. (Ha üresen nyújtod oda nekik a kezed, akkor meg az ujjaidat próbálják megragadni.) Minden ablaknál egy-egy termetesebb hím lógott, és elkergette a fiatalabbakat, így azoknak csak lopva lehetett enni adni. Délben volt a hivatalos etetési idő, amikor egy csomó magvat kaptak zenére az udvaron az összesereglett állatok. Nagyon mókásak voltak, ahogy szedegették a földről, és amikor elfogyott az ennivaló, kisebb verekedések törtek ki. Láttam szoptatós anyákat, meg épp csak járni tanuló porontyokat is. A rezervátumból remek kilátás nyílt Kyoto-ra, Sagano-ra meg a környező hegyekre. Miután kimajmoztam magam, a 700 éves Tenryu-ji (Égi Sárkányok temploma) zen templomot néztem meg, alapítása óta nyolcszor égett le, de zen kerje még az eredeti mester keze munkája. A templomba és a sárkányokkal díszített pavilonjába inkább nem mentem be, mert mindenért külön kellett fizetni. Folytattam utamat a városba is benyúló bambuszerdőn át, ember vontatta riksák társaságában.
Több templom mellett elsétálva egy kevésbé jelentős templom épületét és művészeti kiállítását néztem meg, majd a Gio-ji varászlatos mohakertje következett. (Nevét egy Gio nevű fiatal lányról kapta, aki 21 évesen lett apáca egy románc után.) Zárás előtt még sikerült eljutnom a Daikaku-ji-be, amely a eredetileg Saga császár palotája volt, majd 876-ban úgy döntött, hogy shingon kolostort csinál belőle. (Kobo-Daishi és Koyasan hatására.) Később a Kyoto palota fogadócsarnokát egy-az-egyben átköltöztették ide. A templomhoz tartozó tavon (amelynek körvonalai a kínai Tunkgting tavat utánozzák) évente kétszer nagy fáklyás, csónakos ünnepségeket rendeznek. A legenda szerint innen ered az ikebana saga (a tradícionális virágkötészet egy ága). Sétáltam még kicsit Arashiyama-ban, ahol ugyan a rízsföldek és a kis házi veteményesek egymást érik, de több sportkocsit láttam az udvarokban, mint eddig bárhol. Hazafelé Kyototól is elbúcsúztam, elköltöttem maradék pénzemet a mindent áruló 100 yen-es boltban, és fellógtam a Nozomi szuperexpresszre, végül pedig Osaka egyik árkádos részén sétáltam kicsit.
Nagyon gyorsan eljött az indulás napja, egészen hihetetlen, hogy reggel még a tatamin feküdtem Osakában, este meg már a saját ágyamban. A repülőút teljesen eseménytelenül telt. Megfigyeltem, hogy az európai járatok milyen nagy ívben kerülik el Észak Koreát, ami a jelenlegi helyzet ismeretében nem is indokolatlan. Budapesten szép naplemente és a kivilágított szabadsághíd fogadott. Majd egy hónap után tértem haza, 5000 képpel és rengeteg varázslatos élménnyel, tapasztalattal, új tudással. Japán remek hely, turistaként nagyon jól lehet boldogulni. Maximálisan szervezettek, sok szempontból a nyugati életstílust követik, de mégis alapvetően mások. A következő postokban mesélek majd kicsit kuturális élményeimről.
On my last day in Japan, I went back to the Kyoto area, to meet monkeys. Also, I wanted to see the thousands of torii-s of the Fuchina-Inari shrine. This is a huge Shinto shrine, built on the slopes of mount Inariyamakanyuchi, and the pathways around the hill are coverd with corridors created by the swarms of torii-s. It was a wonderful walk and a great photo op. The shrine has a lot of fox statues, as fox was considered to be the messenger of godess Inari. I took the train to the saint town of Arashiyama north-east of Kyoto. Many Buddhist schools have the head temple in the area, the oldests date back to the IX. century. The Oigawa river cuts through the place with the Togetsukyo bridge across (built in the XIII. century). Probably the most famos attraction nearby is the Iwatayama monkey park on mount Arashiyama with app. 200 Japanese macaque. The monkeys are wild, but got used to the people. You can only feed them from inside a cage, not to get beaten by the animals for the food. It was really funny to see the big lazy males hanging on the rails and streaching for some food. The younglings had to be fast to grab some food in front of the big dudes. I saw the noon lunch, when they got some seeds and some tiny babies. The view over Kyoto was also remarquable, and I had great luck with the weather this time.
I walked down to the 700-year-old Tenryu-ji (Temple of Heavenly Dragons) that had burnt down 8 time so far, but its zen garden is still the original. I walked through the famous bamboo forests nearby along with the crowd and riksas. Across the city I saw the wonderful moss garden of the Gio-ji temple and the Daikaku-ji that was built as emperor Saga's summer palace, but he decided in 876 to convert it to a temple (due to the influence of Kobo-Daishi). According to the customs, the art of ikebana saga originates from here. It was interesting to see many small gardens and rice fields throughout the city, right next to eye catching sportcars. On the way home I said goodbye to Kyoto, spent my last yens in a 100yen store and snuck onto a Nozomi superexpress. Finally I walked around in an arcade near Tennoji station in Osaka.
The day to return home came insanely fast. I was laying on a tatami in Osaka in the morning, and in my own room by the evening. The flight was uneventfull: I observed that European flights make a huge detour around North Korea (understandably). Budapest welcomed me with a nice sunset and the new lights of the freedom bridge. I arrived home after almost a month of travel, richer with amazing experience, sweet memories and 5000+ pictures. Japan is a great place, quite easy for tourists. Lifestlye there has some western attributes, but mostly very unique. I will try to write about that in the next posts.
Több templom mellett elsétálva egy kevésbé jelentős templom épületét és művészeti kiállítását néztem meg, majd a Gio-ji varászlatos mohakertje következett. (Nevét egy Gio nevű fiatal lányról kapta, aki 21 évesen lett apáca egy románc után.) Zárás előtt még sikerült eljutnom a Daikaku-ji-be, amely a eredetileg Saga császár palotája volt, majd 876-ban úgy döntött, hogy shingon kolostort csinál belőle. (Kobo-Daishi és Koyasan hatására.) Később a Kyoto palota fogadócsarnokát egy-az-egyben átköltöztették ide. A templomhoz tartozó tavon (amelynek körvonalai a kínai Tunkgting tavat utánozzák) évente kétszer nagy fáklyás, csónakos ünnepségeket rendeznek. A legenda szerint innen ered az ikebana saga (a tradícionális virágkötészet egy ága). Sétáltam még kicsit Arashiyama-ban, ahol ugyan a rízsföldek és a kis házi veteményesek egymást érik, de több sportkocsit láttam az udvarokban, mint eddig bárhol. Hazafelé Kyototól is elbúcsúztam, elköltöttem maradék pénzemet a mindent áruló 100 yen-es boltban, és fellógtam a Nozomi szuperexpresszre, végül pedig Osaka egyik árkádos részén sétáltam kicsit.
Nagyon gyorsan eljött az indulás napja, egészen hihetetlen, hogy reggel még a tatamin feküdtem Osakában, este meg már a saját ágyamban. A repülőút teljesen eseménytelenül telt. Megfigyeltem, hogy az európai járatok milyen nagy ívben kerülik el Észak Koreát, ami a jelenlegi helyzet ismeretében nem is indokolatlan. Budapesten szép naplemente és a kivilágított szabadsághíd fogadott. Majd egy hónap után tértem haza, 5000 képpel és rengeteg varázslatos élménnyel, tapasztalattal, új tudással. Japán remek hely, turistaként nagyon jól lehet boldogulni. Maximálisan szervezettek, sok szempontból a nyugati életstílust követik, de mégis alapvetően mások. A következő postokban mesélek majd kicsit kuturális élményeimről.
************
On my last day in Japan, I went back to the Kyoto area, to meet monkeys. Also, I wanted to see the thousands of torii-s of the Fuchina-Inari shrine. This is a huge Shinto shrine, built on the slopes of mount Inariyamakanyuchi, and the pathways around the hill are coverd with corridors created by the swarms of torii-s. It was a wonderful walk and a great photo op. The shrine has a lot of fox statues, as fox was considered to be the messenger of godess Inari. I took the train to the saint town of Arashiyama north-east of Kyoto. Many Buddhist schools have the head temple in the area, the oldests date back to the IX. century. The Oigawa river cuts through the place with the Togetsukyo bridge across (built in the XIII. century). Probably the most famos attraction nearby is the Iwatayama monkey park on mount Arashiyama with app. 200 Japanese macaque. The monkeys are wild, but got used to the people. You can only feed them from inside a cage, not to get beaten by the animals for the food. It was really funny to see the big lazy males hanging on the rails and streaching for some food. The younglings had to be fast to grab some food in front of the big dudes. I saw the noon lunch, when they got some seeds and some tiny babies. The view over Kyoto was also remarquable, and I had great luck with the weather this time.I walked down to the 700-year-old Tenryu-ji (Temple of Heavenly Dragons) that had burnt down 8 time so far, but its zen garden is still the original. I walked through the famous bamboo forests nearby along with the crowd and riksas. Across the city I saw the wonderful moss garden of the Gio-ji temple and the Daikaku-ji that was built as emperor Saga's summer palace, but he decided in 876 to convert it to a temple (due to the influence of Kobo-Daishi). According to the customs, the art of ikebana saga originates from here. It was interesting to see many small gardens and rice fields throughout the city, right next to eye catching sportcars. On the way home I said goodbye to Kyoto, spent my last yens in a 100yen store and snuck onto a Nozomi superexpress. Finally I walked around in an arcade near Tennoji station in Osaka.
The day to return home came insanely fast. I was laying on a tatami in Osaka in the morning, and in my own room by the evening. The flight was uneventfull: I observed that European flights make a huge detour around North Korea (understandably). Budapest welcomed me with a nice sunset and the new lights of the freedom bridge. I arrived home after almost a month of travel, richer with amazing experience, sweet memories and 5000+ pictures. Japan is a great place, quite easy for tourists. Lifestlye there has some western attributes, but mostly very unique. I will try to write about that in the next posts.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése