Argentina, ahogy én láttam // Argentina as I saw

A cím egy kicsit fellengzős (csak úgy, mint korábban), hiszen alig láttam valamit az országból, ezért megállapításaim leginkább csak Buenos Airesre vonatkoznak.
Argentína két dologról híres nagyon gasztronómiai vonalon: a marha steakről és a vörösborról. Az egész pampán mást se csinálnak, mint teheneket legeltetnek, és valóban nagyon kellemes steak-eket készítenek, amikhez jó áron lehet jutni. (2000 Ft körül) Legnagyobb vörösbortermelő vidékük az ország nyugati részén fekvő Mendoza. Innen rossz vörösbort még nem ittam, pedig még Európába is versenyképes áron hozzák át. A sör mindemellett kifejezetten drága. Tradicionálisan mindenféle állati belsőséget fogyasztanak, ettünk belet, vesét, gyomrot. Rengeteg McDonaldsot találtunk, szinte minden sarkon van egy.
Egyértelműen feltűnő volt, hogy mennyivel óvatosabban vezetnek, sokkal előzékenyebbek a gyalogosokkal szemben, mint a brazilok. Itt is a buszos közlekedés az elterjedt, a városban kifejezetten olcsó (70 Ft) a jegy, az ország minden tájára pedig kulturált éjszakai buszokkal lehet eljutni.
Az argentin nemzet egykor szebb napokat látott, és a büszkeség még mindig él bennük. Sokkal európaiabbnak tartják magukat a többi dél-amerikai nemzetnél, ezért is építettek oly sok európai és észak-amerikai stílusú házat. Számos nagy katolikus templomuk van, de már nem olyan vallásosak, mint korábban. Buenos Aires jellegzetessége még a sok graffiti, amelyek helyenként egész házakat beborítanak. Nemzeti kincsük a tangó, amelyet mesterségesen alakítottak ki spanyol és afrikai táncokból a XIX. sz. végén, és nagyon hamar elterjedt. 2009 óta a kulturális világörökség része. Rengeteg változata van, de ahogy láttuk az össztáncos (milonga) esten, a helyiek is inkább a rockyt részesítik előnyben.
Az emberek különben nem voltak túl barátságosak, alig mosolyogtak. Ázsiai bevándorlókkal nem nagyon találkoztunk, az útikönyv szerint velük szemben nem olyan befogadóak. Talán ezért is van, hogy rengeteg a kóborkutya.

*******

The title is a little boasted, as I have barely seen a fraction of Buenos Aires, not to mention other regions.
Argentinean gastronomy is primarily famous for two things: beef steak and red wine. They have the entire pampas to herd their cow for excellent meat, while the region of Mendoza is a world class wine producing territory, offering high quality for moderate prices. Traditionally, they eat intestines and other organs besides the sirloin, so we had to taste those as well. I also noticed that there is a McDonalds at every second corner.
It was very apparent from the first day how much better they drive than Brazilians: I was not risking my life every time stepping down on the street. They are settled for road traffic: having allegedly the widest street in the world in the middle of downtown. Public transportation mainly consists of bus routes, with a couple of subways, and it’s very cheap (30 cents).
Argentina had a brighter history, it was one of the richest nations in the entire world around the end of the 19th century, due to the high demand for their agricultural goods, and they were able to build avenues, palaces and a Capitol rivaling Paris and DC. Ever since, they had a rough history with several dictators and military coups, but currently on a slowly developing track.
The most famous local brand is inevitably tango that is part of the World Heritage since 2009. It was created with elements taken from Spanish and African dances in the 19th century, and quickly become popular. It’s a hard dance, no wonder we saw most of the locals dance rocky in the evening club instead of tango.