2010. szeptember 4., szombat

Messze délen // Further to the South

Buenos Aires-szel kapcsolatban elsőként az tűnt fel (a repülőről), hogy milyen sokáig tart, mire átrepülünk csak az egyik felén. 13 milliós lakosságával valóban a déli féltek második legnépesebb metropolisza, és a kiterjedés mellett nyüzsgésben és építészetben is felveszi a versenyt a legnagyobbakkal. A várost A XVI. század első felében alapították, aztán az indiánok lerombolták, 50 évvel később újraalapították, és 1810-ben a spanyoloktól függetlenedő Argentína fővárosa lett. Az elmúlt két évszázad meglehetősen viharos volt, hadurak, zsarnokok, diktátorok váltogatták egymást, és noha a XIX. század közepén Argentína a világ egyik leggazdagabb országa volt, legutóbb 2000 körül volt államcsőd. A helyiek büszkék a történelmi nagyságukra, és Buenos Airesben járva valóban egy nagy és tehetős (és európaias) nemzet benyomását keltik – főként az épületek.
Első pozitív meglepetés az volt, hogy a város lényegesen olcsóbb, mint Rio. Minden kb. fele annyiba kerül, a tömegközlekedés negyedannyi. Könnyen megtaláltam a szállásomat, amely a város központjának számító Avenue de 9 Julio sugárúttól csak egy sarokra volt (kb. mint nálunk az Andrássy), és egy régi bérházat alakítottak át hostelnek. Nem volt rá semmi panasz (több díjat is kaptak már), volt wifi, reggeli, bár, és egyágyas szobám. Az Obelisco (egy obeliszk) a washingtoni alapján lett mintázva, és a parlamentüket is az alapján építették. (Kisebb, de jellemző módon hosszúkásabb kupolájú tetővel.)
Másnap reggel Carollal (Hopkinsos barátom) és a barátjával elindultunk felfedezni San Telmo-t, amely a város egyik legöregebb része, és vasárnap antik piaccá változik az egész: főként maté (helyi tea) bögréket, színes szódásszifonokat, rézedényeket és antik lomokat lehet kapni, meglehetősen drágán. Elsétáltunk a Plaza de Mayo-da is, ahol az elnöki palota áll (Casa Rosada). Innen mondta beszédeit Evita (Eva Peron). Vezetett túra keretében körbe lehetett menni a palota belső termeiben is, de azért nem volt egy Schönbrunn. Délután lesétáltam egészen La Boca-ig, ami a művésznegyed (na meg itt van a híres focicsapat stadionja), és tele van hangulatos, színesre festett házakkal. Este a katedrálisban találkoztam Andrissal és Csillával, akik reggel érkeztek Kanadából. Részt vettünk egy spanyol misén, majd a Signa la Vaca nevű étteremben kezdtük meg argentin gasztronómiai kalandozásainkat.
Következő napra már jó előre megbeszéltük Andrisékkal és Lacival, hogy átkompozunk Sacramento de Colonia-ba, amely a folyótorkolat túloldalán, már Uruguay területén fekszik, és minden útikönyv szerint az egyik legszebb városka a környéken. A portugálok alapították, és igazi csempésztanya volt. Nos, a város tényleg takaros volt, de azért a kompozást nem biztos, hogy megérte. Minden esetre ami volt látnivaló, azt mind megnéztük: felmentünk a világítótoronyba, a templomba és mind a 7, pár szobás múzeumba. Egy csomó öreg autót láttunk, és furcsa művészi alkotásokat. Egy fa volt még különleges, amely a törzsén mindenhol hatalmas töviseket növesztetett. Este ettünk még egy jót a helyi művész-étteremben, aztán hazahajóztunk.
Következő nap délután már kezdődött a konferencia a workshopokkal, de előtte még egy kör városnézést terveztünk az északi parkokban, ahol az állatkert és a planetárium is van. Rengeteg kültéri szobrot emeltek szerte a városban, amelyek kiváló fotótanulmányt képezhetnének. Megnéztük a rózsakertet (ami télen nem olyan mutatós), meg a szép kis japánkertet. A sétát fél úton meg kellett szakítanunk, mert beállt a rossz idő (szakadó eső metsző széllel), ami a konferencia ideje alatt végig maradt, ennek köszönhetően viszont legalább az előadások látogatottsága átlagon felüli volt.
*****
Buenos Aires is the second largest city on the southern hemisphere after Sao Paolo. It has been made to accommodate large surface traffic, therefore they have the wides road on the world, the Avenue de 9 Julio, having an Obelisco in the middle, copied from Washington D.C. Things to do in and around the city:

Nincsenek megjegyzések: