Újra Amerikában! Nem terveztem hogy visszajövök ilyen hamar (még egy fogadást is elbuktam miatta), de nem bánom, mert már az első hét is fantasztikusan jó volt. Sikerült Andrissal és Viktor kollégájával együtt úgy szervezni, hogy ők az éves microsoftos rendezvényük előtt vettek ki szabit, én pedig a SPIE konferenciát megelőzően szabadultam el néhány napra, és „ha már egyszer Floridában járunk” alapon kibéreltünk egy tűzpiros Ford Mustang kabriót. Budapest gyönyörű napfelkeltével búcsúztatott, és érkezéskor még a Boeing 747-es pilótaülését is kipróbálhattam. A srácokkal Miamiban találkoztunk, és Andris egy általános iskolai osztálytársánál (Marcellnél) laktunk, aki azóta fényes karriert futott be könyvelőként, megnősült, és éli az igazi amerikai álmot medencés miami házukban egy tó partján.
Első nap rögtön bevettük magunkat a mocsárba, az Everglades végeláthatatlan fűtengerébe. Ez a tized-magyarországnyi lápos terület nem klasszikus értelemben vett mocsár, mivel a Kissimmee folyó terjedt szét ekkora területen és folydogál szép nyugodtan, átlagosan fél méter mélységben, helyenként tavakat, nyitott területeket kialakítva. A nád és sásmezőkön kívül kisebb-nagyobb szigetek is kialakultak (hardwood hammock), ahol különleges élőközösségek alakultak ki. A vidék madárvilága egyedülálló, mindenhol (még a kertvárosi részeken is) kócsagokkal, íbiszekkel, gémekkel találkozni. A terület leghíresebb lakói az alligátorok (akik nem összekeverendők a tengeri részen élő krokodilokkal.) Gyakorlatilag úton, útfélen fetrengenek, és bármikor oda lehet sétálni hozzájuk karnyújtásnyira, bár a biztonságos távolságot 5 méternek mondják. Az Everglades nemzeti park 64 éves fennállása óta még nem volt példa halálos kimenetelű krokodiltámadásra. Nekem sem sikerült kiprovokálnom… Minden esetre nagy élmény volt közöttük sétálni (egyetlen nap alatt több mint 100 példányt láttunk), pár centiről fényképezni a kicsikéket, és megfutamodni a nagyobbak elől. Mivel a srácok rokkantat jelentettek, bicikli helyett kisvonattal mentünk körbe a parkban, de legalább sok érdekes információt megtudhattunk idegenvezetőnktől. Délután még kipróbáltuk az airboat-ot is, amelyet eddig csak az És megint dühbe jövünk c. filmből ismertünk, meg kicsit sétáltunk a szárazabb területeken (ahol a kihalás szélén lévő floridai pumák élnek). Elvittek minket egy hajdan volt kis Miccosukee indián sziget-településre egy szigeten, de különben nem volt akkora szám. Vacsorára krokodilfarkat ettem, majd mindenféle mókás beállásokban fényképezkedtünk járgányunkkal. Az estét Miami Beach-en töltöttük, fényképezkedtünk az óceánnal, meg nézelődtünk a fő sétálóutcán (a híres Ocean drive).
Következő nap a srácok nem bírtak felkelni, ezért a délelőtt nagy részét Marciék házánál levő tavon kajakozással töltöttem, aztán meg a medencében bohóckodtunk. Felautóztunk egészen West Palm Beach-ig, amely a leggazdagabb amerikaiak nyaralóhelye. Elképesztő gazdagságról árulkodtak a paloták mindenfelé (ugyanakkor meglepően ízlésesek voltak). A jobbak 10M dollár körül vannak. Különösen az óceánparton és a helyi golfpálya körül az autók, a luxusvillák, a boltok kínálata döbbenetes volt. Megnéztük a naplementét, aztán visszafele megálltunk Fort Lauderdale-ben is, amire remek kilátás nyílik a mólóról. Egy autentikus amerikai burgeres helyen zártuk a napot hatalmas lakomával.
Másnap reggel egész korán elindultunk fő úticélunk, Key West felé. A Florida Keys szigetek és zátonyok láncolata, amely 200 km-re benyúlik a mexikói öbölbe, és a vége csak 150 km-re van Kubától. 1935-38 között építettek egy autópályát (US State Road 1-es), amely összekötötte Key Westig az összes szigetet, és ezzel megindult a látogatók áradata. Az út helyenként csak pár tíz méter széles töltésen vezet, máskor meg 10 kilométer hosszú hídon, és a világ egyik legszebb roadtrip-jének tartják. Az első település Key Largo, ahol egy remek tonhalsteaket fogyasztottam, majd megálltunk még a Bahia Honda beach-en is, ahol megmártóztunk a (nem túl meleg) óceánban, majd törpeszarvasokat kerestünk a National Key Deer Refuge parkban. Délután érkeztünk meg Key Westre. Gyorsan becuccoltunk motelünkbe, felkerestük az USA legdélebbi pontját, majd pedig kisétáltunk a nyugati mólóra, ahol hatalmas tömeg várta már a naplementét. Már-már úgy tűnt, nem lesz belőle semmi, de aztán előbukkant a Nap a felhők alól, és gyönyörűségesen lenyugodott az óceánba. Az este hátralevő részét a híres Duval streeten töltöttük, Key West sörrel a kezünkben (itt kivételesen szabad inni az utcán).
Másnap korán keltünk, és 9-kor már A Danger vitorláson ringatóztunk az öbölben. Egy delfin társaságában kihajóztunk a legközelebb levő zátonyokhoz (Key West National Wildlife Refuge). A Lake Passage nem korallból épült terület, hanem a sekély (helyenként csak fél méteres) vízben mangrove fák kezdtek el burjánzani, majd ezek szép fokozatosan összefüggő szigeteket alkotnak. Először búvárkodtunk egy kicsit, megismerkedtünk a helyi halakkal, és a roppant barátságos homárokkal, amelyek a kürtő alakú szivacsokban laknak. Egykor az egész tengerfenéket vastagon borították a szivacstelepek, de az 1950-es évekig olyan mértékben szedték őket (innen látták el az USA teljes lakosságának felét szivacsokkal), hogy számuk drasztikusan lecsökkent. Következőnek körbekajakoztuk az egyik mangrove-szigetet (Archer key), és megfigyeltük a kormoránokat, sasokat és barracoudákat. Visszatérve a kikötőbe a világítótornyot másztuk meg, és felkerestük Hemingway házát. 1931-ben kapta a házat nászajándékként, és sok híres művét itt írta, és mindenhol ott vannak a kedvenc 6-ujjú macskájának leszármazottjai. Visszaautóztunk a szigetek során, és újabb gyönyörű naplementében volt részünk. Mindhármunkról remek portrék készültek. Este egy helyi Red Lobster éttermében vacsoráztunk finomakat.
Másnap Andrisék már délelőtt repültek el, így együtt mentünk ki a reptérre, majd én még pár órára benéztem Miami belvárosába, a művészeti, a történeti múzeumba, a yachtkikötőbe és a Bayside mallba. Mintegy 30 perces repülőút következett Orlandóba, ahol meglepő hideg idő várt, meg a teljes kanadai csapat Gábor laborjából.
Első nap rögtön bevettük magunkat a mocsárba, az Everglades végeláthatatlan fűtengerébe. Ez a tized-magyarországnyi lápos terület nem klasszikus értelemben vett mocsár, mivel a Kissimmee folyó terjedt szét ekkora területen és folydogál szép nyugodtan, átlagosan fél méter mélységben, helyenként tavakat, nyitott területeket kialakítva. A nád és sásmezőkön kívül kisebb-nagyobb szigetek is kialakultak (hardwood hammock), ahol különleges élőközösségek alakultak ki. A vidék madárvilága egyedülálló, mindenhol (még a kertvárosi részeken is) kócsagokkal, íbiszekkel, gémekkel találkozni. A terület leghíresebb lakói az alligátorok (akik nem összekeverendők a tengeri részen élő krokodilokkal.) Gyakorlatilag úton, útfélen fetrengenek, és bármikor oda lehet sétálni hozzájuk karnyújtásnyira, bár a biztonságos távolságot 5 méternek mondják. Az Everglades nemzeti park 64 éves fennállása óta még nem volt példa halálos kimenetelű krokodiltámadásra. Nekem sem sikerült kiprovokálnom… Minden esetre nagy élmény volt közöttük sétálni (egyetlen nap alatt több mint 100 példányt láttunk), pár centiről fényképezni a kicsikéket, és megfutamodni a nagyobbak elől. Mivel a srácok rokkantat jelentettek, bicikli helyett kisvonattal mentünk körbe a parkban, de legalább sok érdekes információt megtudhattunk idegenvezetőnktől. Délután még kipróbáltuk az airboat-ot is, amelyet eddig csak az És megint dühbe jövünk c. filmből ismertünk, meg kicsit sétáltunk a szárazabb területeken (ahol a kihalás szélén lévő floridai pumák élnek). Elvittek minket egy hajdan volt kis Miccosukee indián sziget-településre egy szigeten, de különben nem volt akkora szám. Vacsorára krokodilfarkat ettem, majd mindenféle mókás beállásokban fényképezkedtünk járgányunkkal. Az estét Miami Beach-en töltöttük, fényképezkedtünk az óceánnal, meg nézelődtünk a fő sétálóutcán (a híres Ocean drive).
Következő nap a srácok nem bírtak felkelni, ezért a délelőtt nagy részét Marciék házánál levő tavon kajakozással töltöttem, aztán meg a medencében bohóckodtunk. Felautóztunk egészen West Palm Beach-ig, amely a leggazdagabb amerikaiak nyaralóhelye. Elképesztő gazdagságról árulkodtak a paloták mindenfelé (ugyanakkor meglepően ízlésesek voltak). A jobbak 10M dollár körül vannak. Különösen az óceánparton és a helyi golfpálya körül az autók, a luxusvillák, a boltok kínálata döbbenetes volt. Megnéztük a naplementét, aztán visszafele megálltunk Fort Lauderdale-ben is, amire remek kilátás nyílik a mólóról. Egy autentikus amerikai burgeres helyen zártuk a napot hatalmas lakomával.
Másnap reggel egész korán elindultunk fő úticélunk, Key West felé. A Florida Keys szigetek és zátonyok láncolata, amely 200 km-re benyúlik a mexikói öbölbe, és a vége csak 150 km-re van Kubától. 1935-38 között építettek egy autópályát (US State Road 1-es), amely összekötötte Key Westig az összes szigetet, és ezzel megindult a látogatók áradata. Az út helyenként csak pár tíz méter széles töltésen vezet, máskor meg 10 kilométer hosszú hídon, és a világ egyik legszebb roadtrip-jének tartják. Az első település Key Largo, ahol egy remek tonhalsteaket fogyasztottam, majd megálltunk még a Bahia Honda beach-en is, ahol megmártóztunk a (nem túl meleg) óceánban, majd törpeszarvasokat kerestünk a National Key Deer Refuge parkban. Délután érkeztünk meg Key Westre. Gyorsan becuccoltunk motelünkbe, felkerestük az USA legdélebbi pontját, majd pedig kisétáltunk a nyugati mólóra, ahol hatalmas tömeg várta már a naplementét. Már-már úgy tűnt, nem lesz belőle semmi, de aztán előbukkant a Nap a felhők alól, és gyönyörűségesen lenyugodott az óceánba. Az este hátralevő részét a híres Duval streeten töltöttük, Key West sörrel a kezünkben (itt kivételesen szabad inni az utcán).
Másnap korán keltünk, és 9-kor már A Danger vitorláson ringatóztunk az öbölben. Egy delfin társaságában kihajóztunk a legközelebb levő zátonyokhoz (Key West National Wildlife Refuge). A Lake Passage nem korallból épült terület, hanem a sekély (helyenként csak fél méteres) vízben mangrove fák kezdtek el burjánzani, majd ezek szép fokozatosan összefüggő szigeteket alkotnak. Először búvárkodtunk egy kicsit, megismerkedtünk a helyi halakkal, és a roppant barátságos homárokkal, amelyek a kürtő alakú szivacsokban laknak. Egykor az egész tengerfenéket vastagon borították a szivacstelepek, de az 1950-es évekig olyan mértékben szedték őket (innen látták el az USA teljes lakosságának felét szivacsokkal), hogy számuk drasztikusan lecsökkent. Következőnek körbekajakoztuk az egyik mangrove-szigetet (Archer key), és megfigyeltük a kormoránokat, sasokat és barracoudákat. Visszatérve a kikötőbe a világítótornyot másztuk meg, és felkerestük Hemingway házát. 1931-ben kapta a házat nászajándékként, és sok híres művét itt írta, és mindenhol ott vannak a kedvenc 6-ujjú macskájának leszármazottjai. Visszaautóztunk a szigetek során, és újabb gyönyörű naplementében volt részünk. Mindhármunkról remek portrék készültek. Este egy helyi Red Lobster éttermében vacsoráztunk finomakat.
Másnap Andrisék már délelőtt repültek el, így együtt mentünk ki a reptérre, majd én még pár órára benéztem Miami belvárosába, a művészeti, a történeti múzeumba, a yachtkikötőbe és a Bayside mallba. Mintegy 30 perces repülőút következett Orlandóba, ahol meglepő hideg idő várt, meg a teljes kanadai csapat Gábor laborjából.
**********
I did not plan on coming back to the US for a while, yet, it happened again. No regrets though. Florida is a great place, even in wintertime, and we took the best out of it. Highlights of my sidetrip to Miami and around:
- Riding in a Mustang cabrio
- Cruising in Miami Beach
- Counting alligators in Everglades
- Poking on small and big ones
- Air boating with no earplugs
- Fun pictures on Miami beach
- Jumping into Marci’s pool and kayaking on the lake down the garden
- Jaw-dropping villas in West Palm Beach
- Fort Lauderdale pier
- Driving US MM1
- US Southernmost point
- Sunset in Key west
- Jumping into Marci’s pool and kayaking on the lake down the garden
- Jaw-dropping villas in West Palm Beach
- Fort Lauderdale pier
- Driving US MM1
- US Southernmost point
- Sunset in Key west
- Drinking Key West beer on Duval street
- Snorkeling with lobsters,
- Kayaking around mangrove islands
- Hemingway’s house
- Red Lobster’s shrimp dinner
- Snorkeling with lobsters,
- Kayaking around mangrove islands
- Hemingway’s house
- Red Lobster’s shrimp dinner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése