Szerencsére Baltimore-ban is kellemes tavaszi meleg fogadott, ragyogó napsütéssel. Remek érzés volt mindenkit megölelni újra, elbeszélgetni az elmúlt félév eseményeiről. Tianhoz költöztem be, és este a srácokkal elmentünk egy remek vietnámi étterembe a belvárosba (Mekong Delta), majd pedig Fells Pointban benéztünk a belga sörfesztiválra, és kóboroltunk a bárok körül a telihold fényénél. Eddigre megérkezett a hidegfront, és kezdtem fázni egy szál ingemben.
Szombaton sétáltunk egy jót a kampuszon, aztán Tiannál tartottuk a szokásos magyaros főzést – ezúttal gombapörkölt volt almáspitével. Sok nem maradt belőle… Este átautóztunk D.C.-be, mert az egyik barátunk visszaköltözik Taiwanra, és aznap tartotta a búcsúbuliját. Vasárnap áttelepültem Tomékhoz Hampdem-be, mert Tiannak másik vendége akadt, majd többen elmentünk megnézi Carel Kapek Rostrum’s Universal Robots darabjának egy átdolgozását. (Ez volt az első mű, hogy valaki a robot szót mechanikus gépekre használta.) A darab elég alternatív volt, a színészek körülöttünk játszottak, vízipisztollyal lövöldöztek, bevonták a közönséget is.
Hétfőn kicsit próbáltam utolérni magam a munkával a laborban, Peterrel ebédeltünk hatalmasat a Café Hon-ban, este pedig másztunk egy jót. Sajnos semelyik 12-est nem sikerült kitolnom, de élveztem. Amíg a falon lógtunk, hirtelen behavazott. Reggelre már 15 centi borított mindent, és hozzá szikrázó napsütés tette mosolygóssá a napot.
Kedden ünnepelte az egyetem 135. születésnapját (keresztnevét az alapító Johns Hopkins nagymamájának vezetékneve alapján kapta); ez alkalomból az alumnik tortát osztogattak, és volt egy tárlat régi képekből. Egy csomó izgalmas dolgot megtudtunk a JHU-ról, például, hogy az USA egyetlen PhD-s elnöke (Wilson) itt szerezte a fokozatát 1886-ban. Kedvencem a Mark Twain idézet volt: „the public is sensitive to little things, and they wouldn't have full confidence in a college that didn't know how to spell the name John”. Este a Women of Whiting rendezett remek panelbeszélgetést a karrierről.
Szerdán volt a nagy nap, én tartottam a tanszéki szemináriumot. Bár a látogatottság rekordokat döntögetett a félév eddigi alkalmaihoz képest, sajnos messze elmaradt a régi szemináriumok popularitásától, és egyetlen senior faculty sem jött el. Sebaj, a lényeges dolgokat utána megvitattam Peterrel ebédnél. Délután még volt egy lab meeting, meg próbáltam életre kelteni az itteni elektromágneses követőt, hogy tudjak adatokat gyűjteni a da Vinci robottal, de sajnos nem sikerült. Majd legközelebb… Mire visszatérek, már sok minden másképp lesz: páran mostanában végeznek, mások meg átköltöznek a Stanfordra az egyik professzorral, van akinek lejár a megbízása.
Vacsorára még összefutottam Danékkel, aztán Tian kivitt a reptérre, és irány haza! Első alkalom, hogy a felszállást és a leszállást is átaludtam. Jól esett…
Szombaton sétáltunk egy jót a kampuszon, aztán Tiannál tartottuk a szokásos magyaros főzést – ezúttal gombapörkölt volt almáspitével. Sok nem maradt belőle… Este átautóztunk D.C.-be, mert az egyik barátunk visszaköltözik Taiwanra, és aznap tartotta a búcsúbuliját. Vasárnap áttelepültem Tomékhoz Hampdem-be, mert Tiannak másik vendége akadt, majd többen elmentünk megnézi Carel Kapek Rostrum’s Universal Robots darabjának egy átdolgozását. (Ez volt az első mű, hogy valaki a robot szót mechanikus gépekre használta.) A darab elég alternatív volt, a színészek körülöttünk játszottak, vízipisztollyal lövöldöztek, bevonták a közönséget is.
Hétfőn kicsit próbáltam utolérni magam a munkával a laborban, Peterrel ebédeltünk hatalmasat a Café Hon-ban, este pedig másztunk egy jót. Sajnos semelyik 12-est nem sikerült kitolnom, de élveztem. Amíg a falon lógtunk, hirtelen behavazott. Reggelre már 15 centi borított mindent, és hozzá szikrázó napsütés tette mosolygóssá a napot.
Kedden ünnepelte az egyetem 135. születésnapját (keresztnevét az alapító Johns Hopkins nagymamájának vezetékneve alapján kapta); ez alkalomból az alumnik tortát osztogattak, és volt egy tárlat régi képekből. Egy csomó izgalmas dolgot megtudtunk a JHU-ról, például, hogy az USA egyetlen PhD-s elnöke (Wilson) itt szerezte a fokozatát 1886-ban. Kedvencem a Mark Twain idézet volt: „the public is sensitive to little things, and they wouldn't have full confidence in a college that didn't know how to spell the name John”. Este a Women of Whiting rendezett remek panelbeszélgetést a karrierről.
Szerdán volt a nagy nap, én tartottam a tanszéki szemináriumot. Bár a látogatottság rekordokat döntögetett a félév eddigi alkalmaihoz képest, sajnos messze elmaradt a régi szemináriumok popularitásától, és egyetlen senior faculty sem jött el. Sebaj, a lényeges dolgokat utána megvitattam Peterrel ebédnél. Délután még volt egy lab meeting, meg próbáltam életre kelteni az itteni elektromágneses követőt, hogy tudjak adatokat gyűjteni a da Vinci robottal, de sajnos nem sikerült. Majd legközelebb… Mire visszatérek, már sok minden másképp lesz: páran mostanában végeznek, mások meg átköltöznek a Stanfordra az egyik professzorral, van akinek lejár a megbízása.
Vacsorára még összefutottam Danékkel, aztán Tian kivitt a reptérre, és irány haza! Első alkalom, hogy a felszállást és a leszállást is átaludtam. Jól esett…
*********
Highlights of my short sidetrip to Baltimore.
- Homewood campus grey and white
- Sunshine and fullmoon
- Gilman hall now and then
- Hungarian dinner at Tian’s
- Vietnamese restaurant and pubing at Fells Point
- R.U.R. play, modern version
- WoW panel discussion
- Giving a Seminar talk
- Hanging around with all the folks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése