A Bali kirándulást rég kifundáltam már, és a vendéglátóinknak sem volt ellene kifogása, hogy ott töltsünk egy hosszú hétvégét. Attila is velünk tartott, sőt, másnap délután csatlakozott hozzánk Eszter is, akivel korábban voltam kinn Szingapúrban, és szintén nyert csapatával a GSP pályázaton, majd maradt 1-2 hónapot utazgatni.
Bali az európaiaknak egy nászutazós, álomcélpont, a „földi paradicsom” – mondják, de saját élményeink alapján nem egészen ez szűrődött le. Inkább egy álmos (főleg az esős évszakban), szegény indonéz sziget, amely próbálja magát felhúzni a beáramló külföldi emberek pénzéből.
Késő este szálltunk le, és már a reptéren várt minket a bérelt autónk, egy szép nagy ezüst Toyota városi terepjáró, ami nagyon jó útitársunk lett, és jól megvédett minket a kaotikus forgalomban. Négy napot bal oldalon vezettem (Attilával váltva néha), és hallatlan intenzív élmény volt, tekintve, hogy mindenhol robogósok cikáznak, a sávokat csak dísznek tekintik még a teherautók is, és az index helyett a dudát nyomkodják. Második nap végére viszont már egész jól belejöttem, és helyenként élveztem a kaotikus közlekedést (amit végül egy karc nélkül megúsztunk).
A szállásunkat megtalálni Sanur beach-en viszont nem volt egyszerű (2+ óra bolyongás). Nem készültünk fel rendesen térképekkel, helyben meg nem sok minden volt kiírva, senki nem tudott útbaigazítást adni, és a házszámozások sem stimmeltek. Mivel autóstérképet nem sikerült később sem szereznünk, képekként lementegetett Google maps-ek és reklámprospektusok alapján tájékozódtunk, ami általában addig működött, amíg egyszer rá nem fordultunk a rossz útra. (Útjelző táblákat még véletlenül sem használnak.)
A sziget elég nagy, majdnem akkora, mint Pest megye, és laknak rajta 3.5 millióan, ennek megfelelően sűrűn vannak a települések, és gyatrák az utak. A sziget közepén 3000 méter magas vulkán emelkedik, így szerpentinből sincs hiány, és míg ragyogó napsütés és 35 fok van a vízparton, pár tíz kilométerrel arrébb a hágón már csak 15 fok és köd.
Bali legszebb látványosságai a pálmafás tengerpartok, amik közül különösen a Balangan beach tetszett lábon álló házaival. Sokkal szebb és romantikusabb volt, mint az első számúnak kikiáltott Jimbaran beach (ahol különben egy nagyon kellemes halvacsorát költöttünk el a parton, miközben vártuk Japán felől a cunamit, amely végül Balira már csak alig észlelhető árként jutott el.) Másik látványosság a vulkánok. Szerényen csak az 1700 méter magas Batur hegyre akartunk felmászni, de ebben is megakadályozott a helyiekből álló idegenvezető-maffia, akik csak borsos díj megfizetése mellett hajlandók felengedni a külföldieket, és a történetek szerint esetenként elbánnak a lent hagyott autókkal is (emiatt kihagytuk a mászást). Különösen tetszetősek voltak a lépcsőzetesen kialakított rízsföldek, amelyek élénkzöld színben, naptárba illően pompáztak helyenként. Persze mindez csak akkor ilyen, ha épp nem szakad az eső, ahogy általában az esős évszakban szokott napi sok órán át.
Nekem nagyon tetszettek a Bali hinduizmus változatos templomai (teljesen szokatlan istenségeikkel), amelyek közül kiemelkedik a mini szigetre épített Tanah Lot és a Pura Batur. Két fő templomukat is hiába kerestük a térkép és táblák híján csak kisebb szentélyeket találtunk meg. Sőt, egyik alkalommal egy szellemvárosba keveredtünk sötétedés után, elég nyomasztó élmény volt. Jártunk viszont egy teknősmenedékhelyen és számos autentikus piacon, ittunk sok helyi sört, helyi kávét, fürödtünk kis és nagy hullámokban, ettünk mindenféle jót, haltól kókuszdión át sült fagyiig. Kedd reggel repültünk vissza Szingapúrba, hogy befejezzük a munkánkat.
Bali az európaiaknak egy nászutazós, álomcélpont, a „földi paradicsom” – mondják, de saját élményeink alapján nem egészen ez szűrődött le. Inkább egy álmos (főleg az esős évszakban), szegény indonéz sziget, amely próbálja magát felhúzni a beáramló külföldi emberek pénzéből.
Késő este szálltunk le, és már a reptéren várt minket a bérelt autónk, egy szép nagy ezüst Toyota városi terepjáró, ami nagyon jó útitársunk lett, és jól megvédett minket a kaotikus forgalomban. Négy napot bal oldalon vezettem (Attilával váltva néha), és hallatlan intenzív élmény volt, tekintve, hogy mindenhol robogósok cikáznak, a sávokat csak dísznek tekintik még a teherautók is, és az index helyett a dudát nyomkodják. Második nap végére viszont már egész jól belejöttem, és helyenként élveztem a kaotikus közlekedést (amit végül egy karc nélkül megúsztunk).
A szállásunkat megtalálni Sanur beach-en viszont nem volt egyszerű (2+ óra bolyongás). Nem készültünk fel rendesen térképekkel, helyben meg nem sok minden volt kiírva, senki nem tudott útbaigazítást adni, és a házszámozások sem stimmeltek. Mivel autóstérképet nem sikerült később sem szereznünk, képekként lementegetett Google maps-ek és reklámprospektusok alapján tájékozódtunk, ami általában addig működött, amíg egyszer rá nem fordultunk a rossz útra. (Útjelző táblákat még véletlenül sem használnak.)
A sziget elég nagy, majdnem akkora, mint Pest megye, és laknak rajta 3.5 millióan, ennek megfelelően sűrűn vannak a települések, és gyatrák az utak. A sziget közepén 3000 méter magas vulkán emelkedik, így szerpentinből sincs hiány, és míg ragyogó napsütés és 35 fok van a vízparton, pár tíz kilométerrel arrébb a hágón már csak 15 fok és köd.
Bali legszebb látványosságai a pálmafás tengerpartok, amik közül különösen a Balangan beach tetszett lábon álló házaival. Sokkal szebb és romantikusabb volt, mint az első számúnak kikiáltott Jimbaran beach (ahol különben egy nagyon kellemes halvacsorát költöttünk el a parton, miközben vártuk Japán felől a cunamit, amely végül Balira már csak alig észlelhető árként jutott el.) Másik látványosság a vulkánok. Szerényen csak az 1700 méter magas Batur hegyre akartunk felmászni, de ebben is megakadályozott a helyiekből álló idegenvezető-maffia, akik csak borsos díj megfizetése mellett hajlandók felengedni a külföldieket, és a történetek szerint esetenként elbánnak a lent hagyott autókkal is (emiatt kihagytuk a mászást). Különösen tetszetősek voltak a lépcsőzetesen kialakított rízsföldek, amelyek élénkzöld színben, naptárba illően pompáztak helyenként. Persze mindez csak akkor ilyen, ha épp nem szakad az eső, ahogy általában az esős évszakban szokott napi sok órán át.
Nekem nagyon tetszettek a Bali hinduizmus változatos templomai (teljesen szokatlan istenségeikkel), amelyek közül kiemelkedik a mini szigetre épített Tanah Lot és a Pura Batur. Két fő templomukat is hiába kerestük a térkép és táblák híján csak kisebb szentélyeket találtunk meg. Sőt, egyik alkalommal egy szellemvárosba keveredtünk sötétedés után, elég nyomasztó élmény volt. Jártunk viszont egy teknősmenedékhelyen és számos autentikus piacon, ittunk sok helyi sört, helyi kávét, fürödtünk kis és nagy hullámokban, ettünk mindenféle jót, haltól kókuszdión át sült fagyiig. Kedd reggel repültünk vissza Szingapúrba, hogy befejezzük a munkánkat.
*********
Bali is considered a dream destination for Europeans, but having visiting it in the rainy season left us less pleased. Highlights included:
- Driving a big Toyota for 4 days on the wrong side
- Sanur beach
- 3000 m volcano in the middle of the island
- Balangan beach with "high-rises"
- Jimbaran beach with great dinner op
- 1700 m mount Batur (although the local guide mafia prevented us form getting to the top)
- Terraces for ricefields
- Hindu temples Tanah Lot and Pura Batur.
- Turtle sanctuary
- The local Bintang
- Swimming in the waves
- Coconut milk
- Fried icecream
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése