Mivel Qatar Aiways-zel repültem, és át kellett szállnunk Doha-ban, kézenfekvő volt pár napra megszakítani az utazást, és körülnézni egy igazi olaj-emírségben. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez nem ilyen triviális: elfelejtették revideálni a vízumpolitikájukat az elmúlt 10 évben, ennek megfelelően (a nyugat-európaiakkal ellentétben) a magyarok csak vízummal utazhatnak be, amit viszont egyénileg nem lehet megszerezni, csak egy kinti fogadó fél által. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy hotel (ha már foglalt az ember szobát) busás összeg ellenében hajlandó elintézni. Nekem végül is erre nem volt szükségem, mert a látogatás szakmai célja, a helyi robotsebészeti központ felkeresése volt, és ők intézték a vízumot.
Az emír felesége álmodta meg a robotsebészeti központot, és ennek megfelelően pár év alatt mindent el is rendeztek körülötte. A sivatag közepén gombamód nőtt ki a földből a Qatar Science and Technology Park (QSTP), amely magában foglal több céget, kutatóintézetet és egyetemi tanszéket is. Ezen belül kapott helyet a 2009-ben alapított Qatar Robotic Surgery Center (QRSC). (Bővebben a sebészrobotikai központról a SurgRob-on fogok írni hamarosan.) Mivel az osztrák ACMIT központ is kezdeményezett már tárgyalásokat a qatar-iakkal, így amellett, hogy tudományos előadást tartottam, meg körülnéztem, őket is tudtam képviselni a megbeszéléseken hétfőn és kedden. Ha jól mennek a dolgok, akkor a QRSC is bekapcsolódik a modern orvosi technikák oktatását és fejlesztését előremozdító nagy kutatási projektünkbe.
Qatar fővárosa Doha, amely egymillió lakosnak (az ország népességének 80%-a) otthona. Két részre tagolódik: az öböl déli oldalán fekszik az emír palotája, a Souq Waqid (központi bazár), a legtöbb múzeumuk és jó pár közigazgatási épület. Az átellenső oldalon terjeszkedik a modern üzleti negyed, amely látványában leginkább valami amerikai nagyvárosra emlékeztet, és folyamatosan húzzák fel az újabb és újabb felhőkarcolókat.
Meg kell hagyni, impresszív látvány volt a felkelő nap fényében a skyline, és két kört is mentem a bérelt kis Hondámmal, hogy megnézzem. Szállásom az óváros szélén volt, Doha egyik legolcsóbb hotelje (ami még így is sokba került), kicsi, büdös szobával egy egyszerűbb környéken, ahol a munka nélküli „munkások” egész nap az utcán ácsorognak.
Első nap délután meglátogattam az öbölparton álló Iszlám Művészeti Múzeumot, amelyet 2008-ban adtak át, és építészete legalább olyan látványos, mint a benne lévő kiállítási darabok: főként értékes Korán kötetek, szakrális tárgyak. A lemenő nap fényében vidáman fényképezgettem, majd elkészítettem a kötelező éjszakai felvételeimet is.
Másnap reggel a Nemzeti Múzeumot szerettem volna megnézni, de azt éppen alaposan átépítik, így elkocsikáztam új büszekségükhöz – a Pearl-höz – a tengerre épített városrészhez. Még nincs teljesen kész, de látszik, hogy számolatlanul költötték rá a pénzt. Nem is tudom, hogy fog nekik a közeljövőben megtérülni a luxuslakásokat, házakat, szállodákat tucatjával tartalmazó beruházás egyhamar, mert jelenleg kong az ürességtől. Igaz ez Doha többi részére is: jól látszik, hogy az infrastruktúrát megteremtették, hiszen pénzük van, de nincs elég emberük, hogy megtöltsék élettel. Ennek megfelelően rengeteg tehetséges külföldit várnának ide, például a QRSC-t vezetőket is Belgiumból és Angliából csábították ide. A kutatásokat vezető Juliennel (két éve végzett az Imperial College-en) elmentünk a bazársorra vacsorázni valami helyit (és nem az iráni étteremben) miután letudtuk a megbeszéléseket. Este elvitt a La Cigale hotel elképesztően puccos tetőteraszára sörözni (ami fájdalmasan drága volt), és közben sokat mesélt az itteni életről. Még nem győzött meg róla, hogy ott lenne a helyem, neki arab származása ellenére is nehéz beilleszkednie. (A qatari kultúráról még külön fogok írni.)
Szerda reggel egész korán indultam, szépen átrepültünk az egész város felett (értelemszerűen nem voltak felhők), aztán jött Bahrein, Kuwait, Bagdad, a török kaukázus, egy bukaresti technikai megálló, és már itthon is voltunk. Szép, nagy utazás volt…
**********
Qatar was a weird experience. You could definitely feel the wealth and richness of the state and the few, while seeing a different life for the ordinary. One thing is for sure: never seen gas for this cheap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése