Másnap visszatértünk a nemzeti N2-es főútra – Garden Route – és amentén folytattuk utunkat, meg-megállva takaros településeknél (Little Brak-nál kezdtük (dobtunk egy sört a tengerparton), Segdfield, Knysna (itt benéztünk az elefánt parkba kicsit), Prattenberg bay, Keurbooms folyó torkolata), majd délután elértünk a Tsitsikamme parkhoz, illetve az azon átívelő autópályahíd aljához, ahol is a világ legmagasabb (hidas) bungee jumpingja található. Ezer éve ki akartam már próbálni az ugrást, és miért ne egyből a legnagyobbal próbálkozzak? Rövid eligazítás és mérlegelés után bekötöttek, háromig számoltak, és már zuhantam is. Sokáig, gyorsan. Nagyon jó volt! (Kb. 4 mp a szabadesés rész, aztán 160-180 méternél ránt vissza a gumi, a csúcssebesség 120 km/h.) Megnéztük még a helyi indián kézműves falut (felejthető volt), aztán elvezettünk Port Elizabeth-be, ami a déli partvidék második legnagyobb városa. Nem tűnt különösebben vonzónak, viszont a naplemente itt is gyönyörű volt. Szállásként egy takaros „privát” hostelünk volt, és este a helyi étteremláncban, az Ocean Basket-ben ettünk-ittunk nagyot. (Mint utóbb kiderült, a helyiek szerint is ez a legjobb étterem.)
Kedden következett a fő program (mihelyst kikecmeregtünk Port Elizabeth gettós részéből), a szafari, ami miatt egyáltalán elautóztunk 1000 km-t Fokvárostól keletre. Az Addo Elephant Park a Kruger után a második legnagyobb nemzeti vadrezervátumuk. 1920-ra a korábbi több ezer egyedből mindössze 5 elefánt maradt a környéken, akkor hozták létre a parkot védelmükre. Többször ki kellett bővíteni, mert az elefántok nem szeretik a bezártságot (azaz mindig lerombolták a kerítést), de most már elég jól elvannak, és számuk 500 fölé nőtt.
A legjobb, hogy a parkban a saját kocsiddal mehetsz körbe (természetesen csak a kijelölt úton és csak saját felelősségre, kiszállni pedig csak pár helyen lehet), így annyit tölthetsz az egyes helyeken, amennyit akarsz. Először csak a távolban láttunk egy-egy állatot. Aztán egy elefántot egész messze, aztán közelebb, még közelebb, aztán már olyan közel volt egy hím, hogy pánikszerűen kellett odébbállnunk a kocsival. Lenyűgöző élmény volt! A nap végére több mint 100 példányt láttunk. (Valahol 50-nél már abbahagytam a számolást.) Voltak fiatal és öreg hímek, borjak, nőstények, meg egy egész csorda! Láttuk őket fürdeni, inni, játszani, zebrákat kergetni, és barátságosan legelészni is. De nem csak az elefánt az egyetlen vadon élő állat a parkban! Van oroszlánjuk, leopárdjuk, rhinójuk is (ezekhez sajnos nem volt szerencsénk), illetve kaffer-bivalyuk, teknősük, varacskos disznójuk, többféle antilopuk, szarvasok, gazellák, zebrák (ezeket mind láttuk), és több más érdekes állat. (A brosúrában szorgosan jelöltük, hogy mi mindent sikerült lencsevégre kapni.) Egész nap „üldöztük” az elefántokat, vagy épp menekültünk előlük, és „vadásztuk” az állatokat (csak fényképezővel).
Hazafelé Jefferson bay-ben egy lepukkantabb kisvárosban fish&chips-eztünk, aztán elvezettünk egészen Wilderness-ig (hogy másnap legyen esélyünk elcsípni a repülőmet Fokvárosból). A városka legszélén, a tengerpart fölött volt a hostelünk, amelyet éppen renováltak félig, de a kilátás elképesztő volt. Éjszaka láthattuk, hogy a tengerben fénylenek a fluoreszkáló planktonok (ilyesmit korábban Puerto Ricon láttunk csak.)
Az utolsó nap virradt fel számomra. Elsőként az útikönyvben kiemelt „Map of Africa” természeti formációt néztük meg (egy Afrika alakú erdőfolt az egyik hegyen), bár igazság szerint az óceán szebb volt a másik irányban. A híres üdülőhelynek számító Harold’s Bay-ben szerettünk volna reggelizni, de teljesen kihalt volt, alig találtunk egy kisboltot. A gyorsabbnak számító főutat választottuk a főváros felé, aminek mentén egy privát vadasparkot tudtunk útbaejteni (Garden Route Game Lodge). Ez tényleg olyan luxust kínáló szafari, amilyeneket a brosúrákban látni. Sok időnk nem volt rá, de a távolban így is kiszúrtunk 3 orrszarvút, és láttunk a farmjukon pár krokodilt. Zárás előtt még pont odaértünk Fokváros határában a Giraffe House-hoz, amelynek első számú híressége Gerry, a fogságban nevelkedett és filmekben is gyakran szereplő zsiráf, de valójában a többi állatuk érdekesebb volt. A szokásos állatsimogatón (kecskék, juhok) túl voltak érdekesebb ragadozóik, teknőseik, sok-sok krokodiljuk is. Hármunknak tartottak egy privát simogató-showt, ahol fogtunk óriásbékát, miniteknőst, tarantulát, skorpiót, kis és nagykígyót meg még hasonló nyalánkságokat. Természetesen barátkoztunk Gerry-vel is, táncoltunk neki egy afrikai néptáncot, aztán átvágva a nyomortelepeken Bacsiék kivittek a reptérre.
Fájdalmas búcsút vettem tőlük (elfeleztünk egy zsiráf-totemet), mivel ők még maradtak 3 napot élvezni a nyugati partot. Én nagy nehezen feladtam az összes csomagomat (csak a svájci bicskámat kellett Bacsiéknak utánam hozniuk), aztán ripsz-ropsz Londonon keresztül hazarepültem.
Mindent összevetve ez volt életem legjobb utazása, és nem elsősorban a hossza miatt: változatossága, élménygazdagsága tette azzá, valamint az a tény, hogy végig-végig jó barátokkal voltam; bárhol is a világban…
Kedden következett a fő program (mihelyst kikecmeregtünk Port Elizabeth gettós részéből), a szafari, ami miatt egyáltalán elautóztunk 1000 km-t Fokvárostól keletre. Az Addo Elephant Park a Kruger után a második legnagyobb nemzeti vadrezervátumuk. 1920-ra a korábbi több ezer egyedből mindössze 5 elefánt maradt a környéken, akkor hozták létre a parkot védelmükre. Többször ki kellett bővíteni, mert az elefántok nem szeretik a bezártságot (azaz mindig lerombolták a kerítést), de most már elég jól elvannak, és számuk 500 fölé nőtt.
A legjobb, hogy a parkban a saját kocsiddal mehetsz körbe (természetesen csak a kijelölt úton és csak saját felelősségre, kiszállni pedig csak pár helyen lehet), így annyit tölthetsz az egyes helyeken, amennyit akarsz. Először csak a távolban láttunk egy-egy állatot. Aztán egy elefántot egész messze, aztán közelebb, még közelebb, aztán már olyan közel volt egy hím, hogy pánikszerűen kellett odébbállnunk a kocsival. Lenyűgöző élmény volt! A nap végére több mint 100 példányt láttunk. (Valahol 50-nél már abbahagytam a számolást.) Voltak fiatal és öreg hímek, borjak, nőstények, meg egy egész csorda! Láttuk őket fürdeni, inni, játszani, zebrákat kergetni, és barátságosan legelészni is. De nem csak az elefánt az egyetlen vadon élő állat a parkban! Van oroszlánjuk, leopárdjuk, rhinójuk is (ezekhez sajnos nem volt szerencsénk), illetve kaffer-bivalyuk, teknősük, varacskos disznójuk, többféle antilopuk, szarvasok, gazellák, zebrák (ezeket mind láttuk), és több más érdekes állat. (A brosúrában szorgosan jelöltük, hogy mi mindent sikerült lencsevégre kapni.) Egész nap „üldöztük” az elefántokat, vagy épp menekültünk előlük, és „vadásztuk” az állatokat (csak fényképezővel).
Hazafelé Jefferson bay-ben egy lepukkantabb kisvárosban fish&chips-eztünk, aztán elvezettünk egészen Wilderness-ig (hogy másnap legyen esélyünk elcsípni a repülőmet Fokvárosból). A városka legszélén, a tengerpart fölött volt a hostelünk, amelyet éppen renováltak félig, de a kilátás elképesztő volt. Éjszaka láthattuk, hogy a tengerben fénylenek a fluoreszkáló planktonok (ilyesmit korábban Puerto Ricon láttunk csak.)
Az utolsó nap virradt fel számomra. Elsőként az útikönyvben kiemelt „Map of Africa” természeti formációt néztük meg (egy Afrika alakú erdőfolt az egyik hegyen), bár igazság szerint az óceán szebb volt a másik irányban. A híres üdülőhelynek számító Harold’s Bay-ben szerettünk volna reggelizni, de teljesen kihalt volt, alig találtunk egy kisboltot. A gyorsabbnak számító főutat választottuk a főváros felé, aminek mentén egy privát vadasparkot tudtunk útbaejteni (Garden Route Game Lodge). Ez tényleg olyan luxust kínáló szafari, amilyeneket a brosúrákban látni. Sok időnk nem volt rá, de a távolban így is kiszúrtunk 3 orrszarvút, és láttunk a farmjukon pár krokodilt. Zárás előtt még pont odaértünk Fokváros határában a Giraffe House-hoz, amelynek első számú híressége Gerry, a fogságban nevelkedett és filmekben is gyakran szereplő zsiráf, de valójában a többi állatuk érdekesebb volt. A szokásos állatsimogatón (kecskék, juhok) túl voltak érdekesebb ragadozóik, teknőseik, sok-sok krokodiljuk is. Hármunknak tartottak egy privát simogató-showt, ahol fogtunk óriásbékát, miniteknőst, tarantulát, skorpiót, kis és nagykígyót meg még hasonló nyalánkságokat. Természetesen barátkoztunk Gerry-vel is, táncoltunk neki egy afrikai néptáncot, aztán átvágva a nyomortelepeken Bacsiék kivittek a reptérre.
Fájdalmas búcsút vettem tőlük (elfeleztünk egy zsiráf-totemet), mivel ők még maradtak 3 napot élvezni a nyugati partot. Én nagy nehezen feladtam az összes csomagomat (csak a svájci bicskámat kellett Bacsiéknak utánam hozniuk), aztán ripsz-ropsz Londonon keresztül hazarepültem.
Mindent összevetve ez volt életem legjobb utazása, és nem elsősorban a hossza miatt: változatossága, élménygazdagsága tette azzá, valamint az a tény, hogy végig-végig jó barátokkal voltam; bárhol is a világban…
*************
The wonderful journey just continued with the same intensity of new experience and beauty:- Wonderful beaches: Little Brak, Segdfield, Knysna, Prattenberg bay
- Knysna elephant park, Keurbooms river bank
- World's highest bridge bungee: 216 m high, 4mp free fall, 120 kmph top speed
- Port Elizabeth, but rather just the sunset
- Ocean Basket for "local" food
And of course, the major part, why we drove 1000 km off from Cape Town: the safari and all the animals at Addo Elephant Park:
- You can drive around the 500+ elephants in your own car!
- Zooming in to the elephants: the first spotted, then closer, even closer, then this one, we had to ran away from
- We saw over 100 elis! The cutest were the young males swimming
- All other animals: zebras, buffalos, turtles, warthogs, antelops,etc.
- A weird hostel at Wilderness, with amazing ocean views
- Fluorescent algees in the ocean (We thought they are only at Puerto Rico.)
- „Map of Africa”
- Harold’s Bay-ben
- A private game park: Garden Route Game Lodge, with luxury and animals
- Giraffe House near Cape Town with Gerry, turtles and crocodiles
- Along with giant frogs, minitortoises, scorpions, snakes and so
It was really sad to say good bye (Bacsi and Melcsi stayed for another wonderful three days). We shared a girafee totem then I flew home through London.
Altogether, this was the very best trip of my entire life. Not just because of its length, or I did not get rubbed; it was so versatily, so beatiful, and most importantly, I spent all the time with good friends; wherever in the world...
Altogether, this was the very best trip of my entire life. Not just because of its length, or I did not get rubbed; it was so versatily, so beatiful, and most importantly, I spent all the time with good friends; wherever in the world...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése