Szombat reggel felvettük a bérelt autónkat, majd tetris-eztünk egy fél órát, mire kisütöttük, hogyan is fog beférni a rengeteg csomagunk a kis Hyundai-ba. Végül egész jól megoldottuk, és nem raboltak ki minket (pedig jutott csomag az üléstérbe is). Első közelítésben a Kirstenbosch botanikus kertbe mentünk, mert azt korábban nem sikerült beiktatni a programba. A park a Table mountain hátsó oldalánál fekszik, majd 400 éve ültették itt az első fát (és 100 éve egyike volt a legelső botanikus kerteknek), több mint 7000 növényfajta található benne. Egyes részei tematikusan rendezettek/ültetettek (gyógynövények, illatos virágúak, kerti növények), míg más részei inkább vadregényesek. Nagyon élveztük a rövid sétánkat, pálmafák, kaktuszok, mindenféle madarak között, és találkoztam egy barátságos teknőssel is.
A nap hátralevő részében megtettük a kötelező kört a Jóreménység foka felé. Kezdtünk Simon’s Town-ban, (ami híres a sok cápáról) illetve mellette található Boulders Beach, az afrikai pingvinek népes kolóniával (több mint 3000 egyed él itt), majd továbbautóztunk a félsziget sziklás végébe (Cape Point Nemzeti Park), ahol két világítótorony is áll, annyi hajótörés volt. Felülről láttunk egy csomó bálnát útközben (Southern Right whale), mert most van a vándorlási időszakuk vége. A meredek sziklafal számtalan tengeri madárnak ad otthont, valamint fantasztikus kilátópontokat biztosít. Körbesétáltunk mindenfele, és sűrűn kattintgattuk a féynképezőgépet. (Kipróbáltam a lassított felvételeket is a hullámokon.) Különösen jó volt a Dias beach, ahol menekültünk a hatalmas, cirka 4 méteres hullámok elől. (Bacsiék sikeresen el is áztak.) A Jóreménység fokánál megvolt a kötelező fényképezkedés, illetve megörökítettük a hullámverést a lemenő napfényben. Az állatvilág azonban továbbra is nagyon izgalmas volt, láttunk kudukat (csavart szarvú antilopok), páviánokat, dassie-kat és egy cuki strucc családot. Következett Misty cliff és egy csodaszép világítótorony, mert nagy hajrával a naplementét a Chapman’s öböl bejáratától néztük. Mielőtt végleg besötétedett volna, végigvezettünk a drámai Chapman’s Peak Drive-on, amit félig belevágtak a sziklafalba, és remek kilátás nyílik róla a Hout öbölre. Bacsiék szerencsések voltak: ezt az utat már bejárták korábban nappal is. Mindezek után következett a már igen lankasztó vezetés Stellenbosch-ba, ami a borvidékük központja. Annak ellenére, hogy napközben 30-35 fok volt, estére 15 fok alá hűlt a levegő, így a tengeri vacsoránk (Fish Market) után rövidre fogtuk a városnézést.
Az útikönyv leírásával ellentétben vasárnap nincsenek nagyon nyitva a borászatok, pedig több tucat is van ezen a környéken. Egyedül a Haskell / Dombeya pincészet volt nyitva, de nem ültünk be egy rendes reggelire, csak megkóstoltuk pár tételüket. Igazság szerint mindegyik túl könnyed, egyszerű volt. (A csúcsboraikhoz persze nem nyúltunk.) Következett a gepárd-menhely, amelyet a Spier pincészet mellett alakítottak ki. Van 5-6 gepárdjuk, akiket valamiért nem lehet szabadon ereszteni, és folyamatosan kapják a kicsiket is. Nagyon szép állatok, de 6000 Ft-ot nekünk nem ért meg egy 10 perces simogatás a kölykökkel… Levezettünk a tengerpartra a híres Whale route-ra, amely a hatalmas hegyek és a tenger között kanyarog végig. Központja Hermanus, ahol minden évben összegyűlnek a bálnák párzani, és most is láttunk egy jó párat udvarlás közben, vagy csak úszkálni. (Illetve fókákat is.) Úgy tartják, hogy ez a világ legjobb szárazföldi bálna-leshelye. Folytattuk volna utunkat tovább a parton, de az új útikönyvünk (2011.08.) még túl új volt, így egyszer csak egy földúton találtuk magunkat. Szerencsére túléltük azt az 50 km-t is, csak „kicsit” porosak lettünk. A táj, amin átvezettünk elképesztően változatos volt: hol megművelt dimbes-dombos, hol nagy hegyes, széles völgyekkel, máskor meg szavannás, esetleg bozótos. Sokkal gazdagabb, mint amire számítottam. Mire L’Agulhas-ba értünk teljesen befelhősödött, illetve köd borított el mindent. Itt találkozik a két óceán (az Atlanti és az Indiai), és a melegebb Indiai felől folyamatosan párás levegő érkezik. L’Agulhas az afrikai kontinens legdélebbi pontja: S-34,832deg. (Immár a harmadik ”legdélebbi” pontom idén.) Estére épp hogy odaértünk a szállásunkra Little Brak-ba, ahol egy elképesztően aranyos és rendes hostelben szálltunk meg. Talán ez a legjobb hostel, ahol eddig valaha voltam! Külön jó, hogy mivel ilyenkor még előszezon van, teljesen üres volt, így a többágyas szobákban is csak hárman aludtunk (akárcsak a későbbi helyeken). Az estét annak rendje és módja szerint jófajta helyi borral zártuk.
A nap hátralevő részében megtettük a kötelező kört a Jóreménység foka felé. Kezdtünk Simon’s Town-ban, (ami híres a sok cápáról) illetve mellette található Boulders Beach, az afrikai pingvinek népes kolóniával (több mint 3000 egyed él itt), majd továbbautóztunk a félsziget sziklás végébe (Cape Point Nemzeti Park), ahol két világítótorony is áll, annyi hajótörés volt. Felülről láttunk egy csomó bálnát útközben (Southern Right whale), mert most van a vándorlási időszakuk vége. A meredek sziklafal számtalan tengeri madárnak ad otthont, valamint fantasztikus kilátópontokat biztosít. Körbesétáltunk mindenfele, és sűrűn kattintgattuk a féynképezőgépet. (Kipróbáltam a lassított felvételeket is a hullámokon.) Különösen jó volt a Dias beach, ahol menekültünk a hatalmas, cirka 4 méteres hullámok elől. (Bacsiék sikeresen el is áztak.) A Jóreménység fokánál megvolt a kötelező fényképezkedés, illetve megörökítettük a hullámverést a lemenő napfényben. Az állatvilág azonban továbbra is nagyon izgalmas volt, láttunk kudukat (csavart szarvú antilopok), páviánokat, dassie-kat és egy cuki strucc családot. Következett Misty cliff és egy csodaszép világítótorony, mert nagy hajrával a naplementét a Chapman’s öböl bejáratától néztük. Mielőtt végleg besötétedett volna, végigvezettünk a drámai Chapman’s Peak Drive-on, amit félig belevágtak a sziklafalba, és remek kilátás nyílik róla a Hout öbölre. Bacsiék szerencsések voltak: ezt az utat már bejárták korábban nappal is. Mindezek után következett a már igen lankasztó vezetés Stellenbosch-ba, ami a borvidékük központja. Annak ellenére, hogy napközben 30-35 fok volt, estére 15 fok alá hűlt a levegő, így a tengeri vacsoránk (Fish Market) után rövidre fogtuk a városnézést.
Az útikönyv leírásával ellentétben vasárnap nincsenek nagyon nyitva a borászatok, pedig több tucat is van ezen a környéken. Egyedül a Haskell / Dombeya pincészet volt nyitva, de nem ültünk be egy rendes reggelire, csak megkóstoltuk pár tételüket. Igazság szerint mindegyik túl könnyed, egyszerű volt. (A csúcsboraikhoz persze nem nyúltunk.) Következett a gepárd-menhely, amelyet a Spier pincészet mellett alakítottak ki. Van 5-6 gepárdjuk, akiket valamiért nem lehet szabadon ereszteni, és folyamatosan kapják a kicsiket is. Nagyon szép állatok, de 6000 Ft-ot nekünk nem ért meg egy 10 perces simogatás a kölykökkel… Levezettünk a tengerpartra a híres Whale route-ra, amely a hatalmas hegyek és a tenger között kanyarog végig. Központja Hermanus, ahol minden évben összegyűlnek a bálnák párzani, és most is láttunk egy jó párat udvarlás közben, vagy csak úszkálni. (Illetve fókákat is.) Úgy tartják, hogy ez a világ legjobb szárazföldi bálna-leshelye. Folytattuk volna utunkat tovább a parton, de az új útikönyvünk (2011.08.) még túl új volt, így egyszer csak egy földúton találtuk magunkat. Szerencsére túléltük azt az 50 km-t is, csak „kicsit” porosak lettünk. A táj, amin átvezettünk elképesztően változatos volt: hol megművelt dimbes-dombos, hol nagy hegyes, széles völgyekkel, máskor meg szavannás, esetleg bozótos. Sokkal gazdagabb, mint amire számítottam. Mire L’Agulhas-ba értünk teljesen befelhősödött, illetve köd borított el mindent. Itt találkozik a két óceán (az Atlanti és az Indiai), és a melegebb Indiai felől folyamatosan párás levegő érkezik. L’Agulhas az afrikai kontinens legdélebbi pontja: S-34,832deg. (Immár a harmadik ”legdélebbi” pontom idén.) Estére épp hogy odaértünk a szállásunkra Little Brak-ba, ahol egy elképesztően aranyos és rendes hostelben szálltunk meg. Talán ez a legjobb hostel, ahol eddig valaha voltam! Külön jó, hogy mivel ilyenkor még előszezon van, teljesen üres volt, így a többágyas szobákban is csak hárman aludtunk (akárcsak a későbbi helyeken). Az estét annak rendje és módja szerint jófajta helyi borral zártuk.
************
Not as if Cape Town left us any unpleasant with its magnificent mountains and beaches, but as soon as we stepped out of town, wonder came after wonder. Can't even list them all, just a few highlights of only the first two short days of our road trip:
- Kirstenbosch botanical garden, at the back of Table mountain
- Simon’s Town, next to Boulders Beach with all the African penguins
- Cape Point Nemzeti Park, with two lighthouses and a couple of dating Southern Cape Whale
- massive rock walls with fantastic viewpoints
- having fun with the waves, also shooting super-slow motion videos
- Dias beach, with app. 4-m-tall waves
- Cape of Good Hope with the sign and the waves
- more safari on the way home: kudus, baboons, dassies, entire oistriche family
- beautiful Misty cliff, then sunset at Chapman’s bay
- driving though the dramatic Chapman’s Peak Drive, and sunset over the Hout bay.
- night drive to Stellenbosch
- morning visit to Haskell / Dombeya winery
- cheetah sanctuary
- whale route with Hermanus, the very best land whale watching site
- driving on a highway dirtroad
- L’Agulhas, where the two oceans meet: S-34,832deg. (This was actually my third southernmost point this year)
- hostel in Little Brak, probably the nicest, ever
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése