Vasárnap hajnalban repültem Rómába Tom után a
BioRob konferenciára. Eredetileg nem terveztem ide eljönni, de mivel a dolgozatomat másodszor is kivágták az ICRA-ról, és nem volt már értelme tovább görgetni, ide benyomtuk. A program közben elég sűrűvé vált, mert a 4 napos konferenciám második felére hirdették meg Brüsszelbe az
Európai Fiatal Innovátorok Fórumát (EYIF, ahol bekerültem a döntőbe), így oda kellett repülnöm. Idő- és költségoptimalizálás végett tehát csak a BioRob első két napján akartam/tudtam részt venni. Azaz tudtam volna, ha nem szervezik ki az első napi szimpóziumot a város mellé, és külön fizetősre. Ezzel betelt a pohár, és azt mondtam, nem vagyok hajlandó zsebből a $650 konferencia mellé még $150-et fizetni egy napért, hiába ott megy le gyakorlatilag az összes sebészrobotos előadás fele. Mindenki más is ki volt akadva. (Kegyetlen drágák a konferenciák, ha az ember egyszer befejezi a tanulmányait. Ezért is ideje egy újabba fogni, de erről majd egy következő posztban.) Minden esetre így nyertem egy szabadnapot Rómában, aminek nagyon örültem, és igyekeztem a régi élményeket feleleveníteni (cirka 15 éve jártunk itt a családdal), illetve felnőtt szemmel kicsit beleszagolni/kóstolni a város életébe. Meg kell mondjam, nagyon tetszett, amit tapasztaltam! Elsőként a
szállásom közvetlen szomszédságában lévő
Basilica di Santa Maria Maggiore templomot kerestem fel (
a négy nagy egyike), ahol meghallgattam
egy fél misét. Lesétáltam a
Forum Romanumhoz, elnézegettem a tömeget a
Kolosszeumnál, majd megnéztem jól kívül-belül a
II. Viktor Emmanuel emlékművet (az
írógép), amely anno felújítás alatt állt. A benne levő hadtörténeti múzeum annyira nem fogott meg, de
a tetejéről a kilátás pazar! Meglepő módon a meleg ellenére nagyon tiszta idő volt,
messzire el lehetett látni. Megjártam fel-le a Kapitólium lépcsőjét (mostanra már helyére került
Marcus Aurelius lovas szobra is), lenéztem a
Forum Romanumra, majd pedig
toronyiránt a
Spanyol lépcső felé indultam. Útközben belebotlottam több szép palotába és
múzeumba is. A Spanyol lépcsőnél minden sarokra ki van írva, hogy tilos rajta ülni, enni, vagy inni. Korábban az is benne volt a hírekben, hogy sorozatosan bírságolták a turistákat, akik ezt nem tartották be. A kötelezők közül jött sorban a mindig
tömeges Trevi kút, a lenyűgöző építészetű
Patheon és egy
csomó szép templom a Corso Victorrio Emanuel mentén. (Rákaptam a
mennyezetfotózásra.) A
Navona térre egyáltalán nem emlékeztem, pedig most ez tette rám a legjobb benyomást
szökőkútjaival és állandó nyüzsgésével, a
mutatványosokkal,
zenészekkel. Az
Angyalvár már bezért mire odaértem, és szintén a
Szent Péter bazilika is, de a lemenő nap fényénél mindkettő
nagyon szép volt. A neten olvastam, hogy a
Gianicolo dombra érdemes felmenni a
szép kilátásért, és valóban,
nem csalódtam! Este a Hopkinsos csapattal vacsoráztunk (nem volt egyszerű a 3 különböző társaságot összeegyeztetni, hogy épp kikkel, mikor, hova megyek), majd elsétáltunk még a
Kolosszeumig, az ünneplő olasz autósok dudaszójával kísérve.
Másnap rendesen részt vettem a
konferencián (a
Sasnti Domenico e Sisto parókián volt, n
agyon szép környezetben), kinyomtattam a poszteremet, meg kiműveltem Tom-ot, hogy mit kell tudni a projektünkről. Délután volt még pár meetingem, egy
állófogadás, kis
lazulás az olaszokkal, majd pedig Tomékkal sétáltam egy búcsúkört. 2 körül értem haza, és 3:30-kor akartam kelni, hogy az első busszal menjek ki a reptérre, de végül elaludtam, így kénytelen voltam taxival menni. Szerencsére a gépemet gond nélkül elértem, így Brüsszelben folytattam a turnét.
Az
EYIF idén kezdte meg működését az EU Bizottság támogatása alatt, és ez volt az első nagy saját rendezvényük. Nagyon komoly előadókat szedtek össze (
Hilary Clinton innovációs tanácsadója,
a Facebook innovációs igazgatóhelyettese, Microsoft európai kutatási igazgatója, IBM volt ügyvezetője, Az Európai Innovációs Alap igazgatója, Stanford professzorok és még sorolhatnám). Ilyen társaság előtt megtiszteltetés volt
előadni a kezes történetünket. Annak ellenére, hogy az éjszakai alvásom meglehetősen alulméretezettre sikerült, hoztam a kötelező formát, így az esti fogadáson már javában ment a
networking, majd pedig régi kedves
EYPs ismerősömmel, Magdával beszélgettünk hajnalig. Másnap folytatódott a szakmai program, és újra az
Európai Parlamentben voltunk (csak ezúttal a másik nagy tanácsteremben), és nagy örömünkre
minket választottak az
év fiatal európai innovátorának. Ennek megfelelően
megtarthattam első beszédemet is az EP-ben, röviden köszönetet mondva mindenkinek. Este kis
koktélozás után még megnéztük a
Luxemburg téren a
meccset, aztán haza, egy kis alvásra. Másnap csak délután ment a repülőm, így megnéztem a
Parlamentariumot (az EP látógatóközpontját, ahol szépen bemutatják, mire is költenek olyan sok pénzt), majd pedig az
Autoworld-öt a
Cinquantenaireparkban. Visszafelé még belebotlottam egy tüntetésbe (a balti országok agrártámogatásáért), aztán irány a reptér és
Bécs, ugyanis csak oda tudtam venni olcsó jegyet. Mire Wiener Neustadt-ba értem, kiderült, hogy kiestek a németek.
*********
Since I refused to pay an extre fee for the Medical robotics Symposium over the regular
BioRob program and registration, I had a full day in Rome to explore the city. It was magnificent! I enjoyed every single moment of wandering around the eternal city, taking hundreds of pictures. (
Decided to run a sepia study day.)
Some of the highlights:
Unfortunately, I could not stay for the whole conference, since I had to participate in the finals of the
European Young Innovators Forum’s
pitch competition in Brussels, so after just one day of the BioRob conference I took a 6 am flight to Brussels. I had my pitch at noon, and then I was happy networking in the rest of the day over some good beer and wine, especially enjoying a long-night chat with Magda, a forever friend from
EYP. The next day, we were having more
top notch speakers (such as
Alec Ross, senior advisor to Hilary Clinton or
Jan Muehlfeit, Chairman of Microsoft Europe), then came the announcement:
we made it to the top again! It was great feeling. Went off to celebrate with the other participants, then over the cheering
Spanish-fan crowd. The next morning I still had some time to visit the
Parlamentarium and the
Auto world before flying back to
Vienna, and busing/training back to my very last stay at Altabachgasse.
Az elmúlt két hét a korábbiakhoz képest egészen nyugisan, békésen telt. Jutott időm otthon a barátokra, családra, bulira, munkára egyaránt. Kétszer két napot töltöttem kinn, mivel most épp nincs szállásom, így átmenetileg csak szállodákban húzom meg magam, amíg nem találok rendes helyet. Megnéztük, hogyan kerekedik Anetta hasa, meg hogy milyen félős a fehér-egerük a terráriumon kívül. Mostanában a naplementék és a napfelkelték is nagyon szépek. (Előbbit Kapuvár környékén szoktam nézni, utóbbit Kelenföldön.) Itthon közben az IEEE POCO konferencia volt, azaz a konferenciaszervezők éves konferenciája. Ezen nagy örömmel vettem részt, mert amellett, hogy az egész IEEE felső vezetés itt volt Budapesten, ha valaha nagy IEEE konferenciát fogok szervezni (és miért is ne akarnék?) akkor legalább egyszer el kell látogatni erre az eseményre. No meg az Intercontinentálban és a Cyranoban kényeztettek minket legjobb ételeikkel-italaikkal. Emmáék hazajöttek a keresztelőre, és ennek kapcsán szépen összegyűlt a család apraja-nagyja. Egyik este Sanyival Várkert nézőbe mentünk. A hírek szerint már csak pár évtized, és újra használható lesz (valamire) a Várkert Bazár. 
The past two weeks were quite calm and relaxed, especially compared to the previous months. I took some time to have fun with family and friends, while also working here and there. The two ACMIT visits were fine and nice, but now I have to find a new place for myself, since Altabachgasse is gone, and now I can only stay in some hotels. In the mean while, we had the annual IEEE POCO meeting in Budapest, the conference of the conference organizers. (With all the IEEE top officers and some good food.) One evening, we went for a nice walk in the Castle with Sanyi, just enriching the My Budapest folder with some nice shots. 
