A hétvégén eljött a várva-várt via ferrátázás. Nórival ezt már nyár eleje óta terveztük, amikor kiderült, hogy ő Innsbruckban székel, és hogy megszerette a klettersteiget. Gondoltam, lehetünk bevállalósak, és kinéztem egy ütős utat szombat délutánra és vasárnapra is. Közben bejelentkezett Kristóf (EESTEC-es haverom) Erlangenből, hogy egy barátnőjvel együtt szívesen csatlakozna. Mivel péntek este még HP 30. szülinapját ünnepeltük, szombaton 6-kor indultam kocsival, 7:15-kor felszedtem Gyöngyit Győrben, 11:30-kor Nórit a Mondsee-nél, elautóztunk a salzkammergut-i tavak másik végébe, és 1-kor megkezdtük a mászást. (Kristóf a dugók miatt csak később ért utól minket.) A Postalmklamm steig egy patak szurdokán halad végig, helyenként 20 méteres mélység fölött, végig bevert fém rudakkal és láncokkal. Nagyon látványos és élvezetes volt, főleg, hogy helyenként át kellett lendülni az egyik oldalról a másikra, vagy ingó fa-hidakon átkelni. A steig második vele egy sziklafalban vezetett fölfelé, egyre szebb kilátást nyújtva a környező hegyekre. A fal alján pár éve nyitottak egy extrém E/F-es szakaszt (tulajdonképpen ezért jöttünk ide), amit Kristóffal sikeresen abszolváltunk. A fal tetején pezsgővel és csokival ünnepeltünk. Kicsit esett az eső, emiatt elég vizes volt minden, de gond nélkül visszaértünk a kocsihoz, és átvezettünk Kaprunba, ahol a szállásunk volt. (Persze, mire megérkeztünk, már rég zárva volt a recepció, de rendesek voltak, és otthagyták nekünk a kulcsot egy levéllel.) Este még benéztünk a faluba, ahol épp nagy mulatság volt, ettünk sültkolbászt, ittunk sört, bár táncra nem perdültünk, remekül szórakoztunk.
Másnap reggel Kristóf hamarabb távozott, mert raftingolni ment kollégákkal, mi viszont átautóztunk a szomszéd völgybe, és egy remek kávé után fellifteztünk 2300 méterre, a Weisssee-hez. A tó egészen elképesztő volt, igazi alpesi táj közepén egy kristálytiszta tengerszem, mögöttünk a Grossglocknerrel, Ausztria legmagasabb csúcsával. Miután kiugráltuk és kifényképeztük magunkat, elsétáltunk a tó hátsó oldalán lévő klettersteig-hez, amely egy gleccserpatakon való át-flyingfox-ozással kezdődött. A beszállónál elég sokat kellett várnunk, míg egy csoport előttünk átküzdötte magát az első nehéz szakaszon, és aztán mi is nekiállhattunk a víz fölötti falon való mászásnak. Az útnak voltak kifejezetten nehéz részei, de így is nagyon élveztük. Egyedüli problémát a rövid E-s szakasz jelentette a végén, ahol egy létráról kellett egy negatív falba kimászni áthajlásban. De mindkét lány ügyes volt, együtt megoldottuk a problémát, és a tetőről gyönyörű kilátás nyílt a gleccserre, a tóra, meg az egész környékre. Gyakorlatilag már csak mi voltunk a hegyen, eddigre a lift sem üzemelt, így el kellett kezdenünk kapkodni a lábunkat, ha időben le akartunk még érni a hegyről (1400 méter szint ereszkedéssel), hogy Nóri visszajusson Innsbruckba a másnap reggeli meetingjére, Gyöngyi pedig Szombathelyre, megkezdeni a 24 órás ügyeletét. Végül úgy sikerült ez a mutatvány, hogy Kitzbüchelig elvittük Nórit (ott értük utol a vonatát), Gyöngyi meg Bécsújhelyen aludt, és a reggel 7 órás vonathoz átvittem Sopronba. Értelemszerűen friss és üde voltam egész nap a munkában, de bőven megérte, nagyon jó kis hétvége volt. Mintegy befejezésül, Gyöngyivel kedden még találkoztunk Sopronban, ahol megmutatta nekem a helyi mászófalat, és az ottani csapatot.
********
We had a wonderful weekend klettersteiging the most beautiful routes in the Alps. First, we did Postalmklamm steig, a deep river gorge, with waterfalls, suspension bridges and a cute (lethal) E/F overhang section, then hiked/lifted up to Weisssee, where we toured the majestic Kristalsteig (crawling through the E section), over the water and with a great view to Grossglockner and all the surrounding 3000+ peaks and glaciers. The team was excellent, I just met Gyöngyi from Szombathely, picking her up at Győr, 7am, then Nóri at Mondsee, arriving from Innsbruck and finally, Kristóf joined us, driving down from Erlangen. The way back was equally complex: Kristóf left us Sunday morning, and after having run down 1400 m elevation, we intercepted Nóri's train in Kitzbüchel, drove a mere 5 hours to Wiener NEustadt, slept for 2 hours, then delivered Gyöngyi to Sopron trainstation! Such a perfect weekend…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése