Az első kinn töltött időszakom (cirka 10 nap) remekül sikerült. Igaz, úgy indítottam, hogy Bécsben
hostelben kellett laknom, mert bár eredetileg úgy volt, hogy megyünk műtétre, megint csak törölték a programot. Minden esetre kaptam kulcsot a
Prof. irodájához a kórházban, és egy internet kávézóból egész sokat dolgoztam. Este felmentem Danielékhez, játszottam Joellel, jól elvoltunk. Másnap az
Euro-Spine konferencián próbáltam összefutni egy magyar kontakttal, ami végül nem sikerült, aztán átvonatoztam
Wiener Neustadt-ba. Szállásunk még mindig nem volt, viszont találtak végre egy remek lakást, ami pont fél úton van a vasútállomás és a labor között, frissen felújított, teljesen bútorozott. Csütörtök este megérkezett a
labortársam, Yashar is (Kanadában Gábor doktorandusza), aki pár napos iráni családlátogatás után jött Európába. Így pénteken már együtt
költöztünk be az új kéróba, ami minden igényünket kielégíti.
Mivel Wiener Neustadt nem sok életet mutat még péntek esténként sem, szombat reggel Bécs felé vettük az irányt. Egy könnyű sétával kezdtünk a
Schönbrunn palota kertjében (legutóbb, amikor itt voltam, fenékig be voltak fagyva a medencék), majd következett a
Stadt Park és a
Práter, ahol összefutottunk a
Daubl családdal. Együtt megnéztük a jópofa, de
nagyon zsúfolt „Wien2020” technikai kiállítást (néhány robottal, végtagprotézissel, orvostechnikával fűszerezett jövőkép-demó), majd felvittek minket a várostól
északra fekvő dombokra, ahol remek
kilátás mellett hörpöltünk a helyi
Mayer pince boraiból. Estére befutott Andris is,
bohóckodtunk Danielék
tetőteraszán, és egy hatalmas, ízletes
Wienerschnitzellel alapoztuk meg az estét. Daniel levitt minket az egyik haverja bátyjának a szülinapi bulijába. Nem volt rossz, minden koktélhoz
más színű világító rudat kaptunk, és még ismerősökkel is találkoztunk. Sétáltunk a nyüzsgő, élettel teli,
kivilágított belvárosban, majd hazavonatoztunk, és közben egy minden bor-gurmandot kielégítő borkóstolót tartottunk, hozott anyagból. A másnap ennek megfelelően lassan indult, de délután Andrissal kimentünk a
közeli Hohe Wand természetvédelmi területre, ami tulajdonképpen egy hatalmas szikla, tetején egy kiterjedt erdősséggel. A sziklafal tetejére építettek egy
Sky Walk kilátót, tériszonyosoknak nem ajánlott! A környék minden esetre fantasztikusan szép, túrázni, mászni mindenképp vissza fogok még jönni! A hét főleg az otthoni munkával telt, illetve kedden és csütörtökön voltunk végre Bécsben műtéteken. Túl sok szaftos részletet nem említenék, de rengeteg tanulsággal szolgált a 3 megtekintett brachyterápiás beavatkozás, és sok órán keresztül konzultáltunk az orvosokkal és radiológusokkal, hogy miként is tudnánk a segítségükre lenni. Izgalmas munka lesz, bárhogyan is!
********
A következő héten négy napot voltam csak kinn, mivel az itthoni dolgok eléggé beindultak, és nem hagynak túl sok szabadidőt. Kinn szokás szerint jó hangulatban és nyugodtan teltek a napok, megvolt az első nagyobb kör szakmai egyeztetésünk, amely révén végre kezd kristályosodni a projekt. (Erről tényleg írok majd bővebben.) A legjobb a pénteki lakásavató bulink volt, ahova végül 14 ember jött el, többek között Gábor és egész családja is. Yashar készítette a perzsa előételeket (mártogatós szószok) meg a sáfrányos rizses desszertet, én pedig egy adag gulyást csináltam. Mindennek volt sikere, és jól szórakoztunk, annak ellenére, hogy a vendégek mind hazamentek 10-kor, mivel mindneki Bécsben lakik. Mire Andris kiért hozzánk egy órával később, előről kellett kezdeni a bulit, de így is remek volt, kitettünk magunkért. Szombaton már itthon voltam, mivel este Vásáry hangverseny volt a MŰPÁban, amit mégse lehet kihagyni... 
The highlight of the week was unquestionably our house warming party! Yashar made great Persian dips for starter, I prepared goulash and saffron-rice was the desert. 14 people came from lab, Gábor and Gernot with family, making it a really nice occasion. As people live in Vienna, they left early, but there was no problem restarting the party when Andris joined us overnight. 
Az első kinn töltött időszakom (cirka 10 nap) remekül sikerült. Igaz, úgy indítottam, hogy Bécsben hostelben kellett laknom, mert bár eredetileg úgy volt, hogy megyünk műtétre, megint csak törölték a programot. Minden esetre kaptam kulcsot a Prof. irodájához a kórházban, és egy internet kávézóból egész sokat dolgoztam. Este felmentem Danielékhez, játszottam Joellel, jól elvoltunk. Másnap az Euro-Spine konferencián próbáltam összefutni egy magyar kontakttal, ami végül nem sikerült, aztán átvonatoztam Wiener Neustadt-ba. Szállásunk még mindig nem volt, viszont találtak végre egy remek lakást, ami pont fél úton van a vasútállomás és a labor között, frissen felújított, teljesen bútorozott. Csütörtök este megérkezett a labortársam, Yashar is (Kanadában Gábor doktorandusza), aki pár napos iráni családlátogatás után jött Európába. Így pénteken már együtt költöztünk be az új kéróba, ami minden igényünket kielégíti. 
