Idézet // Quote for the week

„Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”

/ Batthyányi Boldog László/

**************************************

„The man loves danger and sport. That is why he loves woman, the most dangerous of all sports.”

/ Nietzsche/

New York, New York…

Összefoglalóan Manhattan bámulatos, lenyűgöző, elképesztő, ámulatba ejtő, döbbenetes! (Igen, megnéztem a szinonímaszótárat… :) ) Szombaton Rena-val mentem be New Yorkba. A kellemes napsütés ellenére elég fagyos idő volt. A nővére lakásában aludtunk a 76^th Street és a 1^st Avenue sarkán, nagyon jó helyen. Kezdetnek megnéztük a Metropolitan múzeumban az időszakos “Rembrandt és kora” kiállítást (nagyon furcsa volt, hogy a tárlatot a képek megszerzésének időrendjében állították ki), és pár egyéb híres alkotást. A hatalmas múzeum másodszorra is lenyűgözött, mindenképp vissza fogok még jönni ide. A Met után megpróbáltunk bejutni a Chrysler székházba, de ott tényleg csak irodák vannak, és földi halandót nem engednek fel. Marad az Empire State Building és a Rockefeller Center kilátónak. Végigsétáltunk a 5^th Avenue-n, ahol már világlottak a bevásárlóközpontok méltán híres karácsonyi kirakatai. Évről évre egymást igyekeznek felülmúlni pompában és kreativitásban, amit persze a bámészkodó tömeg roppant mód élvez. Minden dekoráció mozog, zenél, csillog-villog. Mivel Hálaadás után már hivatalosan karácsonyi szezon van, működnek a jégpályák, állítják a fákat és a vásárokat, díszítik az utakat. Nagyon örülök, hogy Karácsony előtt visszajöhetek még egyszer. Este elmentünk egy remek pizzázóba, aztán kipróbáltunk kettőt a közeli tipikus amerikai bárok közül, mivel nem volt erőnk visszamászni a belvárosba, pedig többen is ott voltak a laborból. Másnap reggel Rena hazavonatozott, én pedig kis ügyintézés és vásárlás után a 7^th Avenue-n sétálgattam, majd a Museum of Modern Arts (Moma) felé vettem az irányt. A város második leghíresebb múzeuma a Moma, 8 szinten hatalmas gyűjteményt mutat be a 19. századtól napjainkig (elsősorban festmények és szobrok). Épp Seurat grafikáiból volt egy tekintélyes ideiglenes kiállítás. Seurat a vászonpapír érdes textúráját építette be szénnel rajzolt képeibe, és első sorban a fény és árnyék, alakok megjelenítése érdekelte. Az ötödik szinten kapott helyet a számomra érdekes része a múzeumnak: impresszionisták és kortársaik művei. Számos Cézanne, van Gogh, Seurat, Gauguin, Monet volt. A többi teremben meg Matisse, Dali és Miro voltak említésre méltók. Hatalmas Picasso kollekcióval büszkélkedhetnek, és találtam több képet is, ami nagyon tetszett. A 6^th Avenue-n sétáltam vissza néhány hatalmas játékbolt érintésével a Broadway és a 34^th Street sarkára a megállóba, mivel az 5 órás Baltimore-i buszra volt jegyem. Az olcsó kínai busztársaságok azonban ár/értékben megfelelő szolgáltatást nyújtanak, így a hazajutás nem volt annyira egyszerű. A probléma abból adódott, hogy jóval több jegyet adtak el, mint amennyi hely volt a buszon, és így a kb. 100 fős tömegből elsőként a legagresszívebbek tudtak felszállni. Igazi Balkán volt, lökdösődő keménykedő feketékkel. Persze nem jutottam fel a buszra, de legalább kárpótlásként annyit elértünk, hogy sorszámot kaptunk az 5:30-as buszra. Enyém volt az 1-es, de az utazásszervező fantasztikus karizmájának köszönhetően ez arra volt elég, hogy kb. 30-adiknak tudtam felszállni. Mindegy, a lényeg, hogy lett helyem, és még találkoztam pár labortársammal is. Hálaadás és New York jó kombinációnak bizonyult.

******************************************

Saturday morning we went to New York with Rena by train. First we joined the mob at the Metropolitan museum. It has a fantastic collection of arts and architecture from ancient Egyptian and Green temples to Rodin sculptures. There was a nice temporary exhibition “The age of Rembrandt” highlighting the masterpieces of Rembrandt, van Dyck, Vermeer and others. After that we had a huge walk all along the 5^th Avenue where the windows of the malls were already decorated for Christmas. Amazing sets, moving puppets and sceneries were everywhere. It was easy to catch Christmas feeling; it was cold, the street lights on, ice-courts open, the Christmas tree standing in front of the Rockefeller Center. And huge crowd everywhere; people shopping and wondering around. I went to the Museum of Modern Arts (Moma) on Sunday. They have an amazing collection of modern paintings and sculptures. I enjoyed most the numerous impressionists and other “classical” moderns. The temporary exhibit showed black-coal graphics of Seurat. After the museum I did some shopping and went back to the bus stop, where I literally had to fight for my seat on the Baltimore bus, and beside all my Eastern-European experience, I could only make it to the second bus. These Chinatown buses are really not the high-end service kind… At least I traveled with some very nice people from the lab. Happy Thanksgiving to all!—I had it.

Hálaadás // Thanksgiving

Gottlieb Paliékat Balázson keresztül ismertem meg, pár napot náluk töltöttünk két évvel ezelőtt New Jersey-ben. Nagyon kedvesek voltak, és meghívtak magukhoz Hálaadásra. Jersey olyan, mint egy hatalmas kertváros, a falvak és városok összenőttek a farmokkal és parkokkal. Minden esetre még mindig nagyon sok a zöld, és békés, nyugodt környék. A lejutást a legjobban még úgy tudtam megoldani, hogy elbuszoztam New Yorkba (az egyik kínai társasággal), aztán visszavonatoztam Jersey-be. Ebből kifolyólag (meg a hálaadási hatalmas népmozgások miatt) bruttó 9 órát tartott az út. A new yorki átszállásnál volt annyi időm, hogy körbesétáljak a 30-45^th Street magasságában, azaz a Penn Station-től a Times Square-ig. Tényleg hatalmas tömegek özönlöttek mindenhol, és a boltokban már kinn volt a karácsonyi dekoráció. A Hálaadás után indul hivatalosan a vásárlási szezon, ami egész Karácsonyig tart. Az első pénteket Black (Shopping) Friday-nek hívják, és a legtöbb áruház komoly akciókkal készül, aminek következtében a lelkesebb emberek hajnaltól (3-4) fogva sorbanállnak az üzletek előtt. A Hálaadás az amerikaiak legfontosabb ünnepe a Karácsony után. Mindig november negyedik csütörtökje (bár Kanadában 6 héttel hamarabb ünneplik), és erdetileg az aratást és a jó szüretet ünnepelték (angol telepesek kezdték el a hagyományt, akik 1619-ben érkeztek meg Virginiába). Ma inkább arról szól, hogy együtt van a család, a barátok, emlékeznek az alapító atyákra, és hálás szível gondolnak vissza történelmükre, meg egyáltalán a saját életükre. Emellett persze elválaszthatatlanul összeforrt a pulykaevés szokásával. A pulyka elkészítésének megvan a hagyományos módja, legtöbbször kukoricakenyérrel és édes burgonyával tömik, de van olyan, hogy csibét tesznek a tyúkba, azt be a kacsába és úgy a pulykába a töltelékkel. Tipikus étel még a sütőtökpite is, amit megkóstoltam, és kifejezetten ízlett! A nagyobb városokban igazi fesztivál és parádé van ilyenkor, New Yorkban hatalmas léggömbökkel vonulnak végig a belvárosban. (Ezeket sajnos nem láttam élőben.) A másik tipikus hálaadási program a football (amerikai foci) meccs. Pali kivitt a megye tradcionális gimis rangadójára, a Manasquan Warriors vs. Wall Knights mérkőzésre. Nem játszottak valami jól, de a pom-pom lányok nagyon színvonalas műsorral szórakoztátták a közönséget végig. Még TV közvetítés is volt (láttam is magunkat másnap az összefoglalóban). Tettünk egy sétát az óceánparton, megnéztük a manasquan-i gazdag villákat, aztán hazamentünk, hogy segítsünk az ebéd előkészítésében. Rám bíztak két karfiolt, hogy csináljak velük valamit, így én is aktívan részt vettem a főzőcskézésben. A menü fantasztikus volt: előételnek óriásrákfalatok, rákszósszal töltött gombafejek, pulykamuffin és húsos kosár meg sajtsajtszeletek, aztán következett az elmaradhatatlan pulyka (hozzá természetesen töltelék és szósz), valamint édeskrpumpli, mandulás bab, besameles karfiol, rakott krumpli és parma csirke. Deszertnek pedig csersznyés pite vanília fagyival, Napóleon szeletek és 3 féle rolád. Hozzá kiváló magyar és kaliforniai borokat ittunk, igazán remek volt! Másnap Rena, Pali középső lánya viselte gondomat, kicsit kivettük részünket a Black Friday vásárlásból (sajnos semmi igazán hasznosat nem kínáltak), és sétáltunk egyet a megragadó Tatum parkban. Este Rena barátnőivel mentünk Red Bank-be mulatni. Egy könnyed sushi vacsora a trendi Asian Fusion étteremben, majd néhány JagerBomb a Globe pub-ban, végül pedig zenés mulatság a Dublin House-ban. Ahhoz képest, hogy csütörtökön még 20 fok volt, péntek este mínusz néhány, ami nem esett annyira jól, különösen éjszaka, de szerencsére a new yorki hétvégénkre ismét melegebbre fordult.

*****************************

Thanksgiving is almost as important here as Christmas. It is the fourth Thursday of November, celebrated since 1619. Originally the settlers gave thanks for the harvest, but nowadays it’s more about the family and friends, being together, being grateful for all the good things, while remembering the founding fathers and the US history. Thanksgiving is also about good food, huge parades with balloons and football games. Paul and Joni were so kind to invite me to their New Jersey house for the holidays, and provided me a wonderful, authentic Thanksgiving experience. (I got to know him through Balazs two years ago.) First, we went to the local high school football game (Manasquan Warriors vs. Wall Knights), and then had a wonderful thanksgiving meal with crab burgers, turkey muffins, stuffed turkey, sweet potato, “rakott krumpli”, chicken parma, cherry pie and many more. It was amazingly delicious! The next Friday is called Black Friday that means the official start of the Christmas shopping season. People go crazy and queue up from 4a.m. to be the first at the shops to buy at reduced prices. I went around with Rena (Paul’s daughter) and did some window-shopping, but hanging around the colorful Tatum park was a lot more enjoyable. We went to party with Rena’s friends to Red Bank, a tiny village with great pubs and fancy Asian Fusion restaurant. Though the weather turned freezing called suddenly, we had a wonderful night!

Közlekedés // Transportation

Bár a biciklivásárlás kapcsán már írtam a közlekedésről valamennyit, azért maradt még mit mesélnem. Tény és való, hogy az amerikaiak autós nemzet. Még ha nem is kormánnyal a kezükben születnek, 16 éves korára mindneki megszerzi iziben a jogosítványát. (Ennek követelményei államonként változnak.) Az utak megfelelően szélesek, és fordítanak rá gondot, hogy egyirányúsításokkal mindenhol 2-3 forgalmi sáv legyen legalább. A városok körül több szintű körgyűrű van, ami kell is, mert rengeteget mozognak. Egy jobb étterem vagy bevásárlás kedvéért bármikor autóznak 30-40 percet. Rengeteg az SUV (terepjáró) és a pickup (platós kocsi). Az autók nagyjából európai áron vannak, viszont a benzin lényeges olcsóbb – nagyjából fele. Ezt úgy érik el, hogy alig van adótartalma. Egyesek szerint általános zavargások törnének ki, ha ezen a gyakorlaton érdemben változtatnának. Eddigi tapasztalataim alapján elég jól vezetnek, nem különösebben dudálnak vagy idegeskednek. A közlekedési szabályok nagyjából megegyeznek az otthoniakkal, azt leszámítva, hogy nincs jobbkéz szabály, és kisívben piros lámpánál is lehet kanyarodni. Egyenrangú kerszteződéseknél mindenhova STOP táblát rakknak, és az elsőként érkező mehet elsőként. Alapvetően minden ki van írva a táblákra szövegesen, előfordul, hogy annyi tábla lóg a kereszteződésben, hogy idő nincs végigolvasni mindet. Tájékozódni nem különösebben nehéz, mert mindenhol derékszögűek az utcák, és a belvárost leszámítva sorszámozottak. Ami meglepő, hogy az utak elég rossz állapotban vannak. Az autópályák még hagyján, de Baltimore-ban, a városban egészen olyan, mintha otthon lennék… A gyalogosokkal szemben előzékenyek, és mint említettem, a biciklisektől kifejezetten tartanak. A gyalogos lámpákban az tetszik, hogy minden forgalmas kereszteződésnél számolnak vissza, hogy hány másodperc múlva vált majd pirosra. Ezen felül mindenhol ki van alakítva mozgássérült rámpa, még az öregebb műemlékeknél is megoldották valahogy a liftet, és szépen kitáblázzák. Baltimore-ban egyetlen villamosvonal van, ami átszeli a várost, rengeteg megállóval, illetve két metró. Ezekkel nem utaztam még, mert másfele járnak, de a rossz nyelvek szerint nem fehérembernek valók. Hosszabb utakra is szívesebben választják a kocsit, viszont az autópályákon nagyon szigorúan veszik a sebességkorlátozásokat (általában 65Mph – 105 km/h). A MÁV megfelelője az AMTRAK, ami botrányosan drágán szállítja az utasokat, illetve a Volánbusz helyett Greyhound van, amiről szintén nagyon sok rosszat hallani. Az egyes államok saját társaságai viszont lényegesen olcsóbbak, és számos magánvállalkozás is van. Nagyon népszerűek pl. a kínai buszok, amik egészen baráti 20 dollárért szállítják az utasokat New York és Washington között. Természetesen ott a rengeteg repülőtársaság is, amelyek esetenként egészen megfizethető áron repködnek akár a két part között is. Általában az adók és illetékek is alacsonyabbak, mint Európában.

**************************

It is commonplace that the US is a motorist society. Pretty much true that they use their cars more extensively that any other nation I have seen. E.g. in the green house areas, sometimes there are no sideways, as they only move out by cars. The roads are wide just as the cars, and there are plenty of SUVs and Pickups. High schools have their own huge car parks already. Driving 30-40 minutes for shopping or eating out is just normal, therefore the traffic is always heavy, but I have not seen any stuck traffic jams what we have regularly in Budapest. The fuel is incredibly cheap (app. 0.6EUR/l), as there is not much tax on it. Everyone can afford a car, so they do. There are fewer traffic signs, as everything is written by words. An incredible amount of highways and interstate routes exist, however the peed limit is just 65Mph – 105km/h, and speeding is strictly fined. In general, they are good drivers and polite enough with pedestrians. There are ramps and elevators for disabled everywhere, even around the historical monuments. AMTRACK is the national railroad company, however they are very expensive compared to the state-owned, or regional transit. Similarly, the Chinese and other bus companies offer an affordable alternative to the Greyhound. The air traffic is extensive, and if you are lucky, you can fly to the other coast for a hundred.

Idézet // Quote for the week

„Imádkozz, és bízz úgy, mintha minden Istenen múlna, és tégy úgy, mintha minden rajtad múlna!”

/Loyolai Szt. Ignác/

***********************************

"I don’t think that the good Lord cares whether you succeed or fail, but I think He does care that you try - and that you try hard."

/ Wilson Greatbatch/

Negyedik hét // Fourth week

Igazán jól sikerült ez a hét is. (Fel kellene ütnöm már a szininímaszótárat, hogy alternatívákat találjak a jó/remek/szuper kifejezésekre.) Minden esetre tartalmas és szórakoztató volt az elmúlt pár nap. A héten több nagyon izgalmas szeminárium volt, csütörtökön például Clint (az agysebész doki, akivel dolgozunk a roboton) tartott előadást. A szerdairól pedig részletesebben írtam a SurgRob blogban. Egyik este lementünk squasholni Marcinnal, és amíg nem volt szabad pálya, kipróbáltuk a Racquet Ball nevű játékot. Nagyon vicces volt! Hasonló a terem, mint a squashnál, de a labda sokal pattanósabb, rengeteget lehet utána rohangálni. Pénteken buliztunk egy nagyot, először Bob sikeres védését ünnepeltük meg a Dizzy Issie's-ben, majd a Red Maple nevű puccos szórakozóhelyen táncoltunk. Zárás után egy koreai étteremben kötöttünk ki. Rendesen végigettük a rengeteg fogást, ami a tradícionális koreai barbeque-val jár. Szombaton mászóverseny volt az egyetemi klubban, ami gyakorlatilag egész nap tartott. Végül is sikerült megnyernem a középső (intermediate) kategóriát, de azért kemény volt. A haladó kategória nagyságrendekkel jobb volt, a döntő különösen izgalmas mászásokat hozott. Most láttam először lányokat, akik sokkal jobban másznak, mint én. Minden estre az új ziazsákommal nagyon boldog vagyok. Este a Salzburg Marionette Theater bábtársulat előadásában néztük meg Mozart Varázsfuvoláját az egyetemi Shriver Hall teremben. 1952 óta folyamatosan mennek az előadások a majd' életnagyságú figurákkal, és töretlen a népszerűségük. Nagyon színvonalas volt, a bábokat fantasztikuan mozgatták és a dekoráció is pazar volt. A zene sajnos felvételről ment, de legalább kifogástalan minőségben. A vasárnapot kénytelen voltam némi munkával tölteni, hogy a szakmai dolgokkal is haladjak. Este elmentünk az Interfaith Thanksgiving Potluck Dinner-re, ami egy gigantikus hálaadási vacsora volt 7 egyetemi vallási kör (muszlimok, keresztények, zsidók, buddhisták, stb.) szervezésében. Nagyon változatos ételek voltak, és rengeteg (legalább 10 pulykát megsütöttek). Utána még Marcin jól elvert squash-ban, majd a laborban fejeztük be az estét. A hétvégén végre elolvastam Szabó Magda Bárány Boldizsárját - nagy élmény volt - mindenkinek melegen ajánlom! Közben megjött a Social Security Number-em, így a következő projekt a jogosítványszerzés lesz, de majd csak Hálaadás után.

*********************************

Incredible. Everything here is just incredible. The week was full of interesting seminars, lectures and fun events. On Friday, we went out and made a wild night through a bar, a dance club and a Korean BBQ restaurant at the end. On Saturday, they had a climbing competition at the gym, which took almost all day! I managed to get a first prize in the intermediate category, and won a chalkbag. So cool! In the evening the Salzburg Marionette Theater performed it's world famous attraction: Mozart - Magic flute with puppets. They were so clever, so nice and creative, did really deserved the frantic clap from the audience of Shriver Hall. As the performance took place at the campus, it was free for the Hopkins Students. Sunday was busy with work at the lab, but in the evening we went to the Interfaith Thanksgiving Potluck Dinner that was organized by 7 Hopkins religious student groups. In the mean time I was awarded by the very kind FAF title (by Benoit) that stands for "far away friend". Thanks!

Idézet // Quote for the week

Az elmúlt héten több barátomnak és családtagomnak volt születésnapja, nekik küldöm sok szeretettel!

"Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben. Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak."

/ Zay László/

******************************

To my beloved family and friends celebrating their birthdays recently. Carpe diem!

"Work like you don't need the money;
dance like no one is watching;
sing like no one is listening;
love like you've never been hurt;
and live life every day as if it were your last."

/Irish proverb/

Biztonsagi kerdesek // Security issues

Baltimore-nak nincs eppen jo hire, mar ami a kozbiztonsagi viszonyokat illeti. Eleg sok szegeny van. A fekete (afroamerikai) lakossag aranya 70-75%, es tobbseguk kifejezetten elkulonulve, meghatarozott reszein el a varosnak. Nem fehereknek valo hely. A szegenyebb negyedekbe nem tanacsos bemenni, meg nappal sem. Az egyetem Homewood Campus es Hopkins Hospital resze is egy-egy veszelyesebb negyed kozepen van, de a varosi es az egyetemi vezetes mindent megtesz a kozbiztonsag javitasa erdekeben. Az egyetem hatalmas magan biztonsagi or halozatot tart fenn. Gyalogos, biciklis, Segway-es, autos biztonsagiak jaroroznek a Campus egesz teruleten es kornyezeteben is ejjel-nappal. Ezen felul minden sarkon van egy veszhivo, amely szirenazas mellett azonnal kapcsol egy operatort. Telefonon lehet hivni az ingyenes egyetemi biztonsagi autot, amely hazavisz a kornyekre. Kulon alapitvany gyujti a biztonsagi koltsegekhez valo hozzajarulasokat. Nem is megy rosszul! A korhaznal minden sarkon van egy orbode, es ha kered, a fegyveres or elkiser a kocsidig. Mindezen intezkedeseknek hala az egyetem terulete es 3 tombos kornyeke biztonsagos helynek szamit, azonban nagyon hirtelen az atmenet. (En egy sarokra lakom.) Hogy folyamatosan felhivjak a diakok figyelmet az ovatossagra, a helyi buncselekmenyekrol riportokat plakatolnak ki az egyetem egesz teruleten. Amerika, nagyon Amerika!

****************************

Baltimore has a really bad reputation concerning security. Homewood Campus and both the Hopkins Hospital are in a "middle of a questionable neighborhood" as Lonely Planet says. The university spends enormous amount of money to increase security. There are hundreds of Campus security staff that patrol all day-and-night in-and-around the Campus. They are on foot, by bicycles, cars, segways, etc. In the neighboring streets a lot of emergency poles can be found. You can contact an operator any time. There is the free Security Escort Van that you can call to drive you back home during the night. To raise the attention the campus is posted with the reports on criminal acts. Around the hospital, there is a security guard at every corner, and you can get armed accompaniment to your car. You have to be really careful where you go especially at night, but the close proximity of the Campus is absolutely safe due to the measures listed above. Just make sure you don't get lost! In case you want to be up-to-date, read this blog!

Harmadik hétvégém // Third weekend

Szakmailag a péntek elég gyenge nap volt: egész nap a kórházban szereltük a robotot, de az új feszültségszabályozó nem volt megfelelő, majd kiakadt a kalibrációs rutin, végül pedig a robot vezérlőrendszere ment szabadságra. Ettől függetlenül láttam egy érdekes hullán végzett septum csont eltávolítást.
Szombaton gulyást főztem a csapatnak, nagy élvezettel fogyasztották még a kínaiak is! Helmuth talált egy üveg Egri Bikavért a botlban, azzal öblítettük le. Este az egyetemi díszteremben a diákok éves elődaására került sor Cultural-fest néven, ahol is ki-mit-tud jelleggel a különböző öntevékeny körök mutatták be táncukat, éneküket, harcművészeti tudásukat. Nagyon színes és színvonalas volt a program. Utána még az egyetemkertben mókáztunk, mejd zárásig egy szórakozóhelyen táncoltunk. A vasárnapra meghírdetett biciklizés már nem volt olyan népszerű, mint a gulyásozás, meg sokaknak vizsgája lesz a héten, így egyedül vágtam neki a Gwynns Falls Park-nak. Odafele az egyik néger afroamerikai (a szerk.) negyeden kellett átvágnom. Nagyon fura volt, hogy tényleg 100% csak feketék vannak ott. A park meseszép volt az ősz minden színével, majd 2 órát bicikliztem benne. Este még nekiálltam kicsit dolgozni, hogy valami hasznom is legyen. Kozben kihalt a laptopom teljesen, és addig nem is lehet megcsinálni, amíg el nem kuldik postán a helyreállíto lemezt, merthogy azt jol kisporolták az eredeti készletbol. Különben minden nagyon rendben van!

**************************************

I love this place so far! Though we had some serious problems with our robot on Friday and therefore we could not conduct the cadaver tests we were intended to, I have seen some other septum bone removal-operations on cadavers. I cooked some Goulash on Saturday to the folks, and the just loved it! 1:0 to the Hungarian cuisine! Later we went to the Cultural-fest, where all the Hopkins students groups presented some daces, songs, attractions, martial art show and so on. We ended up at a club called The Den Lounge, and danced there till they closed at 2. I was the only one who managed to wake up on time the next day, and I took my time to cycle around to a beautiful green area, the Gwynns Falls Park. I was riding the Trail, and it was great fun as all the roads were empty. I did some work in the evening, and got to the point with my laptop where the Windows Vista screwed up with my hardware configuration, so I have to wait while HP sends my a recovery boot disk.

Idézet // Quote for the week

„Nem az a lényeg, hogy hol tartasz az úton, hanem hogy az úton vagy!”

****************************************

"The greatest mistake a man can make is to be afraid of making one. "

/Albert Hubbard/

A blog lehetőségei

Azon kedves olvasóim számára, akik kevésbé ismerik az oldal nyújtotta lehetőségeket, szeretném röviden összefoglalni a különböző funkciókat. Minden bejegyzés (post) alján van egy hivatkozás (link) -"comment" - amire kattintva saját megjegyzést, kommentárt lehet fűzni az adott napi irásomhoz. Ezeket én rendszeresen olvasom, és válaszolok is rájuk. Ezen felül a postok szövegében aláhúzással jelzett részek mind egy-egy hivatkozott oldalra, vagy képre mutatnak, amire rögtön rá lehet kattintani. A böngészőben mindig csak az utolsó pár bejegyzés olvasható, a régebbieket a jobb oldalon lévő archivum segitségével lehet megtalálni. Szintén a jobb oldali menüben van néhány link, amit kigyűjtöttem, így mindig elérhetőek (térkép, fényképalbum, másik blog). Ezen felül lejjebb találhattok még további hasznos oldalak. Végezetül bárki indíthat saját blogot, számos oldal áll rendelkezésére. Gmail-es accounttal a www.blogger.com oldalon azonnal nekiállhat gondolatait publikálni. Jó irást, jó olvasást!

Biciklim története // How I got my bike

Mielőtt eljöttem otthonról elhatároztam, hogy Baltimore-ban is folytatom otthon megkezdett biciklis életmódomat, mivel nem akarok kocsit venni. Ennek fényében a családomtól útravalónak egy mindentudó szerszámkészletet kaptam, ami máris alapvetőnek bizonyult. Az amerikaiak (a keleti parton legalább is) egyáltalán nincsenek hozzászokva a biciklisekhez. Ahogy Marcin fogalmazott, aki biciklire száll, az már eléggé bünteti magát, a rendőrök nem is kekeckednek vele, bármit is csinál. A helyi biciklisek igen csak tartanak az autóktól, mindenki siskaban, sokszor láthatósági mellényben teker, de az autósok is roppant mód félnek, csak akkor mennek el egy bicikli mellett, ha 2-3 méter oldaltávolságot tudnak hagyni. Marcintól többször kaptam már kölcsön biciklit, így volt alkalmam megtapasztalni a forgalmi viszonyokat. Sajnos a biciklit itt is éppúgy viszik, mint az ingyen pizzát, ezért legalább két lakat kell a biztonságos lezárásához. Két hétig hiába nézegettem a baltimore-i Craigslistet, nem volt a környéken jó áron eladó bicikli, újat meg nem akartam venni, már csak a kihívósága miatt sem. Vasárnap este, mielőtt mentem Washingtonba, megnéztem az ottani kínálatot, és minő szerencse, pont találtam egy egyszerű és olcsó mountain bike-ot, amit 60 dollárért kínált a tulaj. Telefonon egyeztettem, és másnap időre ott voltunk az egyik metrómegállóban, ahol ripsz-ropsz lebonyolítottuk a cserét. Megbeszéltük, hogy használatra alkalmas állapotban kapom meg, így rögtön folytathattam vele a városnézést, mivel két izmos lakatot is adott hozzá. A nehézség nem ezzel volt, hanem a hazajutással! Reggeli nyomozásom eredménye képpen kiderült, hogy itt semelyik vonatra sem engedik fel a biciklit. Nem, és punk-tum! (Washington meg mégis csak 70 kilométer Baltimore-tól, így nem indultam el egyedül sötétben.) Az egyetlen szállítási lehetőség, ha poggyászként adja fel az ember a vonaton, de poggyászkocsi csak bizonyos (előre meg nem hirdetett) járatokon és időközönként van. Szerencsémre ki tudtam nyomozni, hogy a hétfő esti 10 órás AMTRAK vonaton lesz ilyen lehetőség. Amikor este odamentem becsekkolni a biciklit, kiderült, hogy csak lezárt dobozban lehet feladni a gépet, és megfelelően szétszerelt állapotban. Mi több, nekem kell tudnom szétszedni a kormányt és a pedálokat. Persze nem ment, de némi szenvedés után az egyik szervízes segítségemre sietett, és nagy nehezen sikerült az előírt dobozba beletuszkolni. Természetesen a doboznak, és a szállításnak is meg volt a maga ára, így összesen 25 dollárt kellett még kifizetnem. A java csak eztán jött! Szerencsésen megérkeztem Baltimore-ba, átvettem a biciklit, de kiderült, hogy hiába csavaroztam vissza kézzel a pedálokat, a kormány annyira kilazult, hogy sehogy sem lehetett menni vele. Az állomáson este 1/2 12-kor senki nem volt, aki ki tudott volna segíteni szerszámmal, az enyémeket meg sajnos otthon hagytam. Maradt a taxi! Igen ám, de nem annyira egyszerű egy biciklit beletuszkolni egy átlagos csomagtartóba. Negyed óra küzdelem, és a második taxival való próbálkozás után sikerült arra a pontra eljutni, hogy csak félig lógott ki a bringa, és a sofőr már azt mondta, jó lesz így is. Végül épségben hazajutottunk, és másnap a laborban szépen megszereltem minden ízében új szerzeményemet, akit Smith-nek neveztem el a Maci-laci-ban szereplő vadőr után (mivel Schwinn Ranger a típusa).

************************************

Americans are really not the cyclist type, they prefer four wheels and 300 horsepower. They hardly respect people on bikes, more like afraid of them. So are the cyclist from the unattentive drivers! I was lucky to find a bike in D.C. the day before I went there. The traid went pretty smoothly, I even got two U-locks with the bike, as they are often stolen. The harder stuff was to get it back to Baltimore. None of the train companies allow bikes on board, not in any form! The only way is to check it in as a baggage on the occasional designated baggage cars. Luckyly, the 10 p.m. AMTRACK train had one, and for a mere 25 dollars they provided me a big box to put it in. However, I had to dismantle the bike to fit it in, and whithout one of the service guys I would have never succeeded. The assamble in Baltimore prooved to be harder, as the steering rod got loosy, and I had absolutely nothing to fix it with. It was impossible to ride therefore, and it took me almost 15 minutes to get the bike parts into a cab to drive back home. Finally we managed to get home, and later I fixed every single screw on it. It was given the name Smith, after Ranger Smith from Yogi Bear. We will have nice adventures together, I only have to buy some add-ons.

Washington D.C.

Washington remek hely, ezt már korábban is tudtam. Mivel itt van a szomszédban, nem túlságosan bonyolult átruccani. (A marylandi közlekedési társaság 7 dollárért szállítja az utasokat.) Marcin tanácsolta, hogy nézzek körül a washigntoni Craigslist-en (ahol mindenféle használt dolgot lehet venni), és valóban - találtam is egy eladó biciklit végre. Hétfő délelőtt 11-kor már az új járgányommal róttam Washington hangulatos utcáit. Elhatároztam, hogy első sorban a múzeumokkal telezsúfolt National Mall-tól távolabb fekvő nevezetességeket fogom bejárni, ha már egyszer velem van a bringám, és majd csak utána megyek a Smithonian múzeumokba. Ennek fényében első utam a National Cathedral-hoz vezetett, ami egy hatalmas gótikus katedrális. Teljesen megdöbbentem, amikor kiderült, hogy valójában csak 1907-ben kezdték el építeni, és 1990-ben volt a szentelés. Annak ellenére, hogy belülről is hamisitatlan gótikus érzetet kelt, helyet kaptak benn liftek, mosdók és egyéb "modern" dolgok is. Az altemplomában legalább 8 nagyobb kápolna van, egy hatalmas ajándékbolt, imasarok, könyvtásri olvasó és még sok minden más is. A tornyokba is fel lehetett menni, ahonnan kiváló rálátás nyílt a város szívét jelentő National Mall-ra. Még misén is voltam benn, igaz csak 5-en voltunk, de a pap lelkes volt, és nagyon jó beszédet mondott. Ezek után végigbicikliztem a folyóparton, a hírhedt Watergate komplexum mellett, és végignéztem az egyes elnököknek emelt emlékműveket. Igazán impozánsak! Washington emlékműve a hatalmas obeliszk, Lincolné pedig a híres szögletes klasszicista épület, ami előtt a nagy tüntetéseket tartották. F. D. Rooseveltnek egy emlékparkja van, míg Thomas Jefferson ismét egész monumentális épületet kapott. Róla azt kell tudni, hogy az USA 3. elnöke volt, és a tehetséges politikai karrier mellett kiváló építész, muzsikus, tudós, feltaláló, filozófus is volt egy személyben.

A Mall ezen a végén lévő parkban kaptak helyet a különböző háborús emlékművek. A második világháborús hatalmas szökőkutas térköltemény a Reflecting pool végén van, a Lincoln sés a Washington emlékmű között, a koreai háborúnak mementot állító menetelő katonák szoborcsoportja a tengelytől balra, az 58.000 vietnámi háborús áldozat neveit tartalmazó fekete márványtáblák jobbra helyezkednek el. Utamat a Pentagon felé folytattam át a Potomac folyón. Eégszen meglepő, hogy a Reagan belföldi reptérre leszálló gépek milyen alacosnyan repülnek már el a belváros felett. Egészen olyan volt, mintha a fejember akarnának esni - igazi légi városnézés! Ezúttal nem kaptak el tilosban fényképezésért, és még az Arlington nemzeti temetőbe is eljutottam. A végtelen sorokba rendezett fehér sírkövek egészen különleges hangulatot köcsönöznek a helynek, ami régen csak egy gazdag majorság volt. A háború alatt kezdték el ide temetni az egyik dombra a katonákat, és utána a tulaj, hiába tért vissza, nem bírt már itt élni, és eladta a birtokot az államnak. Ma számos nemzeti hős és áldozat nyughelye. (Itt van eltemetve J. F. Kennedy is.) Az összes emlékmű és az Arlington temető is a Nemzeti Prkokhoz tartoznak, így hivatásos Rangerek teljesítenek szolgálatot, és ők kalaúzolják el a túristákat is. Időközben elég késő lett, így pár naplementés kép után már nem maradt időb egyetlen múzeumra sem. Tovább folytattam utamat biciklivel: megnéztem a mindig szigorúan őrzött Fehér Házat, meg több más szép épületet. Körbefényképeztem a Capitol Hill-en álló monumentális Kapitóliumot minden oldalról, és megvacsoráztam a régi posta impozáns épületében. Az új biciklim miatt az este 10-es vonattal kellett mennem, és jó nagy szenvedés volt hazahozni a kerékpárt (erről majd a következő postban részletesen beszámolok), de mindenképp megérte, nagyon szép napom volt!

**************************************

Washington is such a nice city! It has enourmus amoung of culture to offer to visitors thanks to the Smithonian museums. However, this time I did not go to any, as I just managed to buy a bike in the morning from a guy found on craigslist (the ultimate online flee market). On two wheels it was a lot easier to get to the more remote areas of the city. I started my trip at the National Cathedral, a huge and beautiful gothic church that was built through the 20th century. They consecrated it only in 1990. The interior bolts and rose glasses mimics the most impressive medieval cathedrals, while all modern facilities are built in. I have visited all the monuments raised for the glorious presidents of the United States (Washington, Jefferson, Lincoln, Roosevelt and so on), and seen the different war memorials as well (2nd WW, Korean war, Vietnam). In the afternoon, I passed by the Pentagon, and walked around the Arlington National Cemetery that keeps the remaining of all the national heroes. I was lucky to see a fantastic sunset, and spent some time to shot photos of all the profiles of the Capitol. I only took the 10 p.m. night train back to Baltimore, as they do not allow bicycles on regular cars.

Második hétvégém // Second weekend

Csak úgy peregnek a napok, ripsz-ropsz elérkezett a második hétvégém, és szerencsére ez sem sikerült rosszabbul, mint az első. Még csütörtökön felderítettem az egyetemi falmászó helyet. Lényegesen nagyobb, mint a Bercsényi, és legalább 100 jelölt útja van. Az 5.10-es nehézségüeket gond nélkül kimásztam, ami egész jónak számít elsőre. Egy dollárért lehet bérelni a helyen szitne új cipőket, de már licitáltam online is egy sajátra. Pénteken Tiannal elbicikliztünk egy kóreai étterembe vacsorázni, nagyon jót ettünk, utána meg Marcinnál söröztünk. Szombaton Tiannal teniszeztem, majd Marcin biciklijén betekertem a belvárosba. Velük kettejükkel már kifejezetten jóban vagyok. Megnéztem nappal is Fells Pointot, és a másik híres kerületet, Cantont. A Patterson park a legnagyobb a városban, sokan járnak ki ide focizni, kocogni, sétálni. Az Inner Harbor után tettem egy kitérőt a város két nagy stadionjához. A baseball csarnokban épp esküvő volt, elég viccesen néztek ki a gyepen feketében az emberek. Mire elértem a Fort McHenry-hez, már bezárták a parkot, így legközelebbre kellett hanyagolnom megtekintését. Este az egyetemi indiai közösség szervezett a fény ünnepének (Diwali) tiszteletére hatalmas fogadást. (Ez az első számú vallási ünnepük, a Ganesh csak a második.) Legalább ezer embernek osztottak vacsorát a tornateremben, majd pedig indiai néptánc illetve annak hip-hopposított változata következett. Este Amy-éknél volt utó-Halloween és lakásavató buli. Hogy ne legyek unalmas, ezúttal NDK úszónak öltöztem be, és csináltam magamnak egy gumikacsát is. Nagy sikere volt! Egész jól sikerült már szocializálódnom; jókat beszélgettünk az emberekkel meg mindenféle ivós játékokat játszottunk. Vasárnap vásárolni voltam Balázzsal, aztán meg betértem a laborba, mivel megígértem a konzulensemnek, hogy befejezem a munkát még, mielőtt hétfőn elmegyek Washingtonba.

********************************

My second weekend was just as excinting as the first one. Back on Thursday I discovered the local climbing area, where I had a really nice time. They have so many tracks and routes, and all are ranked based on the difficulty. Friday night we went out to a Korean restaurant with Tian, and finished our day at Marcin with some beers. After some tennis on Saturday I cycled to downtown. This time I managed to see Fells Point in daylight, without all the party faces, and later another pub area, Canton. I cycled through the biggest park, Patterson to see the people jogging and playing football. By the time I got the the Fort McHenry touching the huge stadiums, the park was already closed, so I will have to go back soon. The Indian community at Hopkins organized a huge event to celebrate the Diwali, the festival of light. The rented the gym, and provided free food for at least a thousand guests! After the dinner, they performed traditional and modernized Indian dances. It was quite late when I got to Amy’s home party. It was a post-Halloween event, so we had to dress up again. I took the role of a bit lame GDR swimmer with a nice self-made rubber duck. It was nice! Sunday I had to do some work, as I decided to leave for Washington on Monday.