Az utolsó napok lázas munkával és készülődéssel teltek. Döbbenetesen hamar elérkezett a Karácsony, és igyekeznem kellett minél több mindent elrendezni az ünnepekre. Amíg Floridában voltam elkészült az épület másik szárnyában a Student office, ahova fokozatosan átköltöztek a srácok, így elég kihalt lett a lenti Robotorium rész, majd meglátjuk, hogy ez a közösségi életet mennyire befolyásolja. Közben a kórházban is költöztünk, kaptunk egy külön szobát a robotnak, de még nem az igazi az elrendezése.
Péntek reggel a legkorábbi (7:20-as) busszal mentem New York-ba. Az úton végig aludtam, hogy utána legyen erőm a városnézésre. Terveimmel ellentétben nem tudtam lerakni egy cosmagmerőrzőben a hátizsákomat, mivel nincs egyetlen egy sem a vasútállomáson. A hátizsákom nem volt kib írhatatlanul nehéz, de azért jól megtömtem ajándékokkal, mint a télapó a puttonyát, és estére már kikészült tőle a hátam. Sétáltam egy hatalmasat végig a sugárutakon, keresztül NOHO-n, Greenwich Village-en és Little Italy-n, aztán vissza északra a Broadway-en. Mindenhol kegyetlen tömeg volt, hömpölyögtek az emberek az utcán és a boltokban sem nagyon lehetett elférni. Délután találkoztam Rácz Viktorral a Rockefeller Center-nél. (Őt is Balázson keresztül ismertem meg két évvel ezelőtt, és most átmenetileg újra itt él.) A Rockefellernél volt a csúcsponton a zsúfoltság, mindenki látni akarta a híres fenyőfát meg a korcsolyázó embereket. Elsétáltunk a gyémátkereskedők utcájába meg még néhány érdekesebb helyre, aztán ő ment dolgozni, nekem meg találkozóm volt Titi másodunokatestvérével a Grand Central állomásnál. A lányok (név szerint Kristen, Kristen és Krista) nagyon aranyosak voltak, egy pub-ba vittek el a 13-on, ahol egy ismerősüknek volt a szülinapi bulija. Elég jól mulattunk mindannyian, megismertem egy csomó jófej embert. Kristen lakásán aludtunk mindannyian Trerrytown-ba, mintegy 40 percnyi vonatútra Manhatten-től északra. Meglepő volt, hogy a környékem még mindenhol megmaradt a hó, ami egy héttel korábban esett.
Szombat reggel egyedül mentem vissza a belvárosba, átsétáltam a Central Park-on, és a Természettudományi múzeumot akartam megnézni, de végül csak az előcsarnokban barátkoztam a dínókkal, mivel egyrészt hatalmas volt a tömeg, msárészt nem maradt más olyan sok időm, mert a vonatom 500 méterrel a végállomás előtt ledöglött, és meg kellett várni a szerelőket. Búcsúzóul még sétáltam egyet a Time Square környékén, illetve megpróbáltam körbenézni a világ egyik legnagyobb játékboltjában, a Toys’R’us-ban, de olyan tömeg volt, hogy hamar kifordultam. Gond nélkül kijutottam a Newark reptérre, de ott is folytatódott az őrület, hihetetlen tömeg volt. Sajnos Juliékkal nem sikerült összefutnom, pedig igyekeztem megtalálni őket. A repülőutam eseménytelen volt, egy flott milánói átszállás után már a családom karjaiban pihentem ki fáradalmaimat. Igaz, a csoamgomat cask egy nappal később szállították ki, de legalább sértetlenül. Vidáman indulhatott a Karácsonyi ünneplés-sorozat!
Péntek reggel a legkorábbi (7:20-as) busszal mentem New York-ba. Az úton végig aludtam, hogy utána legyen erőm a városnézésre. Terveimmel ellentétben nem tudtam lerakni egy cosmagmerőrzőben a hátizsákomat, mivel nincs egyetlen egy sem a vasútállomáson. A hátizsákom nem volt kib írhatatlanul nehéz, de azért jól megtömtem ajándékokkal, mint a télapó a puttonyát, és estére már kikészült tőle a hátam. Sétáltam egy hatalmasat végig a sugárutakon, keresztül NOHO-n, Greenwich Village-en és Little Italy-n, aztán vissza északra a Broadway-en. Mindenhol kegyetlen tömeg volt, hömpölyögtek az emberek az utcán és a boltokban sem nagyon lehetett elférni. Délután találkoztam Rácz Viktorral a Rockefeller Center-nél. (Őt is Balázson keresztül ismertem meg két évvel ezelőtt, és most átmenetileg újra itt él.) A Rockefellernél volt a csúcsponton a zsúfoltság, mindenki látni akarta a híres fenyőfát meg a korcsolyázó embereket. Elsétáltunk a gyémátkereskedők utcájába meg még néhány érdekesebb helyre, aztán ő ment dolgozni, nekem meg találkozóm volt Titi másodunokatestvérével a Grand Central állomásnál. A lányok (név szerint Kristen, Kristen és Krista) nagyon aranyosak voltak, egy pub-ba vittek el a 13-on, ahol egy ismerősüknek volt a szülinapi bulija. Elég jól mulattunk mindannyian, megismertem egy csomó jófej embert. Kristen lakásán aludtunk mindannyian Trerrytown-ba, mintegy 40 percnyi vonatútra Manhatten-től északra. Meglepő volt, hogy a környékem még mindenhol megmaradt a hó, ami egy héttel korábban esett.
Szombat reggel egyedül mentem vissza a belvárosba, átsétáltam a Central Park-on, és a Természettudományi múzeumot akartam megnézni, de végül csak az előcsarnokban barátkoztam a dínókkal, mivel egyrészt hatalmas volt a tömeg, msárészt nem maradt más olyan sok időm, mert a vonatom 500 méterrel a végállomás előtt ledöglött, és meg kellett várni a szerelőket. Búcsúzóul még sétáltam egyet a Time Square környékén, illetve megpróbáltam körbenézni a világ egyik legnagyobb játékboltjában, a Toys’R’us-ban, de olyan tömeg volt, hogy hamar kifordultam. Gond nélkül kijutottam a Newark reptérre, de ott is folytatódott az őrület, hihetetlen tömeg volt. Sajnos Juliékkal nem sikerült összefutnom, pedig igyekeztem megtalálni őket. A repülőutam eseménytelen volt, egy flott milánói átszállás után már a családom karjaiban pihentem ki fáradalmaimat. Igaz, a csoamgomat cask egy nappal később szállították ki, de legalább sértetlenül. Vidáman indulhatott a Karácsonyi ünneplés-sorozat!
******************************
In the last days I was very busy arranging all my stuff and trying to catch up with the work in the mean time. I left I only had a bit of time on Saturday; went to the Natural History Museum, walked around the Central Park and the always busy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése