Földi paradicsom // Heaven on earth

Alig vártam már a hétvégét, a kaliforniai tartózkodásom csúcspontját: kirándulás Yosemite-be, az USA első és talán legszebb nemzeti parkjába. Eredetileg öten vállalkoztunk a túrára, (HAESF-ek) amiről a helyiek csak annyit mondtak, őrültség! Kicsit aggódtunk mert a kalifornia-szerte pusztító erdőtüzek Yosemite-t is fenyegették, de sikerült időben megfékezni a lángokat. (Idén pusztított eddig a legtöbb tűzvész a feljegyzések szerint, összesen 1600 km2 égett le, és több tűzoltó is életét vesztette.)
Régi jó EESTEC-es barátom, Szabi csatlakozott még hozzánk Dallas-ból, ám Marci sajnos végül nem tartott velünk. Hajnali 3-kor indultunk kocsival, Joki remekül elvezetett végig - igaz nem először volt erre. A napfelkeltét már a keleti dombok között néztük, és még nyitás előtt megérkeztünk a park központi völgyébe. Joki és Tivadar nagyon rendesek voltak, és elintézték a sátorhelyet (mivel az előre foglalható helyek már hónapokkal ezelőtt beteltek), míg mi Szabival nekivágtunk az USA egyik leghíresebb és legszebb egynapos túrájának, a Half Dome sziklacsúcs megmászásának. Amikor hetekkel korábban megláttam ezt az oldalt róla, egyből beleszerettem…
Yosemite-ről azt érdemes megemlíteni, hogy már amikor Abraham Lincoln felkereste, annyira ámulatba ejtette, hogy hamarosan ratifikálta a park kialakításáról szóló törvényt (1864-ben). 1916 óta a Nemzeti Park szolgálat őrzi és gondozza a fél Pest megyényi hegyvidéket. A parkot évente majd 4 millió turista keresi fel, így komoly intézkedéseket kellett hozni a természet megóvása érdekében. Szigorúan limitálják a parkban éjszakázók számát, és a sátorozás is külön engedélyhez kötött. (Az élővilág miatt egyéb elővigyázatosságra is szükség van, például éjszakára minden ételt és illatos dolgot medve-biztos ládákba kell elhelyezni, különben könnyen zsákmányul eshet. Még a kocsiban sincsenek biztonságban a holmik.) A leglátogatottabb és leghíresebb rész a Yosemite Valley. A 11 km hosszú, gleccser vájta völgyet mindkét oldalon 1000-1500 méteres gránit-falak szegélyezik, festői látványt nyújtva. A völgyből indulva számos csúcsra fel lehet kapaszkodni; a leghíresebb út a 2693 méter magas Half Dome megmászása, ami az útikönyvek szerint roppant kemény, összesen 25 kilométeres táv.
Természetesen ez utóbbit szemeltük ki magunknak, és bele kellett húznunk, hogy világosban visszaérhessünk, mert “csak” ½ 9-kor kezdtük meg a túrát. Két lenyűgöző vízesés (Vernal Falls és Nevada Falls) mellett másztunk fel, majd egy fenyveses rész következett az igazi hegymenet előtt. Minden várakozást felülmúlt a látvány, amikor megérkeztünk az utolsó szakaszhoz, amely a 45 foknál is meredekebb, simára koptatott gránittömbön visz fel. 1868-ban még az állt a prospektusban, hogy ember soha nem fogja lábát a csúcsra tenni, de ez is csak arra sarkallta a legbátrabbakat, hogy tovább próbálkozzanak, és végül 1875-ben George Anderson hódította meg elsőként. A gránit megmászásához felszerelésre volt szükség, és innen indul útjára az újkori sziklamászás sportja. A Rangerek 1919 óta minden tavasszal két drótkötelet feszítenek ki, amik lehetségessé teszik az utolsó száz méterek megmászását minden komolyabb felszerelés nélkül. Nyári hétvégéken szabályos dugó alakul ki, és nekünk is 20 helyett vagy 40 percbe tellett mire feljutottunk. Meglehetősen fárasztó volt végig a drótkötélbe kapaszkodni, miközben csak helyenként találsz a lábadnak támaszt. A lefelé jövők néha már görcsösen kapaszkodtak és küzdöttek, miközben bámultak az alattuk tátongó mélységbe. Az időjárással nagy szerencsénk volt, mert a ragyogó napsütés és kellemes meleg mellett tiszta is volt az idő, egészen képeslap-szerű. Esős időben szinte képtelenség feljutni a csúszós sziklákon, és villámcsapástól is többen haltak már meg a hegyen.
Szabival nagyon jót beszélgettünk menet közben, de a csúcson kicsit kidőlt, így volt alkalmam még pár képet csinálni, miközben a fantasztikus tájban gyönyörködtem, meg összeismerkedtem egy mormotával. Lefele már nem volt tömeg, így szinte rohanhattam a sziklafalon, kezemet vezetve a drótkötélen, mint a san francisco-i villamosok. Amikor lement a Nap, mi még mindig az erdőben voltunk, de már a túra végső, kiépített szakaszán. Lebuszosztunk a táborhelyre, ahol Jokiék sültkolbásszal vártak minket, majd kidőltünk, mint a zsák.
Csak reggel láttuk, hogy milyen fantasztikus helyen sátorozunk a sziklafalak alatt. Elsétáltunk a Yosemite vízeséshez, ami tavasszal hatalmas és látványos zuhatag, de most épp hogy csak csepegett benne a víz. Én nekivágtam egy másik túrának, fel a legszebb kilátópontra, míg a többiek inkább pihentek a Merced folyó partján (és kocsival mentek fel a kilátóig). Az erdőben találkoztam egy feketemedve családdal: a bocsok nagyon aranyosak voltak, és egyáltalán nem tűntek veszélyesnek. (Persze egy feldühített anyamedve már más kérdés.) A Glacier point nyújtja az egyik legfantasztikusabb látványt, amit valaha csodálhattam. Lefele 1300 méter szakadék és a fenyvesekkel borított völgy, körbe pedig a hatalmas gránitcsúcsok. A legszebb persze a Half Dome, amely valóban szinte uralja a völgyet. Korábban állt itt egy szálló is, de 1969-ben porig égett. A srácok is felértek kocsival, és miután kigyönyörködtük magunkat, visszaautóztunk az Öbölhöz, és a srácok egyből a reptéren raktak ki, felejthetetlen élményekkel gazdagabban.

**************

A weekend trip to Yosemite sounds awesome. Hiking Half Dome may be though. Waking up 3 am, driving to the park and hiking the Half Dome on the same day was said to be insane, but we really enjoyed it. While Joki and Tivadar stood in line for a perfect camping spot at Camp 4, Szabi and I did our 16 miles (25 km) trip to the 8,836 feet (2,693 m) peak, the symbol of Yosemite.
Yosemite was the very first national park in the US, Abraham Lincoln-amazed by its beauty-signed the protecting act in 1864. The 761,000 acres (3,000 km²) wilderness attracts almost 4 million tourists a year, making it extremely hard for the National Park Service to protect the nature. The number of campers and overnight hikers are strictly limited, and there are additional rules, such as you must store all your food in bear-proof containers, otherwise they get it, even from your car. The center of the park is the 11 km long Yosemite Valley carved by glaciers into the granite. There are 1100-1500 meter (3-5000 feet) tall rock walls on both sides with incredible peaks and waterfalls.
First day, we did the magnificent Half Dome, hiking along the Muir trail next to the Vernal falls and the Nevada Falls, passing by the highest campsite in the forest. We were infused by the magnificent view when we arrived to the last section of the hike, the 200 m (600 feet) long cableway running to the very top. Until 1919, it was impossible to reach the top of the dome without serious climbing equipment, but ever since the Park Service put up an iron cable from spring to fall to facilitate the climbing on the 45 degree steep top. Despite the huge crowd, it was wonderful, and looking down to Yosemite Valley surpassed all my expectations. It took us another 5 hours to finish the hike, and then get to our tent at Camp 4, already in darkness.
The next day I was the only one having cravings for more elevation, so after walking together to the dried-up Yosemite falls, I hiked up to Glacier point, while the others preferred driving (missing the cute black bear family I met). The view was amazing again, better than any of the postcards I have seen. No question about it, Yosemite deserves its fame.
Joki drove us back safely to the Bay area, and I went directly to the airport to catch my red-eye-flight back to Baltimore.