Kalifornia hidege // Cold California

Triciával együtt repültünk át a kontinens felett (las vegasi átszállással), ő két hétre ment családot látogatni, én meg vele tartottam egy vakáció erejéig. Késő este érkeztünk meg San Jose-ba, ahol rögtön kiderült, hogy Észak-Kalifornia egyáltalán nem forró nyáron. Gyakorlatilag egész évben 20-25 fok körül van a hőmérséklet, nincsenek is nagyon évszakok. Két estét töltöttem náluk igazi amerikai családi házukban, és megismertem egy csomó rokonát is. Mindenki nagyon rokonszenves volt, a nagymamája külön elhívott egy dim sum (kínai svédasztalos) ebédre. Emellett Tricia elvitt a környék legszebb helyeire, elsőként vasárnap a Monterey félszigetet kerestük fel. Az óceánparton autóztunk végig eper és articsóka földek között, míg elértünk a híres üdülőváros kikötőjébe. A halászmóló nevezetessége, hogy számos oroszlánfóka lakik itt, kiáltozásuktól hangos az egész öböl. Először csak egyet-kettőt láttunk, aztán egyre többet a mólón, stégeken, hajókon, végül pedig az öböl másik oldalán több százan voltak. Közvetlen mellettük lehet ségtálgatni, és olyan aranyosak és szórakoztatóak, hogy az ember legszívesebben órákig elnézné őket. A környék igazi híressége a félsziget sziklákkal szabdalt tengerpartja, ahol a külön fizetős 17-mile-scenic-drive (17 mérföldes panorámaút) visz körbe. A táj valóban elképesztő volt, fekete sziklák, százéves cédrusok, kék óceán, hullámok, további oroszlánfókák és tengeri kormoránok. Láttunk kaliforniai fókákat és tengeri vidrákat is. A parton mindenhol a milliomosok nyaralói vagy golfpályák nyújtózkodnak szerénytelenül. Az út végén fekszik a festői Carmel-by-the-sea halászfalu ahol egy hangulatos olaszos vacsora után sétáltunk a már igen igen ködös és hűvös óceánparton.

Másnap teljesen más tájakra mentünk, a híres kaliforniai óriás vörösfenyőket (mammutfenyők) akartuk megnézni. Bár a hatalamasabbak északabbra vannak, a legközelebb eső Purisima Creek Open Space park is tartogatott számos szépséget. A kirándulás után a Gibo családdal vacsoráztam, majd még Tricia húgának spanyolországi élménybeszámolóját hallgattuk. Este átvittek a szomszéd városba egy HAESF-es barátomhoz, Jokihoz, és nála töltöttem a további napokat.

San Jose és San Francisco között a san francisco-i öböl mentén elfekvő sík terület teljesen beépült, és ezt szokták együttesen Szilikon völgynek hívni. Valójában számos kisebb város van itt (Palo Alto, Los, Altos, Mountain View, Sunnyvale, Menlo Park, San Mateo, stb. ), és a környék tipikus kertvárosias jellegű, helyenként nagyobb egyetemi kampuszokkal (mint Stanford) vagy cégek irodáival. A modern világ technológiai krémje sűrűsödött itt össze, a Microsoft, Google, HP, SAP, Intel, AMD, Intuitive, mindenki itt van. Évente majd 10000 új céget jegyeznek be, és bár ezek többsége nem lesz sikeres, köztük vannak az új csillagok. A keddi napot a völgy leghíresebb intézményének felkeresésével kezdtem, ellátogattam a Leland Stanford Junior University-re. Az egyetemet Leland Stanford kaliforniai kormányzó alapította betegségben elhunyt 18 éves fia emlékére, 20 millió dolláros adománnyal (majd háromszor annyi, mint a Hopkins alapja volt). Stanford 1891-ben nyitotta meg kapuit, és kezdettől fogva koedukált volt, valamint törekedtek a kiemelkedő színvonalú oktatás biztosítására.
A neo-román stílusú kampusz középpontjában álló kerengő már messziről is különlegesen szép látványt nyújt az idősebb L. Stanford emlékére állított templom mozaik homokzatával, meg előtte Rodin szobrokkal. A másik jellegzetes épület a 90 méter magas Hoover torony, amit a volt stanford-diák, bányamérnök, üzletember, humanitárius, majd elnök, Herbert Hoover nevét viseli (róla nevezték el a Colorado gátját is). Még szerencse, hogy biciklivel voltam, mert különben esélyem se lett volna a 33 km2-es kampusz körbejárására (akkora, mint a XI. kerület). Előzetes megbeszélés alapján bejutottam a BioRobotikai laborba is. Eredetileg ide jelentkeztem az ösztöndíjammal, mivel az MIT mellett ez a legismertebb és legjobb mérnöki egyetem. Nagyon örülök, hogy nem ide jöttem végül, mert teljesen más a labor hangulata. Összesen hét PhD kiválasztott hallgató van Salisbury professzor alatt (aki rettentően elfoglalt), mindenki házas, és sokkal önállóbban dolgoznak. A szociális élet hiánya mellett valószínűleg itt szakmailag is kevesebbet tudtam volna fejlődni. (A laborban látottakról a SurgRob-ban írok.) Stanford után a Szilikon völgy érdekesebb központjait akartam meglátogatni, de valahogy sikerült egy fránya tüskés bozóton áthajtanom, ami szó szerint szitává lyuggatta mindkét kerekemet. Innentől kezdve toltam a biciklit, de még így is eljutottam a Google campuszhoz, ahova sajnos be már nem jutottam. Az öböl térsége különben a biciklisek paradicsoma, mindenhol van bicikliút, külön lámpa, tároló, és a vonatra is ingyen fel lehet vinni a járgányt. Este kis utcai piknik volt a szomszédban, ahová meghívták az összes helyi rendőrt is, így beszélgethettünk igazi amerikai motoros járőrökkel. Este esett pár csepp eső, amiért a kárpótlás egy fantasztikus dupla-teljes szivárvány volt a naplementés égen. A közvetlen szomszéddal kitaláltuk, hogy másnap legyen gulyás party, és valóban, egy hatalmas adagot főztünk két kondérban. A hét második felében San Francisco-t derítettem fel, erről majd a következő postban írok.

***************

One week in California was like four vacations combined. I managed to see the best parts of the county, from sea to hill, city to forest. I spent the first two nights at Tricia’s place in San Jose and met the Gibo family. They were very nice, even took me out for family dinner, moreover, Tricia’s grandma invited us for a Chinese dim sum lunch another day. To get the best, Tricia drove me to the Pacific, we went to see the sea lions in the Monterey harbor. There were so many, and so loud! You could walk right next to them on the wharf and take amazing pictures while they were sleeping, barking, or having fun. We also enjoyed our time on the rocks doing some jumping pictures and later took the 17-mile-scenic-drive that leads all along the peninsula, on the most beautiful shore. One side is the ocean and the waves with seals, otters and cormorants, while luxurious golf courts and mansions under ancient cypress trees on the other. We ended the tour in the picturesque village of Carmel, and after an Italian dinner we walked around the foggy and cool beach, finally missing the opening hours of the San Carlos Borroméo Mission. For me it was really surprising how cold the summer can be in California, especially close to the ocean. After the heat-waves in Baltimore, it was weird to put on my jacket and sweatshirt. Next day, we headed to the closest forest in the Purisima Creek Open Space reserve, and hiked under the famous Californian Redwoods.
The next day I moved to another HAESF fellow, Joki, living nearby and visited Silicon valley. First I biked to the world famous Leland Stanford Junior University. It was founded by governor Leland Stanford im memoriam his early passed away son, with a fund of 20M USD (a fifth of the total university funds in the US that time). Stanford opened in 1891 az a secular, mixed and modern school aiming for excellence in many areas.

The neo-romanique style campus' central quad features the famous arcade and the church erected to commemorate senior L. Stanford (with the mosaic front and Rodin statues). The 285 feet tall Hoover tower stands for Stanford alumni mine engineer, businessman, humanitarian and 31st president Herbert Hoover. The 8200 acre (33 km2) campus is wast, many shuttles are operating around it, but the best way to explore is on bike.
At Stanford, I managed to get into the Rio-robotics lab. Originally I was intended to come here with my scholarship, but now I'm happy ending up at Hopkins, as the guys here must be a lot more self-sustaining and autonomous in research. (You can read more about it in SurgRob.)
To finish my day, I went to see the Google Campus, but unfortunately I could not get in. Too bad I got double flat tires due to some nasty, thorny weed, and had to pull my bike half of the day. This prevented me from getting to NASA Ames research center and other interesting places.
There was a neighborhood watch party in the evening, where the cool local police showed up, and after a few raindrops, we saw an amazing double rainbow. With Joki's neighbor, we arranged a gulyás (goulash) party for the next day, and cooked a wonderful dish for everyone.