Az ICRA leadás után sem maradt sok időm lazulni, mert amellett, hogy rengeteg egyéb dolgot kellett behoznom, a hétvégi kanadai kirándulást is elő kellett készíteni. A héten volt már rendes szeminárium, kari barbeque és labmeeting is. Csütörtök este érkeztek meg észt barátaim, Maria és Marko, akik a
korábban már említett akciós repülőjegynek köszönhetően jutottak el ide. Este gyorsan
körbevezettem őket a laborban, aztán másnap lenéztünk a
belvárosba ragyogó napsütésben. (Egyetlen problémám az volt, hogy letört a biciklim egyik pedálja, így gyakorlatilag fél lábbal tekerve kellett visszajutnom.) A nap fénypontja a
Fran-nél szervezett
képnézegető este volt, ahova mindenki elhozta a nyári utazásos képei legjavát. A csapat összességében igen jól teljesített, a fél világot bejártuk. (Az én válogatásomat
kitettem ide.) A builhoz főztem egy nagy kondér gulyást még előző este, és olyan népszerű volt, hogy még az edényt is kinyalták.
Minimális alvás után a
reggeli géppel mentünk Buffallo-ba Maria-ékkal hármasban. Előző este foglaltam bérelt autót, ami ugyan felháborítóan drága volt, de máshogy nem tudtuk volna grandiózus tervünket megvalósítani. Majd egy
órát kellett várni még így is a kocsira, de mivel híján voltak a kocsiknak, végül egy igazi amerikai cirkálót kaptunk (
Mercury Grand Marquis) a rendelt kompakt kisautó helyett. 12 liter fölött evett a monstrum ez igaz, de hamisítatlan amerikai életérzés volt hasítani vele. Fél óra alatt eljutottunk a
Niagara vízeséshez, az egész út fénypontjához. Az Ontario folyó az Erie tóból ered, és rövidesen eléri az Ontario tavat. Közben azonban egy gránitkőzet-réteggel (illetve 56 méterrel) lejjebb zuhan a víz. A világ harmadik legnagyobb vízhozamú vízesését az indiánok mennydörgő víznek,
Ongniaahra-nak hívták, innen ered a neve. Valójában két vízesés van, az
amerikai (kisebb) és a
kanadai (
patkó alakú). A két gránitréteg közötti puhább homokkő folyamatosan mosódik ki, ezért a vízesés vándorol. (1969-ben az amerikai oldalt
betonnal megerősítették a kőomlások ellen.) Egészen elképesztő látvány és élmény, ahogy az irdatlan vízmennyiség folyamatosan zubog lefelé. (A videókon egy kicsit jobban átjön talán:
video1,
video2,
video3) Az ember agya alig bírja felfogni, hogy milyen hatalmas ez az egész. A zuhatagból eredő vízpára állandó takarásban tartja a híres patkó alakú rész nagyobbik felét, ugyanakkor emiatt mindenhol
szivárványok vannak.
Elsőként a majdnem a vízesés alá is bemerészkedő
hajóval tettünk egy kört, ahol az esőkabát ellenére alaposan
eláztunk. Legalább a
kameráink túlélték a kék ponyva alatt (
video). Utána még
tovább áztattuk magunkat az amerikai oldal vízesésének szélében. Az észtek úgy döntöttek, hogy többször nem akarnak elázni, de én beneveztem a másik híres programra, aminek keretében gyalogosan lehet az amerikai oldalon a “
Menyasszonyi fátyol”
vízesés tövéhez menni. Szinte
a vízoszlop alá lehet állni, ahol már fájdalmasan ütnek a cseppek, és orkánszerű szél fúj. Emellett számos kisebb-nagyobb sziget van, amiken el lehet mászkálni. A Niagara leszebb arcát a
kanadai oldalról mutatja, jóval többen is voltak itt (
video). Sajnos a látványt rontja, hogy egy egész
város épült már köré, ronda nagy felhőkarcolókkal és kilátótornyokkal. Az egyik
kaszinóban vártuk meg, amíg felkapcsolták a
színes fényeket a vízeséseken, és pár további fénykép után elindultunk szállást keresni.
Eredetileg a Macskanyávogás (
Cat’s Miaow) nevű hotelben akartunk megszállni, de mivel az nem volt sehol a térképen jelzett helyen (és utóbb kiderült, hogy csak macskáknak van), egy hagyományos motelben töltöttük az éjszakát Toronto szomszédságában.
Másnap egy igazi kanadai palacsintás maple szirupos reggelivel indítottunk, majd csináltunk néhány
mókás képes a kocsival, és beautóztunk torontói hostelünkhöz. Mivel mindhármunkat más-más érdekelte a városból, szétváltunk, és csak este találkoztunk újra a vacsoránál. Én a
CN tower-ben kezdtem a programot (
video), amely két évvel ezelőttig a világ
legmagasabb épülete volt (553 m). A
kilátás ragyogó volt, a
2.5 milliós város egészét be lehetett látni. A legjobb, hogy az egyik részen
üvegpadlót építettek be, és 350 méret magasan lehet az utca felett állni. Utána gyalogosan barangoltam keresztül-kasul a belvárosban, a
jacht-kikötőtől kezdve a színház- és
vígalmi-negyeden át az
egyetemig minden fontosabb dolgot megnéztem. Ez is mutatja, hogy Toronto méretei ellenére nem annyira kultúrálsan pezsgő hely, bár ez talán általában véve igaz Kanadára. Este az egyetemi negyedben ettünk sushit, majd pedig a kínai részen boroztunk. Reggel otthagytam a két észtet a hostelben, és nekivágtam kanada útjainak, ők pedig napközben visszabuszoztak Buffalo-ba, majd repülővel Baltimore-ba.
************
Submitting to ICRA did not free much time for me, as I had to catch up with all my other stuff, and notably, prepare for the weekend trip to Canada. Regular schooltime started with seminar, labmeeting and free food events, but more importantly, my old and new
Estonian friends (
Maria and Marko) arrived on Thursday (thanks to the cheap tickets
I wrote about before). They were coming from New York, and despite being pretty tired, I forced them to
visit the lab, and next day the
Inner Harbor. Friday, we had a long-planned
picture viewing evening at
Fran's, titled "
Around the world and back". We all had amazing summer pictured from Hawaii to Czech republic. (My selection
can be seen here.) Delicious food accompanied the evening; Tricia made tofu pie, Fran prepared bread pudding cake and I cooked goulash. After a few hours of sleeping we flown to Buffalo with Maria and Marko in the
morning, and jumped into the huge street cruiser we were given, a
Mercury Grand Marquis. Despite the low mpg we had a
fun time with the car, and as Marko put it, "the big car, big excuse".
Naturally, our furst way lead to
Niagara, the third biggest waterfall in the world (by volumen). The
Niagara river flows from lake Erie to lake Ontario, and on the way, it drops almost 60 m from one granite plateau to the other. As there is limestone in between, the waterfall keeps moving, and most recently it took the famous horseshoe form (on the
Canadian side). There is a smaller, but still amazing fall on the
American side, where you can already get impressed by the
immense power of the water. We took the
Maid of the mist tour first, the
boatride to the feet of the falls, where you
get wet even under your raincoat. It was "so amazing" to step right next to the wind and rain of the fall, and to
soak our stuff. I went even further and joined the
Cave of wind tour, where you can
stand almost under the
Bride's veil fall, in storm-like conditions. Niagara is best seen from the
Canadian side, so we just took the bridge (and a
hundred more pictures). The
horseshoe is always covered by the mist, but at least it generates beautiful
rainbows all the time. We spent a short while in the
Niagara casino (one of the huge
buildings that distroys the view from the US side) until they turned on the
colorful lighting on the falls.
We took off from Niagara to find some accommodation, heading towards the "Cat's miaow Motel" first in Missassouga. Where the GPS signed it, we only found an industrial park, so ended up in a classic Motel6. (As we got to know, the
Cat's Miaow is really just for cats.) After a nice Canadian pencake and maple breakfast the "gang" drove to Toronto, the biggest city of Canada. We spread up to discover most of the city; I began with the world's second tallest building, the 553m
CN tower that gave an
amazing overview over the
city and the lake Ontario. Later, I walked around the entire downtown from the
yacht-harbor to the
university district. We meet again for a good soushi dinner, took some wine in chinatown, and passed out in our hostel.
The next day we had to brake up, while I continued my roadtrip to the North-East, the Estonians travelled back to Baltimore, to continue
their itenirary. Fun time for all!
