Mélyvíz // Back on the saddle

Az első hetem máris remek programok sorát vonultatta fel. Szombaton még csak az utazás fáradalmait pihentem ki, de vasárnap már benéztem a laborba, és jó volt látni, hogy mindenki megvan még. (Igaz, a helyemre egy kínai poszt-doc srác költözött be). Este Tian új helyén volt tradícionális kínai hot pot vacsora meg csoki-fondu (a régi házammal szemközt költözött be).
Hétfőtől kezdetét vette a sebészrobotikai téli egyetem. Összesen 35 résztvevő volt, első sorban az USA-ból és Kanadából, de volt néhány olasz és spanyol srác is. A szakmai program meglehetősen sűrű volt, reggel 8-kor kezdődtek az előadások, és a vacsora után is volt még egy-egy előadó (este 9-ig). (Illetve egyik alkalommal Dr. Taylor-t köszöntötték.) Ezen felül a kávészüneteket rendre rövidebbre kellett fogni a csúszás ledolgozása miatt, és az ebédszünetekre is több alternatív programot szerveztek be. Mindazonáltal nagyon szívonalas volt a program, és gördülékeny a szervezés.
Első nap az egész CISST ERC központ 10 éves ünnepsége volt ("Graduation party"), amire meghívták az összes partnerüket, barátokat, adományozókat. (A amerikai tudományos fejlesztési ügynökség - NSF - 30 millió dollárt fektetett a központba, további forrásokból pedig még egyszer ennyit tettek hozzá az elmúlt években.) Beszédet mondott több dékán és a professzorok rendre bemutatták az elmúlt 10 év legfontosabb eredményeit. Délután több jelentős CIS cég képviselője tartott előadást (pl. az Intuitive Surgical elnöke) és kerekasztal beszélgetést. Ezekről részletesebben írok a SurgRob-on. A program a laborban folytatódott, ahol mindenki poszteren mutatta be saját kutatását, illetve több demó is volt. (Mi természetesen a NeuroMate-tel villantottunk.) Este díszes vacsora volt, és végül köszöntötték Prof Taylor-t, aki az egész központ szellemi atyja és igazgatója.
A hét többi napján sorra mentek az előadások, szusszanni sem nagyon volt időnk. Kedden még elkísértem a többieket a kórházba a Surgery for engineers kurzus első előadsására (ahol megint játszhattam kicsit a da Vinci-vel és egyéb laparoszkópos eszközökkel), a többi nap viszont végig az egyetemen ültem az előadásokon. A sűrű program miatt se sportra se szocializálódásra nem maradt idő, amit azért kicsit bántam, mert a résztvevők igen jófejek voltak.
Szombaton végre kicsit kifújhattam magamat, Triciával voltunk egy nagyot falat mászni, vacsorázni pedig egy tapas étterembe mentünk Marcin-ékkal. A vasárnap is nyugisan telt, kis tanulás és munka mellett egy remek zongoraestet hallgattunk a Shriver Hall-ban, és emiatt lemaradtunk a helyi focicsapat (a Ravens) vereségéről. Idén nagyon jól szerepelt a csapat, és pont az országos kupadöntő (Superbowl) előtt véreztek el szoros közdelemben a Pittsburg-gel szemben.
Ezen felül a héten Tiricával meghívót kaptunk esküvőre. Az egyik labortársunk házasodik, de sajnos nem fogunk menni, mert az esküvő Indiában lesz, mivel a srác onnan származik. (A menyasszonya meg holland, így ott is lesz egy kisebb lagzi.)

*************

My first week in Baltimore was packed with great programs. From Chinese hot pot at Tian's place to fancy reception on campus. Of course, the highlight was the MRCIIS winter school that pretty much took all my time during the weekdays. (I cover the professional program in details on SurgRob.)
I enjoyed a lot the school, got to be present at the first occasion of the Surgery for Engineers program as well (playing more with the da Vinci). Too bad we did not have more time to socialize with the other participants, as the days were packed with lectures from 8-9.
We took an easy weekend afterward, went to Timonium with Tricia to climb, a tapas restaurant to eat (with Fran, Netta and Marcin), a piano concert at Shriver Hall and witnessed the unfortunate defeat of the Baltimore Ravens football team, right before the final game, the Superbowl.
We got a special invitation with Tricia: one of our labmate, Sarthak is getting married, too bad we won't be able to make it to his traditional wedding in India.