Karácsony után eseménydús programom volt, mivel Tricia meglátogatott, és szűk 9 nap alatt igyekeztem megmutatni neki kis hazánk minél több szépségét. A hideg ellenére bejártuk Budapest legtöbb szépségét (és végigkóstoltuk a legjobb pogácsákat), lenéztünk a Balatonra, és még Bécsbe is kiugrottunk egy napra. Pár nap után pedig én is követtem őt Amerikába.
Jubileumi repülőutam nem is vezethetett volna jobb helyre, mint vissza Baltimore-ba. A rövid visszatérés célja első sorban a Sebészrobotikai Téli Egyetemen (MRCIIS) való részvétel (erről részletesn írok majd a Surgrob-on). Emellett persze igyekszem időt szakítani a munkámra is, hiszen a kutatással is haladni kell, no meg nem hazudtolhatom meg magamat, és tervbe vettem néhány új hely felkeresését.
Az ideutam elég hosszú volt (kb. 36 óra), de legalább olcsó, hála a korábban az észteken keresztül vett kedvezményes repülöjegynek, ami Stockholmtól indul. Mivel kora reggel kellett odaérnem a reptérre, előző délután elrepültem Budapestről, és az éjszakát kinn töltöttem az Arlanda reptéren. Utána reggel irány London és az óceáon át Durham/Raleigh. A gondok itt kezdődtek: az immigration officer közölte, hogy legutóbb túltartózkodtam, ezért külön el akarnak velem beszélgetni. Egy órás várakozás, tüzetes csomagátvizsgálás, kérdezgetés után sikerült igazolnom, hogy az ő rendszerükben szerepelt rosszul a dolog, és végül csak beengedtek (és még a pálinkámat sem vették el). Persze eddigre már lekéstem a washingtoni járatomat, de átraktak egy órával későbbire. (Igaz ugyan, hogy ott külön kellett fizetnem a csomagomért, és még egy Special Security Screening-et is kaptam…) Az eredetileg kinézett baltimore-i vonatomról lecsúsztam, de egy new yorki szerelvény pont késett annyit, hogy még elértem, és így még normális időben megérkeztem Penn station-re ahol Tricia várt. Egészen fura érzés volt visszatérni, hiszen itt is már egész otthonosan mozgok, és a jól ismert környezet várt.
Just 4 days after Tricia left Budapest I also took off to follow her, more precisely to come back to Baltimore for the Winter School organized by the ERC CISST. Back in August, I bought very discounted tickets from an Estonian travel agency, but I had to get to Stockholm first (spending my night at the Arlanda airport on a bench) to take my plane to London and then a jubilee flight to the US. The only problem was that the immigration officer did not want to let me in, claiming that I overstayed the last time (in November). After an hour of waiting, interrogation and package inspection I managed to clarify that they did not register my VISA extension. (They said it's normal, as the different database systems are not connected...) Due to this hassle I missed my connecting flight, but I was still lucky to get on another one to DC, and terer catching a train to Baltimore, where Tricia was already waiting for me. After a mere 36 hours of travelling it fell so good to arrive to a place where I fell almost as good and familiar as at home.
Jubileumi repülőutam nem is vezethetett volna jobb helyre, mint vissza Baltimore-ba. A rövid visszatérés célja első sorban a Sebészrobotikai Téli Egyetemen (MRCIIS) való részvétel (erről részletesn írok majd a Surgrob-on). Emellett persze igyekszem időt szakítani a munkámra is, hiszen a kutatással is haladni kell, no meg nem hazudtolhatom meg magamat, és tervbe vettem néhány új hely felkeresését.
Az ideutam elég hosszú volt (kb. 36 óra), de legalább olcsó, hála a korábban az észteken keresztül vett kedvezményes repülöjegynek, ami Stockholmtól indul. Mivel kora reggel kellett odaérnem a reptérre, előző délután elrepültem Budapestről, és az éjszakát kinn töltöttem az Arlanda reptéren. Utána reggel irány London és az óceáon át Durham/Raleigh. A gondok itt kezdődtek: az immigration officer közölte, hogy legutóbb túltartózkodtam, ezért külön el akarnak velem beszélgetni. Egy órás várakozás, tüzetes csomagátvizsgálás, kérdezgetés után sikerült igazolnom, hogy az ő rendszerükben szerepelt rosszul a dolog, és végül csak beengedtek (és még a pálinkámat sem vették el). Persze eddigre már lekéstem a washingtoni járatomat, de átraktak egy órával későbbire. (Igaz ugyan, hogy ott külön kellett fizetnem a csomagomért, és még egy Special Security Screening-et is kaptam…) Az eredetileg kinézett baltimore-i vonatomról lecsúsztam, de egy new yorki szerelvény pont késett annyit, hogy még elértem, és így még normális időben megérkeztem Penn station-re ahol Tricia várt. Egészen fura érzés volt visszatérni, hiszen itt is már egész otthonosan mozgok, és a jól ismert környezet várt.
**************
Right after Christmas Tricia visited me and we spent a wonderful 9 days discovering the best pogacsa places in Budapest, and also the touristic places. We took a day to visit Lake Balaton and the historical cities nearby, and also made an excursion to Vienna, primarily to see the imperial monuments.Just 4 days after Tricia left Budapest I also took off to follow her, more precisely to come back to Baltimore for the Winter School organized by the ERC CISST. Back in August, I bought very discounted tickets from an Estonian travel agency, but I had to get to Stockholm first (spending my night at the Arlanda airport on a bench) to take my plane to London and then a jubilee flight to the US. The only problem was that the immigration officer did not want to let me in, claiming that I overstayed the last time (in November). After an hour of waiting, interrogation and package inspection I managed to clarify that they did not register my VISA extension. (They said it's normal, as the different database systems are not connected...) Due to this hassle I missed my connecting flight, but I was still lucky to get on another one to DC, and terer catching a train to Baltimore, where Tricia was already waiting for me. After a mere 36 hours of travelling it fell so good to arrive to a place where I fell almost as good and familiar as at home.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése