Experience@Singapore II.

A következő két nap is változatos programot hozott: kedden az elektronikai szektorba kaptunk betekintést, szerdán pedig a biotechbe. Elsőként a MediaTek fejlesztőközpontját látogattuk meg, amely az 5. legnagyobb IC gyártó, és világelső optikai meghajtók vezérlőelektronikájában. Ezután következett az abszolút első nagytestvér, a Qualcomm, amely a mobiltelefonok nagyjának alkatrészeit gyártja, különös tekintettel az integrált antennák vezérlőire. (A Fortune 500-as listán 16. a cég, évi 1.8 milliárd dolláros árbevétellel.) Jelenleg a mobilok mellett az egyre kisebbé váló laptopok piacára kívánnak betörni, most jelenik meg az első smartbookjuk, a Snapdragon. A cég éves bevételének 22%-át fordítja kutatásra, ebből tartják fenn a most is épp bővülő szingapúri központot is, ahol egy komplett tesztlabor üzemel. Részletesen bemutatták a chipek egyedi áramköri, globális és környezeti tesztjeit, mindenféle funkcióit vizsgáló tesztpadokat és az automatizált boot-tesztereket is.
Harmadik állomásunk a technológiai folyamatban egy lépéssel előrébb álló, szilikon chipeket gyártó Tech Semiconductor Singapore cég volt, amelyet a ’60-as években a TI, az EDB a Micron a Canon és a HP együtt hozott létre (jelenleg 80%-ban a Micron kezében vannak a részvények), és a világ félvezetőtermelésének 10%-át adja. 1993 áprilisában nyitották meg 300 M dolláros beruházással a jelenleg is csúcstechnológiás (továbbfejlesztett) DRAM gyárukat. (Itt álltak át először a világon a 300 mm átmérőjű szeletekre 2006 végén.) Pár előadás után beöltöztünk tetőtől talpig, és körbejártunk a chipgyárban. Nagyon nagy élmény volt az elektronikai technológia laborokban megtanult folyamatokat nagyban látni, miközben tucatjával rohangálnak az ember feje velett a szilikon ostyákat szállító transzport robotok. A gyár gyakorlatilag teljesen automatizált, naponta kb. 1000 ostyát készítenek el, mindegyiken 800 memóriamodullal. (A teljes gyártási folyamat mintegy 600 lépésből áll, és egy hétig is eltarthat.) Este a maláj konyhát próbáltuk ki, és valami pizza-féléből ettük magunkat degeszre, majd találkoztunk néhány itt tanuló magyarral a kínai negyedben, ahol kipróbálhattuk a friss kókuszdiót. Ezután ellátogattunk Szingapúr, és talán az egész régió egyik legfelkapottabb helyére, a Zouk klubba. Mi magyarok húztuk a legtovább a táncot, majd hajnalig beszélgettünk a hotelben.
Az előző estét elég keményen éreztük még reggel a Fusionopolis-ban tett első látogatásunk során. A helyi kutatási és technológiai hivatal, az A*STAR mutatkozott be, amely azért is volt fontos nekem, mert az NKTH-val közösen kiírt pályázatukra szeretnénk jelentkezni. Az A*STAR évente több mint 5 milliárd dollárból gazdálkodik, és valamennyire betölti a tudományos akadémia szerepét is, összesen 14 kutatóintézet tartozik alá. Büszkeségük az első fázisán túljutott Biopolis és Fusionopolis, ahol a biotechnológia, orvostechnika és egyéb innovatív határterületi tudományok klasztereit alakították ki. A komoly állami támogatások révén sok nemzetközi céget meggyőztek, hogy helyezzék ide kutatás-fejlesztésüket, és így a poliszok fejlesztésének második üteme már magántőkéből valósul meg.
Délután a National University of Singapore kantinjában ebédeltünk, majd ellátogattunk a városállam legnyugatibb csücskében fekvő pharma klaszterhez, ahol a legnagyobb gyógyszergyártók telepei vannak. A Schering-Plough 1997 óta üzemeltet itt API (active pharmaceutical ingredient) gyárat, amely 10-15 féle gyógyszer hatóanyagait képes folyamatosan termelni (évente kb. 45 tonnát), majd továbbítani a szomszédos tablettázó üzemhez. A gyár belülről nem volt annyira izgalmas, megnéztük a reaktorokat, a keverőket, kristályosítókat. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a por alakban előállított anyagok statikus feltöltődését és esetleges robbanását minden áron meg kell akadályozni.
Mindezek után visszatértünk a Contact Singapore irodájába, ahol cégek vezetőivel találkoztunk és beszélgethettünk. Ott volt például az AMD Singapore volt ügyvezető igazgatója, aki nagyon jókat mondott a karrierépítésről.
Az egész út egyik fénypontja volt, hogy naplemente után felültünk a Singapore Flyer-re, amely ugyanolyan panorámás óriáskerék, mint a London Eye, csak jelenleg ez a világon a legnagyobb. (De már épül Shanghai-ban a még hatalmasabb!) Fantasztikus volt a kilátás, az egész Marina öböl mint egy ékszerdoboz hevert a lábainknál 165 méter magasból nézve. A Flyer mellett bőszen építik a szeptemberi Forma 1-es nagydíj épületeit, mivel tavaly óta Szingapúrban is rendeznek városi futamot, ráadásul éjszaka. Egy kellemes indonéziai vacsora után elnéztünk csoportosan is a Merlion szoborhoz, majd az egyik legnagyobb piacra (Bugis), de ott sajnos már zártak. Végül a koloniális időkből megmaradt (120 éves) Raffles hotel megtekintése után hazafelé vettük az irányt.

**********

In the next days we were overloaded with great tours to companies in electronics and biotech. On Thursday, we first visited MediaTek, the world’s 5th biggest IC manufacturer, and leader in control boards for optical drives. They have a development center in Singapore,that has just been enlarged. The no 1. of the IC sector, Qualcomm was next, that company is specialized on mobile control boards. (They now plan to enter the market of sub-notebooks with their new Snapdragon smartbook.) Qualcomm is no. 16 on Fortune’s 500 list, and has an annual revenue of 1.8B USD, of which they reinvest 22% to R&D. We got a thorough introduction to their global test facility in Singapore, that is brand new. They have million dollar equipment for individual, functional, environmental and fault testing of chips. The automated bootloader tester was also very impressive.
Third stop was probably the most fascinating, a closeup view on a silicon wafer integrated DRAM factory, Tech Semiconductor Singapore. The company s mostly owned by Micron ,and produces approximately 10% of the world’s ICs. They opened this factory in 1993 with a 300 M USD investment, and more recently retrofitted it, having the world’s first 300mm diameter wafer production chain. The factory is entirely automated, robots are running on ceiling mounted rails to deliver the wafer to the different workstations. The total capacity is 1000 wafer/day, each containing 800 1GB DRAM memory modules. The total time of manufacturing can take up to a week as it has more than 600 steps.
We finished the day at a Malay restaurant, then went to Chinatown meet some Hungarians studying here, and later joined the group at the most upheap dance club of the region: the Zouk. Talked over a palinka till the morning.
The program continued with a visit to Fusionopolis, getting introduced to the head organization of R&D: A*STAR. Their budget us more than 5B SGD per year, and A*STAR is also the coordinator of 14 research institutes. In the proximity of Fusionopolis lies Biopolis, that was created to (successfully) attract international biotech companies to Singapore. We had a lunch at the canteen of the National University of Singapore, than headed to the far east shore of the island, to visit the biotech cluster. Schering-Plough is here since 1997 with other pharma companies, running an API (active pharmaceutical ingredient) factory. We saw the huge containers, feeders, reactors and cristalizing chambers. The biggest challenge is to avoid explosion hazard from static charging of the powder. Later we returned to Contact Singapore’s headquarters to meet with representatives of hiring companies. Most impressive was the great talk with Mr. Tan, former managing director of AMD Singapore. One of the very best was the night ride we took on the Singapore Flyer, that is currently the biggest Ferris wheel in the world. The harbor and the financial district looked gorgeous from 165m above. Next to the Flyer we saw the pit stops of the Formula 1 being built for the September Grand Prix. An Indonesian dinner followed and then we went to the Merlion statue, and later to Bugis market to get some souvenirs. In the end, we checked the beautiful colonial style building of Raffles hotel and went home.

Experience@Singapore I.

Hamar kiderült, Szingapúr azért sokban különbözik Japántól. Először is nagyon meleg és párás idő. A vezetőnk úgy fogalmazta meg, hogy Szingapúrban 4 évszak van: a meleg, a melegebb, a még melegebb és a szörnyen meleg. Emellett légkondi mániások, és ami a legrosszabb, hogy mindenhol 15-17 fokon járatják, adott esetben nyitott ajtók mellett. Ennek megfelelően a repülőn összeszedett enyhe megfázásom kellemetlenül felerősödött az első nap végére, ami miatt furcsán is néztek rám (mert itt is még folyamatosan fenyeget a H1N1 influenza). Szingapúr a XX. század egyik legnagyobb államépítési története, mindössze 44 éves független története alatt eljutott a siker csúcsára (erről egy külön postban fogok írni.) Minden útikönyv azt írja, hogy Szingapúrban igazán vásárolni és enni lehet jól. Mivel sok pénzünk nem volt, maradt az evés. A hét során fantasztikus kulináris élményekben volt részünk, de erről is külön írok majd.
Szállodánk (Orchard hotel) a helyi Váci utca (Orchard road) mellett fekszik, amely a világon talán bárhol lehetne, mert szinte csak luxushotelek és világmárkák hatalmas boltjai vannak; bevásárló központ bevásárló központ után. 12 óra repülőút után gond nélkül elfoglaltuk szobánkat, majd sétára indultunk, végig az Orchard road mentén. Egyik leghíresebb negyede, Little India felé vettük az irányt, amely helyi mértékkel mérve autentikus indiai (kaotikus, koszos, zajos), viszont Indiához képest meglepően tiszta és rendezett. Élveztük a nyüzsgést, hogy szinte csak mi voltunk európaiak az utcán, és jól megvacsoráztunk egy kellemes utcai vendéglőben. Szingapúr lakossága alapvetően kínai (71%), van jelentősebb maláj és indiai kisebbsége, meg a maradék.
Másnap egy kiadós reggeli után találkoztunk a vezetőinkkel (két nagyon jó fej srác – Richardo és Gary), és itt derült ki, hogy a 40 fős diákcsoportunk 16 koreaiból és 21 kínaiból áll rajtunk kívül. (A következő postban elmesélem majd, mi hogyan kerültünk ide.) Elsőként a Contact Singapore belvárosi irodájában kaptunk eligazítást, bemutatkoztak a programszervezők, majd megismertettek minket Szingapúr fejlődéstörténetével, sikerének titkával. Egy kiadós teochew porridge all-you-can-eat ebéd megnéztük a gazdagság kútját (Fountain of Welth), majd buszba szálltunk, és megnéztük Szingapúr legkorábbi állami (HDB) lakásait. (Az otthonteremtési programról is fogok még írni talán.) Következett a hely építészeti fejlesztéseit bemutató múzeum (URA City Gallery), ahol többek között hatalmas maketten mutatták be a folyamatban lévő gigantikus projektet, amely során több tucat felhőkarcolóval bővítik ki az üzleti negyedet, és hatalmas területeket töltenek fel a tengerből további épületeknek. A múzeum előtti piacon (tradícionális hawker) néhány bizarr édességet (pl. Chendol) próbáltunk ki (legelmlékezetesebb a rettentő szagú durian gyümölcsből készített szósz volt), majd megnéztük a 2. és 3. generációs HDB lakótelepeket. Az estét egy tradicionális kínai vacsorával fejeztük be, utána találkoztunk még Zhenglong-gal, aki itt tanul, és a Hopkinson ismertem meg, amikor mindketten kinn voltunk vendéghallgatók. Végigsétáltunk a Singapore folyó mentén, amely a város szórakozónegyedét alkotja, puccos bárok, éttermek, klubok sorakoznak. A torkolatánál áll a nagy oroszlán-sellő (Merlion) szobor, Szingapúr egyik szimbóluma.
Kedden a szokásosnál is korábban keltünk, és nem vihettünk magunkkal fényképezőt, mert szigorúan ellenőrzött olajipari cégekhez látogattunk. Elsőként az ExxonMobil helyi irodáját kerestük fel. Az Exxon a világ legnagyobb petrol cége, Szingapúrban 100 év óta vannak jelen, és rég óta működik egy finomítójuk, most építik a másodikat, hogy 50%-kal kibővítsék a napi 1,7 millió hordós finomítási kapacitásukat. Az elmúlt években 7 milliárd dollár befektetéssel hatalmas elosztóközpontot építettek ki, és Szingapúrból 40 országba szállítanak üzemanyagot. A következő cég a Modec volt, amely új típusú, mélytengeren (max. 2000m-ig) használható FPSO (Floating Production, Storage and Offloading vessel) olajkitermelőhajókat épít. A tengeri fúrók és kitermelő platformok/hajók világpiacán 15%-os részesedésük van, eddig 165 ilyen eszközt adtak el, darabonként 0.5-1 milliárd dollárért.
Hasunkat kényeztetendő, ebédre nagy kedvencem, a kínai gőzölt ételekből álló menü volt (dim sum). Következő állomásunk Szingapúr ipartelepének szívébe vezetett, a hét szigetből mesterségesen összeépített Jurong Island-re. Gyakorlatilag az összes olajipari cég telepe itt található, a sziget biztonságát közösen oldják meg, nagyon szigorú ellenőrzéssel. A Shell Chemicals Seraya hatalmas telepe első sorban olajipari termékek (kenőanyagok, műanyagok, olajok) előállításával foglalkozik. Bár az előadás nem volt túl érdekes, azért izgalmas volt körbebuszozni az egész telepen.
Este a világ első Night Safari-ját kerestünk fel. Ez a város egyik nevezetessége, 115 állatfajjal, borneo-i törzsi táncbemutatóval, állatidomítókkal, boltokkal és minden egyéb show-elemmel. Igazság szerint többre számítottam, de azért valamivel aktívabbak voltak a vadak, mint nappal. Volt víziló, zsiráf, orrszarvú, bölény, zebra, repülőmókus meg miegymás. Legjobb a denevérház volt, az óriás hangyászsün és a tobzoska.

**********

It turned out quickly that Singapore is quite different from Japan, e.g. in the weather. It is hot and humid. As our guide put it: Singapore also has four seasons: hot, very hot, extremely hot and damn bloody hot. Besides, they are crazy about air conditioning, and always cooling rooms down to 15-17 C, making it very easy to catch a cold despite the generally good weather. Singapore is soon celebrating its 44th anniversary, reaching the top of the world within such a short time. (I will write about the history in a separate post.)
Our accommodation, Hotel Orchard, is located on the posh Orchard Road, the „6th avenue” of Singapore–full of shops, hotels and fancy restaurant. As all guidebook put it, Singapore is great for shopping and dining. We were given amazing food throughout the week, and I will collect the most memorable ones later. Singapore has 4 ethnic groups: majority of Chinese (71%), Indian, Malay and the rest. First night we walked out to the famous district of Little India. It is very Indian for Singapore, and too clean and organized compared real India. The official program began on Monday morning, we got two amazing guides (Rich and Gary) who accompanied us all along. It quickly turned out that we three are the only non-Asians in the group joining 16 Korean and 21 Chinese students. (I will tell the story behind later.)
First, we visited the office of Contact Singapore in downtown, given a little introduction to the organizers, the scope of the whole Experience@Singapore program. People from EDB explained more the history of the country identifying the key issues lead to success.
Lunch was awesome teochew porridge all-you-can-eat, after which we all touched the water of the immense Fountain of Fortune. Singaporean government invested huge efforts to provide appropriate housing to its citizens; we toured the 1st, 2nd and 3rd generation HDB (Housing Development Board) flats as well. Next came the URA City Gallery, presenting the major constructions projects of Singapore under preparation. They plan (and do) the significant extension of the financial district by many new skyscrapers, while also reclaiming land form the sea. We tasted some bizarre deserts on the local hawker (food court), and finished the program at a Chinese lobster restaurant. Later we met with my local friend from Hopkins, Zhenglong and had a nice walk all along the Singapore river, that is covered with bars, clubs and restaurants. At the bay entrance, a huge Merlion statue spits water (half lion-half mermaid), the symbol o f Singapore.
Tuesday began very early visiting 3 major petrol companies. First was the world’s biggest oil company, ExxonMobil. They are present in Singapore for over 100 years, and now planning to open their second oil refinery increasing their current 1.7 million barrel/day capacity by 50%. With investment totaling 7 billion dollars so far, ExxonMobil created a mayor logistic hub here, servicing 40 countries with petrol and chemicals.
Next came Modec, the world leader in oil rig and pumping station manufacturing (with a 15% market share) they have already sold 165 units, each for 0.5-1B dollars. Their major profile is building/retrofitting FPSOs (Floating Production, Storage and Offloading vessel) allowing the pumping from even 2000 m depth. Before visiting the petrol industry’s cluster in Singapore, the man-created Jurong island, we filled our stomachs with delicious dim sum food, and peaked out at a nice observation tower from the top of Jurong hill. (Unfortunately we were not allowed to bring cameras this day.) Shell Chemicals Seraya is located on Jurong, along with all the other representatives of the field. There is very strict entry policy, enforced by armed military police. The Shell factory here produces a wide range of lubricants, oils, plastics. The presentations were not so killers, but I still liked the guided bus tour around the huge factory.
Later in the evening, we visited the world’s first Night Safari. Beyond the must-have boutiques, restaurants, shows, they also have 115 different species. We got to see a lot of them, but unfortunately they were not a lot more active than during the day. Besides the Bat house I liked most the giant ant eater and the pangolin.

Mi ez már, mi ez megint? // What now?

Az egész történet egy borongós áprilisi este kezdődött, amikor elbukott OTKA pályázatunk feletti bánatomban jelentkeztem a Contact Singapore munkaerőszervező cég felhívására egy szakmai látogatásra Singapore legjobb iparvállalataihoz. A BME-ről három embert választottak ki. Esztert, aki most végzett biomérnökként, Petit, aki villanyosként végzett és most az OBMK-t kezdi, valamint engem. Igaz, az első hetekben úgy tűnt az egész nem is valóság, mert nem tudtunk meg semmi részletet, de aztán az utolsó pillanatban küldtek nekünk repülőjegyet, foglaltak szállást, és megkaptuk az elképesztően izgalmas programot. Ezen felül leszerveztem két laborlátogatást, mivel épp egy szingapúri kutatási együttműködést próbálunk összehozni, és találkozni szeretnék néhány barátommal is.

Szombat este némi késéssel indultunk Ferihegyről, de nem annyival, hogy ne érjük el a csatlakozásunkat Frankfurtban. Nyugat felé repülve végig fantasztikus naplemente színeket láthattunk az égen. Onnan a Qantas 747-esével utaztunk az eddigi leghosszabb repülőutamon, ami szerencsére aboszút eseménytelenül telt. Átrepültünk az Indiai óceán felett, lenéztünk Kuala Lumpur felhőkarcolóira, majd Malájzia pálma-erdőire.

Az első benyomások Szingapúrról nagyon pozitívak, egyértelműen Japánra hasonlít: modern, tiszta és sokan vannak. Ugyanakkor itt kicsit tágasabbak a terek, több a zöld, és sokkal-sokkal melegebb van.

A friss képek megtekinthetők itt.

************

The whole story began after failing our OTKA research grant when I applied for an offer from Contact Singapore, a governmental organization to attract international labor force to Singapore. Three of us were chosen from BME to participate in the Experience@Singapore program, the organized professional trip to many factories and companies. Sounds extremely fascinating!
We were given plane tickets, they reserved accommodation, and I also arranged some professsional and private meeting while in Singapore.
We took off late from Ferihegy to Frankfurt, but we still managed to catch out connecting Qantas jumbo jet. This was my longest flight ever, but just passed really quickly and uneventful. I was glad to see the first island after the ocean and then Kuala Lumpur, the tropical jungle and finally Changi airport. The first moments in Singapore made me feel like in Japan: everything is modern, crowded, clean and well organized, and also, they drive on the left. But it is a lot more hot and humid!

New pictures are available here.

Idézet // Quote for the week

"Melyik a kedvenc fényképem? Amelyiket holnap fogom csinálni."

/Imogen Cunningham/

**********

"You don’t take a photograph, you make it."

/Ansel Adams/

Idézet // Quote for the week

"Mindent megérteni annyi, mint minden megbocsátani.”

/Madame de Stael/

***********
"In order to be walked on, you have to be lying down."

/Brian Weir/

Idézet // Quote for the week

Laitale Yalúmea

Nai nauva aman i Cala ya síla elyenna ar ná elyesse,
Nai siluva elyenna i aman áre,
Ar lautuva órelya, tenna urya ve nár i urnaron.
San ilye etteleni polir tule elyenna lauta ar ilye meldolyar yando.
Nai fainuva i cala hendulyalto ve i cala lícumo
Panyaina henetesse, ya tulta i raumosse ranyalar.
Nai nauva aman i maxa miste lantala elyenna.
Nai lantuvar i limbar fealyanna ar nai tultuvar
I lotsi an i vilya nauva quanta holmentanen.
Nan nai nauva aman i taura raumo ar rincetuva fealya
An caruvaryes poica ar hepuvarye rimbe titte moili
Yasse i luine menelo tinuva
Ar lússe elen yando.
Nai nauva aman Ambar ar i ilya Ambar,
An cenuvarye elye meldave iluvesse, yanna tielya tulya.
Nai nauva i cemen musse íre cóloryanen úserina seruval,
Ar nai nauva ve vilya íre caital nu ta.
Nai caituvarye or elye ve vilya
An fealya poluva wile amu
Ar hiruvarye tieryava mettasse Eru.

***********

Ősi ír áldás

Áldott legyen a fény, mely rád világít és mely benned van,
Az áldott napfény sugározzon be téged
És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze.
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított
Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő.
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet
Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
És időnként egy csillag is.
Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség,
Hogy mindenütt kedvesen fogadjon
Bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz
És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
Hogy lelked kiröppenhessen felfelé
És elérje útja végén az Istent!

Japán, ahogy én láttam 3. // Japan as I saw 3.

Japán egyértelműen a kulináris élvezetek hazája. Noha a legtöbb embernek elsőként a sushi jut eszébe, mégsem ez a fő nemzeti eledel, sokkal inkább az udon-ok, a különböző tésztás levesek és a mindenféle panírozott, olajban sütött tengeri állatok. Az ételekre a nagy változatosság jellemző, nagyon színesek és ízletesek. Ami nagyon megkönnyíti a külföldiek életét, hogy szinte minden étterem előtt ki vannak állítva műanyagból a rendelhető fogások, bár néha elég bizarrul tudnak kinézni.
Szeretik a friss ételeket, bár olyat nem láttunk, hogy valaki a még élő halból egyen egy szeletet, de sok helyen van akvárium a nyersanyagoknak. (Én csak a szegény teknősöket sajnáltam.) A halpiac Tokyoban hatalmas élmény volt, elképesztő mennyiségű állatot adnak-vesznek minden nap, köztük roppant különlegeseket is. A japánok szeretik a piacot; zöldséget, gyümölcsöt fűszereket is ott vásárolnak. Ilyen helyeken mindig lehet kapni különleges csemegéket, helyben sütött töltött almát, tenger gyümölcsös lepényt, pálcikás angolnát, rántott rákot, stb. A másik jó hely a nagy bevásárlóközpontok és pályaudvarok alagsorában lévő Food Court-ok, ahol hatalmas választékban lehet mindenhez hozzájutni. Szerencsére nem is drágán.
Az automata mánia itt is megjelenik. Bár érthetetlen módon szinte kizárólag italt lehet venni a legtöbb helyen, a kisebb boltokban az ételek rendelése automatán keresztül történik, aztán kihozzák a pincérek a tányért.
Ebédre mindig bento box-ot vesznek (a pályaudvarokon nagyon olcsón meg lehet kapni), ami egy fadoboz sok rekesszel, benne különböző ételekkel. Nagyon jópofa és változatos, mi is rengeteget ettünk. Persze rizs alapú a legtöbb étel, ettem sült, főtt, édes, sós, töltött, szárított, stb. rízst.
Minden tájegységnek megvan a saját jellegzetes étele. Japán közepén főleg az okonomiyaki népszerű, ami káposztából, tojásból, darált húsból és tésztából készül, amit jól összesütnek vaslapon, és különböző szószokkal tálalják. Nagyon megkedveltem a takayoki-t is, ami apró tojás golyókat jelent, amibe rendszerint egy polipdarabot sütnek bele. Ennek van húsos változata is.
Számomra meglepő módon a japánok édességben a legnagyobbak. Olyan változatos a kínálat, hogy minden nap tucatnyi különböző félét tudtunk kipróbálni a kirakott mintákból. Először is ott vannak a frissen sütött, babkrémmel töltött (babkrémet mindenbe töltenek...) palacsintatésztából készített kekszek, amiket legtöbbször furmányos automatákkal sütnek. A kekszekből minden turisztikai állomásnál van formázott, egyedi fajta, még szumós design is akad. A mochi volt a nagy kedvencük, a rizslisztből készül, minden színben és ízesítéssel kapható gumi-állagú édesség. Persze millió egyéb féle keksz, cukorka is van, de emellett desszert gyanánt fogyasztanak mindenféle szárított tengeri állatot, pl. egészben kis halakat.
Nehezen hittük el, de utóbb kiderült, hogy a dinnye nagy kincs Japánban a különlegesen növesztett sárgadinnyék ára több száz dollár is lehet, a rekorder 6100 dollárért kelt el tavaly, mert előszeretettel adják ajándékba.
Italként főleg zöld tea van, szaké, gagyibb bor (mondjuk lehet kapni még magyart is), meg jobb sör kínálat.
Alapavetően mindent megkóstoltunk, kivéve a Kobe marha sztéket, mert arra sajnáltuk kiadni a 100-150 dollárt. Kipróbáltuk a japán specialitást, a shabu shabu-t is, amikor mindenki kis üstben magának főzi meg az ételét. Ettünk indiait és kínait is, mert az is sok helyen van, én meg még a buddhisták hagyományos szójabab zseléjét is. A legbizarabb az a tésztás étek volt, amire frissen reszeltek szárított halat, de mégis az egész úgy nézett ki a tányéromon, mintha egy nagy csomó kukac mozogna. A másik fura volt még a Hakone gejzírjeiben főtt, éjfekete tojás. Az íze nem lett furcsa, de állítólag meghosszabbítja az ember életét. Be kell valljam, pozitívan csalódtam a japán konyhában, és nagyon nagyon élveztem a kinti ételeket.

**********

Japan is the heaven for gourmands. Their cuisine shows amazing variety and they always care about colors and nice presentation. Despite my prejudices, I just loved it! Most memorable culinary episodes were:
- gigantic Food Courts
- ordering food from a vending machine
- fish market in Tokyo
- eating bento boxes all the time
- watch the clever dough baking machines
- life-like plastic food models at every restaurant
Some great food we had:
- udons
- sushi
- everything fried and breaded
- baked, stuffed apple
-fried bread with sea food
- ael on a stick
- okonomiyaki
- takayoki
- same with meet
- all kinds of Japanese sweets
- biscuits made of pancake dough (with optional sumo design)
- mochi in all quantities and types
- real fish snack
- shabu shabu
- soybean jelly
Weirdest things:
- pasta food with dried fish (looking like moving worms)
-pitch black eggs from Hakonne geysers