Experience@Singapore I.

Hamar kiderült, Szingapúr azért sokban különbözik Japántól. Először is nagyon meleg és párás idő. A vezetőnk úgy fogalmazta meg, hogy Szingapúrban 4 évszak van: a meleg, a melegebb, a még melegebb és a szörnyen meleg. Emellett légkondi mániások, és ami a legrosszabb, hogy mindenhol 15-17 fokon járatják, adott esetben nyitott ajtók mellett. Ennek megfelelően a repülőn összeszedett enyhe megfázásom kellemetlenül felerősödött az első nap végére, ami miatt furcsán is néztek rám (mert itt is még folyamatosan fenyeget a H1N1 influenza). Szingapúr a XX. század egyik legnagyobb államépítési története, mindössze 44 éves független története alatt eljutott a siker csúcsára (erről egy külön postban fogok írni.) Minden útikönyv azt írja, hogy Szingapúrban igazán vásárolni és enni lehet jól. Mivel sok pénzünk nem volt, maradt az evés. A hét során fantasztikus kulináris élményekben volt részünk, de erről is külön írok majd.
Szállodánk (Orchard hotel) a helyi Váci utca (Orchard road) mellett fekszik, amely a világon talán bárhol lehetne, mert szinte csak luxushotelek és világmárkák hatalmas boltjai vannak; bevásárló központ bevásárló központ után. 12 óra repülőút után gond nélkül elfoglaltuk szobánkat, majd sétára indultunk, végig az Orchard road mentén. Egyik leghíresebb negyede, Little India felé vettük az irányt, amely helyi mértékkel mérve autentikus indiai (kaotikus, koszos, zajos), viszont Indiához képest meglepően tiszta és rendezett. Élveztük a nyüzsgést, hogy szinte csak mi voltunk európaiak az utcán, és jól megvacsoráztunk egy kellemes utcai vendéglőben. Szingapúr lakossága alapvetően kínai (71%), van jelentősebb maláj és indiai kisebbsége, meg a maradék.
Másnap egy kiadós reggeli után találkoztunk a vezetőinkkel (két nagyon jó fej srác – Richardo és Gary), és itt derült ki, hogy a 40 fős diákcsoportunk 16 koreaiból és 21 kínaiból áll rajtunk kívül. (A következő postban elmesélem majd, mi hogyan kerültünk ide.) Elsőként a Contact Singapore belvárosi irodájában kaptunk eligazítást, bemutatkoztak a programszervezők, majd megismertettek minket Szingapúr fejlődéstörténetével, sikerének titkával. Egy kiadós teochew porridge all-you-can-eat ebéd megnéztük a gazdagság kútját (Fountain of Welth), majd buszba szálltunk, és megnéztük Szingapúr legkorábbi állami (HDB) lakásait. (Az otthonteremtési programról is fogok még írni talán.) Következett a hely építészeti fejlesztéseit bemutató múzeum (URA City Gallery), ahol többek között hatalmas maketten mutatták be a folyamatban lévő gigantikus projektet, amely során több tucat felhőkarcolóval bővítik ki az üzleti negyedet, és hatalmas területeket töltenek fel a tengerből további épületeknek. A múzeum előtti piacon (tradícionális hawker) néhány bizarr édességet (pl. Chendol) próbáltunk ki (legelmlékezetesebb a rettentő szagú durian gyümölcsből készített szósz volt), majd megnéztük a 2. és 3. generációs HDB lakótelepeket. Az estét egy tradicionális kínai vacsorával fejeztük be, utána találkoztunk még Zhenglong-gal, aki itt tanul, és a Hopkinson ismertem meg, amikor mindketten kinn voltunk vendéghallgatók. Végigsétáltunk a Singapore folyó mentén, amely a város szórakozónegyedét alkotja, puccos bárok, éttermek, klubok sorakoznak. A torkolatánál áll a nagy oroszlán-sellő (Merlion) szobor, Szingapúr egyik szimbóluma.
Kedden a szokásosnál is korábban keltünk, és nem vihettünk magunkkal fényképezőt, mert szigorúan ellenőrzött olajipari cégekhez látogattunk. Elsőként az ExxonMobil helyi irodáját kerestük fel. Az Exxon a világ legnagyobb petrol cége, Szingapúrban 100 év óta vannak jelen, és rég óta működik egy finomítójuk, most építik a másodikat, hogy 50%-kal kibővítsék a napi 1,7 millió hordós finomítási kapacitásukat. Az elmúlt években 7 milliárd dollár befektetéssel hatalmas elosztóközpontot építettek ki, és Szingapúrból 40 országba szállítanak üzemanyagot. A következő cég a Modec volt, amely új típusú, mélytengeren (max. 2000m-ig) használható FPSO (Floating Production, Storage and Offloading vessel) olajkitermelőhajókat épít. A tengeri fúrók és kitermelő platformok/hajók világpiacán 15%-os részesedésük van, eddig 165 ilyen eszközt adtak el, darabonként 0.5-1 milliárd dollárért.
Hasunkat kényeztetendő, ebédre nagy kedvencem, a kínai gőzölt ételekből álló menü volt (dim sum). Következő állomásunk Szingapúr ipartelepének szívébe vezetett, a hét szigetből mesterségesen összeépített Jurong Island-re. Gyakorlatilag az összes olajipari cég telepe itt található, a sziget biztonságát közösen oldják meg, nagyon szigorú ellenőrzéssel. A Shell Chemicals Seraya hatalmas telepe első sorban olajipari termékek (kenőanyagok, műanyagok, olajok) előállításával foglalkozik. Bár az előadás nem volt túl érdekes, azért izgalmas volt körbebuszozni az egész telepen.
Este a világ első Night Safari-ját kerestünk fel. Ez a város egyik nevezetessége, 115 állatfajjal, borneo-i törzsi táncbemutatóval, állatidomítókkal, boltokkal és minden egyéb show-elemmel. Igazság szerint többre számítottam, de azért valamivel aktívabbak voltak a vadak, mint nappal. Volt víziló, zsiráf, orrszarvú, bölény, zebra, repülőmókus meg miegymás. Legjobb a denevérház volt, az óriás hangyászsün és a tobzoska.

**********

It turned out quickly that Singapore is quite different from Japan, e.g. in the weather. It is hot and humid. As our guide put it: Singapore also has four seasons: hot, very hot, extremely hot and damn bloody hot. Besides, they are crazy about air conditioning, and always cooling rooms down to 15-17 C, making it very easy to catch a cold despite the generally good weather. Singapore is soon celebrating its 44th anniversary, reaching the top of the world within such a short time. (I will write about the history in a separate post.)
Our accommodation, Hotel Orchard, is located on the posh Orchard Road, the „6th avenue” of Singapore–full of shops, hotels and fancy restaurant. As all guidebook put it, Singapore is great for shopping and dining. We were given amazing food throughout the week, and I will collect the most memorable ones later. Singapore has 4 ethnic groups: majority of Chinese (71%), Indian, Malay and the rest. First night we walked out to the famous district of Little India. It is very Indian for Singapore, and too clean and organized compared real India. The official program began on Monday morning, we got two amazing guides (Rich and Gary) who accompanied us all along. It quickly turned out that we three are the only non-Asians in the group joining 16 Korean and 21 Chinese students. (I will tell the story behind later.)
First, we visited the office of Contact Singapore in downtown, given a little introduction to the organizers, the scope of the whole Experience@Singapore program. People from EDB explained more the history of the country identifying the key issues lead to success.
Lunch was awesome teochew porridge all-you-can-eat, after which we all touched the water of the immense Fountain of Fortune. Singaporean government invested huge efforts to provide appropriate housing to its citizens; we toured the 1st, 2nd and 3rd generation HDB (Housing Development Board) flats as well. Next came the URA City Gallery, presenting the major constructions projects of Singapore under preparation. They plan (and do) the significant extension of the financial district by many new skyscrapers, while also reclaiming land form the sea. We tasted some bizarre deserts on the local hawker (food court), and finished the program at a Chinese lobster restaurant. Later we met with my local friend from Hopkins, Zhenglong and had a nice walk all along the Singapore river, that is covered with bars, clubs and restaurants. At the bay entrance, a huge Merlion statue spits water (half lion-half mermaid), the symbol o f Singapore.
Tuesday began very early visiting 3 major petrol companies. First was the world’s biggest oil company, ExxonMobil. They are present in Singapore for over 100 years, and now planning to open their second oil refinery increasing their current 1.7 million barrel/day capacity by 50%. With investment totaling 7 billion dollars so far, ExxonMobil created a mayor logistic hub here, servicing 40 countries with petrol and chemicals.
Next came Modec, the world leader in oil rig and pumping station manufacturing (with a 15% market share) they have already sold 165 units, each for 0.5-1B dollars. Their major profile is building/retrofitting FPSOs (Floating Production, Storage and Offloading vessel) allowing the pumping from even 2000 m depth. Before visiting the petrol industry’s cluster in Singapore, the man-created Jurong island, we filled our stomachs with delicious dim sum food, and peaked out at a nice observation tower from the top of Jurong hill. (Unfortunately we were not allowed to bring cameras this day.) Shell Chemicals Seraya is located on Jurong, along with all the other representatives of the field. There is very strict entry policy, enforced by armed military police. The Shell factory here produces a wide range of lubricants, oils, plastics. The presentations were not so killers, but I still liked the guided bus tour around the huge factory.
Later in the evening, we visited the world’s first Night Safari. Beyond the must-have boutiques, restaurants, shows, they also have 115 different species. We got to see a lot of them, but unfortunately they were not a lot more active than during the day. Besides the Bat house I liked most the giant ant eater and the pangolin.