A Vízesés // The Falls

Közvetlen járattal repültem Iguazuba, és felszállás után pont Rio legszebb részei fölött mentünk el. Az Iguazu vízesés, amely a világ három legnagyobb, legszebbnek tartottja közül az egyik, a Brazilia-Argentína-Paraguay hármas határ (Marco das Tres Frontieras) közelében található. A három város: Foz de Iguazu, Puerto Iguazu és Ciudad del Este, sorban. Míg Puerto Iguazu egy western filmbe illő csöndes település, a másik kettő néhány százezres nyüzsgő város hozzá képest. A brazil oldalon szálltam le, némi buszozással átkeveredtem az argentin oldalra, ahol kollégám, Laci már várt rám helyes kis hostelünkben. Este kisétáltunk a hármas határhoz, és egy kellemes borral öblítettük le az út porát.
Másnap az egyik legelső busszal mentünk az Iguazu vízesés argentin oldalához. A hely 1930 óta nemzeti park, és 1985 óta az UNESCO világörökség része. Valójában majd 300 kisebb-nagyobb vízesésből áll, amelyek a folyó mentén 3 kilométer hosszan zuhognak le egy 80 méter magas bazalt platóról. Az egész hely varázslatos, ahogy különböző ösvényeken és pallós utakon be lehet sétálni alul, fölül. A központi rész, a legmélyebben benyúló Garganta del Diablo (ördögtorok), ahol roppant mennyiségű víz zuhog alá. Az egész Iguazu folyó vízhozama 1500m3 másodpercenként, ami mondjuk csak 2/3 a Dunának, de összemérhető a Niagarával A Gargantához először egy kisvonattal kellett átmenni a parkon, majd pedig egy hosszú víz fölé épített ösvényen. Az utolsó kilátópontnál csurom vizesek lettünk, és alig bírtunk fényképezni a nagy víztől. Bejártuk az összes kiemelt ösvényt, több tucat vízesést nézve meg alulról, felülről. Laci befizetett egy motorcsónakos körre is, ahol konkrétan beálltak az egyik alá. A park fő látványossága még a sok coati, ezek a mosómedve-szerű rágcsálók, amelyek roppant helyesek, ugyanakkor végtelenül pofátlanul kunyerálnak kaját mindenkitől. Sok szép madarat, gyíkot és pillangót is láttunk. Délután egy kisebb kirándulást tettünk az erdőben, de nem találkoztunk se pumával, se jaguárral, csak néhány óriáshangyával. Záróra előtt még visszamentünk a Gargantához gyönyörködni benne, és láttunk pár gigantikus teknőst.
A vizektől kikapcsolódásképpen másnap átkirándultunk Paraguay-ba, ahova két hídon, Brazílián keresztül lehet eljutni. (Mi mindenhova vízummentesen utazhatunk, de a határon állandóan problémát csináltak abból, hogy melyik oldalon ki milyen módon pecsételt éppen bele az útlevelünkbe.) Paraguay már sokkal inkább olyan, mint a filmekben látott Dél-Amerika: szegény, koszos, kaotikus és elég veszélyes. A buszok mind színesek és tele vannak aggatva mindenfélével, láttunk a város szélén a patakban mosni embereket, sok volt a koldus, és minden komolyabb bolt előtt egy shotgunos őr állt. Persze itt is mindenki csak spanyolul beszélt, de Laci kis nyelvtudásával, no meg kézzel-lábbal egész jól elboldogultunk, és eljutottunk tömegközlekedéssel a közeli Salto del Monday vízeséshez, ami bár nem fogható az Iguazuhoz, de otthon a csodájára járnánk. Fő úticélunk a Ciudad del Este-től északra található Itaipu gát volt, amelyet itt ingyenesen lehet látogatni, ellentétben a brazil oldallal. Tavalyig ez volt a világ legnagyobb vízierőműve (most már a kínai Three Gorge Dam), 10 km széles, 120 méter magas és a 12GW teljesítményével (8 Paks) ellátja negyed Brazíliát és majd egész Paraguay-t. A két ország viszonyának rendezése után 1975-ben kezdték el építeni, a gátat és 1997 óta üzemel maximális kapacitással. Az építési költsége 25 milliárd dollár volt, és arról keveset beszélnek, hogy milyen elképesztő környezeti károkat okozott a gát mögötti terület elárasztása. Többek között eltűnt a Sete Quedas vízesés, meg a világ legnagyobbja, a Guaíra is. Visszafelé átsétáltunk Brazíliába, és az utolsó busszal hazajutottunk.
Utolsó napunkra hagytuk az Iguazu vízesés Brazil oldalát. Hétvége lévén nagyobb tömeg volt, és bár itt messze nincs annyi ösvény, mint az argentin oldalon, a jobb rálátás miatt mindenképp megéri a látogatást! Minden kilátópontot felkerestünk, gyönyörködtünk, fényképezkedtünk, aztán Laci a brazil oldalról repült vissza Buenos Airesbe (igaz, az éjszakát Montevideoban kellett töltenie, mert lekéste a csatlakozását), én meg az argentin oldalról közvetlenül repültem a fagyos fővárosba.

*******

The Iguazu falls is considered to be the most beautiful waterfall on Earth for a good reason. It is just an amazing wonder of nature. I had three days there to explore the area of Marco das Tres Frontieras, where the three countries meet at Iguazu. There are also three individual cities, called Puerto Iguazu, Foz de Iguazu and Ciudad del Este, in Argentina, Brazil and Paraguay, respectively.
If you schedule your trip to Iguazu, consider the followings:

• There are 3 airports nearby, one for each country. Sometimes international flights are cheaper than nationals.
• The Argentinean airport is close to the Argentinean Falls, but there is only taxi service.
• The Brazilian Falls is close to the Brazilian Falls, and there is a direct public bus.
• Crossing the Brazilian-Argentinean border means waiting in lines for stamps twice, which means you will miss at least one bus.
• Crossing between Brazil and Paraguay is a simple walk through a bridge.
• Border officers sometimes make a lot of hassle about the entry-exit stamps, so always try to collect them!
• There are some direct buses from Argentina to Paraguay where you can stay on board for the entire Brazilian part without having admitted officially to the country.
• Allow a full day (8am-6pm) to explore the Argentinean side of the Falls. A lot to see there!
• Generally half day (4-5 hrs) is enough for the Brazilian side. Both will charge you around $25 to enter!
• If you have some time, wonder to Paraguay. A lot more authentic South American country. Beware, it also seems to be a lot more dangerous!
• Visiting the immense Itaipu dam is free on the Paraguay side, but they only offer 3 tours a day.