Ami legjobban megfogott Rio-ban, az a domborzata. Azt hittem, hogy csak a Corcovado és az Acucar a látványosság, de valójában az egész várost zöldellő kiemelkedések tarkítják, és itt található a világ egyik legnagyobb városi parkja, a 32 km2-es Tijuca atlanti esőerdő. Természetesen mindennél jobban vonzottak a kiálló sziklacsúcsok, így következő nap a beach-ek szomszédságában fekvő Gávea városrész felé vettük az irányt Daviddel (aki reggel hirtelen felindulásból csatlakozott hozzám, és mint utóbb kiderült, akkor kirándult életében először). Várakozásaimmal ellentétben a helyszínen sehol nem tudtunk térképet szerezni vagy megfelelő tájékoztatást kapni a túraútvonalakról, így a biztonságosabbnak ítélt Parc de Cidade-t jártuk be (és csak benéztünk a helyi favelába), és nem teljesen szándékosan, de több irányba is mélyen behatoltunk az erődbe. Láttunk majmokat, hatalmas pókokat és fürge iguánákat is. Nem hagyhattuk ki az eredetileg kitűzött Pedra Bonita meghódítását, még akkor sem, ha egy szakaszon taxiznunk kellett, hogy megkerüljünk egy hegyet. Az ösvény meredeken kúszott fel a hegy tetejére, ahol a kiterjedt sziklaplatóról minden irányba fantasztikus kilátás nyílt. Majd két órát ott sütkéreztünk, barátkoztunk a keselyűkkel meg a gyíkokkal (más nem járt arra), őrült ugrálós, akrobatikus, mászós képeket készítettünk, és megvártuk a naplementét, mielőtt hazaindultunk. (Egy szakaszon stoppal közlekedtünk: egy ezeréves bogárral, amivel napközben a hegyre viszik fel a sárkányrepülőket.)Annyira megmozgatta a fantáziámat a sziklamászás, hogy nem bírtam magammal, és felfogadtam egy vezetőt felszereléssel, hogy megmásszuk a Cukorsüveghegyet. A 400 méter szintkülöndség nagy része csak életveszélyesen meredek a keleti oldalon, de két szakaszon rendesen elölmászva jutottunk fel a csúcsra. Fantasztikus élmény volt! Utána lelanovkáztunk a kisebbik hegyre (Urca), aminek az oldalában két remek sportmászóutat hódítottam meg. Egészen különleges perspektíva a sziklán csüngeni a város felett! Miután még egyszer körbesétáltam a hegyet, besétáltam a belvárosba, a Flamenco parkon keresztül, ahol nagy örömömre a korábbiaktól eltérően hatalmas nyüzsgést találtam, utcai bazársorokat, zenészeket, sétáló emberek tömegét. Remek búcsúeste volt!
Másnap reggel már csak a pakolás maradt, és jó korán kiindultam a reptérre, mert tudtam, hogy csak fél óránként megy oda a busz. Sajnos több félreértés és szerencsétlenkedés után elmellőztem a buszomat, és hogy időben elérjem még a gépemet, kénytelen voltam taxival menni. Irány Iguazu!
******
Rio totally got me with its amazing hills. Interestingly, these are not made of limestone but compressed granite. I could not resist the temptation to climb onto some of them. The primary are for the green is the Tijuca atlantic rainforest, one of the biggest urban parks. We headed to Gávea with my roommate, David. Unfortunately, we could not find any maps or directions to our primary target, Pedra Bonita, therefore we had a nice walk in the Parc de Cidade, meeting monkeys, gigantic spiders and iguanas too quick to shot. Eventually we had to take a taxi to the Perda Bonita trailhead (close to the starting zone for the paragliders), but it did worth it! The view from the top is just amazing! We were hanging around with the vultures, lizards, little birds-not much came around! Took a lot of crazy jumping, acrobatic, climbing pics, and stayed there till sunset. Took a VW beetle ride the way down.Climbing is really my passion, so I signed up for a guided climb all the way to the top of Acucar. Most of the east-face is just freaking steep, but needed to tie in twice, and I lead the 5.7-5.8s to the 400-m-high top of the hill. Then we took the cable-car to the smaller Urca peak, where I accomplished two nice 5.10 sport routes. It was just a great perspective changing above the city. Later, I walked to downtown through Flamenco park, where I found busy streets, shops, music and everything. Nice evening to say good bye to Rio!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése