Már a tavalyi EMBC konferencián egyértelművé vált, hogy szeretném látogatni rendszeresen ezt az eseményt. Idén különösen izgalmas a dolog, mert Buenos Airesben kerül megrendezésre. Különböző szervezési bonyodalmak után végül is egyedül indultam neki az útnak, és mivel sikerült egy egész olcsó jegyet szereznem Rio de Janeiro-n keresztül, így megálltam ott 5 napra. (Először a déli félteken!)
Az indulás az eddigi legmacerásabb volt, mert Ferihegyen több mint egy órát álltam sorba a biztonsági ellenőrzéshez, de szerencsére a gép mindenkit megvárt. Frankfurti átszállással reggel 6 előtt érkeztem Rio-ba, és egész könnyen megtaláltam a hostelemet, ahol nagyon jó fej srácokkal találkoztam. Első utam a híres rioi tengerpartokra vezetett, végigsétáltam a Botafogo öböl mentén a Cukorsüveghegy (Acucar) lábánál, Copacabana beach-en (a hullámokban gázolva, meg a fantasztikusan finom fehér homokban), majd a még sokkal szebb Ipanema-n. Útközben kókusztejet ittam, felkerestem a Copacabana erődöt impresszív 330 mm-es ágyúival, a fontosabb kilátópontokat és a Rodrigo lagúna puccos környékét. Péntek este lévén a hostelesekkel bementünk a hires Lapa szórakozónegyedbe, ahol az őrült utcai kavalkádban mulattunk hajnalig. 24 óra talponlét után nem voltak alvási gondjaim…
Másnap Brazília legnagyobb, leghíresebb focistadionjának (Maracana) megnézésével kezdtem, ahol a hírességek lábnyomai is ki vannak téve a trófeák mellé. Utána elsétáltam a Sambodromo-hoz, ahol az éves karnevál vonul. (Ilyenkor mondjuk nem sok a látnivaló.) A belvárosban csavarogtam még hosszasan, ahol főként modern irodaházak vannak, illetve az ijesztő stílusú Sao Sebastiano katedrális. Utamat Lapa és a viaduct érintésével a helyi Rózsadomb, a Santa Teressa negyed felé vettem, aminek a tetején áll a Chácara do Céu múzeum, egykori villa remek kilátással, körülötte pedig hangulatos botanikus kert. Cikk-cakk-ban besétáltam az óvárost, megnézve minden útbaeső nevezetességet (pl. a mozaik lépcsőt, több templomot és a haditengerészeti múzeumot), de az utcák általában kihaltak voltak, a boltok érdekes módon zárva. Az estét a Modern Művészeti Múzeumban fejeztem be, ahol sok izgalmas nem volt, kivéve, hogy végignézhettem, hogy emelnek helyére egy méretes platánfa törzset, amely részét képezi egy új kiállításnak.
Másnap következett a város fő nevezetessége, a megváltó Krisztus szobra. (Nagy nehezen találtam a neten egy térképet az útról.) Előtte még el akartam menni a Morro de Leme erődöt meglátogatni, da valamiért nem engedtek be (egy aktív katonai létesítmény különben). A hostelben őrültnek néztek, de én mindenképp gyalog vágtam neki a 730 méter magas Corcovado hegynek a tetején a Krisztussal a Lage parkból, (a botanikus kert mellett) miután nagy nehezen sikerült egy térképet szereznem az ösvényről. Valójában nem volt nehéz megtalálni, és egy bő óra alatt fel is értem a hegyre. Fenn aztán közölték, hogy csak jeggyel lehet bemenni, amit kizárólag lenn árusítanak, és menjek vissza le (a hegy 3/4-ig), de szerencsére kisbuszokkal szállítottak oda-vissza. A Cristo Redentor szobor, amit nagyjából függetlenségük 100 éves évfordulójára emeltek 1921-32 között, nagyon megkapó volt, de még inkább a panoráma tetszett: Rio valóban ott hevert a lábaimnál. Lesétáltam egy másik kilátópontig, a Miranta da Marta-hoz. Ez talán még szebb volt, egészen képeslapra való fények játszottak a rio-i öblökben. Megvártam a naplementét, aztán elindultam lefele gyalog, de hamar felszedett egy fiatal pár kocsival, mondván, hogy nem jó dolog errefelé sötétben mászkálni - ez mégis csak Rio. Este szobatársaimmal kicsit kivettük a részünket a brazil focimániából, és helyiekkel néztük a bajnokságot egy helyi étterembent. Nagy élmény volt!
Hétfő reggel úgy alaklult, hogy egy szobatársam (David Kanadából) is csatlakozott hozzám egy kis kirándulásra. (folyt köv.)
Az indulás az eddigi legmacerásabb volt, mert Ferihegyen több mint egy órát álltam sorba a biztonsági ellenőrzéshez, de szerencsére a gép mindenkit megvárt. Frankfurti átszállással reggel 6 előtt érkeztem Rio-ba, és egész könnyen megtaláltam a hostelemet, ahol nagyon jó fej srácokkal találkoztam. Első utam a híres rioi tengerpartokra vezetett, végigsétáltam a Botafogo öböl mentén a Cukorsüveghegy (Acucar) lábánál, Copacabana beach-en (a hullámokban gázolva, meg a fantasztikusan finom fehér homokban), majd a még sokkal szebb Ipanema-n. Útközben kókusztejet ittam, felkerestem a Copacabana erődöt impresszív 330 mm-es ágyúival, a fontosabb kilátópontokat és a Rodrigo lagúna puccos környékét. Péntek este lévén a hostelesekkel bementünk a hires Lapa szórakozónegyedbe, ahol az őrült utcai kavalkádban mulattunk hajnalig. 24 óra talponlét után nem voltak alvási gondjaim…
Másnap Brazília legnagyobb, leghíresebb focistadionjának (Maracana) megnézésével kezdtem, ahol a hírességek lábnyomai is ki vannak téve a trófeák mellé. Utána elsétáltam a Sambodromo-hoz, ahol az éves karnevál vonul. (Ilyenkor mondjuk nem sok a látnivaló.) A belvárosban csavarogtam még hosszasan, ahol főként modern irodaházak vannak, illetve az ijesztő stílusú Sao Sebastiano katedrális. Utamat Lapa és a viaduct érintésével a helyi Rózsadomb, a Santa Teressa negyed felé vettem, aminek a tetején áll a Chácara do Céu múzeum, egykori villa remek kilátással, körülötte pedig hangulatos botanikus kert. Cikk-cakk-ban besétáltam az óvárost, megnézve minden útbaeső nevezetességet (pl. a mozaik lépcsőt, több templomot és a haditengerészeti múzeumot), de az utcák általában kihaltak voltak, a boltok érdekes módon zárva. Az estét a Modern Művészeti Múzeumban fejeztem be, ahol sok izgalmas nem volt, kivéve, hogy végignézhettem, hogy emelnek helyére egy méretes platánfa törzset, amely részét képezi egy új kiállításnak.
Másnap következett a város fő nevezetessége, a megváltó Krisztus szobra. (Nagy nehezen találtam a neten egy térképet az útról.) Előtte még el akartam menni a Morro de Leme erődöt meglátogatni, da valamiért nem engedtek be (egy aktív katonai létesítmény különben). A hostelben őrültnek néztek, de én mindenképp gyalog vágtam neki a 730 méter magas Corcovado hegynek a tetején a Krisztussal a Lage parkból, (a botanikus kert mellett) miután nagy nehezen sikerült egy térképet szereznem az ösvényről. Valójában nem volt nehéz megtalálni, és egy bő óra alatt fel is értem a hegyre. Fenn aztán közölték, hogy csak jeggyel lehet bemenni, amit kizárólag lenn árusítanak, és menjek vissza le (a hegy 3/4-ig), de szerencsére kisbuszokkal szállítottak oda-vissza. A Cristo Redentor szobor, amit nagyjából függetlenségük 100 éves évfordulójára emeltek 1921-32 között, nagyon megkapó volt, de még inkább a panoráma tetszett: Rio valóban ott hevert a lábaimnál. Lesétáltam egy másik kilátópontig, a Miranta da Marta-hoz. Ez talán még szebb volt, egészen képeslapra való fények játszottak a rio-i öblökben. Megvártam a naplementét, aztán elindultam lefele gyalog, de hamar felszedett egy fiatal pár kocsival, mondván, hogy nem jó dolog errefelé sötétben mászkálni - ez mégis csak Rio. Este szobatársaimmal kicsit kivettük a részünket a brazil focimániából, és helyiekkel néztük a bajnokságot egy helyi étterembent. Nagy élmény volt!
Hétfő reggel úgy alaklult, hogy egy szobatársam (David Kanadából) is csatlakozott hozzám egy kis kirándulásra. (folyt köv.)
******
I decided last year at EMBC to continue visiting this event. Even better, in 2010, it takes place in Buenos Aires! I managed to book a flight with a 5 day stopover in Rio. What an amazing place! Can't stop loving its rocks. Experience and recommendations:
- Beach Backpackers Hostel in Botafogo -5
- Wlakway around Acucar (Sugarloaf) -5
- Copacabana beach - 4
- Ipanema beach -5
- Copacabana fortress - 4
- Rodrigo lagúna - 3.5
- Lapa streets on a Friday night - 4
- Maracana soccer stadium - 4
- Sambodromo - 3
- Sao Sebastiano cathedral -3
- Lapa with the viaduct - 4
- Santa Teressa - 4
- Chácara do Céu museum, with the view and botanical garden -5
- Mosaic stairs - 5
- Museum of the Bazil Navy -4
- Museum of Modern Arts - 3
- Morro de Leme - 3
- Hike up to Cristo Redentor from the Lage parc (near the botanical garden) - 5
- Miranta da Marta viewpoint - 5+
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése