A konferencia plenáris előadásai átlagon felül jók voltak, de a szekciók között alig találtam nekem valót. (Részletesebb beszámoló a SurgRob-on.) Esténként viszont nagyon jókat mulattunk, csütörtökön a Luxy nevű klubot látogattuk meg (hip-hop verseny volt), pénteken pedig vagy 20-an karaoke-zni mentünk. Mókás élmény volt! Pénteken és szombaton nekem már a RAS meetingjeim voltak, ami további prezentációkat, brainstormingokat jelentett, aztán vasárnap következett az AdCom ülés, ahol nagy dícséretet kaptam eddigi munkámért, és örömmel adtak további támogatást a folytatáshoz. Ennek fényében a májusi ICRA konferencia előkészületeit már el is kezdhetjük…
Szombat délután csatlakoztam a többiekhez egy kis városnézésre. Felkerestük Taipei első számú buddhista templomát a Longshan temple-t, ahol bizonyára valami ünnep volt, mert tele volt imádkozó helyiekkel, füstölőkkel, áldozati adományokkal. Utána elsétáltunk a National Chiang Kai-shek Memorial-hoz, ami egy monumentális emlékmű a sziget első vezetője tiszteletére. (Mostanában leginkább eltávolítani kívánják véreskezűsége miatt.) Itt vártuk meg a naplementét, miközben gyönyörű
képeket készítettünk az operaházról és a nemzeti színházról, amelyek szintén ott állnak a Liberty square két oldalán.
Vacsorázni visszamentem a Shilin piacra, ahol hihetetlen tömeg fogadott. Teljesen olyan érzésem volt, mint Tokyoban. Ettem mindenféle bizarr dolgokat, aztán este hazaértem, és szokás szerint hajnalig dolgoztam, meg a képeimet rendezgettem.
Vasárnap, amikor véget ért minden hivatalos program, egy másik éjszakai piacot (Hwahsi market) kerestem fel, ahol kígyókat, krokodilt és teknőst is árultak (fogyasztásra), meg láttam mindenféle fura helyi szokást, pl. ebihal-pecázást.
Sokat vacilláltam, hogy mi legyen a hétfői programom, mivel az volt az egyetlen nap, amikor szabadon mozoghattam. Végül nagy szerencsémre úgy döntöttem, hogy a keleti parton lévő Yehliu Geo parkot keresem fel, amely híréhez méltó módon lenyűgöző volt. Korán reggel keltem, és nyitás után kicsivel már ott is voltam. A csendes óceáni parton fekvő 2 kilométer hosszú, meglehetősen keskeny félsziget több száz különleges sziklaformációt növesztett az évmilliók során. A több rétegű, eltérő keménységű kőzet az erózió hatására gombákat, kelyheket, gyertyatartókat, golyókat formált, amelyek azután kiemelkedtek a tengerből, és jelenleg körbesétálhatók. Elbűvölő alakzatok jöttek létre: a leghíresebb a királynő-szikla, de van elefánt, gorilla, madár, cipő, és sok egyéb is. A félsziget nagyobbik része egy esőerdővel borított hegy, amely meredek sziklafalban ér véget az egyik oldalon, és fantasztikus kilátás nyílik róla. Több órát bóklásztam a parkban, mert nem bírtam betelni a csodáival. Délben indultam tovább busszal, mert meg akartam még mászni az északi rész legmagasabb csúcsát a Yangminshan parkban, de kicsit elkavarodtam a buszokkal, így kettőre értem fel a hegyre, ahol a napsütés helyett vastag köd és szakadó eső fogadott. Szinte tapogatózva jutottam el a látogatóközpontba, ami zárva volt hétfő lévén, és az eresz alatt meg kellett várnom, amíg az özönvízszerű eső alábbhagy. (Mint kiderült, hiba volt a városra nézni időjárás-jelentést, mert míg oda egész napra csak pár mm csapadékot mondtak, a hegyvidékre 110 mm-t!) Meghallgattam a feltörő gejzíreket (mivel látni nem lehetett), és a körülmények miatt úgy döntöttem, hogy elhalasztom a csúcstámadást, helyette inkább csak lefelé sétálok a völgyben. Így is kénytelen voltam 2/3 távnál feladni, mert annyira esett, hogy az esőkabát alatt is bőrig áztam. Szerencsére két kedves munkás felvett kocsival, és levittek a hegy lábához, a metró beitou-i végállomására. Beitou egy híres történelmi fürdőhely, mivel számos hőforrás itt tör fel. Hétfő lévén, a forrásokhoz sem lehetett odamenni, de legalább körbesétáltam a területet. Hazafelé menet megálltam még megnézni a novemberben nyitó nemzetközi virágkiállítást, meg a Confucian templomot, a mellette lévő Baoan templomot és a szomszédos éjszakai piacot. Eddigre nagyjából meg is száradtam, és nagy szerencsére még csak meg se fáztam. Este még egy kört sétáltam a Lijang piacon, megkóstoltam pár gusztustalanságot, aztán bepakoltam, elkészültem.
Hajnalban egy órával később ébredtem csak fel, mint szerettem volna, de némi rohanás után szerencsére még elértem az egyik buszt, amivel időben kiértem a reptérre. Percekkel a zárás előtt sikerült még becsekkolnom, aztán átverekedtem magam az ellenőrzéseken, és újra egy 747-es orrészében utazhattam Hong Kong felé.
Szombat délután csatlakoztam a többiekhez egy kis városnézésre. Felkerestük Taipei első számú buddhista templomát a Longshan temple-t, ahol bizonyára valami ünnep volt, mert tele volt imádkozó helyiekkel, füstölőkkel, áldozati adományokkal. Utána elsétáltunk a National Chiang Kai-shek Memorial-hoz, ami egy monumentális emlékmű a sziget első vezetője tiszteletére. (Mostanában leginkább eltávolítani kívánják véreskezűsége miatt.) Itt vártuk meg a naplementét, miközben gyönyörű
képeket készítettünk az operaházról és a nemzeti színházról, amelyek szintén ott állnak a Liberty square két oldalán.
Vacsorázni visszamentem a Shilin piacra, ahol hihetetlen tömeg fogadott. Teljesen olyan érzésem volt, mint Tokyoban. Ettem mindenféle bizarr dolgokat, aztán este hazaértem, és szokás szerint hajnalig dolgoztam, meg a képeimet rendezgettem.
Vasárnap, amikor véget ért minden hivatalos program, egy másik éjszakai piacot (Hwahsi market) kerestem fel, ahol kígyókat, krokodilt és teknőst is árultak (fogyasztásra), meg láttam mindenféle fura helyi szokást, pl. ebihal-pecázást.
Sokat vacilláltam, hogy mi legyen a hétfői programom, mivel az volt az egyetlen nap, amikor szabadon mozoghattam. Végül nagy szerencsémre úgy döntöttem, hogy a keleti parton lévő Yehliu Geo parkot keresem fel, amely híréhez méltó módon lenyűgöző volt. Korán reggel keltem, és nyitás után kicsivel már ott is voltam. A csendes óceáni parton fekvő 2 kilométer hosszú, meglehetősen keskeny félsziget több száz különleges sziklaformációt növesztett az évmilliók során. A több rétegű, eltérő keménységű kőzet az erózió hatására gombákat, kelyheket, gyertyatartókat, golyókat formált, amelyek azután kiemelkedtek a tengerből, és jelenleg körbesétálhatók. Elbűvölő alakzatok jöttek létre: a leghíresebb a királynő-szikla, de van elefánt, gorilla, madár, cipő, és sok egyéb is. A félsziget nagyobbik része egy esőerdővel borított hegy, amely meredek sziklafalban ér véget az egyik oldalon, és fantasztikus kilátás nyílik róla. Több órát bóklásztam a parkban, mert nem bírtam betelni a csodáival. Délben indultam tovább busszal, mert meg akartam még mászni az északi rész legmagasabb csúcsát a Yangminshan parkban, de kicsit elkavarodtam a buszokkal, így kettőre értem fel a hegyre, ahol a napsütés helyett vastag köd és szakadó eső fogadott. Szinte tapogatózva jutottam el a látogatóközpontba, ami zárva volt hétfő lévén, és az eresz alatt meg kellett várnom, amíg az özönvízszerű eső alábbhagy. (Mint kiderült, hiba volt a városra nézni időjárás-jelentést, mert míg oda egész napra csak pár mm csapadékot mondtak, a hegyvidékre 110 mm-t!) Meghallgattam a feltörő gejzíreket (mivel látni nem lehetett), és a körülmények miatt úgy döntöttem, hogy elhalasztom a csúcstámadást, helyette inkább csak lefelé sétálok a völgyben. Így is kénytelen voltam 2/3 távnál feladni, mert annyira esett, hogy az esőkabát alatt is bőrig áztam. Szerencsére két kedves munkás felvett kocsival, és levittek a hegy lábához, a metró beitou-i végállomására. Beitou egy híres történelmi fürdőhely, mivel számos hőforrás itt tör fel. Hétfő lévén, a forrásokhoz sem lehetett odamenni, de legalább körbesétáltam a területet. Hazafelé menet megálltam még megnézni a novemberben nyitó nemzetközi virágkiállítást, meg a Confucian templomot, a mellette lévő Baoan templomot és a szomszédos éjszakai piacot. Eddigre nagyjából meg is száradtam, és nagy szerencsére még csak meg se fáztam. Este még egy kört sétáltam a Lijang piacon, megkóstoltam pár gusztustalanságot, aztán bepakoltam, elkészültem.
Hajnalban egy órával később ébredtem csak fel, mint szerettem volna, de némi rohanás után szerencsére még elértem az egyik buszt, amivel időben kiértem a reptérre. Percekkel a zárás előtt sikerült még becsekkolnom, aztán átverekedtem magam az ellenőrzéseken, és újra egy 747-es orrészében utazhattam Hong Kong felé.
***********
The rest of the conference week was just as busy. (For more details, see my post on SurgRob.)
Highlights of the second half of my week in Taiwan:
Highlights of the second half of my week in Taiwan:
- Longshan temple in downtown Taipei
- National Chiang Kai-shek Memorial, remembering the iron-hand dictator
- Shilin market, when crowded
- Hwahsi (snake) night market
- Karaoke night with roboter fellows
- Amazing mushroom, cup, candle and ball rock formations in the wonderful Yehliu geo park
- Defeated by severe weather in Yangmingshan
- At least listening to the geysers
- Taking a 747 to Hong Kong
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése