San Diegoból ez alakalommal nem láttam semmit. Na jó, nem igaz, leszállásnál egy pillantást vethettem a belvárosra. A konferencia (SPIE Medical Imaging) a várostól kicsit északra lévő hotelközpontban volt, és gyakorlatilag a 4 nap alatt nem is hagytam el azt a részt. Nem is a szakmai program volt ennyire izgalmas, hanem ott volt az amerikai szakma krémje, no meg rengeteg barátom, ismerősöm, kollégám és így tovább. Ennek megfelelően meeting meeting hátán következett, esetenként több is párhuzamosan. Olyan szempontból jó volt, hogy mindenki ott lakott elég közel egymáshoz, emiatt esténként együtt mentünk vacsorázni. (Első sorban heidelbergi barátaimmal.) Meg a szabadtéri ebédek is felejthetetlenek voltak.
Az utolsó napra már nem maradtam ott, hanem kora reggel felvettem a bérelt autómat, és átkocsikáztam Los Angeles déli részére, Newport Beachbe (igazi road trip feeling volt). Aznap reggel máris kezdődött a következő konferenciám, az MMVR. Ez sokkal kisebb volt, de itt is találtam magamnak elég sok ismerőst. A kocsi nagyon kellett, hogy ne a méreg drága konferencia-hotelben kelljen megszállnom, hanem valami megfizethetőbb motelben. Esténként így legalább szabadon tudtam közlekedni, és például leautóztunk a tengerpartra megnézni a csodálatos naplementét, vagy felderíteni a Balboa szigetet.
A konferencián szombat délelőtt még összehoztunk egy élő demót a hazaiakkal a Hand-in-Scan rendszerünkkel, majd pedig bevetettem magam a kocsiba, és irány észak, hogy lássak valamit a környékből. Elsőként Long Beachbe autóztam el (végig a tengerpatron), és kívülről megcsodáltam a Queen Mary óceánjárót, amely 1934-67-ig szolgált. Szép, termetes példány, méretben 20%-kal nagyobb, mint a Titanic volt. (Fel nem mentem rá, mert méreg drága a belépőjegy.) Inkább továbbálltam, mert volt még programom bőven. Egyszer láttam egy képet Los Angeles belvárosáról, és meg akartam keresni én is azt a helyet ahonnan fényképezték, így Google maps segítségével eljutottam a Baldwin Hill meglehetősen puccos környékére. Legutóbbi látogatásom alkalmával kimaradt a programból a Hollywood tábla, így most pótoltam ezt is. A táblához közvetlen nem lehet odamenni már évek óta (állítólag túl sokan akartak ott öngyilkosok lenni), csak meg lehet nézni messzebbről, aztán körbeautózva besétálhatsz a Griffith parkba, és tudsz kirándulni odáig. Közben elkezdett , így egyre szebb volt a kilátás is. Kis rohanás után még elcsíptem a kék órát a Griffith obszervatóriumnál, ahol szombat este lévén hatalmas tömeg volt. Los Angeles ott fekszik a lábaidnál, nagy, lusta fényóriásként. Nagyon megragadó látvány! A móka kedvéért végigautóztam a Hollywood bulvard-on, aztán vacsoráztam egyet a híres (és brutálisan népszerű) Pinks hot dog-osnál mielőtt visszatértem Newport Beach-be.
Még San Diegoban egy brosúrában olvastam az LA környéki legmagasabb hegyről, a Mt. Baldy-ról, amely valamivel több, mint 3000 méteres. Elhatároztam, hogy megmászom. Kocsival nagyjából 1900 méterig lehet felmenni, itt már egy kis friss hó fogadott, és felhőkbe burkolództak a csúcsok, de néha-néha átsütött a nap, reményt adva, hogy nem hiába mászom majd fel. Aztán ahogy feljebb értem, egyre szebb idő lett, és a csúcson már ragyogott a nap, mivel a felhők mind alattunk voltak, csodálatos látványt nyújtva. Ritkán láttam ilyen szépet! Az erős, metsző szél miatt nem voltam túl sokáig odafenn, egy meredek nyereg mentén kezdtem meg az ereszkedést. Elértem a hegyen található sípályákat is, ahol a legkitartóbbak zsebkendőnyi méretű havas sárfoltokon próbáltak meg síelgetni. (Köszönöm, akkor már inkább az Alpok!) Persze ami itt igazán egyedülálló, hogy bepattantam a kocsiba, és egy órával később már lenn voltam a oceánpartnál, és ott csodáltam a naplementét.
Hétfőre maradt még egy kis szakmai program. Sikerült úgy szerveznem, hogy az egyik kézfertőtlenítő-gyártó központjában fogadtak egy találkozóra, aztán pedig a Caltech egyetemre mentem Bejczy Antal proffal találkozni (régi patrónusom), aki meginvitált egy ebédre a professzorok házába. Nagyon puccos! Utána körbesétáltam még a kampuszon, és irány a reptér.
A konferencián szombat délelőtt még összehoztunk egy élő demót a hazaiakkal a Hand-in-Scan rendszerünkkel, majd pedig bevetettem magam a kocsiba, és irány észak, hogy lássak valamit a környékből. Elsőként Long Beachbe autóztam el (végig a tengerpatron), és kívülről megcsodáltam a Queen Mary óceánjárót, amely 1934-67-ig szolgált. Szép, termetes példány, méretben 20%-kal nagyobb, mint a Titanic volt. (Fel nem mentem rá, mert méreg drága a belépőjegy.) Inkább továbbálltam, mert volt még programom bőven. Egyszer láttam egy képet Los Angeles belvárosáról, és meg akartam keresni én is azt a helyet ahonnan fényképezték, így Google maps segítségével eljutottam a Baldwin Hill meglehetősen puccos környékére. Legutóbbi látogatásom alkalmával kimaradt a programból a Hollywood tábla, így most pótoltam ezt is. A táblához közvetlen nem lehet odamenni már évek óta (állítólag túl sokan akartak ott öngyilkosok lenni), csak meg lehet nézni messzebbről, aztán körbeautózva besétálhatsz a Griffith parkba, és tudsz kirándulni odáig. Közben elkezdett , így egyre szebb volt a kilátás is. Kis rohanás után még elcsíptem a kék órát a Griffith obszervatóriumnál, ahol szombat este lévén hatalmas tömeg volt. Los Angeles ott fekszik a lábaidnál, nagy, lusta fényóriásként. Nagyon megragadó látvány! A móka kedvéért végigautóztam a Hollywood bulvard-on, aztán vacsoráztam egyet a híres (és brutálisan népszerű) Pinks hot dog-osnál mielőtt visszatértem Newport Beach-be.
Még San Diegoban egy brosúrában olvastam az LA környéki legmagasabb hegyről, a Mt. Baldy-ról, amely valamivel több, mint 3000 méteres. Elhatároztam, hogy megmászom. Kocsival nagyjából 1900 méterig lehet felmenni, itt már egy kis friss hó fogadott, és felhőkbe burkolództak a csúcsok, de néha-néha átsütött a nap, reményt adva, hogy nem hiába mászom majd fel. Aztán ahogy feljebb értem, egyre szebb idő lett, és a csúcson már ragyogott a nap, mivel a felhők mind alattunk voltak, csodálatos látványt nyújtva. Ritkán láttam ilyen szépet! Az erős, metsző szél miatt nem voltam túl sokáig odafenn, egy meredek nyereg mentén kezdtem meg az ereszkedést. Elértem a hegyen található sípályákat is, ahol a legkitartóbbak zsebkendőnyi méretű havas sárfoltokon próbáltak meg síelgetni. (Köszönöm, akkor már inkább az Alpok!) Persze ami itt igazán egyedülálló, hogy bepattantam a kocsiba, és egy órával később már lenn voltam a oceánpartnál, és ott csodáltam a naplementét.
Hétfőre maradt még egy kis szakmai program. Sikerült úgy szerveznem, hogy az egyik kézfertőtlenítő-gyártó központjában fogadtak egy találkozóra, aztán pedig a Caltech egyetemre mentem Bejczy Antal proffal találkozni (régi patrónusom), aki meginvitált egy ebédre a professzorok házába. Nagyon puccos! Utána körbesétáltam még a kampuszon, és irány a reptér.
*********
I attended two sweet conferences in California. First the SPIE Medical Imaging in San Diego, then the MMVR in Newport beach. Highlights of my trip were the hills...
- Hiking up to the Hollywood sign
- Los Angeles from above
- LA from the Griffith obszervatory
- Mt. Baldy, which is sometimes prominent from the city already
- And even more magnificent from closer
- Hiking above the clouds
- Descent on the steep seddle
- Eating under palm trees at SPIE
- Brunch at Caltech's Athenaeum with Prof. Bejczy
- The always crowded Pinks hot dog
- Frozen banana and icecream on Balboa island
- Dinner in Newport Beach with a sunset
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése