2012. január 30., hétfő

Heidelberg gyöngyszemei // Gems of Heidelberg

Az északi kör után csak egy hetet voltam otthon. Jobban mondva annyit sem, mert a hétvégét kinn töltöttem Wiener Neustadtban, mert pénteken és hétfőn is fontos meetingjeim voltak. Péntek este így megtarthattuk a srácokkal a karácsonyi bulit (nem volt korábban rá mód), szombaton pedig Bacsi 30 éves retró-szülinapjára mentem át Sopronba meglepetésembernek.
Szerda este elrepültem Frankfurtba, és az utolsó vonattal még átértem Heidelbergbe, ahol másnap kezdődött az IARP (International Advanced Robotics Program) szakmai közösség Kognitív Sebészrobotika fóruma. Korábban nem hallottam róluk, de a meghívottak listája nagyon vonzó volt, meg amúgy is rég óta meg akartam már látogatni a heidelbergi barátaimat, akiket a tavalyi SPIE-n ismertem meg. 
A szakmai program tényleg remek volt, színvonalas előadók a világ minden tájáról számoltak be országuk, intézményeik legújabb eredményeiről. Azt mondjuk nem sikerült a program végére sem teljesen rendbe rakni, hogy miként csatlakozik a kognitív tudományokhoz a sebészrobotika, de néhány jobb próbálkozást hallhattunk. Bővebben a szakmai programról a SurgRobon írok. Többen már régi barátként üdvözöltek, sőt azon viccelődtek, hogy még vannak olyanok is a konferencián, akiket nem ismerek. De ami különösen jó volt, hogy páran bemutatkozás után egyből hozzátették: „és nagyon tetszik a blogod”. (Persze nem erre értették :) )
Csütörtök este volt a workshop-vacsora a közeli városkában, az ódon hangulatú Schwetzingenben, a Brauhaus zum Ritter-ben, ahová busszal hoztak-vittek. (Szokás szerint egy sokágyas hostelben volt a szállásom és nem a hivatalos hotelekben, de nagyon jó volt így, és még közelebb is laktam, mint a többiek.) Péntek este Lenáék laborját néztem meg, és megalkottuk egy világméretű EMT kollaboráció terveit, majd pedig este csatlakoztam a többi régi-új ismerőshöz a laborból, és az egyetemi össznépi farsangi buliba mentünk, szépen kiöltözve, ahogy kell. Nagyon jó volt, nagyjából ezer fiatal táncolt hajnalig, jobbnál jobb kosztümökben.
A kétnapos előadás-kávé-étel-előadás menetrend után szombaton egy szervezett látogatás következett a szomszédos egyetemváros – Karlsruhe – kiváló robotlaborjaiba, a Karlsruhe Institute of Technologyba. Dr. Wörd és Dillmann kutatásait néztük meg: végre láthattam élőben egy csomó robotot meg kísérleti elrendezést, amiről konferenciákon már rengeteget hallottam. Délután maradt végre egy kis időm, hogy felfedezzem az óvárost, amely elbűvölő, mind a mai napig őrzi középkori báját. Már akkor is gazdag város volt, nem véletlenül itt alapították az első egyetemet 1386-ban. A XVII. században számos háború viselte meg, a 30 éves háború egyik utolsó francia hadjárata során pusztult el a vár nagyobbik fele is, amit később sem állítottak rendesen helyre. Sétámat a Neckar folyó jobb partján kezdtem, a híres Filozófusok sétányán (amely ma már inkább puccos villáiról ismert, semmint a szőlőtőkék között andalgó tudósokról). Minden esetre a kilátás az óvárosra még ma is tökéletes, különösen a hangulatos  Öreg híddal. Az óváros egy tündérmese helyszíne is lehetne, olyan bájos az ódon, de mégis szépen felújított házaival. Zárás előtt még pont bejutottam a kastélyba, amelynek a legnagyobb része csak puszta falazat, és a rendezvényekre használt csarnokát csak a XX. században építették. Eredeti viszont a világ legnagyobb hordója, a Karl-Theodor-Fass 1751-ből, amely 220 000 literes, valamint van benne egy nagyon szép patikamúzeum. Odakinn közben gyönyörű kék óra jött, így (majdnem) minden akkumulátorom lemerüléséig/ujjam lefagyásáig fényképeztem a várost. Este Alex-szel találkoztam, aki bemutatott néhány kiváló vendéglátóhelyet és pár jellegezetes helyi italt. Másnap kora reggel visszavonatoztam Frankfurtba, majd hazarepültem.

********
Highlights of my Heidelberg trip:

Nincsenek megjegyzések: