
Szerda este elrepültem Frankfurtba, és az utolsó vonattal még átértem Heidelbergbe, ahol másnap kezdődött az IARP (International Advanced Robotics Program) szakmai közösség Kognitív Sebészrobotika fóruma. Korábban nem hallottam róluk, de a meghívottak listája nagyon vonzó volt, meg amúgy is rég óta meg akartam már látogatni a heidelbergi barátaimat, akiket a tavalyi SPIE-n ismertem meg.
A szakmai program tényleg remek volt, színvonalas előadók a világ minden tájáról számoltak be országuk, intézményeik legújabb eredményeiről. Azt mondjuk nem sikerült a program végére sem teljesen rendbe rakni, hogy miként csatlakozik a kognitív tudományokhoz a sebészrobotika, de néhány jobb próbálkozást hallhattunk. Bővebben a szakmai programról a SurgRobon írok. Többen már régi barátként üdvözöltek, sőt azon viccelődtek, hogy még vannak olyanok is a konferencián, akiket nem ismerek. De ami különösen jó volt, hogy páran bemutatkozás után egyből hozzátették: „és nagyon tetszik a blogod”. (Persze nem erre értették :) )
Csütörtök este volt a workshop-vacsora a közeli városkában, az ódon hangulatú Schwetzingenben, a Brauhaus zum Ritter-ben, ahová busszal hoztak-vittek. (Szokás szerint egy sokágyas hostelben volt a szállásom és nem a hivatalos hotelekben, de nagyon jó volt így, és még közelebb is laktam, mint a többiek.) Péntek este Lenáék laborját néztem meg, és megalkottuk egy világméretű EMT kollaboráció terveit, majd pedig este csatlakoztam a többi régi-új ismerőshöz a laborból, és az egyetemi össznépi farsangi buliba mentünk, szépen kiöltözve, ahogy kell. Nagyon jó volt, nagyjából ezer fiatal táncolt hajnalig, jobbnál jobb kosztümökben.
A kétnapos előadás-kávé-étel-előadás menetrend után szombaton egy szervezett látogatás következett a szomszédos egyetemváros – Karlsruhe – kiváló robotlaborjaiba, a Karlsruhe Institute of Technologyba. Dr. Wörd és Dillmann kutatásait néztük meg: végre láthattam élőben egy csomó robotot meg kísérleti elrendezést, amiről konferenciákon már rengeteget hallottam. Délután maradt végre egy kis időm, hogy felfedezzem az óvárost, amely elbűvölő, mind a mai napig őrzi középkori báját. Már akkor is gazdag város volt, nem véletlenül itt alapították az első egyetemet 1386-ban. A XVII. században számos háború viselte meg, a 30 éves háború egyik utolsó francia hadjárata során pusztult el a vár nagyobbik fele is, amit később sem állítottak rendesen helyre. Sétámat a Neckar folyó jobb partján kezdtem, a híres Filozófusok sétányán (amely ma már inkább puccos villáiról ismert, semmint a szőlőtőkék között andalgó tudósokról). Minden esetre a kilátás az óvárosra még ma is tökéletes, különösen a hangulatos Öreg híddal. Az óváros egy tündérmese helyszíne is lehetne, olyan bájos az ódon, de mégis szépen felújított házaival. Zárás előtt még pont bejutottam a kastélyba, amelynek a legnagyobb része csak puszta falazat, és a rendezvényekre használt csarnokát csak a XX. században építették. Eredeti viszont a világ legnagyobb hordója, a Karl-Theodor-Fass 1751-ből, amely 220 000 literes, valamint van benne egy nagyon szép patikamúzeum. Odakinn közben gyönyörű kék óra jött, így (majdnem) minden akkumulátorom lemerüléséig/ujjam lefagyásáig fényképeztem a várost. Este Alex-szel találkoztam, aki bemutatott néhány kiváló vendéglátóhelyet és pár jellegezetes helyi italt. Másnap kora reggel visszavonatoztam Frankfurtba, majd hazarepültem.
********
- Of course, the IARP Cognitive Robotics in Surgery workshop I attended
- The dfkz research center, with Lena and her bright/smart/kind/cute students
- KIT labs
- Food in the Brauhaus zum Ritter
- Philosophenweg
- Heidelberger Warmer Erpel
- Alte brüche over the Neckar
- Alte Stadt
- Karl-Theodor-Fass (220K l capacity)
- Heidelberg Schloss
- One of the most amazing blue hours, ever
- Costume party at the university
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése