2012. február 10., péntek

Floridai meló // The Florida job

Szokás szerint már jó előre kinéztem, hogy idén az SPIE és az MMVR konferenciákat pont úgy szervezik, hogy kényelmesen lehet egyik után a másikra menni, ráadásul ott vannak mindketten Kaliforniában, egymástól alig másfél órányira. A hab volt a tortán, hogy kiderült, pont előtte lesz az ISO szabványügyi bizottság következő ülése Floridában, így azt is felvettem a programba, meg megtoldottam még a barátaim/szakmai kontaktjaim pár napos látogatásával Szilikon völgyben, majd pedig befutott a hír, hogy hazafelé előbb el kell indulnom, hogy Brüsszelben még elcsípjem az ACES üzleti verseny döntőjét. Az már a vicc kategória, hogy ezalatt New Yorkban is számítottak volna rám a Kairos fiatal vállalkozói rendezvényén, de ott Róna Peti megfelelően képviselt minket szerencsére.
Kifele menet Newark-on szálltam át, amit azért szeretek nagyon, mert közvetlen a manhattani felhőkarcolók mellett ereszkedik le a gép. (Pl. lehetett látni, hogy a Freedom Towers félig kész.)
Az ISO/IEC sebészrobotikai szabványügyi csoportot a tavalyelőtti nyári budapesti ülésen alakítottál meg, és amikor értesültem róla, elhatároztam, hogy belefolyok. A csoport tagjai cégek, kutatók, professzorok a világ minden tájáról, akik együtt dolgozva két éven belül egy biztonságtechnikai szabványt kívánnak letenni az asztalra. Én a Magyar Szabványügyi Testületet képviselve, mint nemzeti szakértő voltam jelen. (Bővebben írok minderről a SurgRob-on.) Sok ismerősöm volt már a munkacsoportban, többükkel egy héttel korábban, Heidelbergben találkoztam. 3 napos volt a megbeszélés, a Shades of Green resort egyik eldugott házikójában voltunk. (Ez csak azért érdekes, mert ez az üdülő az amerikai hadsereg tagjainak és hozzátartozóiknak van fenntartva.) A legjobb az élővilág volt, láttam sasokat, kányát, sólymot, és egy csomó alligátort is.
Tavaly már voltam egy konferencián a Disney birodalom egy másik resort-jában, így nagyjából tudtam mire számíthatok: vagy kifizeti az ember a méregdrága szállást ott helyben, és alkalmazkodik a disney-s árakhoz, vagy kocsit bérel, és autózik 20 km-t, hogy kijusson a parkból, és legalább akkor este is el tud még nézni ide-oda. Én ez utóbbit választottam.
Esténként igyekeztünk kimozdulni (a Downtown Disney-ig jutottunk), egyik alkalommal a Fulton Crab Housban ettünk jó kis sülthalat, másodszor meg a helyi ír bárban. A meeting nagyon flottul ment, sokat tudtam érdemben hozzátenni, ami miatt meg is dicsértek a végén. Külön jó volt, hogy utolsó nap már délben végeztünk, így a hirtelen támadt szabadidőt kihasználva három professzorral átautóztunk Tampába, Florida nyugati oldalára. Elsőként a tengeri teheneket (manatee-kat) akartunk megnézni, amelyek az egyik nagy ronda erőműből kifolyó meleg vízben éldegélnek, így könnyű őket a partról is megfigyelni. Hozzá kell tennem, nem sokkal látványosabbak, mint a lusta bálnák fenn északon. Az öböl meleg vize azonban sok más állatot is vonz, láttunk hatalmas halakat, kis cápát, rájákat. Ebédelni egy pálmafás yachtkikötőbe mentünk (miközben ekkor otthon a mínusz 20 fokok tomboltak). Alkonyatra besétáltunk Tampa belvárosába, de túl sok mindent nem lehet ott csinálni. Visszavezettem Orlandóba, majd egyből ki a reptérre, mivel másnap reggel 6:20-kor indult a gépem, emiatt inkább ott töltöttem az éjszakát (munkával). Irány nyugat!
*******
While most of my family, friends, and pretty much entire Europe was suffering form the great snow and frostbites, I was having a marvelous time in the South of the USA. First stop was 3 days in Orlando, where I took part in the ISO/TC 184/SC 2/JWG 9 work as a national expert. (If this does not tell you much: this is a joint committee on developing safety standards for medical robots. More details are on SurgRob.)
Highlights of the Florida tour:

Nincsenek megjegyzések: