2012. május 28., hétfő

Űrtábor D.C.-ben // Shooting for the stars in DC

Az utolsó nagy állomásom a Keleti Part volt, méghozzá Baltimore-ban kezdtem. Tian most is nagyon rendes volt (mint mindig), és nála lakhattam. Vasárnap délelőtt felkerestem a labort, megnéztem a legújabb szerzeményeiket (egy Raven, a Balaur display és hasonlók), délután pedig öten biciklizni mentünk (Vi-ékkel) a GunpowderFalls State Park melletti Rail-trail-re, amit egy korábbi vasúti vágány helyén alakítottak ki. Ugyan csak az első 10 mérföldet csináltam meg a túrából (a többiek már hamarabb visszafordultak), így is nagyon jól esett.
Hétfő kora reggel átvonatoztam Philadelphiába, mivel egy másik kezes minőségellenőrző céggel kellett találkoznom. A University of Pennsylvania Alumni Clubjában volt a megbeszélés (nagyon illusztris helyen, mint a filmekben). Utána terv szerint átbuszoztam volna D.C.-be, ahol már kezdődött a konferenciám, de a reggeli esőzések miatt több mint két órát késett a busz (amiről emailt küldtek!), így inkább vonattal mentem. Kis késéssel, de még megérkeztem a GLEX konferencia elő-fogadására, majd elfoglaltam a hostelemet a belvárostól északra, és szinkronizálódtam Bacsiékkal (Bacsi, Melcsi és Melcsi egy kanadai barátnője) egy közös esti sétára a Fehér ház körül és környékén.
Ez volt az első GLEX konferencia, a nagy űrügynökségek közös rendezése az űr felfedezéséről. Meglehetősen népszerű volt, minden várakozást felülmúlva, több mint 600 ember vett részt, és az európai, orosz, kínai vezetők mind eljöttek (a NASA adminisztrátorának az utolsó pillanatban le kellett mondania a részvételt). A konferenciát a nem épp elbűvölő L’Enfent Plaza-ban rendezték, ami kicsit szűkös volt ennyi embernek, de legalább közel volt a National Mall. Az előadásom szerda délelőtt volt, és most éreztem először, hogy az űrtávsebészetes témámmal végre jó szekcióban vagyok, mindenki a telepresence/teleoperation térhódításáról beszélt. Rögtön utána viszont ellógtam Baltimore-ba, mert épp akkor került sor egy új épület alapkőletételére (bár itt csak u.n. groundbreaking van) a miénk mellett, és ennek kapcsán Dr. Taylor is kapott egy szép kitüntetést. Este pont visszaértem a fogadásra D.C.-be, amire stílusosan az Air and Space múzeumban került sor. Az asztalunknál ült Buzz Aldrin, a második ember, aki a Holdra lépett… A sok ismerőssel való beszélgetés miatt alig maradt idő a múzeum felfedezésére, aztán még meglátogattuk helyi NASA-s ismerősünket, Tibort, majd pedig Bacsiéknál kötöttünk ki.  
Csütörtök délre megbeszéltem egy laborlátogatást az egyik régi szakmai kapcsolatunkkal (és ACMIT-os partnerünkkel), Kevin Cleary-vel, így a Sheikh Zayed Children’s National Hospital-t is megismerhettem. Rájöttem, sokkal kellemesebb gyerekkórházban dolgozni, mindenki mosolygós, és a környezet is sokkal sokkal barátságosabb. (Arról nem is beszélve, hogy dől hozzájuk a pénz az Emirátusokból.) Bacsi előadására visszamentem a konferenciára, megvártam a záróeseményt, aztán estére csatlakoztam Kevinék „lab happy hour”-jához, majd utána még este elsétáltam egy közeli gym-be falat mászni, de a terem már be volt zárva, így csak kis kondizásra volt lehetőségem.  
*********
I flew over to the East Coast to meet firends, find business and to attend a conference. So pretty much a full set of programs for the second half of my US trip. Highlights of the program:  
 
By: date: Nincsenek megjegyzések:

2012. május 24., csütörtök

Idézet // Quote for the week

„Semmit nem lehet megtanítani egy embernek.
Csak segíteni benne, hogy rátaláljon önmagán belül.”
/Galileo Galilei/
*******

"Life is either daring adventure, or nothing at all. "
/Helen Keller/
By: date: Nincsenek megjegyzések:

2012. május 20., vasárnap

ICRA konferencián // At ICRA2012

Zsinórban ez volt a 4. ICRA konferenciám (Kobe, Anchorage és Shanghai után), így nem is a szakmai tartalom miatt vártam igazán, hanem hogy találkozzam az ismerőseimmel és barátaimmal. Mivel St. Paulban nincsenek hostelek, és motelek is csak a városon kívül, így ismét az AirBnB rendszerhez fordultam segítségül, és egy random srác kanapéján aludtam. (Egy másik ágyát egy kínai srác foglalta el, aki szintén a konferenciára jött.) Annak ellenére, hogy nem voltunk messze a konferenciaközponttól és a belvárostól, semelyik taxis sem találta meg az utcát, bár a jobb fejek legalább nem számlázták ki a csavargást. Az esetek többségében ezért inkább besétáltam a konferenciahelyszínre, amely a Mississippi partján a Rivercenter központban kapott helyet. 
A szakmai program elég jó volt, bár nem hallottam/láttam semmilyen egetrengető újdonságot, de szépen fejlődik minden terület. A robotkiállításon viszont egyértelműen egyre több és jobb robottal jelennek meg a cégek, amelyeket mind ki lehet próbálni. Kinn volt az Intuitive Sugrical is egy da Vincivel, amin ki is próbálhattam az egyik otthoni kutatási teszt feladatunkat. Volt még egy csomó PR2, a NASA Robonaut-ja, és tucatnyi egyéb érdekesség. Újdonság volt, hogy idén videóra vették az összes előadást, így az IEEE tagok számára széles körben hozzáférhető a tudásanyag. Én ez alkalommal csak egy EuroSurge workshopon vettem részt a pénteki napon (erről majd a SurgRob-on írok bővebben), no meg a társaság operatív ülésein. (Most már nem a diákbizottság elnöke vagyok, hanem a Member Services Board-ot viszem.) 
A társasági események elég rendben voltak, bár mindegyikről túl hamar kiraktak minket (állítólag a helyi szakszervezetek nagyon erősek, és emiatt nem lehet hosszúra nyújtani az esti programokat). A networking reception a szomszédos Tudomány és Technika múzeumban volt, ahol a sok fizikai, természeti érdekesség és kísérlet mellett épp egy időszakos kiállítás volt a 18. sz.-i kalózokról, az egyetlen teljes egészében megtalált roncs, a Whydah műkincseinek bemutatásával. Azt is megtudtuk emellett, hogy miként készítik a hajóköteleket. Egyik este külön hopkins-os összejövetelt is tartottunk. A legjobb program mégis az volt, hogy Tommal ellógtunk csütörtök délután falat mászni. Az egyetlen helyi terem meglepően jól felszerelt volt, nagyon izgalmas falaik voltak, és most láttam először önbiztosító rendszert is. Aznap este csatlakoztunk Dana-hoz és bartájához, és egy remek sushi éttermeben vacsoráztunk.
Pénteken, a konferencia után elsétáltam még a Szt. Pál Székesegyházig, amely a második legnagyobb az USA-ban, illetve messziről megnéztem a kormányzói hivatalt. Szombaton részt vettem az IEEE RAS bizottsági ülésén, aztán este átrepültem Baltimore-ba, ahol Tian és Peng vártak, és egy remek kínai vacsorával zártuk a napot. 
*********

ICRA2012 was good. It was my 4th ICRA in a row (after Kobe, Anchorage and Shanghai), therefore I did not really see any strikingly new research or system, but the gradual advancement of robotics is apparent. Especially visible the improvement in the number and quality of the robots shown at the Expo: we had some cool exploration robots, Intuitive Sugrical's da Vinci, PR2s, a NASA Robonaut2, the new DARPA arm and many other gadgets.
Out of the social events, the networking reception stood out, since it was held in the Science Museum accross the street from the Rivercenter. In addition to the  generic cool experiments and windows, there was a temporary exhibit on Piracy in the 18th century based on the artifacts recovered from the shipwreck Whydah. The very best program was to hit the local climbing gym with Tom. They had really cool features, cracks and so. This was the first time I saw an auto-belaying system. We finished the day with a great sushi dinner with Dana and Shuhei.
I was presenting on a EuroSurge workshop, then after the Satruday committee meetings I flew over to Baltimore. 
By: date: Nincsenek megjegyzések:

2012. május 14., hétfő

Szerte-szét az USA-ban // All around the USA


A májusi ICRA konferenciára (St. Paul, MN) már jó előre beneveztem, és az is egyértelmű volt, hogy pályázok a közvetlen utána Washington D.C-ben megrendezésre kerülő NASA GLEX konferenciára. A többi már csak hab volt a tortán: egy ACMIT-os szakmai kapcsolatunknak megígértem, hogy meglátogatom Illinoi-ban, illetve egy kézhigiéniás cég igazgatója (akikkel februárban tárgyaltam) is látni akart Kaliforniában, így végül elég sok mérföldet tettem meg egy hét alatt.
Csütörtök reggel indultma otthonról a szokásos agyonhajszolt hétköznapok után. A gyors átszállás révén délután már Chicago utcáit róttam. Ezúttal ragyogó napsütés és kristálytiszta idő fogadott, így egy orientációs séta (és a Buckingham szökőkútban való gyönyörködés és némi "babozás" után) naplementét nézni felmentem az USA legmagasabb épületébe, a Willis Tower-be (korábban Sears tower-nek hívták), meg kiélvezni a kék órát. A 103. emeleten van egy üvegkalicka, ahol ki lehet állni 412 méterre az utcaszint fölé.
Pénteken leruccantam vidékre, a két órányira délre található Champaign-ba, amely leginkább a hatalmas egyetemről híres. Egy ACMIT-os partnerünkkel tárgyaltam, reméljük eredményesen. 
Szombaton az első repülővel mentem Kaliforniába. Útközben pont a Grand Canyon fölött repültünk el, aztán gond nélkül landoltunk Santa Ana-ban. Rendben mentek a kezes tárgyalások is, utána az ügyvezető elvitt egy közeli Mall-ba, és remek ebédet ettünk egy Cheescake factory-ban. Mivel cucc nélkül utaztam, ezért kényelmesre vettem a reptérre való kijutást, de 20 perccel elnéztem a gépem indulását, mindössze 25 perccel a felszállás előtt értem ki. A check-in már le volt zárva, de nagyon nagy mázlim volt, és kiderült, hogy már kerestek is, de nem értették, hogy ha csak 5 órával korábban érkeztem, akkor miért vagyok becsekkolva a visszaútra.  (Az egynapos trans-kontinentális repülés azért még a helyieknek is extrém.) Mivel nem volt sor a biztonsági ellenőrzésnél, elértem a gépemet, tettünk egy nosztalgiakört Newport Beach fölött, és estére visszaértem Chicago-ba. (Érdekesség: az SNA reptérről a szokásosnál sokkal meredekebben szállnak fel a gépek, hogy mire a gazdag házak fölé érnek, már ne legyenek olyan hangosak.)
A sebészeti történeti múzeumot nagyon meg akartam nézni, ezért vasárnap egyből arra vettem az irányt, de sajnos nem volt nyitva (mint utólag kiderült, a múzeumos néni egy baleset miatt késett reggel.) Egy kellemeset sétáltam még a belvárosban a rendkívüli építészetet csodálva, aztán még elugrottam falat mászni egy helyi kis klubba, majd pedig átrepültem St. Paulba. Minnesota közepén, a Mississippi két partján fekszik St. Paul és Minneapolis, ezért is hívják őket az ikervárosoknak. 3 éve már voltam Minneapolisban, az ICRA konferencia viszont idén St. Paulban került megrendezésre.

********** 
Highlights of a busy week where I spent time in Austria, Hungary, Illinoi, California and Minneapolis:

By: date: Nincsenek megjegyzések:

2012. május 9., szerda

Idézet // Quote for the week

„Higgy azoknak, akik az igazságot keresik,
de óvakodj azoktól. akik azt hiszik, megtalálták.”
/André Gide/
*******

"The question is not what you look at, but what you see."
/Thoreau/
By: date: Nincsenek megjegyzések:

2012. május 5., szombat

Otthon, otthon // Staying home

Különleges módon majd egy teljes hónapot otthon töltöttem, ami persze azt jelenti, hogy megosztottam az időmet Ausztria és Budapest között. A szokásos programokon túlmenően a szereplésé volt a főszerep. Előadtam az Erasmus Szabadegyetemen (videó hamarosan), az SE Korányi Szakkollégiumában, az ÁNTSZ országos kézhigiéniás rendezvényén, a Singularity University regionális döntőjében, ACMIT-os stratégiai board meeting-en, szerepeltünk a Lange Nacht der Forschung-on, és felcsaptam független szakértőnek egy orvostechnikai tanúsítási céghez. Az már csak hab a tortán, hogy aláírtuk a Term sheet-et a befektetőnkkel, eljutottam tesóimmal Critical Mass-re, és végre sikerült kimásznom free-ben (kapaszkodók nélkül) a Hohe Wandon a HTL Steig utat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy anyuékat sok sok év után végre sikerült elzavarnunk egy hétre nyaralni, ami a mi szempontukból zseniálisan jól végződött, remek hetet zártunk.)

********
I spent almost an entire month at home (i.e, shared between Austrian and Hungary). A couple of the highlights: 

By: date: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)