Idézet // Quote for the week

„Légy okosabb másoknál, ha lehet: de meg ne mondd nekik.”

/ Lord Chesterfield /

***************

“Be the person that others want to go to!”

/Mary Zappone/

Gina és as eső // Contrasts

Kegyetlen gyorsan eltelik a hét, ha az ember napi 16 órát dolgozik. Nem is történt velem sok minden a hét első felében, de aztán csütörtökön voltam egy agysebészeti műtéten. Egy 12 éves eplilepsziás fiú agyára ültettek be egy elektródtömböt, hogy megfigyelhessék a rohamok keletkezésének pontos helyét. Elképesztő volt. Ha minden igaz, egy héttel később a mérések alapján kivágják a beteg részt, visszarakják a koponyáját, és a fiú meggyógyul. Ezen túlmenően most volt az éves díjátadó ünnepség, ahol az egész mérnöki kar legkiválóbb diákjainak és tanárainak adtak át majd 50 különböző díjat. A laborból öten is kaptak valamit. A héten megint kísérleteztem egy új recepttel, de erről majd később, illetve végre normálisan megkelt a pogácsám.

Azért is kellett hajtanom a diplomaírással, mert Gina jött hozzám a hétvégére. OBMK-ra együtt jártunk, ott ismerkedtünk meg, és mivel ő most a GE-vel itt van kinn egy fél évet Milwaukee-ban, két héttel korábban hirtelen felindulásból elhatározta, hogy meglátogat. (Miután annyit nyaggattam már, hogy nézzen el felénk.) Csütörtök késő este érkezett a gépe, és péntek kora reggel már úton is voltunk Washington felé. Eredetileg szombaton akartunk menni, de az Amtrak-kal ugyanaz a vonat ötször annyiba kerül, mint a hétközbeni állami vasúttal. D.C.-ben mocskos rossz idő volt. Gyakorlatilag délutánig folyamatosan szakadt az eső. Világos, hogy nem akkora élmény lucsokban mászkálni a Mall-on, mint napsütésben, de hősiesen álltuk a megpróbáltatásokat. A zord időjárás egyetlen előnye az volt, hogy simán kaptunk jegyet a Captiol-ba (Kapitólium). Mivel időre szól a belépő, előtte még elmásztunk az Air and Space múzeumba rakétákat és repülöket nézni (meg egy 3D-s IMAX mozit). Őszintén szólva a Capitol nekem kicsit csalódás volt. Az épület méretei és szerkezete lenyűgöző, de belül szinte teljesen üres. (Leszámítva persze a turistákat.) Amikor kikiáltották a függetlenséget, Philadelphia lett a főváros, de hamar elhatározták a honatyák, hogy Washongtonban építik fel a közigazgatási központot. A Capitol alapkövét 1793-ban rakták le, és amikor először itt ülésezett a szenátus 1800-ban, még félkész sem volt. Az évek során az épület együtt bővült a nemzettel, a jellegzetes kupola 1850-ben készült el. A hatalmas kupolacsarnokban kerül sor a kitüntetések átadására és az állami temetésekre, de mindössze néhány freskó van benne. A mennyezetet elég érdekes módon George Washington mennybemenetelét ábrázoló festmény borítja. A régi tanácsterem, meg úgy általában a folyosók Amerika nagyjainak szobraival van tele, de találkoztunk Kossuth Lajos mellplasztikájával is. Az idegenvezetés benn nagyon gyatra volt, és semmi érdekes helyre nem vitt el. Végül magunkba szerencsére megtaláltuk az izgalmasabb részeket is, és bejutottunk a képviselő házba (House of Representatives). Ez tulajdonképpen az alsóház, a déli szárnyban ülésező 435 fős törvényhozó testület, ahova a népességük arányában küldhetnek képviselőket az egyes államok. A felsőház, a szenátus mindössze 100 tagú (minden államból kettő), és kétévente 33-at választanak.
Utunkat a Mall-on folytattuk, és tettünk egy kört a természettudományi múzeumban. Ismételten a régi posta épületében ebédeltünk, de a tornyába most sem jutottam fel, mert le volt zárva a rossz idő miatt. Következett kötelező programként a Fehér Ház elöl, hátul idióta képekkel, majd pedig a Lincoln és a Washington Monumet-ek. Közben beesteledett, és kellően átfáztunk, így hazafelé vettük az irányt. Mire Baltimore-ba értük, kisütött a nap. Az estét a Belveder szálló 13. emeletén lévő bárjában kezdük, ahol a Hopkins diákoknak mindenféle akció volt. Mindkét irányba fantasztikus kilátás nyílt a városra. Egyik oldalon a toronyházak, másik irányba a gettó… no meg a kertes részek. Az estét a Brewer’s Art helyen zártuk, ahol alig tudunk választani a több mint 100 féle sörük közül. Az estét végül a Charles Pub-ban fejeztük be.
Szombaton bekísértem Ginát a kikötőbe, ahol épp benn állomásozott egy igazi mexikói tengeri-vitorlás. Hatalmas volt, és tele csíkos inges matrózzal. Délután vissza kellett jönnöm dolgozni, de este Balázzsal együtt hármasban elnéztünk Fells Point-ba, egy kellemes étterembe, és remek jumbo shrimp-et (óriás garnéla) meg kagylót ettünk. Utána Netta egyik barátja hívott meg a szülinapi házibulijába, ahol elképesztő mennyiségű kaja volt, és nagyon jót beszélgettünk a háziakkal.
Vasárnapra maradt a labor bejárása, megmutogattam a remek kütyüinket, majd délután kimentünk a Hopkins Blue Jays lacrosse csapat bajnoki mérkőzésére. A tavalyi kupát megnyerték a mieink, és az idei első mérkőzés hazai pályán a Hofstra egyetem csapata ellen volt. A lacrosse eretetileg az északi indián törzsek rituális (életre-halálra menő) játékaként vált ismertté az európaiak számára. Mai formája leginkább a hoki szárazföldi megfelelője. Mindenkinek van egy hosszabb-rövidebb hálós végű botja, és azzal kell elkapnia a labdát, elfutni vele az ellenfél kapujáig, és ott bedobni. Tizen játsszák egy focipálya méretű területen, és egészen izgalmasak a mérkőzések. Ami meglepő, hogy a botot (stick vagy lacrosse) használhatják az ellenfél zavarására, sőt néha ütlegelésére is. (Egy kis videó a játékról.) Különösen mókás volt a kabalabábú produkciója minden gól után. A meccs legvégét nem vártuk meg, mert elkezdett esni az idő, de már akkor is látszott, hogy magabiztos győzelmet arattunk (10-4 lett). Vasárnap este bacon-ös csirkét főztem, majd már csak némi képcserélgetésre maradt erőnk, és hétfő hajnalban indult is vissza Gina gépe. Annak ellenére, hogy rengeteget esett a hétvégén, igen tartalmasan töltöttük napjainkat, és terv szerint folytatjuk a közös programokat júliusban, amikor majd mi látogatjuk meg Ginát.

********************

I tend to have huge contrast in between my weekdays and the weekends. I’m working 16 hours a day, but then do a lot more fun a traveling during the weekend. On Tuesday, the annual Convocation Award Ceremony took place for engineers, five students of our lab was among the awarded. Congratulations! On Thursday, I went to the Hospital to attend a brain surgery. It was really amazing to see how they opened the skull of a 12-year-old boy, and placed electrodes there to localize his epileptic seizures.
This week Georgina visited me from Milwaukee. I know her form the Biomed school, and she is spending her rotation semester with GE here. Unfortunately the weather was awful, but we still managed to do and see a lot. On Friday, we went to DC, and begun our tour at the always fascinating Air and Space Museum. We got timed tickets to the Capitol, and we got in after some waiting in line and eating up all our food that is not allowed inside. They started to build a state house in 1793, but when the congress moved here from Philadelphia in 1800, it was not much more than a construction site. By time it grew bigger and bigger, they erected the massive dome in 1850 and nowadays just finishing a huge underground visitor complex. The guided tour was not too exciting, we walked around the central hall, the Old Meeting Hall and the library. By ourselves, we discovered the House of representatives that serves as the extension of the Senate. We continued our walk on the Mall, visited the Natural History Museum and ate at the old post pavilion. Then came the White House, and some of the monuments. It was still raining when we headed back to Baltimore, to catch the end of the happy hour at the 13th Floor Belvedere, a bar with an amazing view over the city. We had an easy night with more beers and fun.
On Saturday, we went to the Inner Harbor, and boarded a Mexican sailing boat. We went out to eat some crabs with Balazs to Fells Point, and ended at Sarah's birthday party. Next day came the tour around the lab, and we went to see the Hopkins Blue Jays lacrosse game. Lacrosse is the prominent game of the JHU, they have won several national championships (e.g. last year). The game is a bit like the land version of hockey, 10 guys are chasing a ball that they can only touch and carry around in the small net of their stick. (See a video.) The game was very exciting and Hopkins won 10-4. Yeah! (Another video.) We went home to cook some bacon and chicken and waffles. Georgina took the 6am flight on Monday, to get back on time to work, and I also got back to my thesis.

Idézet // Quote for the week

„Az ellenségeid a legjobb barátaid, ugyanis ők nyíltan gyűlölnek téged.”

/Erwin Rommel/

*****************

"Always forgive your enemies, nothing annoys them so much."

/Oscar Wilde/

Fel a falra! // Don't fall!

A bulis hétvége után visszaültem a monitor elé, és nekiálltam írni a diplomámat. (Az orvosbiosz szakra.) Ennek eredménye képpen ismét visszaesett a blogírásra és egyéb “szociális tevékenységekre” fordított órák száma. Közben lázasan tervezem a nyaramat, de be kellett látnom, hogy minden nem fér bele. Elfogadták a jelentkezésemet a júliusi mérnök-sebészeti kurzusra (Surgery for Engineers), amit nagyon várok, emiatt azonban le kellett mondanom a montreali Cospar konferenciát, ahova már volt egy elfogadott abstractom. Sebaj, augusztusban terv szerint megnézzük majd azt a részt.

Itt közben véget ért a szorgalmi időszak, és ennek megfelelően mindenki lázasan tanul és vizsgázik. Fura mód visszatértek a hidegek is, sok esővel, ami azért volt ciki, mert hétvégén West Virginia-ba készültünk az egyetemi Szabadidő Klub (Outdoors Club) szervezésében egy mászótúrára. Triciával még két héttel korábban jelentkeztünk a programra, és nagyon örültünk, hogy elfogadták a jelentkezésünket. Annak ellenére, hogy végig esőt, záport és zivatart jósoltak, csak éjszaka esett, és vasárnap már ragyogó időnk volt. Így egyáltalán nem sajnáltuk, hogy hat órát kellett pénteken utaznunk egy egyetemi kisbusszal a New River szurdok mellett levő kempingbe. Éjjel 1 volt, mire megérkezett hat fős elit osztagunk, és lámpafénynél vertünk sátrat az erdős kempingben. Másnap jó korán keltünk, és pár perc kocsizás majd fél óra gyaloglás után megérkeztünk a kiszemelt falhoz. A New River Gorge kiváló mászóhely, végig a folyó mentén, több kilométer hosszan 6-30 méter magas, jól mászható szikla van. Felszerelést a klubtól kaptunk, kötelünk, cipőnk, ziánk, még sisakunk is volt. Az időjáráselőrejelzés miatt alig voltak, és végül egy teljes értékű mászós napunk volt. Életemben először csináltam sziklán elölmászást (amikor magaddal viszed a kötelet meg a közteseket, és akasztgatod be a karabbinerekbe), és roppant mód tetszett. (Videózni azért csak ereszkedés közben mertem...) Sandstonia-ban 5.8-tól 5.10b-ig mindent megmásztunk (ezek a nehézségi szintek), és a fal tetején a gyönyörű kilátás volt a fő jutalom.
Este egy pizzázóban pihentük ki magunkat Fayettevilleben, de mire kisétáltunk a kilátópontra megnézni a folyón átívelő híres hidat, már teljesen sötét volt. A vasárnapot a völgyhíd megcsodálásával kezdtük. A New River Gorge hidat 30 évvel ezelőtt építették, és 270 méteres magassága az egyik legnagyobbá teszi kategóriájában az egész világon. Különösen híres az évente megrendezett bungee jumping és BASE jump fesztiválról, amikor sok százan ugrálnak le a hídról a Bridge Day keretében. Utunkat a Summerville tó felé folytattuk, amelynek közvetlenül a partján, az Orange Oswald falon tettük próbára magunkat. A ragyogó napsütésben gyönyörűen csillámlott a tó, és a dzsungel-szerű vegetáció különleges hangulatot kölcsönzött a helynek. Eddig is kedveltük mindketten a falmászást, de ez a hétvége még sokkal lelkesebbé tett! Egyszerűen fantasztikus volt; hálásak vagyunk az Outdoor Club-os szervezőknek, hogy elvittek minket (no meg az egyetemnek a támogatásért).

**************

By the end of the semester, the seminar series are also ending, meaning no more free food. After the parties of the weekend, I had to start to write my diploma thesis (for the biomedical eng. masters), and this prevented me again from writing my blog.
We have really been looking forward to the weekend with Tricia, as we applied for a 3-day-long trip to West Virginia for rock climbing. The JHU Outdoor Club organized it, and the university paid the bill. Sweet! We were quite worried, as they predicted thunderstorms for the entire weekend, but as it turned out, they could not have missed further; we had excellent weather! After 6 hours of driving in a JHU van, we arrived to our campsite, near the beautiful gorge. On Saturday, after a few minutes of New Riverdriving and a couple more of hiking, we arrived to Sandstonia, out target wall. Basically there are walls all along the river, therefore the people spread along, and there is no crowd. The bolts were already fixed in the rock, and we used the Club’s equipment. This was the first time that I did lead-climbing outdoors (I just passed my indoors test on Friday) It was a wonderful experience, and at the top of the climb the beautiful view was the reward. We climbed some nice and easy 8s and 9s, up to 10b. The tenish walls tend to be a lot more strenuous outdoors than in the gym. We finished the perfect day at a pizza place in Fayetteville and a nice evening walk (along the highway, to see the bridge… in pitch black… )
The next day we hiked out to see the famous bridge across the river that is higher than the Washington Monument and the Capitol together, and gives place every year to the famous Bridge day, when hundreds of base jumpers and bungee people throw themselves to the deep. We drove to another place, Summerlake. It was wonderful: sunshine, blue water, harsh green vegetation and Orange Oswald, a massive, 95 ft wall right next to the lake. We loved it! After such a wonderful weekend, no wonder we are both hooked on climbing with Tricia; looking for more.

Idézet // Quote for the week

"Két dolog végtelen: az emberi butaság és a világegyetem, bár az utóbbiban nem vagyok egészen biztos."

/ Albert Einstein/

************************

"A scientific truth does not triumph by convincing its opponents and making them see the light, but rather because its opponents eventually die and a new generation grows up that is familiar with it."

/Max Planck/

BioRobotolás // BioRobing

Fél éve itt vagyok - félidőnél járok. Elképesztően gyorsan eltelt ez az idő, és attól félek, innentől kezdve sem fog lassulni. Igyekszem továbbra is minden lehetőséget kihasználni. Időközben kikerültünk a HAESF oldalára is, aki kíváncsi a többi ösztöndíjasra, megnézheti itt.
Nagyon sokat tanulok itt; többek között keményen dolgozni. A BioRob konferenciára beküldendő anyagon bő egy hét alatt több mint 100 órát dolgoztam, és az a legjobb, hogy tulajdonképpen élveztem végig. A leadás után azért nagyon megkönnyebbültem, és aludtam egy nagyot, el/átültettem a virágaimat (a vízipálma hajtást pl. még Los Angeles-ben szereztem). A laborban részt vettem egy nagyon érdekes kísérletben a Steady Hand robottal, amely során pár mikronos tűvel kellett csirke embrió ereket kannulálni (erről majd írok még a SurgRob-on).
Megragadtam az alkalmat, és szombaton végre megtartottam a házavató bulimat (igen, igen, februárban költöztem be, de azóta nem volt időm ilyesmire). Elég szűk körű lett a buli, de aki számít, mind ott volt, és nagyon jót szórakoztunk. A menu sör, bor, pálinka és goffri volt. (Ez utóbbi remek kiegészítőnek bizonyult.) Közben beköszöntött a tavasz, a virágzó fák lassan harsány zöldbe váltanak, és már pólóban is vidáman meg lehet lenni.
Még csütörtökön kezdődött az egyetemi Tavaszi Fesztivál és Vásár zenés, táncos mulatsággal, tűzzsonglőrökkel, és egy igen látványos, sok perces tűzijátékkal. Egész nagy világkonyhát hoztak össze, azaz rengeteg büfé és étkezőbódét, ahol egészen extrém ételeket is meg lehetett kóstolni. Persze volt az otthonira nagyon hasonlító kézműves- és zsibvásár is. Vasárnap volt kis időnk körbesétálni a pavilonokat Triciával, de a vándorvidámpark óriáskerekére sajnáltuk a négy dollárt. Hazafelé meg végre sétáltunk egyet a Művészeti Múzeum szoborkertjében, amely mellett minden nap csak elrohanunk. Egy-két Rodin-en túl csak modern alkotások vannak, amiket elég nehéz feldolgozni, de a virágok gyönyörűek.

***************

I have reached half time. It is really amazing how fast time is flying when spent good... Finally there is a facebook available of the current HAESF Fellows, you can check it out here.
Preparing my submission for the IEEE BioRob conference required a lot more effort that I have ever invested into anything in a similar time frame. I felt relieved afterwards, and enjoyed the opening party of the university’s Spring Fair, featuring cheap beer, fire-jugglers and nice fireworks. Finally, I held my House warming / mid-term / spring celebration party. We had a good amount of waffles and palinka of course. Not too many people showed up, but whoever I care for was there and we enjoyed the night anyway. On Sunday, after a really long sleep, we went for a walk with Tricia to see the last booths of the Spring Fair and finally the outdoor statue garden of the Museum of Art. Except for a Rodin, they only had weird modern structures, most remarkable were the squirrels and the flowers.

Munkaaaa // Wooork

Utazásaim alatt nem sok mindenről maradtam le, egyedül a washingtoni cseresznyefavirágzás ünnepét hagytam ki. Baltimore-ba visszatérve nagyon rá kellett kapcsolnom, mert egy hetem maradt egy fontos publikáció elkészítésére. Ennek megfelelően felhagytan a szokásos heti tevékenységemmel (pl. blogírás), és igyekeztem koncentrálni. Egész héten dolgoztam, kivéve szombatot, amikor is Triciával Washingtonba látogattunk.

A látogatás elsődleges apropója a Magyar Nagykövetség rendszeres évei Homecoming fóruma volt, de azért sikerült több mindent is összeegyeztetni. (Egy esetleges későbbi együttműködés reményében reggel szakmai találkozóm volt egy magyar származású orvostechnikai befektetővel.) A Homecoming fórum lényege (az általános kapcsolatépítésen túl), hogy ötletekkel, tanácsokkal, konkrét lehetőségekkel támogassa az USA ban lévő fiatal magyar kutatókat a hazatéréshez. Az magyar előadókat már mind hallottam korábban, otthon, de azért voltak hasznos infók. Jó magyaros ebédet kaptunk, finom előételekkel és gombapörkölttel. Nagy kár, hogy előző nap pont azt főztem otthon is. Minden esetre a pogácsájuk nagyon finom volt, és Tricia is imádta. A fórum után sétáltunk egyet a nagykövetség szomsédságában lévő Rock Creek parkban, de a forgalom miatt sajnos megint lemaradtunk a Mall-on lévő botanikus kertről. Azért sétáltunk egy kellemeset így is, és a külső kerjét még meg tudtuk csodálni.

Szombat este volt Tian USA-bulija, mivel a héten megkapta az állampolgárságot. Gyerekkora óta itt él, de csak mostanra intézte el az összes papírmunkát meg vizsgát. (Az amerkanizálódás rögös útjáról egy későbbi postban fogok majd mesélni.) A partira mindenki igyekezett valami amerikai nemzeti öltözéket felvenni, elég vidáman nézett ki a társaság. Volt grillezés, sütögetés, torta, himnusz, zene és Wii-zés is.

****************

Once I got back to Baltimore, I had to radically cut back on all my regular activities (including blogging) to catch up with work. I only allowed myself one day off: on Saturday we went to D.C. with Tricia. The primary goal of our visit was to attend the Hungarian Embassy's annual Homecoming Forum. The aim of this event is to improve networking within the community of young Hungarian researchers in the US, and provide them practical advices and help to return to Hungary. I have already heard the Hungarian speakers before, but there were some new useful slides, especially about the People's program within FP7. We were invited for a nice Hungarian lunch, featuring mushroom stew—too bad I just cooked it the day before! (Their pogacsa was excellent though, we could not stop nibbling on it with Tricia.) After the Forum, we took a nice walk in the nearby Rock Creek park, but just missed again the Botanical garden on the Mall. (We could only see the outer garden, and the preparations for the Earth's day festival.
In the evening, we went to Tian's Citizenship party, as he got his US citizenship this week. (I will write later about becoming a real American.) Everybody had to wear something national, and we had a great time with grilling, camp-firing, eating national cake, singing the national anthem, playing music and Wii.

Idézet // Quote for the week

"Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás."

/ Jobbágy Károly: Tanítás/

********************

"Be who you are, and say what you feel; because those who mind don't matter, and those who matter don't mind."

/ Dr. Seuss/

Gyönyörű British Columbia // Beautiful British Columbia

Nagy várakozással tekintettem a hétvégi kanadai kirándulás elé, amely során meglátogattam a számomra oly kedves Vancouver-t. A 2.5 milliós város Kanada második legnagyobbika (mindössze 20 km-re az USA határtól), és bár a helyiek szeirnt nagyon nagy itt a nyüzsgés, az amerikai nagyvárosokhoz képest csendes, nyugodt. Vancouver Beautiful British Columbia állam fővárosa, és ami már először is megfogott benne, az a természetközelisége. A belvárost körbeveszi a tengeröböl, az északi csücskében fekszik a Városligetnél háromszor nagyobb Stanley Park, és az öböl túloldalán már 2000 méteres hegyek magasodnak, kiváló síelési és túrázási lehetőséget kínálva. Az idővel nagy szerencsém volt, mert sokat sütött a nap, így a hétvégét gyakorlatilag végig a szabadban töltöttük. Landon-nál szálltam meg, akit Los Angelesben ismertem meg a Youth Hostel-ben, és végig velem tartott kirándulásomon. A Stabucksnál dolgozik, így kávéból nem volt hiányom a hétvége folyamán. Pénteken rögtön egy nagy sétára indultunk, körbe a városban a Sunset Beachen, a Stanley Park vadregényesebb részein, a totemoszlopoknál, a yacht kikötőnél és a régi kedves Canada Place konferenciaközpontnál (ami mellé azóta felhúztak egy hatalmas luxuslakótömböt a vízre). Ismét láthattam cuki mosómedvét, élelmes mókusokat, pózoló sirályokat, gonosz hattyúkat és fantaszikusan virágzó cseresznyefákat. Sokáig elnéztem a repkedő hidroplánokat, és végül a naplementében kecsesen himbálódzó hatalmas teherhajókat.

Másnap az akváriumban kezdtünk, mivel előző nap már túl későn értünk oda. Noha az akvárium épülete szerényen megbújik a Stanley Parkban, valójában elég kiterjedt, és van mindenféle izgalmas állatuk: alligátortól cápán és teknősön át mindenféle extrém halig. Érdekes volt a Nyugati Part különleges élővilágát bemutató tárlat-sorozat, illetve az időszakos béka-kiállítás. Természetesen a leglátványosabbak a kültéri medencék, ahol sütkérező vidrák, játékos delfinek, kedves és morcos fókák laknak. Volt beluga bálna show is. Ezek a hófehér cetek messze északon élnek, emiatt tiszta zsír a testük. Elég intelligensek, hogy mindenféle trükköt meg lehessen nekik tanítani, például miként terítsék be a fél közönséget vízzel… A vizes élmények után biciklit béreltünk, és átkerekeztünk a fantasztikus Lions Gate hídon. Nem bírtam megállni, hogy pár méterenként ne készítsek képet erről a mérnöki csodáról, amelyet 70 évvel ezelőtt építettek. Csodával határos módon az elemeim a fényképezőmben majd 800 képig húzták. Az északi oldalon végigbicikliztünk a parton a leggazdagabb környéken, egészen a Lighthouse parkig, ahol némi túrázás után gyönyörű kilátás tárult elénk; a park, a város és mögötte a Mount Baker hófödte csúcsa. Szegény Landon nem volt annyira hozzászokva a biciklizéshez, így alaposan kifáradt a nap végére; a naplemente megnézése után végül nem mentünk bulizni sehova.
A kanadai kultúra valamely féle átmenet az európai és az amerikai között. Életszínvonalban, stílusban sokban hasonlít az USA-ra, de mentalitásban és globális gondolkodásmódban inkább mondanám európainak. Érdekesen szemlélteti ezt a kettősséget az általuk használt mértékegységrendszer: hivatalosan SI-t használnak, azaz méterben számolnak, km/h-val mennek és kilóban mérik az árut, ugyanakkor a saját súlyukat, magasságukat fontban és lábban tudják csak.
Vasárnap délelőtt még séltátam egyet a város régi központjában, Gastownban, és felkerestem a 4 évvel ezelőtti helyszíneket. Végül néhány szuvenírbolt kifosztása után vissza kellett térnem, mert 2-kor indult a buszon Seattle-be. Fájt a szívem, hogy ott kellett hagynom a várost, egyszer még jó lenne ide visszatérni, és felfedezni a környező vadont és a hegyeket. A buszra nem lehetett panaszkodni, szép rendezett, pontos volt, és még ingyen wifi is volt rajta. Egyedül a határon szívóztak, nem akartak beengedni a túristavízumommal. A tanulóvízumomat direkt otthon hagytam (persze előtte megkérdeztem, hogy jó-e a túristavízumom), de a határőrnek ez nem tetszett. Végül miután a rendszerben is mindent rendben találtak, csak átengedtek.

Seattle-ben még volt pár órám, amit a Youth Hostelben ütöttem el némi munkával, majd egy dallasi átszállással megfűszerezett eseménytelen repülőúttal visszatértem Baltimore-ba. Leszállásnál gyönyörű tiszta idő volt, még a landolásnál is lehetett látni a Washington Monument-et DC-ben, majd 50 km-rel arrébb.

*******************

Ever since I visited Vancouver with ESA in 2004 I wanted to come back. The city has such a wonderful atmosphere, so close to the nature and in addition, there are the raccoons. I arrived Friday noon to downtown, and Landon came to pick me up. We first met in LA, at the pub crawling of the Hostel, and he was really kind to offer his place to stay at. Even more, he accompanied me throughout the weekend, so I had a friend to share the fun with. Primarily we went for a huge walk around Sunset Beach and Stanley Park. 1100 acres Stanley Park is right next to downtown Vancouver, and is a perfect place for a close-to-urban getaway. It is full of ancient pine trees (though unfortunately a huge windstorm made great devastation a few years ago), and the shore is paved for cyclist, skaters and joggers. We walked by the totem poles, the fancy yachts and finally to the good old Canada Place convention center. The wildlife of the 2.5 million city has always fascinated me, we saw cute raccoon, greedy squirrels, mean swans, posing seagulls and up in the mountains you can meet wolverines and grizzles as well. Vancouver bay is always busy of hydroplanes and huge cargo ships that are floating peacefully in the colorful sunsets.
On Saturday, we began at the Vancouver Aquarium, where we saw a great variety of animals from alligators to sharks. Most interesting were the outdoor pools with sunbathing sea otters, playful dolphins, funny and crabby seals. There was a nice beluga whale show that ended with soaking the public. In the afternoon, we rented bikes, and rode to the Lighthouse park through the amazing Lions Gate bridge. we got quite tired by the end, but it was gorgeous!
The last day I walked around Gastown and other known places of the city that recalled the sweet memories. My bus left in the afternoon, and after a bit of negotiation at the border (to allow me to enter the US) we got back fine to Seattle. I went back to the hostel, as I still had to finish some of my work, before my plane left. It was a real red-eye flight: I had to change in Dallas in the middle of the night. I enjoyed landing a lot, turning right above Washington showed the city nicely in the very clear morning.