A világ tetején // Top of the world

Mitől lesz egy hegy a világ egyik legjobb síterepe? Természetesen szubjektív a kérdés, de van pár mérőszám. Zermatt esetében a számok, amelyek alátámasztják a kiválóságot: 200 km sípálya, 33 sílift, 2250 méter szintkülönbség, 3880 m-es csúcs, külön rész az olaszoknál, 10 hónapos szezon, több tucatnyi 4000 fölötti hegy körpanorámában. No meg ehhez jött még hozzá a 4 nap ragyogó napsütés, valamint a korábbi időjárásnak köszönhető kiváló hó. Persze a minőséget meg kell fizetni, és annak ellenére, hogy a város leges-leges-leges-legolcsóbb szállásán voltunk, valamint az összes étkezést (egy-két déli hütté-zést leszámítva) szatyorból és főleg otthonról hozott kajából oldottuk meg, nem volt egy olcsó mulatság.
A varázslat akkor kezdődött, amikor első reggel felkeltünk a szobánkban, és a Matterhorn 4480 méteres csúcsa ott ragyogott előttünk. A zermatti síterep gyakorlatilag körülöleli a világ leghíresebb hegyét, és három oldalról is meg lehet csodálni. Legjobban Zermatt felől néz ki (ahogy a Toblerone-on is látszik.) A mindössze 1600 méteren fekvő falu gyakorlatilag csak szállodákból áll. 6000 lakosa sincs, és évente több mint 2 millióan keresik fel. A völgyből télen-nyáron több lifttel és fogaskerekűvel lehet feljutni a csúcsokra, a leghíresebb vonat a Gornergrat-ra kúszik fel 3100 méter magasra, a sípályák mentén. A csúcson található egy kisebb hotel és egy komplett csillagvizsgáló. Nem mellesleg fantasztikus, 360 fokos körpanoráma nyílik, a gyönyörű Gorner gleccser mellett 29 darab 4000-es csúcsot lehet látni. Verőfényes napsütés melengetett minket, de a nagy magasság miatt mégis hideg, tömör hó volt. A síelés ilyen körülmények között álom! Mariann is hamar ráébredt, hogy szeret síelni (ha nincs szél, nem esik, és jó a társaság). December óta Andris beújított egy GoPro sportkamerát, így már többféle extrém rögzítésekkel tudtunk videókat készíteni. Persze minden kanyarban megálltunk fényképezkedni, felmentünk a legmagasabb kilátóba, profilképeket készítettünk, néztünk bernáthegyit, meglátogattuk az olasz oldalt, ittunk egy-két sört, és úgy általában elképesztően jól éreztük magunkat.
A hét második felére Zsolti is csatlakozott hozzánk, ami révén így már több társasjátékot is ki tudtunk próbálni esténként. Mariann lelkesen főzött, mi meg cserébe szórakoztattuk. Utolsó két napra elromlott az idő. Megmutatta, hogy a hegyekben még márciusban is tud kemény lenni: a Matterhorn felőli részen -15 fok volt, havazás és olyan erős szél, hogy a legtöbb liftet leállították. Szerencsére ilyenkor is volt menekvés: átsíeltünk két heggyel arrébb, és ott élveztük a napsütést. Mindazonáltal nagyon fájt a szívünk, amikor vasárnap végül le kellett jönnünk a hegyről. Visszavonatoztunk a kocsihoz, majd 4 óra alatt értünk vissza Zürich-ig, mert szakadt a hó. Este Zsoltiéknál  aludtunk, aztán másnap reggel én még bementem a University of Zürich-re meglátogatni az egyik professzort, és oda jöttek értem a többiek. Hazafelé Münchenig szakadt az eső, utána lettek csak jobbak a viszonyok. Csodával határos módon minden cuccunk befért, pedig Zsolti is velünk jött. A srácok este kidobtak Wiener Neustadban, és még értelmes időben hazaértek, én pedig kinn maradtam még plusz egy napot ACMIT-ozni.
Egyértelműen életem síelése volt. Nem is tudom, mi jöhet még ezek után… heliski Kanadában??? :)

*************

No doubt about it, this was by all metrics the very best skiing I have ever had. Some factors that counted: 

• Matterhorn, my childhood drem peak
• Zermatt beeing a beautiful location in general
• A cosy and well equiped accommodation
• Mariann cooking for us
• Playing long nights with Chicago express
• The 2250 m drop of the resort
• Peaking out at 3800 m from the plateau
• Skiing all around the Matterhorn
• The best beer of the year
• Exploring Italy a little
• 4 days of undisturbed sushine
• The 360 deg view from Gornergrat
• All the majestic glaciers
• Having fun with the GoPro
• Taking new profile pictures
• Enjoying the unique train rides

Téli álom // Winter dream trip

Ki vágyna március közepén az örök hó birodalmába, télbe, fagyba? Mondjuk az a szerencsés flótás, aki az igazi tél legnagyobb részét valami melegebb éghajlaton töltötte. Az a vad ötlet, hogy Svájcban síeljünk onnan indult, hogy Zsolti barátunk feleségül vett egy zürichi lányt, és kiköltözött az alpesi havasok közé. Az esküvő-pótló bulijuk nyáron volt Aranyhegyen, amikor is mindenki lufira kötve engedte útjára az ajándékát, ami részemről egy közös Hüttézés volt Európa legmagasabb síterepén, Zermattnál. Andris természetesen azonnal vevő volt az ötletre, és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Mariann is kedvet kapott a programhoz, így aztán hárman vágtunk neki pénteken a túrának. Hogy ne legyen olyan megterhelő az 1300 km-es út, elhatároztuk, hogy este kimegyünk Wiener Neustadtba. Aztán Mariann felvetésére kicsit kirándulósabbra vettük az első két napot, így szombat este is még csak Münchenig jutottunk, amit mi Mariannnal nem láttunk gyerekkorunk óta. (Andris mondjuk idén már kétszer.) Jó idegenvezetőnk volt, és a kellemes belvárosi csatangolás mellett megmutatta a legjobb sörfőzdéket is. A Paulaner-ben ettünk egy rendes bajor sültes vacsorát, majd pedig a HB-nál kóstoltuk meg a sörüket, Maas-ból.
Másnap reggel értelmes időben felkeltünk, besétáltunk az olimpiai parkba, és kipróbáltunk pár csodaszép autót a BMW Welt-nél. Bár az idő nem volt igazán kegyes hozzánk, borúban, havasesőben is meg akartunk nézni a neuschwainsteini kastélyt, ami Németország talán leghíresebb építészeti emléke. A kastély helyén már a XII. sz.-tól állt egy rendes erőd, de II. Ludvig bajor király leromboltatta, és a helyére az udvari festőjétől egy álom-szerű kastélyt rendelt: előbb volt meg a festmény, majd utána álltak neki a tervezésnek. Ötleteket a gótikus Wartburg és a szomszédos Hohenschwangau kastélyból merítettek, meg Wagner opera-díszleteiből. Ludvig nem volt teljesen normális, minden pénzét és idejét az építkezésre fordította, amely 1869-ben kezdődött. Először is leromboltatta régi várat, majd az udvari festőjével megfestettette álmai kastélyát, és a képet adta oda az építészeknek, hogy dolgozzanak. 1866-ban, mindössze két év uralkodás után a poroszok megverték, de ő képtelen volt elfogadni, hogy innentől valaki alattvalója, és egy alternatív valóságba menekült, ahol ő a wagneri hős, a középkor lovagkirálya. Egy ideig még hagyták, hogy építkezzen, de aztán egy délutáni sétája alkalmával 1886-ban „véletlenül”  vízbe fulladt az orvosával együtt. Ennek megfelelően sajnos a kastély sem készült el teljesen soha, noha 1891-re mai állapotába hozták. Annak ellenére, hogy Ludvig életében senkinek nem engedte meg, hogy a palotába lépjen, halála után egy hónappal már múzeummá nyilvánították, és azóta minden évben több mint egy millióan járnak csodájára. Mi több, ez a kastély ihlette Disney-t is a híres csipkerózsika kastély megrajzolására.
A kastély látogatása szigorúan szabályozott menetrend szerint történik, csak a megadott időben lehet belépni a forgóajtókon a jegyekkel, majd gyorsan végigterelnek mindenkit az összes termen. Az eredeti berendezés csak azokban a szobákban készült el, ahova Ludvig már beköltözött, így például a trónterem szinte teljesen üres. (Mivel nem volt szabad fényképezni, ezért csak limitált számú képet készítettünk…) A kastély különben nagyon romantikus, és belül nem is túl nagy. A 120 évvel ezelőtti csúcstechnikát építették bele, így szinte el tudná képzelni az ember, hogy ott marad pár éjszakára. A kastély kávézójában ettünk egy sütit, aztán felsétáltunk a parkjában lévő gyaloghídra, hogy felülről is megcsodáljuk a tornyokat. Érdemes nyáron visszajönni, amikor el lehet kirándulni a hegyekben, mert a környező ormokról is csodálatos látványt nyújt a kastély. (Illetve még két évet várni kell, mire befejezik a teljes felújítását.) Bokáig érő hóban sétáltunk le a hegyről, aztán irány Svájc!
Előző este Andris a neten talált egy gyanúsan olcsó szállodát Luzern mellett, egy hegytetőn. Azon túlmenően, hogy le volt robbanva az épület, nem volt vele nagyobb baj, és az erkélyünkről gyönyörű kilátás nyílott a városra, és remek lehetőséget kínált egy timelapse-re. Reggel láttuk meg, hogy valójában milyen hatalmas hegyek vesznek máris körül minket. Gyorsan leautóztunk a belvárosba, és körbesétáltunk a világ egyik legdrágább utcáján, meg a 14. századi fahídon, amely 1993-ban leégett. Fel akartunk menni a Grimsel hágóra (de persze le volt zárva még a tél miatt), így a Brienz tó mentén folytattuk utunkat, ahol megpillantottuk Iselwald-ot és a Seeburg kastélyt, az egyik legszebb látvány, amit valaha láttunk. Meg is álltunk egy órára piknikezni, meg fényképezkedni. Átautóztunk Interlaken-en, megkerültük a Thun tavat (ide kedves emlékek kötnek a 2005-ös Swiss Adventure Week-ről), majd Thun-ból visszanéztünk a 3 híres nagy hegyre: Eiger—Mönch—Jungfrau. Ezután délre vettük az irányt, majd Kandersteg-nél vonatra pakoltuk az autót, és egy völggyel arrébb alagutaztunk. Végül Tasch-ben letettük a kocsit egy hétre, és egy hadseregnek való felszerelésünkkel felszálltunk a vonatra, amely elvitt minket az igazi célállomásunkig: Zermatt-ba.

********

How could you possible make a wonderful ski trip aiming to the top of the Alps the even more magnificent? With a sidetrip, that covers various countries, lands and sites. After a brief stop in Wiener Neustadt (to warm up), we spent a half day in Münich, guided by Andrew from one brewery to the other. The Oktoberfest atmosphere of HB is just great. Next day, we began at the BMW Welt, Olimpic Park, then came the gorgeous Neuschwanstein castle. It was built by the last Bayern king, II Ludvig from 1869-91, however, the king became insane and died (or was killed) in 1986. The design was based on romantic ideas of the middle-ages, the Wartburg and Hohenschwangau castles and Wagner's epic opera scenes. You can take a quick guided tour through the ornamented halls and look down on the towers that inspired Disney. Once done with this gem (which could have been even more enjoyable provided no rain and sleet), we moved on towards Switzerland.

Andrew found a dirty cheap room on a hill above Luzern, where we took a room facing the valley. Spectacular day and night images were the rewards, along with a timelapse. We took a quick walk tour in the dowtown area (which is considered the most expensive place in the world ), walking across the famous 14th-century wooden bridge, and enjoying the view of the high peaks all around. Then we turned to South, drove up to passes and valleys to spot a the most picturesque landscape ever: Iselwald and the Seeburg castle in the middle of the Brienz lake. Took us a while to make all the pictures, and enjoy the view. Then drove through Interlaken to Thun (with GoPro mounted on the windshield), to admire the glory of the big 3: Eiger—Mönch—Jungfrau. We even had to take a train-transfer with the car, then moving all our gear to the next one to finally arrive to Zermatt.

Flickstop

Idézet // Quote for the week

„Két dolgot egyszerre csinálni annyit jelent, hogy egyiket sem csináljuk.”

/Publilius Syrus, római rabszolga, költő/

*********

"Fail Early, Fail Fast, Fail Often!"

/David Kelley/

Vissza a munkába // Back to work

Minden nekem sem sikerülhet... mivel nem kerültem be az Európai Robotikai Hálózat (EURON) PhD disszertációs díjának a döntőjébe, így inkább lemondtam a március elejére tervezett dán utamat, és helyette próbáltam magamat utólérni a munkában három helyen is. A két hét alatt, amit az otthonaimban töltöttem kétszer látogattam meg az ACMIT-ot, egy-két napra. Végre részt vettem a Ritka napon (ritka betegségek konferenciája) a Vajdahunyad várban, még ha csak egy pár órára is, vezettem repülőgép szimulátort, voltunk a Sziklakórházban, és megünnepeltük a nagyi 80 éves születésnapját.

*******

Short two weeks passed at home. Shared between two countries--of course. Attended the National Conference of Rare Diseases, flew an airplane in simulator, went to the Hospital in the Rock, and celebrateed my grandma's 80th birthday.

Idézet // Quote for the week

“Az a fontos, hogy ne féljünk élni a lehetőséggel. Emlékezz, a legnagyobb kudarc, meg sem próbálni!”

/Debbi Fields/

*******

“High expectations are the key to everything.”

/Sam Walton, founder of Wal-Mart/

Brüsszeli kitérő // Detour to Brussels

Nem sokkal később, minthogy megvettem a jegyemet erre az amerikai turnéra jött a hír, hogy bekerültünk a Science|Business által meghirdetett ACES (Academic Enterprise Awards) innovációs verseny döntőjébe, és február 20-21-én Brüsszelben kell bemutatnom a „Start Up! The European Entrepreneurship Summit” konferencia keretein belül, mit is tud a megoldásunk. Két program döntője is egybeesett a konferenciával: az ACES mellett a budapesti székhelyű European Institute of Innovation and Technology innovációs versenyének döntője is itt volt.

Vasárnap a frankfurti megállónál gond nélkül törölték a budapesti jegyemet, és megkaptam a csomagomat. Brüsszelben az első estét ugyanott töltöttem a főtér mellett, ahol januárban laktam, így már ismerős volt minden. Hétfőn délelőtt kis továbbképzés volt a Netherlands House for Education and Research központjában a hatékony üzleti prezentálásról (pitching), majd pedig minden döntős (összesen 7 kategóriában csoportonként 3 innováció) előadta 3 perces bemutatóját, gyakorlásképpen. Ekkor szóltak nekünk, hogy átszervezték a programot, és a mi kategóriánk (young entrepreneurs) nem fog prezentálni, hanem egy fél órás moderált beszélgetés keretei között kell meggyőznünk a zsűrit az innovációnk elsőbbségéről. Egyikünk se örült igazán ennek, mert így nem tudtunk semmi prezentációt használni (pedig szép kis Prezivel készültünk). Délután még egy kötetlen sörözés volt az Európai Parlament mellett, aztán hazamentünk. Mivel nem kellett készülnöm a prezire, a jetleg miatt amúgy is éber lévén hajnalig dolgoztam, aminek viszont súlyos következményei lettek másnap.

Az eredetileg tervezett 8 helyett 10:15 ébredtem fel, ami azért volt különösen kellemetlen, mert a mi szekciónk 10-kor kezdett, és mi voltunk a harmadikok a blokkban. Ezen a ponton majdnem kiborultam, hogy az egész hajcihő után elalszom a döntőről... Soha-nem-látott sebességgel rántottam magamra az öltönyömet és rohantam a Belga Tudományos Akadémiára, ahol a konferencia volt. Futtában szálltam be egy taxiba, és így ’35-re ott is voltam, és mivel kis csúszásban volt a program, még nem kerültünk sorra. (Ráadásul reggel volt egy kis kavarodás a szervezésben, így igazándiból senkinek nem tűnt fel, hogy akkor toppantam be, kicsit csapzottan.) A beszélgetés rendben lement, utána remek ebéd mellett ment a kapcsolatépítés, ezúttal a brüsszeli elittel. Délután következett az eredményhirdetés, és nagy örömünkre mi nyertünk (a több mint 140 jelentkező közül), így a kutatási és oktatási EU biztos jelenlétében vehettem át a díjat. Ezután már nyugalom volt, jöttek a gratulációk, interjúk, meg este a gálavacsora a gyönyörű Egmont palotában. Zseniális volt! A fiatalokkal és a szervezőkkel utána még elmentünk a Delirium Tremens nevű híres belga sörházba leöblíteni a napi izgalmakat.

Másnap reggel az Európai Parlament Antall József épületében Maria da Graça Carvalho, MP látta vendégül a döntősöket egy sajtótájékoztató keretein belül. Ezúttal már jóval korábban ott voltam… Együtt ebédeltem a főszervezőkkel, majd pedig szabad program következett. Már a múltkor is meg akartam nézni a belga 500 éves évfordulóra épület emlékműben helyet kapott művészettörténeti kiállítást, a Cinquantenaire Royal Museum of Arts and History-t, így átsétáltam oda. Szép nagy és érdekes múzeum, sok sok vitrinnel a különböző korokból és földrészekről. Legjobban talán az ázsiai rész tetszett, meg a középkori órák. Este brüsszeli barátomhoz, Emilie-hez voltam hivatalos vacsorára, nagyon jót beszélgettünk.

Másnap délelőtt elmetróztam/buszoztam a híres Atomiumhoz, hogy felmenjek rá (a sűrű köd ellenére). Ezt a furcsa 102 méter magas szerkezetet az 1958-as világkiállításra építették, és arra volt hivatott felhívni a figyelmet, hogy az atomenergia fogja megmenteni a világot. Akkoriban nagyon modernek számított, a világ egyik leggyorsabb liftje volt benne és az egyik leghosszabb mozgólépcső. Ma már meglehetősen retrónak hat, különösen, hogy az állandó (az ’58-as világkiállítást bemutató) tárlatokon túl még az időszakos is a beton művészeti és építészeti felhasználásával foglalkozott. Az Atomium mellett kapott helyet a Mini-Europa kiállítás, amelyet max zoommal egész jól meg lehetett nézni felülről is. Visszafelé egy búcsúkört tettem még a belvárosban, aztán a nevetségesen sok csomagommal kivonszoltam magam a reptérre, és bedumáltam a túlsúlyos táskáimat a check in-nél, majd vacak három hét fantasztikus utazás után ismét hazatértem. 

******

The whole detour to Brussel came on a late notice in December, a phonecall from Belgium that announced we are selected among the finalist of the ACES award. "The ACES awards programme was created in 2008 by the Science|Business Innovation Board AISBL, a not-for-profit scientific association and business schools INSEAD and ESADE to promote innovation in Europe. The finalists presented their companies to the jury on 21 February 2012 in Brussels, at ‘Start up! The European Entrepreneurship Summit,’ a conference organised by the Innovation Board in cooperation with the European Institute of Innovation and Technology, situated in the glorious building of the Belgian Academy of Sciences. 

  This year’s ACES prizes included the Microsoft Award for cloud computing, and the Life Sciences Award for university spin-outs built around pharmaceutical, medical devices, diagnostics and e-health technologies. Other prize categories: the Materials and Engineering Award for spin-outs based on research in new materials, chemicals or engineering sectors; and the Young Entrepreneurs Award for company founders under age 30 and affiliated with a university or research institute.

Out of the 140 applicatns, 12 finalists were selected by the jury for the ACES. The Young Entrepreneurs Award was granted to Tamas Haidegger of  Clariton. Haidegger developed a hand hygiene system called “Hand-in-Scan” to  help fight against healthcare associated infections."

We received the award in front of Androulla Vassiliou  European Commissioner for Education, Culture, Multilingualism and Youth, and the gala dinner was organized majestic building of Egmont Palace. 

Idézet // Quote for the week

"Az élet nem arról szól, hogy a vihar elmúlását várjuk. Sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk táncolni az esőben!"
********

“I find that when you have a real interest in life and a curious life, that sleep is not the most important thing.”

/Martha Stewart, founder of Omnimedia/

Flickstop