Lezárás // The End

Itt a vége. Majd két évvel ezelőtt azért kezdtem el írni ezt a blogot, hogy megosszam az otthoniakkal mi minden történik velem a világot járva. Két év alatt hallatlan sok mindent átéltem, tanultam, tapasztaltam. Itt az ideje, hogy ezt a szakaszt lezárjam, és kicsit visszafogottabb, munkásabb életet kezdjek. Nagy kiugrás volt, a szó minden értelmében, fantasztikusan jól éreztem magam. Azok a barátságok, munkakapcsolatok amiket az elmúlt időszakban szereztem, egy életen át elkísérnek majd reményeim szerint. Talán egy nap majd újra nagy utazásra adom a fejem, és akkor újra lesz miről blogot írni, de addig inkább csak a Surgrob-ot fogom vezetni a szakmai eseményekről.
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte ezt az oldalt, különösen azoknak, akik kritikájukkal, véleményükkel segítették épülését. Akinek van kedve, elnosztalgiázhat a fényképeken, van belőlük rengeteg (album 1, album 2, album 3, album 4).
Stílusosan egy idézettel búcsúzom:
„Hiszek benne, hogy minden okkal történik. Az emberek megváltoznak, hogy megtanulj elengedni, a dolgok rosszra fordulnak, hogy megtanuld értékelni a jót. Hiszel a hazugságoknak, hogy végül megtanulj csak magadban bízni... és néha a dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok állhassanak össze.”

/Marilyn Monroe/

**********

Everything has an end. Even this blog. I started it almost exactly two years ago to report on my trip to the US. It evolved into more, while I was living an amazing life. It was truly a Big Leap; I learnt, experienced and lived so many new and great things. It's time to settle down a little, focus on work and build a future. I do hope the friendships, relations and people who made all this so happy will stay close to me in the future and we will not loose each other. Maybe one day I'll restart blogging, if I travel around the globe yet again, until that point, I will only work on SurgRob, to update it with news about robots and CIS.
I'm grateful to all the people who read my blog, especially to those who helped improving it by their comments and criticism. Feel free to click through my numerous photo albums for nostalgia. There are plenty of smiles, fun and beauties recorded: (album 1, album 2, album 3, album 4).
It's time to say good bye with a quote:
„I believe that everything happens for a reason. People change so that you can learn to let go, things go wrong so that you learn to appreciate them when they're right. You believe lies so you eventually learn to trust no one but yourself... and sometimes good things fall apart so better things can fall together."

/Marilyn Monroe/

Két év boldogan a levegőben úszva // 2 years happiness in the air

Idézet a végére // Quote for the last week

”Légy tudatában annak, amit éppen mondasz,
légy tudatában annak, amit éppen teszel,
légy tudatában annak, amit éppen gondolsz,
légy tudatában annak, ahogyan cselekszel.
Légy tudatában annak, honnan jössz, melyek a mozgató erőid.
Csak tudatára ébredten érdemes élni.”

/Anthony de Mello/

************

”If you enjoy your job, you will never have to work for your entire life.”

/Teik Seng Tan/

Londoni megálló // London stopover

Három rövid, de tartalmas napot töltöttem Londonban hazaúton, amely során alapvetően az éves MICCAI konferencián vettem részt. A szervező idén az Imperial College volt, és remek munkát végeztek. Legalább 1200 ember jött el, mivel London hasonlóan jól megközelíthető, mint New York volt tavaly. Első nap workshopok voltak, ahol néhány nagy névvel sikerült kapcsolatba lépnem, aztán következett a rendes konferencia single-track (nem párhuzamos) pódium előadásokkal és rengeteg poszterrel. Annyi ismerőssel találkoztam, hogy egészen otthon éreztem magam. Időm nagy részét a kiállításon töltöttem, ahol a Hopkins-nak közös helye volt az Intuitive Surgical-lel, akik hoztak egy da Vinic S robotot kipróbálásra. Elég sokat foglalkoztam én is a demóval, sok embernek megmutattam a robotot, de persze játszani is jutott időm; origamiztam a robottal, és lesz egy vicces videó is.
Kedd délután meglógtam a szakmai programról, és átsétáltam keresztbe a belvároson, hogy kicsit többet lássak Londonból. Igazság szerint elég nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a tömeg és a forgalomkorlátozások ellenére állandósult dugók elég kellemetlenné tették a séta nagy részét, sokkolóan hatott rám, hogy mindenhol új épületek állnak, nem lehet olyan képet csinálni, ahol az ódon hangulatú házak összhatását ne rondítaná el egy-egy üveg-acél torony. Különösen harsányan kiütközött ez a Temze déli partján, ahol pl. a Tower Bridge közvetlen szomszédságában emeltek egy komplett modern városrészt.Ezen felül számos új robotrendszert mutattak be, és izgalmas 3D kijelzők és virtuális valóság orvosi oktató szimulátorok is voltak. A legjobb a szemmozgást követő rendszer volt, amely milliméter pontosan meg tudta határozni, hova nézünk a kijelzőn, és oda mozgatta az egeret.

Este a természettudományi múzeumban volt a konferencia bankett, ami nagyon élvezetes volt, azt leszámítva, hogy sajnos a kiállítás nagyobb részét nem nyitották meg nekünk, és az ételekből alig jutott az embereknek. Kedd éjjel kibuszoztam a Luton reptérre, majd egy gyors szemhunyást követően a reggeli első géppel utaztam haza, hogy kis időre megpihenjek, és a munkámmal foglalkozzam.

**********

I only scheduled three days for London, as I had already travelled quite a bit. The major reason of my stopover was the annual MICCAI conference held at Imperial College, a global leader in technology and science.The first day's workshops were interesting, you can read more about it at SurgRob. I really enjoyed to meet with at least 30 friends and people I knew from all around the world; starting to feel to be part of a community. Beyond the single track oral presentations (featuring Dan and Marcin) there were hundreds of posters in a spacious tent. The exhibition was superior this year. It was the first time they had the hardware of the RoboCast project (a PathFinder and a Mazor SpineAssist) on display, the new ablation robot of Hansen Medical many many cool virtual reality and haptic training setups, eye gaze tracking, 3D displays and so on. Best was the da Vinci S brought by Intuitive UK. The booth was together with Hopkins', as they presented their SAW architecture and video extension to the the robot. Also had a mock robotic setup made of Omnis. They trusted me to run the da Vinci and showed it to many people. Also had some fun with the robot, folding a paper hat and so. Social activities included a nice dinner at a Thai place, and the official banquett held at the Museum of Natural History. It was quite a show except for the tapas-like food served in very small quantities.
On the last afternoon I sneeked out for some sightseeing. Took the tube to the Tower and walked back all the way. It was quite disappoing to see all around the city how ugly modern glass and steel buildings had distroyed the historical views. It is impossible to take a wide shot without having them on your capture. Late night I took the shuttle to the northern Luton airport, slept 2.5 hours on some chairs and flew home eventually.

Idézet // Quote for the week

"Életszabály:
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd, s mindig úgy tégy -
ha veszteség ér -,
mintha újjászülten élnél!
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd a Jóistenre!"

/Goethe/

***********

"Most often those who win are those who believed they could."

Baltimore-i napok // Baltiomore days

A hét első felében visszatért a nyár, aztán megint hideg lett és esős, majd újra ragyogó napsütés. Londonra készülve inkább beruháztam egy átmeneti kabátra, hogy legyen valami hosszúujjúm. A robotrendszer lassan összeállt, Peter nélkül tuti nem ment volna. Kölcsönvettük egy másik projektből a kamerát, mert amit küldtek pótalkatrészt, csak szerdára érkezett meg, és ráadásul nem is a mi rendszerünkhöz való volt. Kedden volt az Eisenhower szeminárium-sorozat évadnyitó előadása, amit Ben Carson, a Hopkins kórház gyerek-idegsebészetének vezetője, az USA egyik leghíresebb orvosa tartott. A héten is sokat másztam, bár a kitűzött falat (5.12 a/b) végül sem sikerült tisztán kimásznom. Pénteken volt az éves nagy ME (mechanical engineer) party Toméknál. (Ezen már tavaly is voltam.) Mindenkinek valami fényeset kellett magára vennie, ennek megfelelően elég vicces jelmezek voltak. (Sütöttem egy jó adag pogácsát.) Utolsó délelőtt a csajokkal elmentünk egy kellemes brunch helyre, aztán irány a reptér, 4 óra várakozás Detroitban, majd landolás Londonban. A MICCAI konferenciáról a következő postban mesélek majd.

**********

Work went pretty slow. We borrowed another Polaris from Yoshi’s project, and Peter fixed the new code. Later a whole camera holder arm came in from Medtronic as a replacement, too bad, it’s not compatible with our system. As the first lecture of the Eisenhower seminar series, Ben Carson, the head of the dept. of pediatric neurosurgery gave a mind-blowing presentation in Shriver Hall on Tuesday. I climbed like three times this week, though failed to cleanly ascend the 5.12a/b that I set as a target last week. Sarah, Tom and Tomo hosted the annual ME/LCSR party with the theme „shiny”, so people dressed up really cool. Saturday morning we went to Shirley’s with the girls to have a good bye brunch, then headed out to the airport, and after a 4 hours of layover in Detroit I arrived safe to London to show up at MICCAI.

Idézet // Quote for the week

Légy tudatában annak, amít éppen mondasz,
légy tudatában annak, amít éppen teszel,
légy tudatában annak, amít éppen gondolsz,
légy tudatában annak, ahogyan cselekszel.
Légy tudatában annak, honnan jössz, melyek a mozgató erőid.
Csak tudatára ébredten érdemes élni.

/Anthony de Mello/

********
Watch your thoughts; they become words.
Watch your words; they become actions.
Watch your actions; they become habits.
Watch your habits; they become character.
Watch your character; it becomes your destiny.

/Frank Outlaw/

Új gépem // My new camera

Da Vinci szomszédságában // Next to Mr. da Vinci

A munkás napjaim Baltimore-ban nem egészen úgy kezdődtek, ahogy elterveztem, ugyanis kiderült, hogy a kamera meghibásodott, és a robotnál is igen sokat kell Peternek dolgoznia, hogy az új CISST környezetben működjön. Péntekre sikerült kölcsönbe szerezni egy másik kamerát, de a robotnál marad az, hogy vissza kell állni a régi kódra, és emiatt még mindig nem kezdhettem meg az adatgyűjtést, amiért egyáltalán jöttem. Időközben a MockOR is megtelt robotokkal, közvetlen a helyem mellett egy da Vinci S pihen, amely mellett az én NeuroMate robotom egészen eltörpül.
Az első héten vasárnapig kellemetlen hűvös, esős idő volt, aztán szerencsére jobbra fordult. Minden esetre így jutott időm mászni, főzni, szocializálódni, gulyás partit adni, de nagyon remélem, hamarosan a munkával is előbbre tudok lépni. Megszereztem az új fényképezőmet, ami fantasztikus képességekkel bír, és el is kezdtem kísérletezni vele.
Hétvégén került sor a Hopkins új, 14. rektorának beiktatására, emiatt folyamatosan puccos rendezvények voltak a kampuszon.

********

Back to JHU. Good. StealthStation is broken. Bad. Seeing all the friends. Good. Robot does not work. Bad. Climbing a lot. Good. It rains. Bad. Got a new camera. Good. Life is good.